Magyarok a nagyvilágban és a környező országokban
HOGY AN VISZONYULJUNK A NAGYVILÁGBAN ÉS A KÖRNYEZÖ ORSZÁGOKBAN ÉLŐ MAGYAROKHOZ?
Annak ellenére, hogy a nem Magyarországon élő magyar származásúak a magyar nemzet és a magyar kultúrközösség tagjai, a kialakítandó migrációs politikai stratégiának figyelembe kell venni a nagyvilágban és a környező országokban élő magyarok eltérő sa-j átosságait.
• Egyértelművé kell tenni - több, Nyugaton működő magyar szervezet álláspontj ával egyetértve -, hogy a világ bármely országában élő magyar állampolgárok visszatelepülése az ország jövője szempontjából kívánatos. Tudniuk kell, hogy az ország számít az emig-rációban megszerzett tudásukra, ismereteikre, tapasztalataikra az ország gazdasági életé-nek reorganizálásában, s támogatja, hogy vagyonukat vagy annak egy részét Magyaror-szágon fektessék be. Ezt az álláspontot alapvetően nem az motiválja, hogy a Nyugaton élő magyarok hazahozzák az évtizedek során felhalmozott anyagi javaikat, hanem az, hogy tudják: az országból való eltávozásukat kikényszerítő viszonyok megszüntek, s aktív rész-vételük nélküliassabban fog felépülni az általuk is elképzelt Magyarország.
Természetesen nem arról van szó, hogy e koncepciónak alárendelve a magyar állam-nak valamiféle garanciát kellene vállalnia a Nyugatról visszatértek ellátására, de arról sincs szó, hogy az összegyűjtött vagyonukat így kívánja megszerezni, Egyszeruen a magyar mig-rációs politika így kíván "elégtételt" nyújtani a különböző okok miatt eltávozottaknak.
Azt is végig kell gondolni, hogy a hazai gazdasági, kulturális és tudományos életnek mely területei azok, ahol különösen nagy szükség volna a Magyarországról eltávozottak hosz-szabb-rövidebb ideig tartó visszatérésére. Az olasz példa alapján azt is mérlegelni kellene, hogy a hazai intézményrendszer keretében hol vannak meg azok a feltételek, ahol a szak-májukban kiemelkedő eredményeket elért személyiségek valóban eredményes munkát végezhetnének itthon is.
Abban a kérdésben, hogy a Nyugatra került magyar állampolgárok szándékaik szerint visszatérjenek, egyetértés mutatkozik. Olyan tartalmú hazai publikációról, amely tagadná visszavándorlási jogukat, nem tudunk. Egymásnak ellentmondó álláspont csak abban van, hogy milyen jogok illessék meg azt a migráns magyar állampolgárt, aki nem él itthon, vagy csak látogatóba jár haza bizonyos időszakonként. A probléma lényegében csak aköré szűkül, hogy a Magyarországról eltávozottaknak legyen-e joguk részt venni a négyévenkénti országgyűlési választásokon, vagy sem. Megítélésem szerint a legelfogadhatóbb megoldás a következő: az a magyar állampolgár, aki megszakítás nélkül tíz évig Magyarország hatá-rain kívül tartózkodik, az országgyűlési választásoknak nem lehet részese .
• A környező országokban élő magyar származásúakra nem lehet automatikusan al-kalmazni a Nyugatra került magyar állampolgárokkal kapcsolatos migrációs politikát, hi-szen nem ők vándoroltak el, hanem a haza hagyta el őket. A migrációs politikai stratégia kialakításakor - kül- és belpolitikai vonatkozásban is - nemzeti érdekeinknek alárendelten lehet és kell értelmezni azt a folyamatot, amelynek keretében a környező országokban élő magyarok (jelenleg Szlovákia kivételével) mind jelentősebb számban Magyarországon kívánnak élni. Ez például Románia esetében az ottani általános gazdasági, politikai hely-zettel, a kisebbségekkel kapcsolatos román magatartással, a többségnek a magyartói jelen-tős mértékben eltérő kultúrájával, hagyományaival és szokásrendszerével, valamint az
év-tizedek óta Magyarországon élő, Romániából nagyszámban érkezettek vonzásával ftigg össze. (A romániai helyzethez hasonló összeftiggéseket lehet megfogalmazni a Kárpát-alján és a Délvidéken élő magyar származásúakkal kapcsolatban is.)
A környezö országokban élő magyar származásúakkal kapcsolatban két végletes, egy-mással homlokegyenest szemben álló nézet ütközik. Mindkét nézetnek megvan nak a kép-viselői országon belül éskívül, éppen az érintettek körében. E két szélsőséges nézet rövi-den a következőkben foglalható össze:
- azok a magyar származású személyek, akik szülőföldjüket elhagyják, és átmenetileg vagy véglegesen valamely más országba költöznek - akár Magyarországra is -, a magyar nemzet árulói;
- a környezö országokban élő magyarság csak úgy menthetö meg a magyar nemzet számára, ha Magyarországra költözésüket központi forrásokat felhasználva elősegítik. Ily módon a kisebbségben élő magyarok egyfelől megmentherök a beolvadástói, másfelől betelepítésükkel a magyar lakosság számának fogyása megállítható.
Felmerül tehát a kérdés: elő kell-e segíteni, vagy éppen ellenkezőleg: meg kell-e nehe-zíteni a magyar nemzetiségű cseh, horvát, osztrák, román, szerb, szlovák, szlovén és uk-rán állampolgárok magyarországi bevándorlását és magyar állampolgárrá válását?
Megítélésem szerint a jelenlegi viszonyok között a leginkább elfogadható álláspontot azok fogalmazzák meg, akik szerint sem megakadályozni, sem bátorítani, ösztönözni nem szabad a környező országokban élő magyar származásúak nemzetközi vándormozgaimát, illetve Magyarországra való áttelepülésüket. Akkor járnánk el helyesen, ha a kisebbség-ben élő magyaroknak a helykisebbség-ben maradásukhoz, a lakóhelyükön való boldogulásukhoz, gaz-dasági tevékenységük, magyarságuk megerősödéséhez sokoldalú gazdasági, kulturális kap-csolatokon keresztül járulna hozzá Magyarország. Ez nem mond ellent annak, hogy pozi-tív diszkriminációban kell részesíteni mindazokat a magyar származású személyeket, akik úgy döntenek, hogy Magyarországon kívánják folytatni életüket. Ezt nem az a megítélés mondatja, hogy a két rossz közül még mindig az a kisebb, ha az esetleges beolvadás he-lyett az adott személy megmarad magyarnak, hanem az, hogy nekünk, a trianoni határo-kon belül maradottaknak vagy leszármazottainknak nemigen van erkölcsi alapunk visz-szautasítani a környezö országokban élő magyar származásúak kérését. A történelmi vé-letlen játékának köszönhetjük ugyanis, hogy nem mi vagyunk ukrán, szerb, szlovák stb.
állampolgárok. Tudnunk kell, hogy morális kérdésekre nem lehet választ adni geopolitikai alapon, hiszen ezekben az esetekben a kérelmező éppen úgy magyar, mint az, aki a ké-relmet elbírálja. A kialakítandó magyar migrációs stratégiának és politikának el kell ke-rülnie minden olyan lépést, amelye kényszerhelyzetböl fakadó nyomást bármilyen formá-ban is felerősíthetné, mert az a kömyező országokban élő magyarok még meglévő pozí-cióját gyengítené.
Országon belül és kívül dilemma, hogy a nemzeti sorsközösség jövőjének meghatáro-zásában hogyan lehet a környező országokban élő magyar származásúak aktív részvételét biztosítani. Ennek fontos elemeként jogorvosoini lehetne a nagyhatalmak döntéseiból fa-kadó méltánytalanságot: magyar állampolgárságuk megszüntetését. Ha a magyar nemzet sorsát érintő legfontosabb kérdésekben szavazati joggal rendelkeznének, azaz, ha magyar állampolgárságukat a meglévő mellett visszakaphatnák, akkor az feltehetően visszatartó erőként hatna vándorlási szándékukra, miközben megerősítené őket emberi méltóságuk-ban. Kérdés azonban: hogyan lehet úgy biztosítani számukra a magyar állampolgárságot,
59
hogy ennek következtében ne legyen részük újabb, az eddigieknél is drasztikusabb meg-különböztetésben? A környezö országokban élő magyar származásúak magyar állampol-gárságának kollektív visszaadására jelenleg nincs reális lehetőség. Ennek ugyanis az vol-na a feltétele, hogy a kéréssel a környező országok parlamentjei forduljanak a magyar államhoz - ez pedig teljességgel elképzelhetetlen.
• Külön probléma a magyar állampolgárok elvándorlásának kérdése. Jelenleg csak ar-ról a csekély számú népességről tudunk, akik a befogadó ország követelményeinek megfe-lelően magyar állampolgárságukról lemondanak. Természetesen ennél sokkal szélesebb azoknak a köre, akik munkavállalóként, egyetemi hallgatóként, öszröndíjasként, család-tagként vagy egyéb formában már hosszabb ideje külföldön tartózkodnak. Erről a népes-ségről annak ellenére nem tudunk szinte semmit, hogya kialakítandó migrációs politikai stratégiának rájuk éppen úgy vonatkozni kell, mint azokra, akik átmenetileg vagy végle-gesen hazánkat választották.
A HAZAI LAKOS,SÁG TOLERANCIÁJA
Ahhoz, hogya kialakítandó migrációs politikai stratégia hatékony legyen és nemzeti érdekeinket szolgálja, mindenekelőtt arra van szükség, hogy otthon érezzük magunkat sa-ját országunkban, garantálva legyen biztonságunk, senki se sérthessen meg bennünket bün-tetlenül emberi méltóságunkban, magyarságunkban. Mindehhez még olyan polgári élet-módot és felfogást kell megteremteni, amelyben természetes formában nyilvánul meg a másokkal való szolidaritás és segítségnyújtás. Ez egyben azt is jelenti, hogya kialakítan-dó magyar migrációs politikai stratégiának értékorientáltnak kell lennie, azaz elő kell se-gítenie mindazok Magyarországra vándorlását, akik rövid és hosszú távon pozitív szere-petjátszhatnak a magyar gazdaság új feltételeinek kialakításában, az ország európai integ-rációjának minél zökkenőmentesebb megvalósulásában. Természetesen továbbra is kérdé-ses, hogy mit is tekinthetünk az előbbiekkel összefuggésben értéknek. A migráns pozitív jellemvonásai közül a legnagyobb gyakorisággal a következők fogalmazódtak meg a
mig-rációs szakirodalomban:
• a migráns képzettsége, azok az ismeretek, amelyek segítségével jelentősebb zökke-nők nélkül integrálódni tud a magyar társadalomba;
• amigráns vagy családja megélhetéséhez szükséges anyagi háttér megléte;
• amagyar nyelv bizonyos szintű ismerete annak érdekében, hogy a mindennapi érint-kezés során megértési nehézségek ne lehessenek.
Továbbá, a migrációs politikai stratégia nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar la-kosság befogadóképességének mértékét, idegen ekkel kapcsolatos toleranciájának határát (fuggetlenül attól, hogya migráns magyar származású-e vagy sem), valamint a magyar la-kosság létszámának 1980-tól kezdődő fogyását. Azt, hogy az összlala-kossághoz viszonyítva hol van a határ a bevándorlók még elviselhető és már elviselhetetlen aránya között, nem lehet pontosan megállapítani. Magyarország esetében 1980-ban ez az arány csupán 0,0 l százalék volt, ami az 1990-es évek közepére már 0,06-0,2 százalékra nőtt. A növekedés ellenére ez az érték még mindig kisebb, mint az európai legalacsonyabb érték (a finnor-szági arány 1990-ben 0,5% volt), de a korábbi hazai helyzethez viszonyítva egyértelmüen jelentős elmozdulásnak tekinthető.
Tudomásul kell venni, hogy olyan migrációs politikai koncepciót, amely nem találko-zik az itt élők többségének egyetértésével (nem csak a parlamenti pártok képviselőinek véleményére gondolok), még abban az esetben sem szabad elfogadni, ha az ellentmond az eddigiekben megfogalmazottaknak.
FELADATOK
Újra kell gondolni a nemzetközi vándorlás intézményi keretét, illetve meg kell terem-teni azoknak a közösségeknek az érdekeltségét, egyetértő támogatását, ahol a jövevények új otthonra találnak. Az érvényes jogszabályok és a hozzájuk tartozó mellékIetek - a be-következett gyors változás következtében - ma már egyre kevésbé felelnek meg rendelte-tésüknek. Ezért ezeket újra el kell készíteni, mégpedig az elfogadott migrációs politikai stratégiának alárendelve.
Egységes keretbe kell szervezni a menekültekkel, a huzamosabb ideig itt tartózkodók-kal, a bevándorlóktartózkodók-kal, valamint a leendő új állampolgárokkal foglalkozó intézményeket.
Meg kell határozni, hogy a folyamat mely része tartozik a rendőrség feladatai közé, és melyek azok, amelyeket a közigazgatási egységeknek, a munkaügyi hivataloknak. a kü-lönbözö civil szervezeteknek stb. kell megoldaniuk.
A migrációs politikai koncepció kialakításához, gyakorlati megvalósításához tárgysze-rű, pontos, naprakész adatok szükségesek a migránsok állampolgárság, foglalkozás, isko-lai végzettség szerinti összetételében, területi elhelyezkedésében bekövetkező változások megismeréséhez, figyelemmel kíséréséhez. Ennek érdekében a migrációval foglalkozó szociológusok, demográfusok bevonásával felül kell vizsgálni a jelenleg használatos kér-dőíveket. Nem halogatható tovább az egységes, számítógépes adatrögzítő program elké-szítése és bevezetése. Ennek nem csupán az idegenrendészeti szervek igényeit kell kielé-gítenie valamilyen formában, hanem lehetőséget kell biztosítson arra, hogya migránsok szociodemográfiai jellemzőit a kutatók folyamatosan nyomon tudják követni.
A koncepció kialakításának időszakában fel kell mérni az ország lakosságának migrá-cióval, idegenekkel kapcsolatos attitűdjeit. Ismerni kell, hogy a magyar adófizetők befize-téseiből jelenleg mekkora összeget fordítanak az állami költségvetésből, az állami vagy állami tulajdonban is lévő intézmények, vállalatok, a különböző önkormányzatok, a köz-pénzből vagy döntően a költségvetési támogatásból gazdálkodó alapítványok költségveté-séből aszűken és tágabb értelemben felfogott magyar-magyar kapcsolatokra, és mekkora ezeknek abefektetéseknek ahatásfoka.
A magyar migrációs politikai stratégia kialakítása - és e kérdéskörrel való folyamatos foglalkozás - elősegítésére létre kell hozni a pártok napi politikai érdekeitől független Magyar Kivándorlási és Bevándorlási Tanácsot.