Magyar Tört. Életr. 1904.
IOO S Z I N N Y E I F E R E N C Z
hogy a nemes buzgalomért hálátlansággal, üldözéssel fizetnek.
De hány jeles embert csodálunk ma, kit kora üldözött? E r r e sok példát hoz fel a világtörténetből. Beszédének ez a része különösen szép és lendületes, kár, hogy heve egy oda nem illő hosszas kitérésre ragadja. Végül ismét buzdít s beszédét így fejezi b e : «Ha minekelőtte pályánkat végigfuthatnók s hazafiúi munkálkodásunk tárgyát elérhetnők, csakugyan el kellene esnünk : emlékezzünk meg S o k r a t e s poharáról, s menjünk nyugodt lélek-kel ama jobb világba, hol, a mint hitünk tartja, számot kérnek ugyan, de igazán is ítélnek cselekedeteinkről ! Üssön akármikor ama nagy óra, a melyet, halandók lévén, el nem kerülhetünk : ha híven eljártunk hivatalunkban, eleget éltünk!»
Láthatni e rövid ismertetésből s néhány idézetből, hogy milyen sikerült, nemes tartalmú, kerek kis mü ez a «beszéd», melyet természetesen sehol sem mondott el Bacsányi ; szónoklat formájában írt értekezés az egész.25
Van néhány latin verse is ebből az időből. Az egyik a már említett:
Ode ad inclytos SS. et OO.
26regni Hungáriáé,
mely fegyverre szólítja a magyarokat s a Mária Terézia alatti nemes önfeláldozást magasztalja és Ferenczet dicsőíti. Névtelenül jelent meg. A hagyatékában levő példányonOde ad Hungarosra
igazítja ki a czímet s ezt írja a l á : «M. Novemb. 1796.» 1799-ben jelent meg
Mantua
czímü verse, melyet akkor írt, mikor azosztrákok Mantuát visszafoglalták a francziáktól. A hagyatéká-ban levő példányon javításokat tett s három distichont írt hozzá. A Nemzeti Múzeum levéltárában van még egy kiadatlan
Ad Woltmannum
czímü verse s néhány epigramma kézirata :Müller
(a jeles svájczi történetíróra),Herder, Ad Hungaros
ésAd manes Romanorum. A7,
utóbbi kettő kiadatlan.Ezekről nincs mit mondanom. Középszerű latin alkalmi versek, melyek csak azt bizonyítják, hogy Bacsányi ezen a nyelven is
2 S K á r o l y G y . H u g ó i d é z e t t c z i k k é b e n E n n e k a f ö l ö s l e g e s f e j t e g e t é s n e k e r e d -a v v -a l i s f o g l -a l k o z i k , h o g y v á j j o n e l m o n d t -a - e m é n y e t e r m é s z e t e s e n n e g -a t i v , é s h o l m o n d h a t t a e l e z t a b e s z é d e t B a c s á n y i . - 26 S t a t u s e t O r d i n e s .
B A C S Á N Y I J Á N O S IOI
elég ügyesen versel. —
A keszthelyi hajóra
(1798) czímű kis alkalmi versét ismerjük még ebből az időből sBáróczi
képe alá írt apróságát (1798):Híven szolgálta a hazát ; F e n n lészen érdeme, Míg el nem h a g y j a szép szavát
Árpád dicső neme.
Ossziánt
is fordítgatta, de ennek kevés nyoma van.Különös, hogy bécsi tartózkodása ilyen meddő irodalmi tekin-tetben. Talán hivataloskodása foglalja el nagyon, vagy a hazá-jától való távollét s a vezérlő szerep elvesztése kedvetleníti el s bénítja meg m u n k a k e d v é t ? E r r e bajos a felelet.
A milyen szegény Bacsányinak nyilvános élete szereplésben és irodalmi eredményekben, éppen olyan gazdag magánélete egy fenkölt lelkű nő barátsága és szerelme által.
Ez a nő Baumberg Gabriela, Baumberg Flórián, udvari titkár és levéltár-igazgató (Hofsecretár und Hofkammer-Archivsdirector) leánya.
Már igen ifjú, mondhatni gyermekkorában kitűnt költői tehetsége, mit a Baumberg-ház író barátai, Alxinger, Blumauer s mások befolyása mindinkább fejlesztett. Alkalmi költeményei kedveltté tették felsőbb körökben is. Pichler Karolina, a jeles írónő, Gabrielának meghitt barátnéja, azt írja róla,27 hogy finom, karcsú termetű leány volt, nem éppen szép, de rendkívül kifejező arczczal, lelkes kék szemekkel, kellemes csengésű hanggal.
Kiemeli továbbá rendkívül Ízléses öltözékeit, melyek akkor megbeszélés és utánzás tárgyai voltak.
Bacsányi nem első szerelme, ő is csalódott már egyszer, éppen úgy mint Bacsányi. Első szerelmének emlékét több költe-ménye őrzi s maga is megemlékezik róla önéletrajzi töredéké-ben, mely szerint volt egy magasrangú udvarlója, kit szülői
27 K . P i c h l e r . D i e D i c h t e r i n G a b r i e l e B a u m b e r g . O e s t e r r . M o r g e n b l a t t . 1840 j ú l i u s
I O O S Z I N N Y E I F E R E N C Z
szívesen látnak, ő azonban mindjobban meggyűlöl. Ajándékait is visszautasítja, a miért anyja haragszik rá. A m a g a s r a n g ú udvarlónak, kit nagynak, robustusnak ír le, S. betűvel kezdődő neve volt (Saurau, Sedlniczky ?). Ekkor ismerkedik meg egy másik fiatalemberrel, a ki igen udvarias, elmés és jó tánczos is volt. A műkedvelő előadásokon ő játszotta a főszerepet. Ennyit árúi el az önéletrajz. Az udvarló neve mindenütt ki van vágva.
Talán Bacsányi tette, ki itt-ott javítgatott is az önéletrajzon.
Erről az udvarlásról Pichler Karolina is tesz említést. D e a m a g y a r költő iránti szerelme erősebb volt ennél az ifjúkori ábrándnál. Mikor ismerkedtek meg egymással, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a leány csakhamar heves szerelemre gyúladt a szép férfi iránt. Bacsányi, mint arczképei mutatják,2 8 valóban szép külsejű férfi volt, komoly, nemes arczához szép nyúlánk termet járult. De lelkébe bizonyára még szerelmesebb volt az ábrándos költő leány.
Bacsányi sokat járt a vendégszerető Baumberg-házhoz s bizonyosan itt ismerkedett meg Blumauerrel, Ratschkyval, Alxin-gerrel s Haydnnal,2 9 a nagy zeneszerzővel, kiről azt mondja, hogy «igen szeretetreméltó jeles ember volt ő társalkodásban is»
és az ő Gabrieláját különösen tisztelte. Megismerkedett továbbá Fügerrel, a belvederei galléria igazgatójával, ki le is festette őt s e festmény látására «seregesen mentek a bécsi művészek», a mikor elkészült.30 Gabrielát szintén lefestette Füger.
Az öreg Baumberg igen szerette Bacsányit, nem úgy felesége, kinek, mint láttuk, más pártfogoltja volt, az a bizonyos magas-rangú fiatalember. Gabriela azonban nem szenvedhette ezt az udvarlót, ki meglehetős tolakodó volt, noha ő semmi reményt sem nyújtott neki. Anyjával ezért sokszor heves jelenetei voltak, mindennek ellenére állhatatos maradt s a szegény költőt szerette.
1801 április 13-án meghalt Gabriela atyja. Halála előtt
2 8 L e g j o b b a F ü g e r f e s t m é n y e s a z u t á n a k é s z ü l t r é z m e t s z e t i k ö l t e m é n y e i
1 8 3 5 e l ő t t ) .
2 9 B . l e v é l - c o n c e p t u s a . A k a d . K é z i r a t t . 3 0 U . o t t .
B A C S Á N Y I J Á N O S I O I
Bacsányira is áldását adja s neki hagyományozza új fekete ruháját. «Er soll dein Freund bleiben, ich halt ihn für einen rechtschaffenen Mann», mondja leányának, de hozzáteszi, hogy ne hamarkodják el a házasságot. Gabriela ezt nem is teszi,
4 0 . B A U M B E R G G A B R I E L A L E Á N Y K O R I A R C Z K É P E .
noha néhány hó múlva (augusztus 8-ikán) anyja is meghal, s ő egészen támasz nélkül marad csekély (826 forintnyi) örökségével.
A szerelmesek sokkal ritkábban érintkeznek ezután, inkább leveleznek egymással (németül és francziául).
Állhatatosságuk végre elnyerte jutalmát. 1804-ben (augusztus 30-ikán) Bacsányit eddigi szorgalma és hasznavehetősége
tekin-I 0 2 S Z I N N Y E I F E R E N C Z
tetbe vételével udvari fogalmazónak nevezik ki (Hofconcipist der k. k. Hofkammer, Finanz u. Kommerz-Hofstelle) 700 forint fizetéssel,51 melyet 1807-ben 900, majd 1000 forintra emelnek.
Most már szerény, de biztos jövedelme lévén, elvehette Gabrieláját.
1805 június 10-ikén keltek egybe.5 2 Gabriela szép költemény-nyel ünnepli ezt az örömnapot.5 5 Barátot, testvért, tanítót és
4 1 . b a c s á n y i n é k ö l t e m é n y e i n e k c z i m l a p j a .
szeretőt nyert férjében, úgymond, neki köszön mindent, ő tette igazán költőivé.
Szerelmük mélysége és heve elfeledteti velünk, hogy m á r egyikük sem fiatal, hogy Bacsányi 42 éves s Gabriela csak három évvel ifjabb nála.
31 K i n e v e z é s i o k i r a t . A k a d . K é z i r a t t .
32 H á z a s s á g i s z e r z ő d é s . U . o t t . 3 3 D i e G l ü c k l i c h e . G e d i c h t e . 146. 1.
B A C S Á N Y I J Á N O S IOI
Frigyükhöz sietnek szerencsét kívánni a jó barátok, még az a g g Baróti Szabó is megszólal s kedves levélben üdvözli őket.
Szeretne eljönni hozzájuk, úgymond, de öreg ő már az utazáshoz.3 4 Gabrielára nézve még azért is nevezetes ez az év, mert férje ekkor rendezi sajtó alá verseit, melyek egy barátjuk, F. W . Mayer hosszú bevezető tanulmányával jelennek meg (Gedichte von Gabriele Batsányi geb. Baumberg).
Bacsányi hü és szerető nejével nyugodtan és boldogan él, hazasságuk gyermektelen ugyan, de ez egymás iránt való vonzal-mukat nem csökkenti. Egészen egymásnak élnek s ha oly sok külső csapás meg nem zavarta volna nyugalmukat, frigyüket a legboldogabbnak mondhatnánk.
Mielőtt Bacsányi életének újabb forduló pontjához érnék, megemlítem, hogy Bécsből néha Magyarországra is ellátogatott, í g y Debreczenben j á r t egyszer,3 5 hol Csokonaival, m á s k o r (1800 meg Balaton-Füreden, hol Kis Jánossal ismerkedett meg.36 Talán ekkor látta utoljára hazáját, melytől a sors ezután végképen elszakította.
VII.
1809-ben a franczia seregek bevonulnak Bécsbe, s mikor ismét elhagyják a várost, Bacsányi is velük megy egyenesen Párisba. Ez az esemény Bacsányi életében a legtöbb föltevésre, találgatásra és nézeteltérésre adott alkalmat ; azért, hogy az eredményeket összefoglaljam és mérlegeljem, kénytelen vagyok én is tovább időzni ennél a pontnál.
E különös és g y o r s távozás okát abban keresték, hogy ő fordította le Napoleonnak a magyarokhoz intézett híres proklamá-czióját s e miatt kellett menekülnie.
Ezt a hírt Kazinczy terjesztette róla leveleiben s Szirmay
34 F i g y e l ő , x i i i . k ö t . 395. 1.
3 S K a z i n c z y L e v . v . k ö t . 67. 1.
36 K a z i n c z y L e v . v . k ö t . 60. 1. é s K i s J á n o s e m l é k e z é s e i . O l c s ó k ö n y v t . 283. 1.
IOO SZINNYEI F E R E N C Z