Fizetések, munkabérek
A kutatás során több munkakör bérezési viszonyai is ismertek lettek, de itt most jellemzésként két nagy értelmiségi csoport, a pedagógusok és a tanácsi dolgo-zók fizetésének bemutatása szerepel részletesebben, és ezzel ad képet a lakos-ság életszínvonalának alakulásáról. Ez nem jelenthet téves képet, mert 1950–
1960 táján a fizetések között, legyen az munkás, alkalmazott vagy értelmiségi, volt ugyan különbség, de az nem volt jelentős, és ez valamilyen különmunkával ki is egyenlítődött.
A pedagógusok bérezése – amikor már az államtól kapták a fizetést – a végzettség és a szolgálati idő alapján történt. Rendszere változó volt. 1948-tól 1951-ig alapbérből és korpótlékból állt, később már kulcsszám és fokozat sze-rint állapították meg. Ehhez kapcsolódott a háromévenkénti kötelező előlépés.
A kiemelkedő munkáért jutalomként rendkívüli feljebb sorolást is lehetett kap-ni, ami 50 Ft béremelést jelentett. Jellemző volt, hogy a fizetések sűrűn és fo-lyamatosan (nem jelentős összeggel) emelkedtek.
1948. június 3-án a besorolás szerint az általános iskolában (az iskolanővé-rek körében) a legalacsonyabb fizetés 355 Ft, a legmagasabb 560 Ft volt. 1950-ben pár éves szolgálati idővel (alap + korpótlék) 850 + 34 Ft, 500 + 120 Ft, 630 + 202 Ft. 1951. júliusban a legalacsonyabb, mint kezdő tanítói fizetés 500 Ft volt, a legmagasabb az igazgató fizetése, 860 Ft. Egy vasúti váltókezelő fize-tése ekkor 496–526 Ft.
1956-ban ötéves szolgálati idővel 960 Ft, 1959-ben kilenc év szolgálati idő-vel 1390 Ft, 1966-ban 15 év szolgálati időidő-vel 1870 Ft. 1963-ban a kezdő tanítói fizetés már 1050 Ft.
A kezdő tanári fizetés 1952-ben 800 Ft, 1961-ben 1050 Ft, 1967-ben 1600 Ft. Tanári fizetés 1957-ben öt év szolgálati idővel 1366 Ft, 1959-ben hét év szol-gálati idővel 1470 Ft. Ehhez járult – ha osztályfőnök volt – 36 Ft osztályfőnöki pótlék. Az igazgató fizetése 32 évi szolgálattal 1318 Ft.
Kiegészítő jövedelmet jelentett a dolgozók iskolájában, a levelező oktatás-ban végzett munka. 1957-ben a vezetői díj 40 Ft, óradíj 10 Ft, vizsgáztatás 5 Ft.
A gimnáziumi tanárok fizetése magasabb volt. A kezdő tanári fizetés 1955-ben 1090 Ft, 1963-ban 1500–1700 Ft. Tízéves szolgálati idővel 1968-ban 2100 Ft. Az igazgató fizetése 1967. júliusban 25 év szolgálattal 3410 Ft (2460 + 950 Ft).
A kisegítő dolgozók fizetése 1963-ban 920–1000 Ft, a fűtők bére 1230–1400 Ft.
A bérkifizetésben is volt változás. Az 50-es évek elején kéthetenként történt, és amikor bevezették a havi egyszeri kifizetést, az áttérés nem volt könnyű. A családoknak a pénzgazdálkodást újra kellett tanulniuk.
Az állam, elismerve az alacsony pedagógusbért, már 1950-ben kormányren-deletben foglalkozott azzal, hogy fizetéskiegészítésként a pedagógusok kapja-nak illetményföldet. Pár évvel később erről a 2079/28/1954. MT. számú határo-zat és a végrehajtására megjelent 164/1954. (IX. 21.) számú FM–OM miniszteri együttes utasítás rendelkezett. Az egységes végrehajtás érdekében jelent meg a 28/1956. (O.K.6.) OM. számú utasítás, amely intézkedett a pedagógus-illet-ményföld juttatásáról. Az utasítás rendelkezett arról, hogy ezt a községeknek az állami tartalék földből kell kiadniuk, de ha ilyen nincs, akkor azt az állami gazdaságok vagy erdőgazdaságok biztosítsák, és ezt véglegesen az iskola keze-lésébe kell adni. Az utasítás azt is előírta, hogy a földterület haszonbérbe nem adható, de megmunkálását – megfelelő díjazás ellenében – elvégeztethetik.
A községi tanács a rendeleteknek megfelelően gondoskodott is kiadásáról, jóllehet ehhez alig voltak meg a feltételek, mert Fonyódnak kevés szántóföldje volt. A jelentkező igényt a végrehajtó bizottság az 1955. február 22-i ülésén tár-gyalta, és azt a határozatot hozta, hogy a területet Perusza János, a földügyekkel foglalkozó bizottság elnöke jelölje ki.
Az illetményföldet igényelhették az óvónők és a dajkák is. Igénybevétele nem volt kötelező. Többen nem is kértek, de 1955-től a pedagógusok többsége igényelte is két évtizeden át. Fennmaradt névjegyzékek szerint 1955-ben nyol-can, 1957-ben tizenketten, 1968-ban pedig húsz pedagógus igényelte.
A kevés tartalék földből Alsóbélatelepen, a nyaralók mögött jelöltek ki kb.
10 holdnyi területet, amely az időjárástól függően vagy nagyon száraz, vagy láp volt. Más évben a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság adta ki Imremajor környékén, ami Fonyódtól kb. 12 km-re volt. A földeken az akkor jól eladható terményt, kukoricát termeltek. Mindegyik esetben, mivel a földterület minő-ségében jelentős különbségek voltak, sorsolással határozták meg a sorrendet, és amikor már sora volt a kukoricának, akkor végezték el a sorokat számolva a kicövekelést. 1968-ban már kimérték, és ekkor négy pedagógus (házaspár) kapott 1320 négyszögölet, 16 pedagógus 660 négyszögölet. És ezt igényelték még 1969-ben is.
A földdel való gazdálkodás nem volt egyszerű. Még úgy sem, hogy a földet juttató gazdaság a szántást és a vetést is elvégezte, aminek költségét téríteni kel-lett. A növényápolási munkákat, a termés betakarítását maguknak a juttatottak-nak kellett elvégezni vagy elvégeztetni. Alsóbélatelepen optimális időjárás ese-tén – jóllehet az őzek és a fácánok erősen károsították – még csak termett meg-felelő mennyiségű és minőségű kukorica, de a Nagyberekben termett, amellett hogy a minősége nagyon gyenge volt, még kevés is lett, mert itt meg kikelés után a drótféreg pusztította. Néha-néha volt jó év is, amikor hatvan mázsa is termett, ami 5000-6000 Ft-ot (kb. félévi fizetést) jelentett. Általában azért egy-két havi fizetésnek megfelelő hasznot hozott, ami annyit jelentett, hogy ebből a családok megvehették a téli ruhát és a tüzelőt.
Az illetményföld, a kapálás, a betakarítás, a fuvar, az eladás megszervezése miatt, nem is beszélve az adózásról, sok esetben csak gond volt. Utána általános
jövedelemadót kellett fizetni, és ezt az 1955. évi 35. tvr. 12. §. /2/ bekezdése és a 20/1955. (XII. 30.) PM számú rendelet 32. §-a határozta meg, egyben annak mértékét is, ameddig terménybeadásra nem kötelezhetők. Az egyedülálló peda-gógus 1 kh-ig, a családos 1,5 kh-ig, négy eltartott esetén 2 kh-ig volt adómentes.
Az adózási kötelezettség között az eredeti utasításban még szerepelt katasz-teri holdanként 3 kg tojás vagy baromfi vagy ennek megfelelő sertészsír beadási kötelezettsége is, de ezt később törölték.
Az illetményföld-juttatást pár év után a gimnázium tanárai is kérték. Mivel Fonyódnak nem volt juttatható földje, 1968. október 9-én az iskola igazgatója levélben kérte a járási tanács vb-elnökét, nyújtson segítséget, hogy a 12/1968.
(III. 16.) MÉM számú utasítás szerint a 24 pedagógusnak adható 24 kh földet a Gamási Aranykalász Mgtsz adja át művelésre az Öreglaki Állami Gazdaságnak, mert a gazdaság vállalta az illetményföld kiadását. Völgyesi Jánossal, az Öreglaki Állami Gazdaság igazgatójával a gimnázium igazgatója jó kapcsolatot tartott, hi-szen felesége volt a szülői választmány elnöke. A személyes kapcsolatok alapján az Öreglaki Állami Gazdaság ki is mérte a 24 kh illetményföldet, ami 30 km-re volt Fonyódtól. Ilyen messziről földet művelni lehetetlen volt, de a pedagó-gusok ezt nem is tudták volna megtenni. Erre sem idejük, sem eszközük nem volt. Ebben is segített a gazdaság. A föld felszántástól a betakarításig minden munkát – költségtérítéssel – elvégzett, sőt a terményt is felvásárolta, és annak árát készpénzben fizette. A kukoricaföld után 24 pedagógus 1969. november 4-én – attól függően, hogy mekkora részaránya volt – 2750 Ft, 3750 Ft, ill. 5750 Ft bérleti díjat kapott. Ez kb. kéthavi fizetésnek felelt meg.
A közigazgatásban, a járási tanácsnál a más munkahelyek alkalmazotti fi-zetésénél magasabbak voltak a fizetések. Előadói munkakörben 10-12%-kal, vezetőiben 20-30%-kal. A szolgálati időtől és a rendkívüli feljebb sorolásoktól függően itt is volt eltérés.
1950-ben a mezőgazdasági osztályon a két gyors- és gépírónő fizetése 380 Ft és 420 Ft. Az igazgatási főelőadói bér ekkor 780 Ft. Tíz év után egy előadó fizetése 1540–1860 Ft. A községi tanácson 1957-ben az öt–nyolc éve dolgozó bére 1140–1460 Ft, a hivatalsegédé 700 Ft. A bérek nagyságát és változását e könyv írójának osztályvezetői fizetése így mutatja: 1961-ben 2640 Ft, 1966-ban 2880 Ft, 1971-ben 3500 Ft.
A béremelési automatizmus alacsony volt ugyan, évi 2%, de a bért külön ju-talommal rendszeresen emelték. Ugyanabban a beosztásban tíz év alatt a fizetés megduplázódott, és ez az átlagfizetésnek több mint a kétszerese volt. (Vele az árak is emelkedtek.)
A viszonyításhoz két adat: 1968-ban a szegénységi küszöb 660 Ft volt, az általános jövedelem 1280 Ft.
Az üdülők alkalmazottainak bére eltérő volt aszerint, hogy mennyi pénzt tu-dott tervezni a tulajdonos az üdülő fenntartására, és mi volt az iskolai végzettség.
A bérezés jobb volt az átlagnál. Az 1960-as években a gondnokok fizetése 1800–
2100 Ft, a szakácsoké 1500-1700 Ft, a technikai dolgozóké 900-1000 Ft körüli.
Emelkedő életszínvonal
A gazdasági eredmények és a pénzügyi adatok azt bizonyítják, hogy a húsz év alatt jelentős életszínvonalbeli növekedés következett be. Ezt az országos statisztikai adatok így mutatják:
Ha az 1950. évi szintet 100-nak vesszük, akkor a
Reálbér Reáljövedelem Háztartási fogyasztás
1960-ban 154 154 152
1965-ben 168 181 175
1970-ben 199 245 228
Mivel a bér-, egyáltalán a kereseti viszonyokban Fonyód nem volt sem lesza-kadt, sem valamiben kiemelt terület, ez az átlagnövekedés – nagy valószínűség-gel – ide is érvényes.