Az Alkotmánybíróság 132/2008. (XI. 6.) AB
határozata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányelle-nességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, vala-mint – részben hivatalból eljárva – mulasztásban megnyil-vánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következõ
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a rend-õrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM ren-delet 16. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2009.
június 30. napjával megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság – hivatalból – megállapítja: az Országgyûlés az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az alap-vetõ jogok korlátozására elõírt törvényi szabályozási szint sérelmét okozó, mulasztásban megnyilvánuló alkotmány-ellenességet idézett elõ azáltal, hogy nem rendelkezett a büntetés-végrehajtási szervezet által végrehajtott elõzetes letartóztatás, valamint elzárás során alkalmazható motozás szabályairól.
Az Országgyûlés jogalkotói feladatának 2009. június 30. napjáig köteles eleget tenni.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Köz-lönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS I.
1. Az indítványozó a rendõrségi fogdák rendjérõl szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt fordult az Alkotmánybírósághoz. A sérelmezett jogszabály elõírja, hogy a rendõrségi fogdába befogadásakor a fogvatartott személyt „szükség esetén”
motozásnak lehet alávetni, ami „indokolt esetben” kiter-jedhet a testüregek orvos általi átvizsgálására is.
Az indítványozó sérelmezte, hogy az R. semmilyen szempontot nem jelöl meg a tekintetben, hogy a hatóság milyen esetben vesse alá a fogvatartottat motozásnak, illet-ve mikor indokolt a testüregek vizsgálata is. Ennek köillet-vet- követ-keztében a szabályozás túlságosan tág mérlegelési lehetõ-séget biztosít, ami önkényes jogalkalmazást tesz lehetõvé.
Álláspontja szerint az emberi méltóságot súlyosan sértõ beavatkozásra csak jogszabály által konkrétan megjelölt esetekben, szigorú és egyértelmû eljárásjogi garanciák mellett kerülhetne sor. Mivel ezeknek a követelmények-nek a szabályozás nem felel meg, sérti „az Alkotmány 2. §-a által védett jogállamiság elvét”, a jogbiztonságot,
to-vábbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított, az emberi méltósághoz való jogot.
Az indítványozó a szabályozás szintjét is kifogásolta.
Álláspontja szerint az R. az állampolgári jogokat alapve-tõen érintõ kérdést szabályoz, így ellentétes a jogalkotás-ról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjával, aminek következtében sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését. Ennek kiküszöbölésére indítványozta a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség meg-állapítását és az Országgyûlés felhívását „a megfelelõ szintû és tartalmú” jogszabály megalkotására.
2. Az Alkotmánybíróság beszerezte a belügyminiszter véleményét.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati-kus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlá-tozhatja.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormány-rendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kor-mányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
2. A Jat. rendelkezése:
„2. § Az Országgyûlés törvényben állapítja meg (...)
c) az állampolgárok alapvetõ jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait.”
3. Az R. rendelkezése:
„16. § (1) Befogadáskor a fogvatartott ruházatát át kell vizsgálni, szükség esetén motozásnak vethetõ alá. A moto-zás elvégzésével azonos nemû személyt kell megbízni. A motozás indokolt esetben kiterjedhet a testüregek orvos ál-tali átvizsgálására is. A vizsgálatok során más fogvatartott, a motozásnál a fogvatartottal ellentétes nemû személy sem lehet jelen.”
III.
Az indítványozó az „õrizetbe vétel esetére” a befogadás-kor alkalmazható motozás, illetve ezen belül a testüregek
le-hetséges vizsgálata tekintetében állította az R. alkotmány-ellenességét, illetve indítványozta a törvényalkotói mulasz-tásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
Az indítvány elbírálása ennél szélesebb körben igényelte a motozással kapcsolatos szabályozás áttekintését.
Törvény a személy – testüregeinek átvizsgálására is ki-terjedõ – motozását büntetõeljárási kényszerintézkedés-ként és büntetés-végrehajtási biztonsági intézkedéskényszerintézkedés-ként te-szi lehetõvé. A szabálysértési eljárásban a motozás csupán a ruházat átvizsgálására szorítkozhat. A személyi szabad-ságában rendõri intézkedéssel korlátozott személy eseté-ben törvény szintén csak a ruházat átvizsgálására ad felha-talmazást.
1. A motozás mint büntetõeljárási kényszerintézkedés szabályait és feltételeit a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) rögzíti. A motozás bi-zonyítási eszköz vagy elkobozható, illetõleg vagyonel-kobzás alá esõ dolog megtalálása céljából a terhelt és az olyan személy ruházatának és testének átvizsgálása, akirõl megalapozottan feltehetõ, hogy bizonyítási eszközt vagy elkobozható, illetõleg olyan dolgot tart magánál, amely vagyonelkobzás alá eshet. Ha a motozás célja meghatáro-zott dolog megtalálása, az érintettet elõbb fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át, ha a felszólításra a keresett dolgot elõadja, a motozástól el kell tekinteni. Az érintett testének átvizsgálását csak a megmotozottal azonos nemû végezheti, és a motozásnál csak ilyen személy lehet jelen.
E rendelkezés nem vonatkozik a motozásnál közremûködõ orvosra. [Be. 150. § (1), (3), (4) bekezdés]
A motozás rendeleti szintû szabályai pontosítják, hogy a testüreg átvizsgálását csak orvos végezheti [23/2003.
(VI. 24.) BM–IM együttes rendelet 75. §].
2. A motozás e mellett a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során alkalmazható biztonsági intézkedés is.
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban:
Bv.tvr.) a szabadságvesztésre ítéltek jogai és kötelezettsé-gei között ad felhatalmazást arra, hogy a büntetés-végre-hajtás rendjét sértõ cselekmény, illetõleg bûncselekmény megelõzése és megakadályozása érdekében az elítéltet megmotozzák [33. § (4) bekezdés].
A szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végre-hajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rende-let (a továbbiakban: R2.) a személymotozást a fogvatartás rendjét és biztonságát sértõ vagy veszélyeztetõ cselekmé-nyek megelõzését, illetve megszüntetését célzó, az elítélt-tel szemben alkalmazható biztonsági intézkedések között jelöli meg [45. § (1) bekezdésd)pont]. Az elítélt megmo-tozható, személyes használati tárgyai és teljes ruházata át-vizsgálható. Az intézkedésnél technikai eszköz és szolgá-lati kutya is igénybe vehetõ. A személymotozás, illetve a ruházat átvizsgálása nem történhet szeméremsértõ módon.
A test üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti, a
vizs-gálaton az õrzést vagy felügyeletet ellátó személyen kívül más nem lehet jelen. [49. § (1) és (3) bekezdés]
A Bv.tvr. a büntetési-végrehajtási intézetben elõzetes letartóztatást, illetve szabálysértés miatt elzárást töltõ sze-mélyek esetében a biztonsági intézkedésként alkalmazha-tó motozásra, ezen belül a testüregek átvizsgálására nem ad felhatalmazást. A Bv.tvr. ugyanis egyáltalán nem ren-delkezik az elítéltekre, illetve az elõzetes letartóztatást vagy elzárást töltõkre vonatkozó szabályozás viszonyáról.
Csupán az R2. utal arra, hogy az elõzetes letartóztatás vég-rehajtására a rendeletnek a szabadságvesztésre vonatkozó szabályait a rendelet III. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell megfelelõen alkalmazni (233. §). Mivel a sajátos sza-bályok között a biztonsági intézkedésekrõl nincs szó, az elõzetesen letartóztatottak esetében az R2. 49. §-a alapján van mód a személymotozásra.
3. A szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) a ruházat átvizsgálására ad le-hetõséget olyan személy esetében, akirõl alaposan feltehe-tõ, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, vagy ha az átvizsgálásra lefoglalás érdekében van szükség (79. §). A törvény tehát a szabálysértési eljárásban a személymoto-zást, illetve a testüreg vizsgálatát egyáltalán nem teszi le-hetõvé. Ugyanakkor a 167. § (2) bekezdésében foglalt fel-hatalmazás alapján kiadott, az elzárás, illetõleg a pénzbír-ságot helyettesítõ elzárás végrehajtásának részletes szabá-lyairól szóló 7/2000. (III. 29.) IM–BM együttes rendelet (a továbbiakban: R3.) a büntetés-végrehajtási intézetben, illetve a rendõrségi fogdában elzárást töltõk esetében az R2.-re utalással lehetõvé teszi a motozást [1. §, 16. § (1) bekezdés, 21. § (2) bekezdés].
4. A „fogvatartottak” fogalma szélesebb, mint az õri-zetbe vett személyek köre.
Az R2. a fogvatartott kifejezést a szabadságvesztést és a büntetés-végrehajtási intézetben elõzetes letartóztatást töl-tõk közös megjelöléseként használja [1. § (3) bekezdés].
A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alkalmazásában fogvatartott: akit törvény, illetõleg törvény alapján kiadott hatósági határo-zat alapján a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely sza-bad megválasztásához való jogában korlátoznak (õrizetbe vett, elõzetesen letartóztatott, közbiztonsági õrizetben lé-võ, elfogott és elõállított, elõvezetett) személy [97. § (1) bekezdésh)pont].
Az R. alkalmazásában fogvatartott a bûnügyi, a szabály-sértési és a közbiztonsági õrizetes, az elõzetesen letartóz-tatott, valamint az elítélt és a szabálysértési elzárást töltõ, amennyiben számára a fogvatartás helyéül rendõrségi fog-dát jelöltek ki [1. § (1) bekezdés].
5. A szabályozás áttekintésébõl egyértelmû, hogy a Be.-ben meghatározott motozás nem képezi törvényi alap-ját az õrizetbe vett, illetve elõzetesen letartóztatott
sze-mély befogadásakor a rendõrségi fogdában alkalmazott motozásnak és testüreg-átvizsgálásnak.
A belügyminisztert (a hatályos szöveg szerint: a rendé-szetért felelõs minisztert) a Bv.tvr.-nek az 1989. évi LVI.
törvény 8. §-ával történt kiegészítése hatalmazta fel, hogy a bûnügyi õrizet és az elõzetes letartóztatás rendõrségi fog-dában való végrehajtásának szabályait – az igazság-ügy-miniszterrel (az igazságügyért felelõs miniszterrel) és a legfõbb ügyésszel egyetértésben – meghatározza [Bv.tvr. 127. § (3) bekezdés]. Egyértelmû azonban, hogy a törvényerejû rendeletnek az elítéltek motozását meghatá-rozó rendelkezései közvetlenül nem vonatkoztathatók még a rendõrségi fogdába került elítélt befogadásakor tör-ténõ motozására sem.
Az R2. a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre háruló részletes feladatokat határozza meg [1. § (1) bekezdés], hatálya nem terjed ki a rendõrségi fogdákra. Ugyanakkor az elzárást töltõk biztonsági intézkedésként az R2.-ben meghatározott szabályok szerint motozhatók meg a rend-õrségi fogdában is [R3. 21. § (2) bekezdés].
6. A rendõrségi fogdák rendjének megállapítására az Rtv. hatalmazta fel a minisztert [101. § (1) bekezdés c)pont]. A felhatalmazás alapján kiadott R.-ben a befoga-dáskor történõ motozás, illetve a testüreg-átvizsgálás meg-jelölt feltételeinek (,,szükség esetén”, „indokolt esetben”) törvényi alapjait és/vagy korlátait tehát nem a Be.-ben, a Bv.tvr.-ben, illetve a Szabs.tv.-ben indokolt keresni, ha-nem az Rtv.-ben.
Az Rtv. a Rendõrség mûködésének általános elvei és szabályai között rögzíti az arányosság követelményét: a rendõri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas rendõri intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosí-tása mellett az érintettre a legkisebb korlátozással, sérülés-sel vagy károkozással jár. (Rtv. 15. §)
A Rendõrség a feladatának ellátása során a testi épség-hez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magánti-tok és a levéltimagánti-tok sérthetetlenségéhez, a személyes ada-tokhoz, valamint a tulajdonhoz fûzõdõ jogokat a törvény-ben foglaltak szerint korlátozhatja [Rtv. 17. § (1) bekez-dés]. A Rendõrség gondoskodik a fogvatartott elhelyezé-sérõl, a fogvatartás miatt bekövetkezhetõ egészségkároso-dás megelõzéséhez szükséges ellátásáról. A fogvatartott jogait csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben az a szökés vagy elrejtõzés, illetve a bizonyítási eszközök meg-változtatásának vagy megsemmisítésének megakadályo-zását, újabb bûncselekmény elkövetésének megelõzését, továbbá az õrzés biztonságát, a fogda rendjének megtartá-sát szolgálja. [Rtv. 18. § (2)–(3) bekezdés]
A rendõri intézkedések között az Rtv. a ruházat átvizs-gálására jogosít fel. Akivel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak, annak ruházatát a rendõr a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas
tárgy elvétele végett, elõzetes figyelmeztetés után átvizs-gálhatja. A ruházat átvizsgálását – halaszthatatlan eset ki-vételével – az intézkedés alá vonttal azonos nemû személy végezheti. Az intézkedés nem történhet szeméremsértõ módon. (31. §) A törvény alkalmazásában a ruházat: az tézkedéssel érintett személy testén viselt, illetõleg az in-tézkedés helyszínén nála lévõ, vagy a közvetlen felügyele-te alatt, illetve rendelkezésére álló ruházat, csomag és tárgy [97. § (1) bekezdésb)pont].
IV.
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban – a jelen ügyben indokolt körben – áttekintette az Alkotmánybíróság dönté-seit, valamint az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirde-tett Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 3. és 8. Cik-kéhez kapcsolódó joggyakorlatot.
1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata sze-rint az ember személyi integritásához való joga, amelynek része a testi integritáshoz való jog is, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésén alapuló általános személyiségi jog alkotó-eleme. Ennek megfelelõen az Alkotmánybíróság az ember személyi, testi integritását érintõ jogi szabályozás alkot-mányosságát az emberi méltósághoz való jog keretében vizsgálja.
Ennek alapja, hogy az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. „Az általános szemé-lyiségi jog anyajog, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának vé-delmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alap-jogok egyike sem alkalmazható.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.]
Az Alkotmánybíróság több határozatban megerõsítette, hogy az emberi méltósághoz való jog magában foglalja a magánszféra védelméhez fûzõdõ jogot is. A magánszférá-hoz való jogot az Alkotmány konkrét, szubjektív alapjog-ként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának védelmére szol-gáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltósá-gából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog – az emberi méltósághoz való jog – szubszidiárius alapjoga. [56/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 312, 313.]
A magánszféra védelmérõl a 36/2005. (X. 5.) AB határo-zat kifejtette: a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetõleg be se tekinthessenek. Ha a nem kívánt betekintés mégis megtörténik, akkor nemcsak önmagában a magán-élethez való jog, hanem az emberi méltóság körébe tartozó egyéb jogosultsági elemek, mint pl. a testi-személyi integri-táshoz való jog is sérülhet. (ABH 2005, 390, 400.)
Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog-ból levezetett részjogosultságok korlátozhatóságáról ki-alakított gyakorlatában abból indult ki, hogy az emberi méltósághoz való jog csupán az emberi státus meghatáro-zójaként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszo-lút és korlátozhatatlan. Ezért az olyan részjogosítványa, mint a személyi, testi integritásához való jog bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozható, de a korlátozás kizá-rólag az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendel-kezés keretei között történhet meg. [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 381.; 22/2003. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2003, 235, 260.]
2. A személymotozással, a testüregek átvizsgálásával kapcsolatos hatósági cselekményeket az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Egyez-mény 3. Cikke és 8. Cikke alapján vizsgálja.
Az Egyezménynek a kínzás tilalmáról szóló 3. Cikke ki-mondja: senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. A ma-gán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogról szóló 8. Cikk 1. pontja szerint mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszte-letben tartsák. A 2. pont úgy rendelkezik, hogy e jog gya-korlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus tár-sadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bûncse-lekmény megelõzése, a közegészség vagy az erkölcsök vé-delme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.
A Bíróság gyakorlatában az ember fizikai integritását érintõ hatósági beavatkozás, mint amilyen a levetkõztetés-sel és a testüregek átvizsgálásával járó személymotozás, amennyiben annak módja embertelen, megalázó, az Egyez-mény 3. Cikke megsértésének is minõsülhet. [Wainwright kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. szeptember 26-án kelt, és 2006. december 26-án véglegessé vált ítélet 41–42. §] A 3. Cikk hatálya alá nem vonható ilyen jellegû hatósági beavatkozást – még ha csekély fokú is – az Egyez-mény 8. Cikke által védett, a magánélet tiszteletben tartásá-hoz való jog alapján kell értékelni. [Juhnke kontra Törökor-szág ügyben 2008. május 13-án kelt és 2008. augusztus 13-án véglegessé vált ítélet, 71. §]
Az Egyezmény 3. és 8. Cikke önmagában azonban nem tiltja a személymotozást. Az ember teste a magánélet leg-intimebb szférája [Y.F. kontra Törökország ügyben 2003.
július 22-én kelt és október 22-én véglegessé vált ítélet 33. §]. A motozás természeténél fogva nagymértékben in-vazív és potenciálisan megalázó beavatkozás, ezért szabá-lyozásakor és végrehajtásakor az emberi méltóságot szigo-rú elõírásokkal kell védeni annak érdekében, hogy a ható-ság cselekménye ne okozzon a szükségképpen velejárónál nagyobb sérelmet. [Wainwright kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. szeptember 26-án kelt, és 2006. december 26-án véglegessé vált ítélet, 44. §, 48. §] A Bíróság
elfo-gadja a személymotozás indokoltságát a börtön biztonsá-gának, a bûncselekmény megelõzésének, mások egészsé-ge megóvásának érdekében, azonban annak módja nem le-het olyan, hogy a Bíróság által kialakított mérce alapján a 3. Cikk tilalmába ütközzön. [Valašinas kontra Litvánia ügyben 2001. július 24-én kelt és október 24-én végleges-sé vált ítélet 117. §]
A személymotozás általánosságban a 8. Cikk hatálya alá tartozó beavatkozás, így megítélése a 8. Cikk 2. pontja alapján történik. Ennek során vizsgálni kell, hogy a be-avatkozásnak van-e jogszabályi alapja, a 2. pontban meg-határozott célt szolgál-e, és szükségesnek tekinthetõ-e az adott cél eléréséhez a demokratikus társadalomban. A ki-alakult esetjog szerint a szükségesség akkor állapítható meg, ha a beavatkozás nyomós közösségi igényt szolgál, és arányos az elérni kívánt legitim céllal. [Wainwright kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. szeptember 26-án kelt, és 2006. december 26-án véglegessé vált ítélet, 43. §]
Az elsõ követelmény a jogi szabályozás minõségével kapcsolatos: megismerhetõnek kell lenni az érintett sze-mélyek számára, továbbá meg kell felelnie a jogállamiság követelményeinek. Ez utóbbi alapján a nemzeti jogban kell olyan eszközöknek lennie, amelyek biztosítékot jelen-tenek a 8. Cikk által védett jogokba való önkényes beavat-kozás ellen. Amennyiben a szabályozás a hatóságoknak mérlegelési jogot ad, meg kell határozni a mérlegelés szempontjait. A szabályozás részletességének megköve-telt foka függ az adott hatósági beavatkozás jellegétõl.
[Juhnke kontra Törökország ügyben 2008. május 13-án kelt ítélet, 78. §]
V.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság – az indítványozó által az Al-kotmány 2. § (1) bekezdésével és a 37. § (3) bekezdésével összefüggésben felvetett jogforrástani kifogásra tekintet-tel – az R. támadott rendelkezését elsõként a szabályozási szint tekintetében vizsgálta. Ennek során – bár arra az in-dítványozó kifejezetten nem hivatkozott – figyelemmel volt az alapjogok korlátozhatósága tekintetében az Alkot-mány 8. § (2) bekezdésében foglalt elõírásra, miszerint az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.
1.1. A motozás szabályozásának áttekintése alapján megállapítható, hogy a rendõrségi fogdába a befogadáskor történõ – tartalmilag a rendõrségi biztonsági intézkedések körébe tartozó – személymotozásra nincs törvényi rendel-kezés, ennek elsõdleges szabályozása az R. szintjén jele-nik meg.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében megkívánt tör-vényi szabályozással kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban kifejtette: nem min-denfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a
tör-vényi szintû szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alap-jog közvetlen és jelentõs korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendõ a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebbõl az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy – az alapjog-gal való kapcsolata intenzitásától függõen – törvénybe kell-e foglalni vagy sem. (ABH 1991, 297, 300.)
A jelen ügyben ennek megállapítása nem igényel mé-lyebb elemzést. A rendõrségi fogdában a befogadáskor történõ motozás, ezen belül a testüregek átvizsgálása, szükségképpen az ember személyi, testi integritásához való jogának, érinthetetlenségének és sérthetetlenségének
A jelen ügyben ennek megállapítása nem igényel mé-lyebb elemzést. A rendõrségi fogdában a befogadáskor történõ motozás, ezen belül a testüregek átvizsgálása, szükségképpen az ember személyi, testi integritásához való jogának, érinthetetlenségének és sérthetetlenségének