BIZONYÍTÉKKÉNT TÖRTÉNŐ ÉRTÉKELÉSE
2. Az értékelés lehetősége
A poligráfos vizsgálat értékelésének lehetőségéhez egészen a bizonyítási rend-szerekig kell visszanyúlnunk. Történetileg kötött, szabad és ezek keresztezése révén vegyes rendszer alakult ki. A vizsgálat eredményének bizonyítékként történő értékelése szabad bizonyítás esetén nem okozhat gondot. Ebben az esetben korlátozás nélkül lehetőség nyílik minden bizonyíték felhasználására.
Az értékelés során pedig a hatóságra és a bíróságra hárul, hogy mit fogad el bi-zonyíték forrásaként, valamint hogy milyen bibi-zonyítéknak milyen bizonyító erőt tulajdonít.20 A probléma azonban hazánkban a vegyes rendszer sajátosságaiból adódik. Ahogyan azt az előző fejezetben is láthattuk, a poligráfos vizsgálat ered-ményének bizonyítékként történő értékelése ellen a bírói indokolásokban java-részt az jelenik meg, hogy az 1998. évi XIX. törvény nem sorolja fel bizonyítási eszközként azt. Mivel Magyarországon a vegyes rendszerből adódóan taxatíve felsorolásra kerültek a bizonyítási eszközök, ezért csak az ott meghatározottak, és az azt átfogó bizonyítékok használhatók fel bizonyítékként a bírói szakban.21
Rendszeresen előkerülő félreértés, hogy a vizsgálat eredményének alkalma-zását azon oknál fogva rekesztik ki a felhasználható bizonyítékok köréből, mert az nem szerepel a Be. 76. § (1) bekezdésének taxatív felsorolásában.22 Ez azon-ban az eljárási törvény félreértelmezéséből fakadó következtetés. A bizonyítási eszköz és a bizonyíték nem azonos fogalom. Erre vonatkozóan már az 1973.
évi Büntetőeljárási törvény indokolása is kinyilvánította, hogy a két terminus technicus között különbséget tesz. Tremmel Flórián értelmezésében eltérésként az állapítható meg, hogy ugyanannak a jelenségnek a bizonyítási eszköz a formai oldala, míg a bizonyíték a tartalmi megjelenése.23 A hatályos büntetőel-járási törvény magyarázatában egységesnek vallott elmélet szerint „bizonyíték mindaz a tény, adat, körülmény, amely a bizonyítási eszközökből nyerhető
20 B Ervin – T Mihály: Büntető eljárásjog. Budapest, HVG-Orac, 2015. 125.
21 1998. évi XIX. törvény 76. § (1) bek.
22 Ilyen következtetés található olvasható például a következőekben: BH 2008. 326.; Szegedi Törvényszék 1.B.1265/2012/70.
23 T Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 2006. 67.
a bizonyítás során”24. Látva, hogy ez a meghatározás is eltérően kezeli a két fogalmat, megalapozottan kijelenthető, hogy a továbbiakban nekünk is eltérő értelemben kell azokat használnunk. Az imént megállapítottakat a poligráfra lefordítva, nem azt szükséges keresnünk, hogy a vizsgálat eredménye, vagy a szaktanácsadói vélemény szerepel-e a bizonyítási eszközöket tartalmazó felsorolásban, hanem hogy annak fogalmából le lehet-e vonni olyan tartalmi következtetést, amely lényeges tényre, adatra vagy következtetésre vonatkozik.
Amennyiben ez lehetséges, akkor a poligráfos vizsgálat eredményét bizonyí-tékként kell értékelni.
A hazánkban uralkodó vegyes bizonyítási rendszer alapján – a kötöttségeket fi gyelembe véve – a bírák egyenként és összességükben szabadon értékelik a bizonyítékokat, majd a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződésük alapján állapítják meg.25 Következésképpen, ha elfogadjuk a poligráfos vizsgálat eredményét mint bizonyítékot, akkor annak értékelését a bíróságra kell bíznunk.
Amennyiben ugyanis egy törvényileg ki nem zárt bizonyíték értékelésének lehetőségétől megfosztjuk a bíróságot, akkor contra legem értelmezést hajtunk végre. Hasonló megállapítás született a hatályos büntetőeljárási törvény ma-gyarázata során, mely kimondja, hogy a poligráfos vizsgálatnak a bizonyítási eljárásból való kizárása kétségtelenül a szabad bizonyítás elvét sértené.26
Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a műszeres ellenőrzés eredménye csak közvetett bizonyítékot eredményez,27 ennek okán önmagában nem elegendő a bűnösség megállapítására. Hasonló következtetésre jutott a má-sodfokú bíróság, mikor hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság határozatát arra hivatkozva, hogy egyetlen visszavont beismerő vallomás – hiába alapozta meg azt poligráfos vizsgálat –, kellően alátámasztott objektív bizonyítékok hiányában nem elegendő a vádlott bűnösségének megállapításához.28 Ezzel el-lenben egyetértek János Attila véleményével, melyben a BH 2000.482. alapján azt a következtetést vonta le, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye alkalmas
24 B Tibor – C Zsolt – S Gábor – S Erzsébet – S Gábor – V Zoltán: A büntetőeljárási törvény magyarázata 1. Budapest, CompLex, 2008. 269.
25 1998. évi XIX. törvény 78. § (3)
26 B –C –S –S –S –V i. m. 269.
27 T Mihály: Közvetett bizonyítás, prekoncepciók és előkészületek. In: E Árpád – K Mónika (szerk.): A büntető ítélet igazságtartalma. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., 2010. 76.
28 BH 2001. 316.
lehet arra, hogy különböző tanúvallomások esetén az egyiket hitelt érdemlőnek, a másikat pedig szava hihetetlennek fogadja el a bíróság.29
Mért is van szükség arra, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye bizonyí-tékként kerülhessen értékelésre? A kérdés reális tartama további szűkítésre szorul. Helyesen úgy fogalmazható meg, hogy mért is van szükség a poligráfos vizsgálat eredményének a terhelti és tanúvallomástól független bizonyíték-ként történő értékelésére? A legnagyobb jelentősége az előbbiekben említett vallomások összeütközése esetén van. Úgy vélem, a bíróság számára meg kell adni azt a lehetőséget, hogy két vagy több hasonló hitelességű személy állítása közt igénybe vehessen egy olyan objektív személy által készített vizsgálati eredményt, amelyet a nyomozás során kétséget kizáróan alkalmaznak. Mivel a műszeres vizsgálatról készült szaktanácsadói véleménynek vallomáserősítő vagy gyengítő szerepe is van, ezért közvetve képes megerősíteni a beismerésben foglaltakat,30 vagy kétségbe vonni az érintett személy vallomását.31 A poligráfos vizsgálat továbbá nem csak a nyomozást végző szerv önkényes eszköze, mellyel az állam lehetőséget biztosít az igazság kikényszerítésére, hanem egy jogosult-ság is. Kérdem én, mi másért nyílna lehetőség arra, hogy a gyanúsított saját magát – a saját indítványa alapján – ellenőrzésnek vethesse alá, ha nem azért, hogy ezzel egyfajta lehetőséget biztosítsunk az ártatlanságának bizonyítására is?32 Amennyiben pedig a nyomozó szerv elfogadja ezt az indítványt, és a műszeres vizsgálat azt támasztja alá, hogy nem ő követte el a bűncselekményt, akkor egy esetleges tárgyalás során miért ne nyíljon arra lehetőség, hogy a vádlott védelmére felhasználja a poligráfos vizsgálat eredményéről készült szaktanácsadói véleményt ártatlanságának bizonyítékaként? Nem a gyanúsított azonban az egyetlen személy, aki az eljárás során ellenőrzésnek vethető alá. Mi a helyzet az eljárás egyéb résztvevőivel? Varga Zoltán álláspontján túlmenően, a tanú mellé kívánom tenni a sértettet is, aki a jelenlegi rendszerben a büntető eljárás „mostoha gyermeke”. Véleményem szerint, mivel ő is tanúként kerül kihallgatásra, ezért érdemes lehet velük egy körben beszélni az érdekeikről is. Ez esetben, ha a tanú részéről merül fel poligráfos vizsgálatra vonatkozó érdek, akkor nem csak az lehet a cél, hogy a vallomásának valóságtartamáról felmerülő kételyek eloszlatásra kerüljenek,33 hanem a tanúként kihallgatott
29 J Attila: A poligráf büntetőeljárásban történő alkalmazásának gyakorlati kérdései.
Ügyészek Lapja, 2013/6. 132.
30 Kecskeméti Törvényszék 2.B.216/2013/17.
31 BH 2006. 242.
32 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 128. §.
33 V i. m. 539.
sértettnek általában kifejezetten érdekében áll a terhelt bűnösségének megál-lapítása. Következésképpen a tanúként kihallgatott személynek – aki amúgy is kevés ütőkártyával rendelkezik –, ha valós tényekre hivatkozik, és a nyomozás során elvégeztek rajta egy vizsgálatot, akkor hagy legyen lehetősége az annak eredményéről készült szaktanácsadói véleménynek bizonyítékként történő felhasználására.