A, HES B, Dextrán
4. Angiotensin II receptor blokkolók (ARB)
Az angiotensin II receptor blokkolók (ARB) az angiotensin II 1-es típusu (AT1) receptorát, s ezáltal az angiotensin II összes ismert hatását, többek között a vasoconstrikciós hatását blokkolják. Az ARB-k dózistól függő mértékben csökkentik a vascularis resistenciát, s ezáltal a vérnyomást. A bradykinin szint ugyanakkor nem emelkedik, ami kieső vasodilataciós hatást fog eredményezni, de egyben jobb mellékhatás profilt is kölcsönöz az ARB-nek, azaz nem okoznak ezen típusu gyógyszerek száraz köhögést, s jelentősen kevesebb az angioneuroticus oedema is az ACE-inhibitorokhoz képest. Az ARB-k javítják az endothel dysfunkciot, s cardiovascularis és renalis protektív hatással is rendelkeznek.
Mellékhatás: vesefunkció beszűkülés, hyperkalemia a RAS gátlás eredményeként. Angioneuroticus oedema előfordul, de lényegesen ritkábban, mint az ACE-gátlóknál. Száraz köhögés gyakorlatilag nincs.
Fetus károsító hatása miatt terhességben adása kontraindikált.
I./4.5. Antiaritmiás gyógyszerek
Bevezetés
Az antiaritmiás gyógyszerek csoportosításának jelenleg is elfogadott módja a Waughan Williams féle klasszifikáció. A Class I csoportba a natrium csatorna blokkolók sorolhatók, mely csoportnak további három alcsoportja van. A Class II csoportot a beta-receptor blokkolók alkotják. A Class III csoportba a kalium-csatorna blokkolók, míg a Class IV csoportba a calcium-kalium-csatorna blokkolók tartoznak. Az egyes csoportokba tartozó gyógyszereknek nem tisztán csak a fenti csatornákra, receptorokra kifejtett hatásuk van, hanem ennél összetettebb módon hatnak, s ennek ismerete segít megérteni az egyes gyógyszerek hatásmechanizmusát és egyben mellékhatását.
Tartalomjegyzék
A. Natrium csatorna blokkolók (Class I) 1. Class IA
2. Class IB 3. Class IC
B. Beta-receptor blokkolók (Class II) C. Kalium csatorna blokkolók (Class III) D. Calcium csatorna blokkolók (Class IV)
I./4.5.1. Class I: Natrium csatorna blokkolók
I./4.5.1.1. Class IA I./4.5.1.1.1. Quinidin
Chinidin Alkaloida 300 mg-os capsula formájában van forgalomban. A vesén és májon keresztül választódik ki, felezési idő 5-8 óra, telítő dózis 600-900 mg, míg a fenntartó dózis 4x300-600 mg.
Elektrofiziológiai tulajdonságok: anticolinerg hatás (M2 receptor blokkoló), ami tachycardiát, AV átvezetés gyorsítást eredményez. Alfa-adrenerg blokkolás vasodilataciot és reflex sympatikotóniát hoz létre.
Korai utódepolarizáciot okozó hatása felelős a malignus ritmuszavarokért (torsades de pointes VT, VF).
Indikácio: SVES (supraventricularis extrasystole), VES (ventricularis extrasystole) ill. AVNRT (AV nodalis reentry tachycardia) gátlás. Pitvari flattern ill. pitvarfibrilláció sinus ritmusba történő konvertálása, melynek során beta-blokkoló vagy calcium-csatorna blokkoló előkezelés szükséges az AV csomó átvezetés lassítása végett, mivel a quinidin antikolinerg és reflexes sympatikotoniás hatása gyorsítja az AV átvezetést és ezáltal a pitvarfibrillációra adott kamrai választ.
Mellékhatás: Hosszú QT és torsades de pointes VT, s az esetek 0.5-2.0% -ban fordul elő syncope.
Hypotensio - a quinidin alfa-receptor blokkoló hatása miatt. Gastrointestinalis panaszok gyakoriak, ilyen a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, anorexia. Sok esetben ezen mellékhatás miatt kell megszakítani a gyógyszer adását. Központi idegrendszeri érintettség, mint fülcsengés, halláskárosodás, látászavar, zavartság, delirium. Allergiás reakció, mint kiütés, láz, immun-mediált thrombocytopenia, hemolyticus anemia, ritkán anaphylaxia.
I./4.5.1.1.2. Procainamid
Egyedi import alapján szerezhető be.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: Na csatorna blokkoló hatás mellett az IA szerek közül neki van a
leggyengébb antikolinerg hatása.
Indikácio:Hasonlóan a quinidin-hez a supraventricularis és ventricularis aritmiák kezelése. A sVT kezelésében a lidocain-nál hatásosabb.Újkeletű pitvarfibrilláció sinus ritmusba történő konvertálása. WPW sy.-ban blokkolja a járulékos köteget, s ezért az ilyen betegek pitvarfibrillálciója esetén kialakuló magas kamrafrekvenciát jól szünteti.
Mellékhatás: Nem kardiális mellékhatás a bőrkiütés, izomfájdalom, az ujjak vasculitise, Raynaud fenomen, láz, agranulocytosis kialakulása hypersensitiv reakcio következtében. SLE szerű kép.
Kardiovascularis mellékhatásként myocardium contraktilitást nagy dózisban gátolja. Vasodilataciot és következményes hypotoniát tud okozni, ami alfa blokkoló hatása nem lévén, az agyban ill. a gerincvelőben lévő cardiovascularis reflexekre kifejtett sympatholyticus hatásával magyarázható. Ingerületvezetési zavar jöhet létre. Hosszú QT syndroma talaján kamrai ritmuszavarokat provokálhat.
I./4.5.1.1.3. Disopyramid
Palpitin-PP 100 mg-os capsula formájában formájában érhető el. Vesén és májon kereszül választódik ki.
Felezési idő 8-9 óra, napi adag 4x100-200 mg.
Elektrofiziológiai tulajdonságok: A quinidin-nel egyezik, kivéve az alfa-adrenerg hatást. A HIS- Purkinje átvezetési időt nyújtja.
Indikácio: SVES, VES aktivitás csökkentés, VT prevencio. Pitvari flattern sinus ritmusba történő konvertálásakor beta-blokkoló is adandó – lásd quinidin. Sinus ritmus fenntartása pitvarfibrillacio után.
Neurogén syncope. Hypertrophias cardiomyopathiában az inotropia csökkentés ill. a hypertrophiához asszociált ritmuszavarok kivédése révén fejti ki a gyógyszer kuratív hatását.
Mellékhatás: Parasympatolyticus hatás eredményeként – vizelet retencio, székrekedés, homályos látás, zárt-zugu glaucoma, száraz száj. QT megnyúlást okoz – VT, torsades de pointes tachycardia. A bal kamra kontraktilitást csökkenti, ami az eleve csökkent systoles bal kamra funkciót tovább ronthatja.
I./4.5.1.1.4. Ajmalin
Neo-Gilurytmal 20 mg-os tabletta formájában érhető el. Felezési idő rövid, 13 perc. Napi adag 4x20 mg.
Elektrofiziológiai tulajdonságok: Tisztán Na-csatorna blokkoló.
Indikácio:Supraventricularis és ventricularis ritmuszavarok kezelése. Thrombocyta aggregácio gátlása erősebb az aspirin-nél.
Diagnosticus célú alkalmazása a legelterjedtebb:
WPW sy-ban a meglévő delta-hullám az ajmalin hatására eltűnik, ami anterograd vezetésű járulákos köteg meglétét ill. a gyógyszer általi gátlását igazolja.
Normál nyugalmi EKG-n a V1-2 elvezetésekben ajmalin hatására megjelenő ST-elevacio Brugada syndromát igazol.
BTSZB és syncope együttes előfordulásakor, korábban nem igazolt vezetési zavar esetén, az ajmalin adásával AV-block provokálható, mivel His-Purkinje betegségben az AV átvezetést tovább rontja.
Mellékhatás: Enyhe antikolinerg és myocardium depressziot okozó mellékhatással rendelkezik. His-Purkinje betegségben az AV átvezetést tovább rontja, ezért lehetőleg szárblokkos betegeknek ne adjuk.
Ritkán torsades de pointes tachycardia jelentkezik.
I./4.5.1.2. Class IB I./4.5.1.2.1. Lidocain
Lidocain 1 és 2%-os inj. formájában érhető el. Felezési idő 2 óra. Telítő dózis: 1-2 mg/kg (max. 300 mg), fenntartó dózis: 1 mg/perc. Jelentős first-pass effectussal rendelkezik, per os adva hatástalan.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: A normál sinus csomó automáciára nem hat, de a kórosra (pl. Sick Sinus Syndroma) igen, bradycardizálhat. Ischaemiában az unidirekcionális blokkból bidirekcionális blokkot hoz létre, s a reentry körök talaján kialakuló kamrai tachycardiákat így meg tudja szakítani. Járulékos kötegre nincs befolyással, WPW sy.-ban adható.
Indikácio: Kamrai ritmuszavarokban mérsékelten hatásos, de acut myocardiális infarctushoz társuló kamrai ritmuszavarokban adható. VF ill. VT megelőzése céljából acut myocardialis infarctusban ne adjuk a
lidocain-t. Kivételt képez ez alól, ha nincs lehetőség az acut myocardiális infarctus monitorozására ill. nem áll rendelkezésre defibrillátor. Elektromos viharban kiegészítő antiaritmikumként, pl. amiodarone mellett adhatjuk. Supraventricularis ritmuszavarokban hatástalan.
Mellékhatás: Centralis idegrendszeri hatás - szédülés, paresthesia, zavartság, delerium, aluszékonyság, coma, görcs. Negatív hemodynamikai hatása minimális, de a már eleve csökkent systoles bal kamra funkciót tovább rontja.
I./4.5.1.2.2. Mexiletin
Ritalmex 200 mg-os capsula formájában érhető el. Per os jól felszívódik. Telítő dózisa 400-600 mg, fenntartó dózisa pedig 3x200 mg.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: Sinus csomó depresszió révén súlyos bradycardiát okozhat. Nincs hatással azonban az AV csomó átvezetésére, a QT szakaszra és a pitvari izomzatra.
Indikácio: Acut és chr. kamrai ritmuszavarok kezelése. Supraventricularis ritmuszavarokra, a lidocain-hoz hasonlóan nincs hatással. Per os szerként a lidocain kezelés folytatásaként adható.
Mellékhatás:
Idegrendszeri hatásként tremor, dysarthria, szédülés, paresthesia, diplopia, nystagmus jelentkezhet. Nincs számottevő hemodynamikai hatása.
I./4.5.1.2.3. Phenytoin
Diphedan 100 mg-os tabletta ill. Epanutin 250 mg-os inj. formájában érhető el. Májban metabolizálódik.
Adagolása 100 mg iv. 5 percenként az aritmia megszűnéséig.
Elektrifiziológiai tulajdonság: A digitális indukálta késői utódepolarizáció és következményes abnormalis automacia okozta ritmuszavarok gátlása.
Indikácio:Magyarországon antiepilepticumként van csak törzskönyvezve! Digitalis intoxicatio okozta pitvari és kamrai ritmuszavarok kezelése, de nem hatásos az ischaemia ill. nem digitális okozta ritmuszavarok kezelésében.
Mellékhatás:Centrális idegrendszeri hatása nistagmus, ataxia, álmosság, kábultság, coma formájában jelentkezhet. Gastrointestinális hatása hányinger, epigastriális fájdalom, anorexia. Egyéb hatás hyperglycemia, hypocalcemia, kiütés, megaloblastos anemia, gingiva hypertrophia, nyirokcsomó, hyperplasia, peripheriás neuropathia, pneumonitis és gyógyszer indukálta SLE.
I./4.5.1.3. Class IC I./4.5.1.3.1. Propafenon
Rytmonorm 150 és 300 mg tabletta ill. 70 mg-os inj. formájában érhető el. Adagolása 3x150-300 mg per os.
Propafenon adása mellett a warfarin, digoxin és metoprolol szérumszérumszintje emelkedik.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: Gyenge K-csatorna blokkoló és beta andrenerg receptor blokkoló hatással bír. Spontán automaciát (pl. sinus csomo) ill. a triggerelt aktivitást csökkenti. Az A-H, H-V, PR átvezetési idő növekszik, a QRS kiszélesedik. A járulékos köteg refrakteritását növeli, WPW-ben adható.
Indikáco: Paroxyzmal supraventricularis ritmuszavarok, mint a pitvarfibrillácio, pitvari flattern szüntetése.
A gyógyszerből 600 mg egyszeri bevétel az acutan kialakuló pitvarfibrillaciót hatásosan terminálhatja - pill in the pocket. VES, nsVT, sVT, életet veszélyeztető kamrai ritmuszavarok kezelésében hatásos.
Mellékhatás: Magas szérum propafenon koncentráció esetén jelentkezik csak negatív inotróp hatása, ami 40% feletti EF esetén jól tolerálható, de az alatti EF esetén a bal kamra funkciót tovább ronthatja. Strukturális szívbetegségben ne adjuk.
AV block-ot, sinus csomó depressziót okozhat. Nem kardiális mellékhatás a szédülés, ízérzészavar, homályos látás. A bronchospazmus enyhe béta-blokkoló hatásának tulajdonítható.
I./4.5.1.3.2. Flecainid
(Magyarországon nincs törzskönyvezve)
I./4.5.2. Class II: Béta-receptor blokkolók
Elektrofiziológiai tulajdonságok: (propranolol a prototípus): Sinus csomó és Purkinje rostok automaciája csökken. AV csomó átvezetés idő nyúlik, a PR távolság növekszik. His-Purkinje rendszer vezetését csak nagy dózisban befolyásolja. Kamra izomzatra nem hat, ezért a QRS nem szélesedik, QT nem nyúlik.
Indikácio: azon klinikai állapotok által provokált arritmiák kezelése, melyek közös jellemzője a fokozott sympaticotoniával járó állapot, így ide tartozik a thyrotoxicosis, pheochromocytoma, anestheticumok (cyclopropan, halothan), mozgás, emocio, cocain.
Pitvarfibrillacio vagy flattern sinus ritmusba történő konvertálása akkor várható a beta-blokkoló kezeléstől, ha a ritmuszavar újkeletű vagy szívsebészeti műtéthez társul.
Pitvarfibrillációban, pitvari flattern-ben az AV átvezetés lassításával csökkenti a kamrafrekvenciát.
AV-csomót involváló reentry tachycardiák terminálása, mint az AVNRT, AVRT (WPW), pitvari tachycardia, „inapropriate” sinus tachycardia.
Digitalis indukálta ritmuszavarok kezelése, mint a pitvari tachycardia, nonparoxysmalis AV junctionalis tachycardia, SVES, VES és VT.
Mitralis billentyű prolapsussal társult kamrai ritmuszavarok kezelése.
Ischaemiához társuló kamrai ritmuszavarok.
Mellékhatás:
1. Gyengeségérzés – feltehetően a negatív inotrop hatás okoztapercvolumen csökkenés eredményeként.
2. Hypotonia, bradycardia, szívelégtelenség progressiója.
3. Coronaria spazmus – a beta2 receptoron érvényesülő vasodilatator hatás kiesése és az alfa-adrenerg agonista vasoconstrikcios hatás fokozott érvényesülése hozza létre. 4. Claudicatio, Raynaud phenomén (perifériás érspazmus)
5. COPD, asthma bronchiale rosszabbodása (bronchospazmus) 6. Diabetes mellitus incidencia fokozódás.
7. Hypoglicemia kockázatának fokozódása diabetesben, aminek az az oka, hogy a béta blokkoló okozta sympaticotonia csökkenése miatt kevésbé verítékeznek (alarmírozó tünet kiesése) és kevésbé emelkedik a vércukor szint (glycolysiscsökken)
8. Lipidanyagcsere zavara - triglycerid szint nő a HDL-cholesterin szint csökken.
9. Pheochromocytoma gyanuja esetén a beta-receptor blokkolók óvatosan adandók, mivel a beta2 receptorok gátlása miatt kieső vasodilatació mellett fokozottabban érvényesül az alpha adrenerg agonista hatás (vasoconstrikcio), ami súlyos hypertenzív krízist okozhat.
I./4.5.3. Class III: Kalium csatorna blokkolók
I./4.5.3.1. Amiodaron
Cordarone 200 mg-os tabletta ill. 150 mg-os inj. formájában érhető el. Minimális a first pass effektusa. A gyógyszer fehérjéhez erősen kötődik (96%), veseelégtelenségben dóziscsökkentés javasolt, nem dializálható.
Accumulálódik a májban, tüdőben, zsírban és a bőrben. Felezési idő: 26 -107 nap. Adagolás: 1-3 hétig 800-1200 mg/nap, majd pár hétig 400 mg/nap, majd 100-300 mg/nap fenntartó dózis. Telítő dózis nélkül a steady state állapot 265 nap múlva érhető csak el!!! Intravénás telítés: 10 perc alatt 150 mg, majd 6 óra alatt 360 mg, majd 18 óra alatt 540 mg. Pár napig ismételhető. VT, VF esetén bolus 150 mg adható 10 perc alatt.
Elektrofiziológiai tulajdonságok: Non - competitiv alpha-és beta receptor blokkolás. Sinus frekvenciát 20-30%-al csökkenti. AV átvezetés lassul, PR távolság nő. QT megnyúlás - T hullám kontúrváltozás, U hullám megjelenése
His-Purkinje átvezetés lassulás és QRS kiszélesedés. Blokkolja a T4 átalakulását T3-á.
Indikácio: Az összes supraventricularis és ventricularis ritmuszavar kezelése. ICD implantált betegeknél a malignus ritmuszavarok számát csökkentve csökkenti az ICD által leadott shock-ok számát. Súlyos hemodynamikai állapotban lévő betegeknél az alábbi kedvező hatások elérése céljából adható:
1. coronaria, perifériás erek vasodilataciója.
2. szívfrekvencia csökkentés.
3. az inotropiát minimálisan befolyásolja.
Mellékhatás: Tüdőtoxicitás, ami hypersensitiv reakció következményének tartható, s nehézlégzéssel, száraz köhögéssel, lázzal jár. Fizikális vizsgálattal tüdőropogás hallható, hypoxia és tüdőinfiltració detektálható.
Kezeléseként az amiodarone elhagyása ill. corticosteroid adása javasolt.
Tünetmentes májenzim emelkedés előfordul, de cirrhosis nem jellemző. Időszakos májfunkció ellenőrzés javasolt.
Fényérzékenység gyakori tünet, napozás nem javasolt.
Kékes bőrelszíneződés a gyógyszer bőrben történő lerakódásának a következménye.
Hypothyreosis az esetek 2-4%-ban, hyperthyreosis 1-2%-ban alakul ki. A TSH 3 havonkénti ellenőrzése javasolt.
Cornea-ban microdepositumok a gyógyszer szedését követően fél évvel csaknem 100%-ban kialakulnak, de ez önmagában nem teszi szükségessé az amiodarone leállítását.
Kardiális mellékhatások:
1. bradycardia az esetek 2%-ban tünetes.
2. Hosszu QT talaján az esetek 1-2%-ban torsades de pointes VT.
A warfarin, digoxin és verepamil szérumszintje emelkedik, ami az adott gyógyszer dóziscsökkentését teszi szükségessé.
I./4.5.3.2. Dronedaron
Multaq 400 mg-os tabletta formájában érhető el. Felezési idő: 13-19 óra Adagolása 2x400 mg naponta.
Elektrofiziológiai tulajdonságok: lásd. amiodaron.
Indikácio: Pitvarfibrilláció ill. pitvari flattern cardioversiójának elősegítése, a sinus ritmus fenntartása.
Mellékhatás: QT megnyúlást okoz, de a proaritmiás hatása ritka. Gastrointestinalis mellékhatásként hányinger, hasmenés. Fényérzékenység. Tüdő és pajzsmirigy toxicitása alacsony, ami a gyógyszer jódmentességének tulajdonítható, s ez a dronedaron-nak az amiodaronehoz képest jobb mellékhatású profilt kölcsönöz.
A mortalitást az alábbi állapotokban fokozza, ezért adása kontraindikált:
1. NYHA III v. IV.
2. Permanens pitvarfibrillácio és magas vascularis riziko együttes fennálltakor.
I./4.5.3.3. Sotalol
Sotalex mite 80 mg, Sotahexal 80 ill. 160 mg tbl. formájában érhető el. Felezési idő 10-15 óra. Fehérjéhez nem kötődik, vesén át ürül. Adagolás: 2x 80-240 mg naponta.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: Nem szelektív beta adrenerg receptor blokkoló, melynek nincs intrinsic sympathomymeticus (ISA) hatása.
Indikácio: Supraventricularis ritmuszavarok (pitvarfibrillació, pitvari flattern, pitvari tachycardia, AVNRT és AVRT) szüntetése. Pitvarfibrillació cardioversióját követő sinus ritmus fenntartás. Kamrai ritmuszavarok kezelése.
A sotalol adásának elkezdésekor kórházi observació, EKG monitorozás szükséges kifejezett proaritmiás hatása miatt.
Mellékhatás: Dózisfüggő mértékben várható a proaritmiás hatás (VT, torsades de pointes tachycardia) jelentkezése, nevezetesen 320 mg esetén 1.6%-ban, míg 480 mg esetén már 4.4%-ban. QT nyúlást okozó egyéb gyógyszerekkel a sotalol adása nem javasolt. A károsodott bal kamra funkciót tovább rontja, de a normál bal kamra funkcióra nincs hatással. A sotalol a beta-blokkolóknál részletezett további mellékhatás profillal is rendelkezik.
I./4.5.3.4. Ibutilid
(nincs Magyarországon törzskönyvezve) I./4.5.3.5. Dofetilid
(nincs Magyarországon törzskönyvezve)
I./4.5.4. Class IV: Calcium csatorna blokkolók
Verapamil a prototípus. Felezési idő: 3-7 óra, s a norverapamil metabolit felelős az antiaritmiás hatásért.
Vesén keresztül választódik ki 70%-ban. Intravénásan: 1-2 perc alatt 10 mg, ami 30 perc után ismételhető. Per os: 2x120-240 mg adható.
Elektrofiziologiai tulajdonságok: Verapamil és diltiazem rendelkezik antiaritmiás hatással. Sinus csomó aktivitását csökkentik, s az AV csomó átvezetést lassítják, de a sinus frekvencia általában mégsem csökken, mivel a gyógyszer által okozott vasodilatació reflexes sympaticotoniát hoz létre, ami a fenti hatást ellensúlyozza. A járulékos kötegre nincs hatása, ezért a reflexes sympaticotonia a kötegen keresztül fokozott kamrai választ válthat ki.
Indikácio: AVNRT, AV reciprok tachycardia - járulékos kötegen a pitvar felé vezetődik az ingerület.
Pitvarfibrillációban és pitvari flatternben a kamrai válasz csökkentése az AV csomó átvezetésének a lassítása révén.
Kamrai tachycardia alábbi eseteiben adható a verapamil:
1. septumból kiinduló VT
2. Idiopathias, BTSZB morfologiáju VT (jobb kamra kiáramlási tractusból) 3. HCM és sinus arrest esetén
4. Polymorf VT esetén
5. Coronaria spazmushoz társult kamrai ritmuszavar kezelése.
Mellékhatás: a verapamil és diltiazem a már károsodott bal kamra funkciót tovább ronthatja, ezért előrehaladott szívelégtelenségben, cardiogen shock-ban adása kontraindikált.
Hypotenzio, bradycardia, AV block (II. ill.III foku) fennálta esetén ne adjuk. Óvatosan adandó sinus csomó dysfunkcio esetén (SSS sy.) az asystolia veszélye miatt.
Pitvarfibrilláció és WPW együttes fennálltakor a verapamil adása kontraindikált, mivel a gyógyszer az AV csomót gátolva a pitvari ingerületet a rövid refrakteritásu járulékos kötegre tereli, s a pitvari ingerület nagy frekvenciával tud átvezetődni a kamrára.
A legtöbb VT-ben adása kontraindikált, kivéve a fenti eseteket, s amennyiben bizonytalanok vagyunk a széles QRS tachycardia eredetében, akkor alapszabály, hogy a verapamil adása kontraindikált.
A verapamil a digoxin excrecióját 30%-al csökkenti, s digitális intoxikációt okozhat.
Hepatotoxicus hatás nem gyakori.
Cél
Bevezetés
Történet
I./4.6. Opioidok I./4.6.1. Tanulási cél
A fejezet során elsajátítandó célok:
- Az anesztéziában és az intenzív osztályon használatos opioidok hatásmechanizmusának megértése
- Az opioidok farmakokinetikai és farmakodinamikai jellemzőinek, továbbá azok használatából adódó mellékhatások megismerése
I./4.6.2. Kompetencia
Jelen fejezet elsajátításával a hallgató képes lesz arra, hogy az aneszteziológia és intenzív terápia klinikai gyakorlatában előforduló opioidok hatásait és mellékhatásait figyelembe véve döntsön azok használatáról.
I./4.6.3. Bevezetés
Az opioid fájdalomcsillapítók az anesztézia szinte minden területén használatosak, mindamellett alapvető fontossággal bírnak a kritikus állapotú betegek gyógyításában. A balanszírozott anesztézia részeként csökkentik vagy megszüntetik az intraoperatív fájdalmat, tompítják az általános anesztézia során történő légúti manipulációból adódó szomatikus és autonóm válaszreakciók mértékét, javítják az intraoperatív haemodinamikai stabilitást, csökkentik az intravénás és inhalációs anesztetikumok szükséges dózisát, továbbá megfelelő és folyamatos postoperatív analgéziát biztosítanak. Az opioidok nagy dózisú, intravénás anesztetikumként történő alkalmazása ma már nem jellemző, korábban a szívsebészeti anesztéziában volt elterjedt a kedvező haemodinamikai hatások miatt. Az opioidok a gerincközeli érzéstelenítő eljárások komponense is lehet a lokális anesztetikumok mellett alkalmazva. Az intenzív ellátást igénylő betegségek kezelése során gyakran jelentkezik igény az erőteljes fájdalomcsillapításra és szedációra, amiben szintén jelentős szerep hárul az opioid analgetikumokra.
Kulcsszavak: opioid, morphin, analgézia, opioid receptor
I./4.6.4. Az opioidok története, nevezéktana és felosztásuk Történet
A máknövény (Papaver somniferum) gubójából nyerhető tejnedv különleges hatása már Kr.e. 300-ban leírásra került egy görög tudós, Theophrastus által. Az opium szó a görög opos szóból (nektár) származik. Az ókorban az arab és kínai orvoslás nagy haszonnal alkalmazta a szürkésbarna színű, kábító szagú, vízben zavarosan oldódó anyagot. 1806-ban egy német gyógyszerész, Friedrich Wilhelm Adam Sertürner (1783-1841) izolált először egy tiszta hatóanyagot az ópiumból, melyet Morpheusról, az álmok görög istenéről, morphinnak nevezett el. Az opioidok mediálta fájdalomcsillapító hatás komplex hatásmechanizmusának felderítésében nagy szerepe volt két amerikai orvosnak, Henry Knowles Beecher-nek (1904-1976) és Louis Lasagna-nak (1923-2003), akik felismerték az opioid (nalorphin) egyidejű agonista és antagonista hatásait. A három fő opioid receptor 1967-ben került leírásra egy amerikai orvos, William R. Martin által. A múlt
Kérdés
század második felében számos természetes, félszintetikus, szintetikus és endogén opioidot fedeztek fel, melyek a hatásmechanizmusuk egyre mélyebb megértésével széles körben terjedtek el a gyakorló orvoslásban.
Nevezéktan
1. Opiumnak nevezzük a máknövény gubójából nyerhető nedvet, mely mintegy 40 alkaloidát tartalmaz, többek között a morphint, codeint, papaverint, narceint és narcotint
2. Opiátoknak nevezzük az ópiumból származtatható fájdalomcsillapítókat és félszintetikus fenantrénvázas származékokat
[[ 1_abra_1_4_6_fejezet.jpg felirat: 1. táblázat: Az opiátok ]]
3. Az opioid elnevezést modern értelemben azon természetes, félszintetikus és szintetikus agonista, illetve antagonista molekulákra használjuk, melyek opioid receptorokon fejtik ki hatásukat, ami kompetitiv antagonistával (pl. naloxonnal) felfüggeszthető
Felosztásuk
1. Gyógyszertani felosztás
a. Természetes opioidok
● fenantrénvázas vegyületek (morphin, codein, tebain)
● benzil-izokinolinok (papaverin)
b. Félszintetikus opioidok (heroin, buprenorphin, hydromorphon)
c. Szintetikus opioidok
● morphinánok (levorphanol, butorphanol)
● benzomorphanok (pentazocin, dezocin)
● fenilpiperidinek (meperidin, fentanyl, sufentanil, remifentanil, alfentanil) rendelkezésre álló összes receptor elfoglalása esetén sem érhető el
c. kevert agonista/antagonista: az egyik opioid receptortípuson agonista, a másik receptortípuson antagonista hatású a ligand
d. antagonista: a ligand-receptor kötés nem jár farmakológiai
d. antagonista: a ligand-receptor kötés nem jár farmakológiai