A zab kromoszómaszám alapján három csoportba sorolható:
• I. csoport: 7 haploid kromoszóma
• A. brevis, rövid zab
• A. wiestii: sivatagi zab
• A. strigosa: homoki zab,
• A. nudibrevis: kismagvú csupasz zab
• II. csoport: 14 haploid kromoszóma
• A. barbata, vékony zab,
• A. magna,
• A. abyssinica, abesszín zab
• III. csoport: 21 hapliod kromoszóma
• A. fatua, közönséges vadzab,
• A. sativa, közönséges fehér vagy északi zab,
• A. nuda, nagymagvú csupasz vagy héj nélküli zab,
• A. sterilis, vad vörös zab,
• A. byzantina, termesztett vörös zab.
Az Egyesült Államokban termesztett zabfajták közül sokat Stanton osztályozott és sorolt csoportba.
Figure 11.2.
Vadzab
A közönséges vadzab (A. fatua) káros gyomnövénynek számít az ország számos területén, főként a kemény vörös tavaszi búzát termesztő Minnesota, Észak- és Dél-Dakota és Montana államokban. A vadzabot nehéz kipusztítani, mivel magja pergésre hajlamos, és a talajba kerülve évekig nyugalomban marad. A mag a felszín közelébe kerülve kicsírázik. Ugyanakkor egyes vadzabfajtáknál a nyugalmi állapot nem vagy csak kis mértékben jellemző. A vadzab abban különbözik a termesztett zabtól, hogy a növények magasabbak és életképesebbek, szálkájuk erősen meghajlott, L-alakú. A szem alapjánál jellegzetes „sucker mouth” figyelhető meg, a belső toklász általában szőrös. Kaliforniában a vadzab az ugaron hagyott vagy használaton kívüli területeken annyira elterjedt, hogy szénaként hasznosítják.
Zab I.
A vad vörös zab (A. sterilis) gyomként fordulhat elő az USA-ban. Egy másik vad zabfajta (A. barbata) fontos legelőfűnek számít Kaliforniában. A világ más részein a homoki zabot (A. strigosa) szálastakarmányként hasznosítják.
A fatuoid, vagy hamis vadzab váratlanul jelenik meg a termesztett zabfajtában, és kissé emlékeztet a közönséges vadzabra, ugyanakkor a fatuidok ahhoz a fajtához is hasonlítanak, amelyben előfordul, a hasonló tulajdonságok elsősorban a toklász színe és a csírázási jellemzők. A fatuoidok szívóssága a természetes kereszteződésnek és a mutációnak köszönhető. Sok fatuoid származik a közönséges termesztett zab és a vadzab természetes hibridizációjából.
Természetes idegenbeporzás
A zab önbeporzó növény, de különböző fajtákban adott környezeti feltételek mellett kis mértékben természetes kereszteződés is előfordulhat 0-10 % közötti arányban; ez az arány általában 1 %-nál kevesebb. Keresztezett magból vetett állományban nagyobb számban keletkezhetnek természetes hibridek. A nyílt megporzású fatuoidoknál idegenbeporzás egy tenyészév alatt max. 47 % -ban fordult elő, az ötéves átlag 11.6 % volt.
Hasonló körülmények között a termesztett fajban a kereszteződés minden tenyészévben 0,5 % alatt maradt.
A zab nyugalmi állapota
A frissen betakarított zab gyakran nem megfelelően csírázik, máskor viszont azonnal. Az azonnali, a lassú vagy a késői csírázás mind előfordul a zabfajtáknál, de a termesztett vörös zab fajták általában lassan vagy későn csíráznak és közvetlenül betakarítás után vetve gyenge állományt adnak. Az őszi zab fajták hajlamosabbak a nyugalmi állapotra, mint a tavaszi fajták. Valószínűleg nincs kapcsolat a zabszem morfológiája és a nyugalmi állapot hossza között. A fatuoidok és a vadzab olyan tulajdonságai, mint a „sucker mouth” és a bazális szőrök a calluson nincs összefüggésben a nyugalmi állapottal.
A vadzab (A. fatua) magja télen nyugalmi állapotban marad és tavasszal csírázik ki. A közönséges zab és a vadzab kereszteződéséből jött létre a dormoat változat, amely ősszel vethető, de tavasszal csírázik ki. A dormoat előnye, hogy hasznosítani tudja a kora tavasz kedvező feltételeit a növekedéshez, így korábban érik, és a betegségek kevésbé károsítják. Emellett a talajkondíciók ősszel gyakran sokkal kedvezőbbek a vetés számára, mint kora tavasszal. A következő évi vetésben árvakelésként való megjelenése, valamint lassú, egyenetlen csírázása miatt a dormoat nem terjedt el széles körben.
Zab típusok
Északon fehér vagy sárga pelyvalevelű fajtákat termesztenek, míg a vörös vagy szürke zab leginkább délen elterjedt. Fekete zabot ritkán termesztenek. A zabot korai, középérésű vagy késői csoportokba sorolják. A középérésű fajták a korai fajtáknál 10-14 nappal később érnek. A középérésű fajták jól termeszthetők az északi határ hűvösebb régióiban és az Intermountain régió (a Sziklás-hegység és a Sierra Nevada és a Cascade-hegység közötti hatalmas terület) öntözött területein. A déli régiókban, ahol beérés előtt a meleg időjárás kárt tehet az állományban, a korai fehér vagy sárga fajtákat termesztik. Még délebbre, a középső területeken ezeknél is koraibb tavaszi vetésű vörös fajtákat termesztenek, míg egészen délen őszi vagy téli vetésű vörös vagy szürke fajtákat termesztenek. A fajtamegválasztásnál mindig az a cél, hogy a növény a komoly nyári szárazság és aszály beállta előtt termést hozzon.
Az északi-középső régióban a korai érésű közönséges sárga vagy fehér fajták a leginkább jellemzők, de az északi területeken középérésű fajtákat termesztenek, a déli részeken pedig a tavaszi vetésű vörös zab a leggyakoribb.
A pelyva nélküli (csupasz) zab sertésekkel közvetlenül etethető, de tárolás közben minősége általában romlik. A csupasz fajták hozama általában alacsonyabb a maghéjjal rendelkező fajtákénál, így ritkán termesztik.
A tavaszi vetésű vörös zab termőterülete az északi hosszúság 41°–tól délebbre található. A terület déli határa átmenet a téli és a tavaszi zab termesztési régiója között. Középkorai és középérésű fajtákat az északkeleti régiókban termesztenek.
Őszi vetésű zabot leginkább Delaware, Maryland, Nyugat-Virginia, Kentucky, Arkansas, Oklahoma államokban és ezektől délre termesztenek. A jobb hidegtűrő képességű fajták nemesítésével az őszi zab régiójának határa északabbra tolódott. Ma már a fent felsorolt államoktól északabbra is termesztenek őszi zabot. A középérésű fajták jól termeszthetők a Sziklás-hegység régiójában, ahol a termesztés legtöbbször öntözött körülmények között folyik.
Zab I.
A Csendes-óceán partvidékén, északnyugaton őszi szürke vagy fehér fajtákat vetnek ősszel. Kaliforniában vörös zabfajtákat termesztenek, leginkább ősszel vetve. Washingtonban és Oregonban a legelterjedtebbek a tavaszi középérésű fajták.
Magyarországon jelenleg kizárólag tavaszi életformába tartozó zabfajokat termesztenek. Az őszi típussal történő termesztési próbálkozások kevés sikerrel történtek a hazai téli időjárás szélsőséges jellege miatt.