Az USA-ban termesztett árpának kb. felét takarmányozási célokra használják, a fennmaradó részt az élelmiszeripar, szeszipar és magtermesztés hasznosítja. A maláta 85 % -át sörkészítésre, 10 % ipari alkohol és whisky gyártására, a maradékot pedig maláta szirup készítésére használják.
Az árpa takarmányozási értéke a kukoricáénak a 95 %-a. A pelyva, ami szem 13%-át alkotja, jelentősen csökkenti a takarmányozási értéket. Ahhoz, hogy megfelelően etetni lehessen az állatokkal, – kivéve a juhok esetén – az árpát meg kell őrölni. Az árpát gyakran meggőzölik, hogy pelyhesítés előtt megpuhítsák a magot.
Pillangósokkal, vagy más fűfélékkel társítva az árpa jobb társnövényt jelent, mint a legtöbb zab vagy búza fajta, mert kevésbé árnyékol és korábban érik. Kaliforniában az árpát gyakran szénának termesztik. A délkeleti területeken az őszi árpa takarónövényként is szolgál. Legeltetésre is használják.
Maláta- és sörgyártás
Árpa II.
Az USA-ban a malátaüzemek igénye telt, sima, kis magvú, szorosan zárt pelylevelű árpa. Az ilyen árpánál minőségi követelmény a magas keményítőtartalom, a simaság, a jó csírázási képesség, és az időjárás vagy a betegségek által okozott sérülésektől való mentesség. Egyes nagy oldhatóságú fehérjék jelenléte káros. A kemény (üveges) magbelső, melyet növekedési zavar vagy egyéb tényezők okoznak, szintén kizáró ok, mivel az ilyen magvak olyan köztes terméket tartalmaznak, amely a malátázáskor nem kívánatos. Minden malátagyártásra használt árpánál minőségi követelmény, hogy a sima magok aránya, melyek nem közepesen acélosak, legalább 70% legyen. Az olyan árpa, amelynek aleuronja kék, bizonyos mértékig acélosnak tűnhet, de nem ismert, hogy maga a szín hatással lenne a malátagyártásra. A törött szemek selejtnek minősülnek, mivel nem malátázhatók. A sérült pelyvájú szemek nem csíráznak ki vagy nem alakulnak át megfelelően a malátázás során. A dohos árpa elfogadhatatlan. A sérült árpa lehet penészes, fonnyadt, hőtől vagy az időjárási tényezőtől károsodott - ezekből max. 4 % megengedett a malátagyártási minőségnél. A csapadékos tavaszi időszakban a fehér aleuron réteggel rendelkező hatsoros változatok a legjobbak malátagyártásra. Bizonyos, kék aleuronnal rendelkező fajták is elfogadhatóak, de ezeket egy külön minőségi alosztályba sorolják. Sok malátaüzem elfogad kétsoros fajtákat is. A részben kék aleuronú hatsoros fajták szintén megfelelőek malátagyártásra.
A kulturális szokások meghatározhatják, megfelel-e a gabona a maláta minőségnek. Az olyan árpa, melyet teljes érés előtt takarítottak be, kifogásolható zöldes árnyalatú lehet. A termést úgy kell betakarítani, hogy a kedvezőtlen időjárásnak legkevésbé legyen kitéve. Sérült pelyvájú vagy törött szemek általában a túl nagy dobfordulatnál (600 forduldob-kosár konkáv rendszerben a kerek helyett szögletes fogak használatával a törött szemek aránya csökkenthető.
A malátázás folyamata. Az árpát az enzimek, elsősorban az alfa-amiláz és a béta-amiláz aktiválása céljából malátázzák, melyek a keményítőt cukorrá alakítják, Az enzimek emellett elindítják a csírázást, oldható vegyületekké alakítják a fehérjéket és megadják a maláta jellegzetes aromáját és ízét. A maláta készítése során a megtisztított és méret szerint osztályozott árpát beáztatják (merítik) szárítások beiktatásával addig, míg a nedvességtartalom eléri a 44-46 %-ot. Ezután a szemek 20 °C-on dobokban vagy tartályokban alkalmankénti lassú keverés mellett kicsiráznak. A nedvességtartalom fenntartására vizet adagolnak. Mikor a csírák hossza eléri a mag hosszának 75-100 %-át, a szem kemencés szárítása 4-5 % nedvességtartalomra megállítja a csírázást. A kezelés közben letört malátacsírákat kiválogatják. Az így kapott termék a szárított maláta. 22 kg árpából 18 kg szárított maláta lesz. Ez a malátamennyiség kb. 8 kg segédanyaggal (kukorica vagy rizs termékek, cukor, szirup, stb.) és kb. 0,3 kg sörkivonat 117 l sör készítésére elegendő.
A sörgyártás folyamata. A sörgyártás és a malátagyártás általában külön történik. A sörgyártás során a malátát először megőrlik és egy részét nem malátázott gabonanövényekkel (kukoricadara, tört rizs, stb.) keverik össze.
Ezek a nagy keményítőtartalmú segédanyagoknak szolgáltatják a további fermentálható anyagokat és csökkentik a massza fehérjetömegét. Ezután a keveréket vízben megfőzik a keményítő zselatinizálása és elfolyósítása céljából, majd összekeverik vízzel és egy nagy keverőedényben vagy kádban hozzáadják a maradék malátát. Az utóbbit előzőleg a fehérjék lebomlásának elősegítése céljából fél órán keresztül kb. 48 °C-on tartották. A hőmérsékletet emelik és 65 °C-on tartják addig, amíg a keményítő átalakulása végbemegy. Ezután 75 °C-ra emelik a hőmérsékletet, és a pürét leülepítik. A folyadékot (a cukros malátalé plusz a máslás) leszűrik és felfőzik komlóval, majd a malátalevet leszűrik és lehűtik. A malátalevet élesztővel fermentálják 7-10 napon keresztül 6-15 °C-on. A hűtés és az azt követő hűvös helyen történő tárolás során a fehérjék, az élesztő sejtek, a sörtörköly, és egyéb oldhatatlan anyagok kiválnak. Ez a szakasz 0-5 °C között általában 3-8 hétig tart. A kész sört ezután szén-dioxiddal dúsítják és szűrik, ezután piacra kerülhet.
A maláta felhasználása. A sörfőzés után visszamaradó törköly takarmányként malátapogácsa formájában értékesíthető. A malátaszirupot a textilipar, valamint a sütőipar használja cukrok készítéséhez. Hashajtó és lázcsillapító hatása miatt gyógyszerekben is alkalmazzák. Sok reggeliző pehely gyártó használ malátaszirupot.
Ezen kívül malátaital, alkohol, ecet és élesztő készülhet belőle.
Árpából készült egyéb termékek
A gyöngyárpa a szem külső részének (pelyva, korpa, aleuron és csíra) eltávolítása során készül, melynek eredményeként gömbölyű magot kapunk. Az árpaszem külső részeit érdes, forgó csiszolófelülettel távolítják el.
A nagyobb, gömbölyűbb magok alkalmasabbak a gyöngyárpa készítésére, mivel a külső réteg kisebb veszteséggel távolítható el. A telt, nagyszemű, kétsoros, fehér szemű, finoman ráncolt fajták a legalkalmasabbak. A gyöngyárpát emberi fogyasztásra készítik, és többek között bébiételekhez használják. A gyöngyárpa egy fajtáját pattogatott árpaként értékesítik.
A sörárpa minőségi követelményei Magyarországon:
Árpa II.
• alacsony fehérjetartalom (12% alatti, de legjobb a 9,5-11,5% közötti),
• kerek, telt szemek,
• jó osztályozottság (75-80%) (2,5 mm-es rostán fennmaradó teljes értékű szem) ,
• jó hektolitertömeg,
• tisztaság (legalább 96% fölött),
• jó csírázóképesség,
• nagy csírázási erély, gyors és egyöntetű csírázás,
• magas keményítőtartalom,
• szalmasárga szín,
• vékony pelyva,
• szaga friss szalmaillat.
5. Betegségek
A búza betegségei közül számos előfordul az árpánál is. Sok betegség ellen kialakítottak már genetikai rezisztenciát, mely a modern fajtákban alkalmazható, de amennyiben a betegség kifejlődéséhez és terjedéséhez szükséges feltételek rendelkezésre állnak, bármely betegség gondot okozhat.
Fedett üszög
A fedett üszög (Ustilago hordei) a kalászt támadja meg, kemény, sötét daganatszerű üszögképleteket képez a szemek helyén. A fertőzött kalászok gyakran rövidebb száron képződnek, és hamarabb kifejlődnek, mint a normál méretű kalászok. Röviddel az üszkös kalász kialakulása után az üszög gubacsokat körülvevő membránok felrepednek, és a spórák megfertőzik a többi kalászt is. A fertőzés az érés előtti fázisától kezdve bármikor megjelenhet. Az árpaszemeket elérő spórák gyakran kicsíráznak és a micéliumok kifejlődnek a maghéj alatt. A fedett üszög a kicsépelt gabonában fekete, szabálytalan massza formájában található.
A fedett üszög ellen a gombaölőszeres csávázással hatékonyan lehet védekezni. Egyes fajták kis mértékben rezisztensek a fedett üszög ellen.
Barna és fekete porüszög
A barna és fekete porüszög az árpakalászt támadja meg, laza, poros masszát képez a normál kalász helyén. A porszerű spórák a normál kalászok virágzásakor szétszóródnak a földeken. A spórák egy része a nyitott virágot támadja meg, így a következő állományt is megfertőzi. A valódi porüszög (Ustilago nuda) spóratömege olajbarna színű, szinte fekete. A barna porüszög a magvak belső részét támadja meg, míg a fekete porüszög a szemek felszínét fertőzi meg.
Az üszögmentes vetőmag és a gombalőszeres csávázás védelmet nyújthat a betegség ellen. Létezik néhány rezisztens fajta, ám a betegségnek kifejezetten kedvező körülmények állnak fenn, ezek sem nyújtanak védelmet.
Szeptóriás levélfoltosság
A szeptóriás levélfoltosság (Septoria passerinii) sárgás-világosbarna hosszúkás foltokat okoz a leveleken. A foltok összemosódhatnak és akár az egész levelet megfertőzhetik. A levelek szélei behajlanak és elszáradnak. A vetésváltással és a fertőzött tarlómaradvány elégetésével megelőzhető a fertőzés.
Árpa baktériumos levélcsíkosság
A baktériumos levélcsíkosság (Helminthosporium gramineum) komoly probléma az USA egész területén. A betegség hosszú fehér vagy sárga csíkokat okoz a leveleken. Ezek a csíkok később kiterjednek és megbarnulnak.
Árpa II.
A csíkok egy része összefolyhat és az egész levél elszíneződhet. A fertőzött növények megállnak a fejlődésben, a kalászok nem bújnak ki teljesen vagy egyáltalán, és a szemek elszíneződnek és összezsugorodnak.
Barna levélfoltosság
A barna levélfoltosság (Cochliobolus sativus) széles körben elterjedt az árpatermesztő területek északi, középső és déli részén is. A sötétbarna fertőzési pontok összenőnek és foltokat képeznek a leveleken, a szárakon és a virág fellevelein. Mire a növény beérik, számos másodlagos fertőzés jelenik meg. A betegség a magban és a földön hagyott tarlómaradványban telel át.
Fuzáriózis
A fuzáriózist (Fusarium graminearum) fuzáriumos hervadásnak is nevezik. Először barna foltok vagy sérülések formájában jelenik meg a pelyvalevelek alapjánál vagy kalásztengelyen. A fertőzött szemek korábban érnek és rózsaszínes-sötétbarnás színűek. A szemek gyakran töppedtek. A fertőzött magból üszkös hajtások bújnak elő.
A fuzáriumgomba elsősorban a kukoricaszáron és a tarlón telel át.
A vetésforgóban széles levelű növényekkel együtt termesztve és a tarlómaradványok elégetésével bizonyos mértékben csökkenthető a fertőzés, de ez nem nyújt teljeskörű védelmet. A csávázás csökkenti az üszkös hajtások mennyiségét. Néhány fajta bizonyos mértékig rezisztens.
Perzseléses levélfotosság
Az égés (Rhinosporium secalis) az északi területeken okoz gondot, ahol a hűvös, nedves időjárás kedvez a betegség erjedésének. A fertőzés nyomán ovális sérülések jönnek létre, ezeknek széle a kékeszöldből a barnáig változik a leveleken, a levélhüvelyen és a kalászon, a mag összezsugorodik. A rezisztens fajták és vetésforgó alkalmazásával, valamint a tarlómaradványok elégetésével a betegség előfordulása csökkenhető.
Lisztharmat
A lisztharmat (Erysiphe graminis hordei) hűvös, borongós, párás időben alakul ki. A fehér vagy szürke poros hólyagok teljesen elboríthatják a leveleket és a szárakat. A betegséget okozó gomba több alfaja ellen léteznek rezisztens fajták.
Árpa rozsda
Az árpa szárrozsdát a Puccinia graminis gomba okozza, és az árpánál csak ritkán okoz nagyobb gazdasági kárt.
Néhány jó termőképességű fajta rezisztens.
Az árpa levélrozsdát a Puccinia hordei gomba okozza. A betegség alkalmanként komolyabb károkat okoz a déli államokban. Néhány fajta bizonyos mértékben rezisztens a levélrozsda ellen. A csíkos sárga rozsdát okozó Puccinia striiformis ellen rezisztens fajtákkal védekezni lehet.
Vírusos megbetegedések
A talajlakó vírus az árpa csíkos mozaikvírus betegségét okozza. Ez a súlyos betegség Észak-Amerikában az árpa termesztési területein bárhol előfordulhat. A tünetek sárga vagy világoszöld csíkok, vagy a levelek teljes elsárgulása formájában jelentkeznek, és a növények fejlődése gyakran abbamarad. Egészséges vetőmaggal és rezisztens fajták termesztésével védekezhetünk ellene.
Az árpa sárga törpeségét egy vírus okozza, amelyet számos levéltetű faj terjeszt. A levelek fényes aranysárgává válnak és a növekedése lelassul vagy megáll. Korai vetés, a levéltetvek elleni védekezés és a rezisztens fajták termesztése csökkenti a betegség kialakulását.
Egyéb betegségek
Az előzőekben bemutatott betegségeken túl az árpa anyarozsbetegsége (Claviceps purpurea), a pirenofórás barna foltosság (Pyrenophora teres) és a baktériumos hervadás (Phytomonas transluens) érdemel említést. A gyökér- és szárbetegséget okozó Phythium graminicola bizonyos években komoly károkat okoz a kukoricaövezethez tartozó államokban.
Az árpa betegségei Magyarországon:
Árpa II.
• lisztharmat (Blumeria (Erysiphe) graminis f. sp. hordei)
• torsgomba (Gaumannomyces graminis)
• szártörő gomba (Pseudocercosporella herpotrichoides)
• árpa csíkos mozaik (Barley stripe mosaic virus)
• árpa sárga törpülés (Barley yellow dwarf virus)
• árpa levélcsíkosság (Drechslera (Pyrenophora) graminea)
• árpa hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres)
• fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis)
• barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana)
• rinhospóriumos (perzseléses) levélfoltosság (Rhynchosporium secalis)
• árpa fedettüszög (Ustilago hordei)
• árpa porüszög (Ustilgo nuda)
• árpa levélrozsda (törperozsda) (Puccinia hordei)