Magágykészítés
Ha a zab kukorica vagy más kapásnövény után következik, a talajt gyakran szántás nélkül, tárcsázással vagy boronával készítik elő. Nagymértékű gyomosság és kötött talaj esetén a kukoricatarlót felszántják, tárcsázzák és boronálják. A zabot sorvetőgéppel vetik. Ha a redukált talajműveléshez alkalmas vetőgépet használnak, minimális talajelőkészítés szükséges vagy akár el is hagyható. Szintén minimális talajművelés szükséges a hagyományos vetés esetén akkor, ha a zabot szója után vetik.
Magyarország kontinentális, szárazságra hajlamos éghajlati adottságából is következik, hogy a zab alá ősszel forgatásos alapművelést végzünk a talajelőkészítésnél. A zab a talajművelés mélységére nem érzékeny, de nálunk az alapművelés nem hagyható el, a minimális talajművelés vagy annak a teljes elhagyása nem alkalmazható.
Zab II.
Vetési idő
A tavaszi vetésű zabot a magágy-előkészítési munkálatok által megengedett legkorábbi időpontban kell vetni a fagyveszély elmúltával. Ez főleg a nagy hőségnek és aszálynak kitett területeken fontos. A zabot el kell vetni, mielőtt az átlaghőmérséklet elérné a 10 °C-ot. A tavaszi vetés általában későbbre esik az északi területeken, de általában még Új-Angliában is befejeződik május 15. előtt.
A déli államokban az őszi vetésű zab október 1. és december 31. között bármikor vethető, de általában október a legalkalmasabb hónap. Ha a zabot legelőként kívánják hasznosítani, a korábbi vetés kívánatos. Oklahoma-ban és Tennesse-ben őszi vetésű zabbal végzett kísérletek azt mutatták, hogy az október 1. körül vetett állományok adták a legjobb termést. Ennél északabbra a szeptemberi vetés lehet kedvező. Kaliforniában a zab nagy részét novemberben vetik el.
Vetési sűrűség
A zab átlagos vetési magnormája az Egyesült Államokban 67-88 kg/ha között van. 6800-7700 mag/kg közötti mennyiség hektáronként kb. 2.5 millió elvetett magot jelent. Az állománysűrűség nincs jelentős hatással a legtöbb fajta terméshozamára. Az állomány terméshozama alig volt kevesebb az 54 kg/ha magmennyiségnél, mint a 90 kg/ha-nál. Így lucerna vagy egyéb évelő növény mellett társnövényként termesztve az alacsonyabb állománysűrűséget kell alkalmazni. Csupasz zabnál a vetési sűrűséget 25 %-kal csökkenteni kell, mivel ezeknek a fajtáknak jobb a csírázási és kelési aránya.
Magyarországon a zab vetési paraméterei:
Vetésidő március hónap, gabona sortávolságra 4,0-4,5 millió csíraszámmal, 4-6 cm mélyen.
Gyomirtás legelőként hasznosítják, szénaként vagy szálastakarmányként betakarítják, alászántják vagy parlagon hagyják.
Betakarítás előtt a szemes zab több mint 40%-ánál rendrakást végeznek, hogy elkerüljék a szemveszteséget a szárak letörése vagy elhajlása, vagy a szemtermés pergése miatt. Szénaként való hasznosítás esetén a legkedvezőbb betakarítási idő a viaszérés, szilázsként való felhasználásra pedig a tejes érés fázisa. Az őszi vetésű zab ősszel vagy télen február 1-ig vagy néha később is legeltethető korlátozott mértékben, ezután is átlagos szemtermést ad.
Előfordul, hogy a növésben lévő zabnövény vagy a zabszéna olyan mennyiségben tartalmaz nitrátot, hogy az azt fogyasztó szarvasmarhánál, juhnál vagy lónál mérgezést okoz. Zabmérgezés esetenként Colorado, Wyoming, és Dél-Dakota államokban fordul elő, elsősorban olyan talaj- és éghajlati viszonyok mellett, ahol a nitrátok felvétele gyorsabb, mint a fehérjeszintézis. Ennek oka valószínűleg a relatíve lassúbb növekedés, a fotoszintézis és foszfát abszorpció. Bőséges foszfát kijuttatása megakadályozhatja a nitrogénfelesleg kialakulását. A nitrogénmérgezés tünetei a gyorsabb légzés és a nyálkahártyák kékes elszíneződése. A halált fulladás okozza.
Az emberi felhasználásra termesztett zab fogyasztása az egészségre gyakorolt kedvező hatásai miatt nőtt.
Jelenleg az összes termesztett mennyiség 10%-a étkezési célból őrlésre kerül. A malomipar számára termesztett zabnál követelmény a kedvező minőség; az előírás a teltség, szem nagysága, idegen anyag- ill. íz- mentesség, elszíneződés-mentesség tekintetében előírt specifikációnál is szigorúbb lehet. Malomipari célra bármelyik fajta használható, de az állományban védekezni kell a megdőlés ellen, meg kell akadályozni a betegségek terjedését
Zab II.
és a szemeket azonnal be kell takarítani az időjárás által okozott kártétel mérséklése és az elszíneződés csökkentése érdekében. Mesterséges szárításra elsősorban a pelyva nélküli fajtáknál lehet szükség; ha csapadék valószínű, direkt kombájnolás javasolt a rendre vágással szemben.
Lovak számára abraktakarmányként a zab a kukorica értékének 90%-ával egyenértékű. A zabot lovakkal vagy juhokkal gyakran egész szemként etetik. Őrölt vagy dara változatban adják fejősteheneknek, tenyész- és növendék állatoknak. A pelyva eltávolítása után a zab a sertések számára a kukoricával egyenértékű táplálékot képvisel. A zabot baromfival is etetik, általában pelyvástól, de néha lecsupaszítják. A zabpehely gyártás mellékterméke, a zabliszt reggeli pelyhekben és egyéb termékekben használható fel. A zablisztnek olyan tulajdonsága van, hogy zsírtartalmú termékekben megakadályozza az avasodást. A magas zsírtartalmú termékek csomagolására zabliszttel bélelt papír tárolóedényeket használnak. A zabliszt oldható fenolos összetevőket tartalmaz, amelyeket antioxidáns hatásukért alkalmaznak. A zablisztet fagylaltokban és egyéb tejtermékekben stabilizátorként is használják.
Szárított takarmányként való alkalmazásra, valamint élelmiszer, takarmány és gyógyszeripari termékekhez klorofill és karotin kivonására a zab az egyik zölden legjobban betakarítható növény. A fiatal levelek fehérjékben és vitaminokban gazdagok.
A zabpehely gyártás első lépése a szem megtisztítása és méret szerinti rostálása. Ezután a magokat gőznyomású üstökben melegítik és kb. 6 %-os nedvességtartalomra szárítják, így kissé pörkölt ízt kapnak. Ekkor a héj elég rideg ahhoz, hogy a régen használt malomkövekhez hasonló hatalmas őrlőkövek között könnyen eltávolíthassák.
A darát ezután különválasztják a pelyvától és a törött szemektől. Az egész darabokat gőzölik, így keményebbé válnak, ezután acélgörgők között átnyomják, így alakul ki az ismert pehely alak. Az ún. gyorszab apró szemű, vékony zabpelyheket jelent, amelyek a vágott zabszemek pelyhesítésével keletkeztek. A kis méret és a vékony alak meggyorsítja a főzést. A szem 27-30 %-át kitevő héjat furfurol gyártására használják, amely egy széles körben alkalmazott oldószer a kémiai, olaj- és petróleum iparban.
4. Betegségek
Üszög
A zab porüszög (Ustilago avenae) a zab virága helyén laza spóratömeget képez. A zab fedettüszög (U. kolleri) sötétbarna spóratömege egy szürke membránban található, gyakran a virág külső- és belső toklásza között. A táblán a kétféle üszög nehezen különböztethető meg. A megfelelő gombaölőszeres csávázással mindkettő megelőzhető. A fedettüszöggel fertőzött zabnövények aránya akkor a legnagyobb, ha a szemterméseket relatíve magas átlaghőmérsékletű időszakban vetették.
Léteznek rezisztens fajták is. A magok gombaölőszeres csávázása segít a betegség megelőzésében. A porüszög ellen a karboxin tartalmú szerek a leghatásosabbak.
Rozsda
A zab levélrozsda (Puccinia graminis avenae) a búza levélrozsdához hasonló tüneteket okoz. Az alternatív gazdanövény a vörös levelű borbolya, de a déli területeken a kórokozó áttelel és az alternatív gazdanövénytől függetlenül fejlődik és terjed észak felé. Az elsődleges megelőzés rezisztens fajták termesztése.
A koronarozsda vagy levélrozsda (Puccinia coronata) a levélen megfigyelhető fényes sárga foltokról ismerhető fel. A gazdanövény a homoktövis, de délen a betegség a gazdanövénytől függetlenül terjed. A koronarozsda
A bakteriális csíkos rothadás (Pseudomonas striafaciens) tünetei először besüllyedt, vízzel telt pöttyök formájában jelentkeznek, melyek később foltokká vagy csíkokká nőnek és rozsdavörössé – feketévé válnak. A kórokozó a tarlómaradványban és a magban telel ált. A betegség a fiatal növényben fejlődik ki és a széllel vagy
Zab II.
az esővízzel terjed át más növényekre. A baktérium a sztómákon, a rovarok okozta lyukakon vagy sérüléseken keresztül támadja meg a növényt. Nedves tavaszi időjárás mellett nagyobb mértékben terjed.
Léteznek rezisztens fajták. A vetésforgó vagy a tarlómaradványok eltakarítására irányuló tavaszi talajművelés szintén eredményes védekezési mód. A magok csávázása nem hatékony.
Zab vöröslevél vírus
A zab vöröslevél vírust ugyanaz a kórokozó okozza, mint az árpa sárga törpe vírusát. A levéltetvek közül számos faj terjeszti. A fertőzött növények levele bronzos vagy vöröses elszíneződést mutat, és a növény megáll a fejlődésben. Amennyiben a fertőzés a tenyészidő elején jelenik meg, komoly hozamcsökkenést okoz. A levéltetvek irtásával és rezisztens fajták használatával védekezhetünk ellene.
Zab hervadás
A zab hervadás egy fiziológiai rendellenesség, amely fehér, üres kalászkákat eredményez, elsősorban a buga alsó részében. Főként az árpa törpe mozaikvírusa és a zab kék törpe mozaikvírusa okozhatja, de leggyakrabban környezeti stressz, pl. magas hőmérséklet vagy aszály hatására alakul ki leginkább a bokrosodás és a megporzás közötti periódusban. A korai vetéssel a betegséget kiváltó stresszhatások megelőzhetők.
Egyéb betegségek
A zabnak számos más betegsége is előfordul, amelyek bár gazdaságilag nem jelentenek nagy kárt, helyi szinten veszteséget okozhatnak. A zab fonálféreg (Heterodera avenae) más területeken gyakori kártevő, az Egyesült Államokban először 1974-ben fordult elő.