MÉRTÉKLETES ELET
5. AZ ÖRÖKSÉGSZERZÉS SZABÁLYAI
5. AZ ÖRÖKSÉGSZERZÉS
• m
Abban még házi istenid előtt
Gyönyörködjék a náluk is becsültebb Dús földesúr. Nem baj, ha hitszegő, Alantas származású szökevény, S kezét testvéri vér is szennyezi;
Azért, ha téged társául kiván, Ne vonakodjál elkisérni őt, Balján haladva.
Ulixes.
Hogy-hogy? Én fedezzem Egy mocskos Damának baloldalát?
Nem úgy viseltem Trójánál magam', Csupán a legjobbakkal versenyeztem.
Tiresias.
Úgy hát szegény maradsz!
Ulixes.
Türtőztetem Hát büszke lelkem, türt az egykoron
Rosszabbat is. Nos mondd tovább, te bölcs jós, Sok kincset és pénzt hogy' szerezhetek?
Tiresias.
Mondottam és mást most se mondhatok.
Az öregeknek testamentomára
Vesd ki a horgod nagy-furfangosan, S ha egyik-másik vén ravasz, lerágva Horgodrul a csalétket elfut is,
Ne tégy le a reményről és kijátszva Se hagyd te abba mesterségedet.
Törvény előtt ha kisebb vagy nagyobb pör Folyik, te válaszd a felek közül
Azt, aki gazdag és gyermektelen,
Habár gonosz s merészen pört akasztott Egy jó ember nyakába: néki Jégy Védelmezője és a másikat, ki Jó hírnek örvend s igaz ügye van, Vesd meg, ha otthon fia vagy talán Neje van, aki szülhet gyermeket.
Mondd annak: „Quinfusom, Publiusom!
(Fogékony fülnek ily megszólítás
Hizelg!) — szívem' megnyerte érdemed.
A jognak csinját-binját ismerem, A pörvitelhez értek: két szemem' Hagyom kivájni inkább bárkinek, Semhogy javadból egy üres diót Elvégyen az s megvessen tégedet.
Az én gondom lesz, hogy megóvjalak A veszteségtől s gúnytól.* Küldd haza:
Ápolja bőrét. Képviseld te őt, Állj helyt és tarts ki, bár kánikula Repeszti szét a néma szobrokat, Vagy jóllakván pacallal Furius
* Az Alpokat fehér hóval köpé beV S a hallgatóknak egyik-másika Megbökve a szomszédját könyökével
Szól: „Mily türelmes, nézd, mily áldozatra Kész, milyen kitartó, jó barát!"
És még több tinhal úszik most feléd,2 Telik haltartód.
Ha valakinek, Ki dúsgazdag, beteges fia van, Ki ne mutasd, vigyázz, fogad fehérét
1 Idézet Furius Bibaculusnak egyik eposábó), hol ez Juppiterrő) van mondva.
2 A tinhalrajok t. i. vakon követik vezérüket.
6 Horatius satirái és epistulái.
Oly szolgálatkészséggel, aminő
Csak agglegénnyel szemben volna hellyén Csak csúszva, lágyan közeledj' a célhoz Szolgálatiddal, második helyen
Hogy állhass pót-örökösül, s ha tán Sírjába küldi sorsa a fiút,
Elfoglalhasd a megürült helyet.
E kockajáték rendesen beüt. — Ha odaadja testámentomát Olvasni olyki, húzódozz' s az írást Told el magadtól, ámde sandalíts Az első lapnak második sorára:
Fusd át hamar, hogy egymagad vagy-é Avagy többed magaddal. Megesik, Hogy egy rendőrből vedlett irnokocska A száját tátó hollót rászedi1
S egy örökségleső Nasica is Kudarcot vall egy Coranus előtt.
Ulixes.
Félrebeszélsz vagy készakarva gúnyolsz Rejtélyes jósigékkel?
Tiresias.
Laértes fia!
Vagy teljesül vagy nem, mit jósolok.
A nagy Apollo adta ihletem!
Ulixes.
Mondd, mit jelent a felhozott m e s e ? Tiresias.
Amaz időben, hogy egy ifjú hős
1 Célzás a Holló é s a Róka meséjére.
82
Nagy Aeneasnak sarja,1 párthusok Félelme lészen s szárazon-vizen Hatalmas, akkor fog megesni ez.
Nasica nagy összeggel tartozik Coranusnak s fázván a fizetéstől, Nőül kínálja termetes leányát.
És ekkor a vő ezt cselekszi majd:
Átadja testamentomát ipának És arra kéri, hogy olvassa el.
Jóidéig húzódozik Nasica, Végtére elfogadja, csendesen Olvassa s látja, az örökhagyó Neki s övéinek csak azt hagyá, Hogy lamentáljanak.2
Még egy tanács:
Ha egy ravasz maitresse vagy szabados Agylágyult aggot pórázon vezet,
Te csatlakozzál szövetségesül.
Dicsérd az agg előtt őket, hogy ők is Dicsérjenek téged hátad megett.
Használ ez is, de mégis üdvösebb Megvívni őt magát, a főszemélyt.
Rossz verset ír az eszelős bolond?
Dicsérd. Szeretkező? Ne várd, hogy ő Kérjen: vezesd hozzá, mint jó uradhoz, Pénelopédat előzékenyen.
Ulixes.
Hiszed, hogy oly erényes, tiszta nő Magát így eladatni engedi,.
Kit annyi kérő el nem tántorított A helyes útról?
1 Octavianus, ki ekkor 33-ik évében járt.
2 Már akár a vő halálán, akár reményeik meghiúsultán.
Tiresias.
Persze, mert a kérők Oly ifjak voltak, kik szűkmarkúak Ajándékozni, s jobban érdekelte A konyha őket, mint Vénus kegye.
Penelopéd így erényes maradt.
Kóstolja meg csak: osszon meg veled Egy szép kis sommát, amelyet kicsalt Egy vén embertől, többé nem lehet Ez élvezettől elriasztani,
Mint zsíros konctól a falánk ebet.
Elmondok néked egy történetet, Mely vén koromban Thébában esett.
Ott egy kaján lelkű vénasszony úgy Rendelkezett, hogy balzsammal bekent Holttetemét mezítlen vállain
Vigye ki majdan az örököse.
Az megtevé, habár, úgy gondolom, Az asszony arra számított, hogy őt
Kijátssza legalább halálakor, Amért éltében annyit zaklatá.
Munkába kezdve légy hát óvatos:
Sohase sajnáld fáradságodat, De szolgálatban túlságos ne légy.
Pedáns mogorvát bánt a fecsegés:
Hallgass tehát s igen-, nem-me\ felelj.
Légy a komoediáknak Davusa:
Horgászd előtte félre a fejed, Úgy állj félénken, aggodalmasan.
Szolgálatokra minden percbe' légy kész;
Szellő ha támad, intsd az öreget, Drága fejét hogy jól burkolja bé.
Vállad ne kiméld, törj útat neki
A néptömegben és légy csupa fül, Ha fecsegni kezd. És hogyha szertelen Dicséretet vár tőled, csak dicsérd
S duzzaszd a felfújt tömlőt szódagállyal, Amíg csak, égre tárva karjait,
így nem kiált: „O/z kérlek, már elég!11 Ha hosszú szolgaságod véget ért, Megszűnt a gond s nincs kétség benne, hogy Nem álmodol hallván e szózatot:
„Egy negyedrész Ulixesé legyen" — Akkor gyakorta sóhajtsd el magad:
„Óh hát valóban nincs többé sehol Az én Damám? Jaj, hol találok én Hozzá hasonló hívet, jót, nemest?"
S ha sírni tudsz, hát sírj is egy kicsit:
Ezzel könnyebben elleplezheted Az arcodról sugárzó örömöt.
Ha tetszésedre bízatott, milyen Emléket állíts, csak fukar ne légy!
A temetés is oly pompás legyen, Hogy emlegessék meg szomszédaid.
Öröklő társaid közül ha egy
Öreg nagyon köhögne, mondd neki:
Ha a te részedből kívánna tán Megvenni egy házat vagy telket is, Átengeded egy sestertiusért1
Neki örömmel . . . Ám Proserpina Parancsa szólít már. Élj boldogúl!
• • •
1 Pro forma: voltakép ingyen.
85