Aszfaltkeverő telepek szerkezeti kialakítása

6 8 10 12 14 16 18

0 50 100 150 200 250 300 350 400 450 500 550 600

A B C D E F

G

K e verési id ő , [ s ]

Teljesítmény felvétel [ kW ] A. etalon görbe B. túl nagy víztartalom C. túl kicsi víztartalom D. túl rövid keverési idő E. kevés a gépben lévő

anyag mennyiség F. megfelelő

G. a gép nem ürült ki teljesen

4.42. ábra. A teljesítmény felvétel változása

A módszer hátránya, hogy a keverőgép teljesítmény felvétele nemcsak a keverék konzisztenciájától, hanem az adalékanyag minőségétől (kavics vagy zúzottkő) és összetételétől (pl. max. szemcseméret) is függ, és a be-rendezés üzemállapota (pl. lapátok és az edény fala közti rés) is befolyá-solja a mért értéket. A mérési eljárás alkalmazhatóságát korlátozza az a körülmény is, hogy a beton konzisztenciája és a víz mennyisége között csak olyan betonoknál van szoros kapcsolat, melyekhez nem használnak képlékenyítő vagy folyósító szereket.

4.3.2. Aszfaltkeverő telepek

4.3.2.1. Aszfaltkeverő telepek szerkezeti kialakítása

A szakaszos üzemű keverőtelepeknél (4.43. ábra) a zúzalék frakciók az adagolókkal ellátott tárolórekeszekből (1) – az előírt összetételnek

meg-felelő arányban – egy szárítódobba (4) kerülnek, ahol 170 - 220 ^oC-ra felmelegítve elvesztik víztartalmukat. A dobból kihulló anyagot meleg-elevátor (5) a keverőszint felett elhelyezett osztályozóműbe (6) továbbítja, ahol újraosztályozzák azt. Az osztályozott frakciókat – átmenetileg – az rosta alatti bunker rekeszeiben tárolják. Ezekből az aktuális receptnek megfelelő mennyiségeket elektronikus összegző mérlegen (7) lemérik, majd a mérlegtartályból az ásványi anyagot a keverőgépbe (10) juttatják.

Az aszfaltkeverékhez szükséges töltőanyagot porsilóban (8) tárolják, ahonnan szállítócsigával közvetlenül vagy elevátor (9) közbeiktatásával viszik fel egy előtároló tartályba, majd onnan surrantóval vagy szállító-csigával töltik be a poranyag mérlegbe (7).

A bitumentároló rendszer rendszerint több, hőszigetelt burkolattal ellátott tartályból (12) áll. Az ezekben tárolt különböző minőségű bitument olaj-tüzelésű vagy villamos fűtésű hőcserélős berendezés (13) melegíti fel, és tartja a szivattyúzáshoz szükséges hőmérsékleten (kb. 180 ^oC). A tartály-ból csővezetéken keresztül jut el az anyag a bitumen mérlegbe, majd on-nan a keverőgépbe.

A keverőbe először az ásványi anyagot és mészkőlisztet adagolják, majd egy rövid idejű száraz keverés után permetezik be a bitument és keverik össze az ásványi anyagokkal. A megkevert anyag hőszigetelő burkolattal ellátott készanyag tárolóba (11) kerül, ahonnan billenőplatós gépkocsik-kal vagy fűthető szállítójárművekkel viszik a bedolgozás helyére. A kész-anyag tárolók kialakítása és feltöltésének módszere többféle lehet:

– A vegyes elrendezésű telepekre (4.43/a. ábra) jellemző, hogy a ke-verőgép szintje alatt helyezik el a készanyag tárolót, így a keke-verőgép közvetlenül a készanyag tárolóba ürítheti az aszfaltot. Ennél a megoldásnál egyidejűleg csak egy vagy kétféle minőségű aszfalt tá-rolható, ezért a nagyobb keverőtelepeknél többrekeszes készanyag tárolókat (43/c. ábra) alkalmaznak, melyeket egy sínpályán mozgó kihordó kocsi (19) tölt fel.

– A vízszintes elrendezésnél (4.43/b. ábra) a készanyag tárolót a ke-verőegység mellett alakítják ki, és a megkevert aszfaltot egy csörlő-vel mozgatott felvonó puttony (17) viszi fel a készanyag tároló (11) fűthető rekeszeibe.

Az aszfaltkeverő telepek jellegzetes berendezései a porelszívó és porle-választó rendszerek (15, 14), melyek feladata egyrészt a

környezetvé-delmi előírásokban megengedett porkibocsátás szintjének betartása, más-részt a hőközléshez szükséges légfelesleg biztosítása. Az elszívott leve-gőből porszűrőkkel (14) leválasztott poranyagot szállítócsiga gyűjti össze, és azt vagy közvetlenül a poranyag elevátorba (9), vagy a kőliszt tároló silókba (8) juttatja vissza.

9

10 5 6 11

17 18

b. c. _{11 19}

3 11

8

10 7 14

4

5

15

6

16 9

2 1

a.

13 12

4.43. ábra. Szakaszos üzemű aszfaltkeverő telepek

1. előadagoló bunkerek, 2. szalagmérleg, 3. szállítószalag, 4. szárítódob, 5. me-legelevátor, 6. melegrosta, 7. mérlegek, 8. kőliszt tároló siló, 9. poranyag elevá-tor, 10. keverőgép, 11. készanyag tároló, 12. bitumen tároló tartály, 13. bitumen

előmelegítő, 14. porleválasztó 15. elszívó ventilátor, 16. vezérlő fülke, 17. fel-vonó puttony, 18. emelőkötél (csörlő), 19. kihordó kocsi.

Az aszfaltkeverő gépcsoport egyes egységeit működtető szabályozó és ellenőrző berendezéseket rendszerint egy különálló kabinba (16) telepített központi vezérlőből irányítják. Ide, a vezérlőasztalra futnak be a távkap-csolók, az üzemállapot jelzők, valamint a melegüzemi berendezések kriti-kus pontjainak hőmérsékletét mérő műszerek villamos jelei. A központi vezérlőben helyezik el az ásványi adalékok és a bitumen mennyiségét távjelzéssel mutató mérlegek kijelző műszereit is, valamint a keverési időt szabályozó, az adag-számláló és a regisztráló berendezéseket is.

A folyamatos üzemű aszfaltkeverő berendezések nemcsak az üzem-módban, hanem a technológiai folyamatukban is eltérnek az előzőektől. A legfontosabb különbség, hogy a szárítási és a keverési műveletet ugyan-azzal a berendezéssel végzik el, ezért nincs szükség a melegelevátorra, az adalékanyag újraosztályozására és az így kapott frakciók ismételt mérle-gelésére. Szárító-keverődobok alkalmazásával az anyagmozgatási műve-letek száma lecsökken, ezért a kibocsátott füstgázok szilárd szennyező-anyag tartalma is kisebb, mint a szakaszos üzemű berendezéseké. Ugyan-akkor a folyamatos üzem nagyobb pontosságú ellenőrző, mérlegelő és szabályozó rendszert igényel.

A folyamatos üzemű telepek hátránya, hogy az anyagminőség megvál-toztatása hosszabb átállást igényel, ezért csak olyan esetben alkalmazható gazdaságosan, amikor hosszú ideig nagy mennyiségű (150-600 tonna/

óra), azonos minőségű aszfalt előállítására van igény (pl. útburkolat ké-szítése). Ugyanakkor a folyamatos üzem lényegesen érzékenyebb a szál-lító- és bedolgozó géplánc üzemében bekövetkező fennakadásokra, ezért nagyobb követelményeket támaszt az építési folyamat szervezési felada-taival szemben is.

A 4.44. ábrán látható folyamatos üzemű keverőtelepnél az előírt összeté-telnek megfelelő ásványi frakciók a (vibrációs adagolókkal ellátott) bun-ker rekeszeiből (1) először egy gyűjtőszalagra (2), majd onnan a szalag-mérlegre (3) kerülnek. A mérlegelés nagy pontosságú elektronikus mérle-gekkel történik. Mivel ennél a rendszernél nincs újraosztályozás, az elké-szített keverék adalékanyagának tényleges szemeloszlása nagyobb mér-tékben függ az üzembe beszállított zúzalék frakciók minőségétől (osztá-lyozási élesség, nedvességtartalom stb.).

A folyamatos üzemnek megfelelően a szárító-keverődobba (5) folyamato-san adják fel az ásványi anyagokat (4), a töltőanyagot és a bitument is.

Mivel szárítani csak a zúzalékot kell, azok a dob teljes hosszán végigha-ladnak, míg a mészkőlisztet és a bitument közvetlenül a keverőzónába juttatják be. Mivel a bitumen befecskendezés az égőfej közelében törté-nik, a kötőanyag túlzott termikus igénybevétel elleni védelmét a szárító-dob belső falára erősített lapátozás sajátos kialakításával érik el.

A mészkőliszt adagolására olyan cellás vagy szállítócsigás adagolót (9) használnak, melyeknél a fordulatszám változtatásával lehet szabályozni az időegység alatt szállított mennyiséget. A szivattyúzási hőmérsékletre fel-melegített bitument általában fordulatszám szabályozású adagolószivattyú

(12) szállítja a keverőtérbe, ahol fúvókákkal porlasztva szórják a már ki-szárított ásványi anyagokra.

Az ábrán bemutatott keverőtelep vízszintes elrendezésű, ezért a kész-anyag tároló (18) a keverőegység mellé van telepítve. Feltöltésére egy csörlővel vontatott felvonó puttonyt (7) alkalmaznak. Mivel ez a berende-zés ciklikusan működik, a szárító-keverődobból folyamatosan kihulló asz-falt átmeneti tárolásáról is gondoskodni kell, melyre a dob kiömlő nyílása alatti előtároló tartály (6) szolgál.

9

16