G
ÖMÖRIG
YÖRGY: E
RDÉLYI ARCOKGömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdély-től, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmé-től, a magyar szellemi életben betöltött szerepétörténelmé-től, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötet-kompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül, ugyanis a tárgyiasságra törekvő lírai hang és a többnyire visszafojtott szenvedélyesség alkalmat adnak az olvasónak arra, hogy korábbi elképzeléseit árnyal-hassa. Ha a kötetet kézbe vesszük, olyan mintha Erdély egy kis szeletét tartanánk a kezünkben: Somogyi György illuszt-rációi Erdély természeti értékeit, történelmünk nagyjait, a folklór tipikus képeit és szereplőit elevenítik fel bennünk, szentelve néhány képet a kommunista rendszer alatti ha-nyatlásnak is. Akármelyik kép él bennünk Erdélyről, azt meg-találjuk a kötetben.
A csendes Gyilkoson című kötetindító vers erős szubjektív ihletettsége miatt kerülhetett erre a kiemelt helyre. A be-szédmód, a jellegzetesen Erdélyhez köthető metaforák és a hangsúlyosan a magyarság megőrzéséhez kapcsolódó fenyő-szimbólum a Dsida Jenőhöz és korához köthető ars poeticák, paradigmák és témák továbbvitelét jelölik ki. A magyarság megőrzésének és a magyar nyelv ápolásának megerősítése a kötet több versében előfordul. A versírás, a szellemi foglala-tosság és az erdélyi lét olyan felfogásával találkozunk itt, amely a Trianon környéki erdélyi magyar irodalom œuvre-jából lehet ismerős. A történelmi és kulturális hagyományok által kialakított nemzetiségi önkép a transzilvanizmus gon-dolatrendszeréből ismert módon „gyökeret” ad a „nagy ide-genség rengetegében”. A vers értelmezése kulcsot ad a kötet koncepciójának megismeréséhez és a mélyebb összefüggé-sek feltárásához – de önmagában is az egyik legjobban sike-rült darab.
Bookart Kiadó Csíkszereda, 2018 80 oldal, 3600 Ft
2020. május 99 „
Az Erdélyi arcok versei három csoportba sorolhatók, az első csoportba tartozókat a törté-nelmi ihletettség fűzi össze. Összhatását tekintve olyan a kötet, mint egy alternatív, szemel-vényekben megírt erdélyi történet. Ezt a történelemírói szemléletet tovább erősíti a kötet egészére érvényes lineáris időrend és a valós személyek, események verstérbe való beemelé-se. Gömöri végeredményben a történelmi vers hagyományait idézi fel, bár a versek ideológiai terhelésétől szerencsére tartózkodik, ami részben annak köszönhető, hogy a lehető legna-gyobb történelmi hűségre törekszik, szinte minden vers alapja valamilyen írásos forrás: le-vél, útirajz, emlékirat, napló, életrajz vagy történelmi munka. A versekhez kapcsolódó jegyze-tekből kiderül, hogy a költő alig-alig fikcionalizál, nem a megszokott módon bánik az inter-textusokkal, több esetben csupán formai igazítást látunk, eljárását inkább kivonatolásnak nevezhetjük. Az Erdélyi arcokban nem a szövegek párbeszéde a tét, hanem e (megbúvó) szö-vegek újraközlése a jelen számára anélkül, hogy megsérülne történelmi autenticitásuk – bár arra is van példa, hogy a történelmi hűség fogalma ingataggá válik, erre a legeklatánsabb példa az 1849. július 31. című vers, amely Petőfi halálának rejtélyével foglalkozik egy korabeli pletyka szemszögéből. A forrás kezelésének módjából következik azonban, hogy a hitelesség szempontja felülkerekedik költői fantázián, a versek többsége egyszerű leírás, ami tompítja a versek hatását, úgy érzem, a tényközléshez való ragaszkodás háttérbe szorította a versek esztétikai értékeit.
A versek második csoportjába azokat a darabokat sorolnám, amelyek a magyar kultúrtör-ténet nagy alakjaihoz (például Szepsi Csomborhoz, Tótfalusi Kis Miklóshoz és Apor Péterhez) kapcsolódnak, mert ezekben a versekben közös, hogy az erdélyi (helyesebben régi magyar-országi) művelődés állapotát a fejlettebb nyugati nemzetek viszonylatában láttatják. A nagy-világgal és idegen kultúrákkal való szembesülés egyik visszatérő motívuma a hányattatott hajóút, ami lehetővé teszi egy metaforikus olvasat felállítását. A szorosabb olvasat láthatóvá teszi, hogy a hajóutak leírása szerkezetileg ismétlődik: a hirtelen támadó vihart a haláltól va-ló félelem követi, és jellemzően ima hangzik el, mielőtt a hajó megmenekülne. Értelmezé-semben a haláltapasztalat pozitívan befolyásolja a haza nemesítése miatt utazók lelkét és áll-hatatosságát, analóg módon pedig példázatként tárja elénk a haza szellemiségében kulcsfon-tosságú szerepet játszó emberek elhivatottságát. Pozitívan értékelem, hogy az enyhe ideolo-gikus szálat olyan színes témák árnyalják, mint egy Apor Péter-féle lakodalomleírás, a párizsi vásárok hangulata vagy egy korabeli kalendárium néphithez kapcsolódó feljegyzései, telje-sebb bepillantást engedve a korszak világába.
A harmadik csoportba sorolható versek a költő saját emlékeihez kapcsolódnak, éppen ezért a szövegek átélhetősége és az olvasókra gyakorolt hatása itt a legerőteljesebb. Gömöri nem bontja meg a kötet egységes hangját, de míg a korábbi verseknél ez a hang az objektív leírás kevésbé esztétizált formájaként olvasható, addig az emlékezet terében sajátos funkciót nyer. Ugyanaz a nyelv líraivá válik, mert a személyes élmények töltik fel a tartalmat, különö-sen szép az a vers, amelyben Dsida útját járja be az emlékező, mert ez a költővé avatódásként is olvasható szöveg felvillantja, hogy Gömörinek van egy árnyaltabb jelentésekkel dolgozó versnyelve, ami bár ebben a kötetben háttérbe szorult, kiforrottan jelentkezik. A hétköznapi nyelv azonban alkalmas arra, hogy az emlékezés tartalmával komoly kontrasztot alkosson és feszültséget teremtsen. Az Önarckép nyolcéves korból című vers például a költő gyermekkori emlékét dolgozza fel: milyen a gyermeki gondtalanság és felnőtt látásmód határán háborús-dit játszani a második világháború közepette? Gömöri visszaemlékezései Erdély nehezebb
100 tiszatáj
„
időszakához kapcsolódnak, szegénységről, pusztulófélben-létről, falurombolásról és tovább-élő kommunizmusról számolnak be, ellenpontozva a kötet korábbi, dicső múlthoz kapcsoló-dó verseit.
Ez a realitáshoz és közelmúlthoz fordulás (az utolsó vers a szíriai háborúra reflektál) csi-nál a jó kötetből emlékezeteset. A szövegek mindannyiunk Erdélyéről szólnak, a közel ötszáz éves időintervallum költői áttekintése segít mélyebben megérteni múltunkat, nemzeti ha-gyományainkat és a jelenkort. Nem Trianon átkozása, nem Erdély elvesztésének fájdalma szólal meg a versekben, hanem az Erdély iránt érzett szeretet.
2020. május 101 „ fel-tüntetve. Sajtóhibákkal terhes korunk egyik mulatságos tel-jesítménye…
Természetesen ennél sokkal fontosabb az, ami verster-mésként benne van ebben a kiváló kötetben. A címmel kap-csolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek kö-zött Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változa-ta is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szim-bólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig iz-galmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra.
Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt. A
„főszereplő” egyben humánus tartalmakban gazdag, mono-lógjából egy sűrített portré áll össze. Különös jelentése lehet a „nyíljak és csukódjak”-féle feladatnak, és még inkább an-nak, ami a vers végén olvasható: „…Ha nem lennék, sivár len-ne a ház, / s lakói éjjel-nappal szenvednék hiányomat.” Bi-zony, többről van itt szó, mint a szövegben ugyancsak emle-getett „festett deszkalap”-nak…
Az „árulkodó” cikluscímek: Egy százéves fényképre, Kosz‐
tolányi asztala mellett, Anyámmal álmodok, Egy hontalan éneke. Ezek a címek jelzik, hogy a költő számára a visszate-kintés éppúgy fontos, mint a személyesség, az lomközpontúság és a hazájáért érzett felelősség. Az iroda-lomtörténész és szépíró feladatvállalása éppúgy, mint az 56-os múlt és az emigráció. Átlengi a versek világát egy nagyon szépen föllelhető békevágy, az öregedő költő bölcsessége és érettsége, a szeretet óhajtása. A múltidézés része a rokon-szenves magyarságtudat is, miképpen ezt láthatjuk az Egy százéves fényképre c. vers soraiban. „…Nem tudok róla töb-bet, de ez is elég / ahhoz, hogy tudjam, milyen régen vagyok / (bárhol is lakjam) hiteles magyar, / hitelesebb a szájas nyikhajoknál…” Van emögött történelmi felelősség, józanság Orpheusz Kiadó
Budapest, 2017 76 oldal, 1425 Ft