ének, Aeneas búsan nézi a tengerről ama máglyarakás fényét, melyen Didó tőrt döfött szivébe, s hosszú hajózás után

elér Siciliába. Ott hunyt el édes apja, Anchises, s most a sze­

rető fin apja emlékére ünnepet űlet, melynek versenyjátékait rendkivül élénken irja le a költő. A trójai nők megtudják.

hogy a bolyongók iiélkülök akarják folytatni iitjokat és fel akarják gyújtani a gályát. D e tervük meghiúsul, s míg ők Acestes király gondjaira hízva, Siciliáhan maradnak, Aeneas hada tovább megy, hont keresni.

I T. ének. Mielőtt azonban a jámbor hős ráteszi lábát Róma földjére, le kell előbb az alvilágba szállnia, megtudni, mi sors vár amaz országra, melyet alapítani fog. A cumaei Sibylla vezérlete alatt teszi meg ez útat, mely elviszi a Hades- ben lakozó lelkekhez, elviszi atyjához. A z öreg Anchises aztán megmutatja neki ama szellemeket, melyek majd fölmenve a napvilágra, Róma hőseiként fogják megörökíteni nevüket. — Vergilius itt szembeszállott azokkal, akik tagadták a tűlvilági létet; e kérdés annyira foglalkoztatta egész korát, annyira

>időszerü« volt, hogy az »Aeneis« tizenkét könyve közül egyet sem olvastak sűrűbben ennél.

VJL ének. A V I . könyvvel befejeződik a hősköltemény első része, Aeneas »()dyssea«-ja. A V I I — X I I . könyvekben

»Tlias«-a van elmondva. Aeneas rálép Latium földjére, mely­

nek királya, az (>reg Latinus nagy örömmel fogadja vendégeit.

Nemcsak földet ad nekik, de kapitányuknak országa felével együtt oda akarja adni lányát is. M ár-már harcz nélkül érne véget ez »Ilias«, midőn közbelép Juno és Alecto fúria által feltűzelteti Latinus feleségét, Am atát. Ez leányát Turnusnak, a rutulok királyának Ígérte, s most ennek érdekében fellázítja az ország összes anyáit. M aga Turnus is hadat gyűjt s ekként aztán megkezdődik a liáhoru.

V IIT . ének. Aeneas már-már elkedvetlenedik, de a Ti])e- ris folyó istene maga jön segítségére és figyelmezteti az öreg Evander királyra, aki ama hét halom között lakott, melyeken később Rómát alapították. A hős már most elindul, hogy e királylyal szövetséget kössön. IMig ő az éjét ott tölti Evander patriarchalis hajiokában, Venus fegyvereket kér Vulkántól, melyek fiát sérthetetlenekké tegyék. A z isteni kovács remek pajzsot készít, melyen az Ígért haza jövendő hódításai vannak feltűntetve.

I X . ének. Miközben Aeneas, Evander tanácsára, a Mezen- tius király ellen frdlázadt toscanaiak élére áll. Turnus föl

77

76

akarja gyiijtani a trójai hajókat, de az Ida hegység istennője azokat tengeri nimfákká változtatja. Itt következik aztán a fiatal Xisns Eiiryaliis hon szerelem-sugallta önfeláldozása:

a mű legszebb epizódja, melyet mutatványaink között egész

• terjedelmében megtalál az olvasó. Szép epizód az is, mely az ifjú Ascanius első harczi szereplését Írja le, s hogy mint öli meg e fél-gyermek az öreg humánust.

X , éneJi\ Aeneas nagy sereggel tér vissza Etruriából s most kezdődik csak igazán a vérengzés. Vergilius remekül Írja le a különböző apróbb-nagyobb csatározásokat, közbe-közbe gyöngéd színekkel ecsetelve egy-egy kedves alakja-elhunytát.

Különösen megható Evander fiának, Pallasnak halála, akit Turnus öl meg. nemkülömben Laususé, akit Aeneas ép akkor sújt porba, midőn a jámbor ifjú agg atyjának, Mezentiusnak siet segélyére.

X í . ének. A sok fegyvercsattogást egy kis szünet váltja fel, melyet arra használnak fel az ellenséges csapatok, hogy eltakarítsák halottjaikat. Latinus szeretné közvetíteni a béke­

kötést, Turnus pedig azt az ajánlatot teszi, döntsék el a harczot egy közte és Aeneas közt vívandó párbajjal. A harcz megújul és most Camilla, Metabus hősies leánya is részt vesz benne.

A z amazont Arruns öli meg, akit viszont Opis nimfa küld másvilágra. A (kamilla halála által megfélemlített rutulok menekülnek. A z éj félbeszakítja a harczot. Mindkét tábor elsánczolja magát.

X I I . ének. Turnus készen van a párviadalra; az ellen­

felek megfogadják, hogy ez döntse el a háború kimenetelét.

Juturna, Turnus nővére ellenségeskedésre ingerli a rutulokat.

iVeneas megsebesül, de Venustól meggyógyítva újra visszatér a csatába, ahol azonban hiába keresi Turnust. íg y aztán a rutul város ostromára indul. A m ata öngyilkossá lesz. Turnus pedig végre mégis előkerül. A párviadal megtörténik s Turnus legyőzetésével befejeződik a hősköltemény meséje, dimo kény­

telen megadni m agát; csak azt éri el, hogy a trójaiak neve elvész, a latinoké pedig fönmarad, s hogy Kóma népe az itali fajtól kapja vitézségét.

Az »Aeneis« sikere, hatása. Vergilius hőskölteménye

79

már tárgyánál fogva is rendkívül érdekelte a római népet. Tán egyetlen nemzet sem volt oly liiu származására, mint e z ; Rómában akárhány család élt, mely törzsfáját Aeneas vala­

mely kiséröjéig vitte fel és maga a császár is büszkén szár­

maztatta le nemzetségét, a »gens Julia«-t, Aeneas fiától, dulnstól. De nemcsak e nemzeti hiúság járult hozzá az

»A en eis« sikeréhez; nagyon kedvezett ennek a költő kora is.

A győzedelmei után pihenő római nép egész szenvedélylyel vetette magát az irodalomra; »tudós és tudatlan — mondja Horatius — mi valamennyien verselünk!« Midőn hire terjedt, hogy Vergilius hozzáfogott az »A eneis« megírásához, egész Róma lázasan várta a m űvet; a császár türelmetlenül kérte a költőt, olvassa fel neki az elkészült részleteket, s midőn végül megjelent az éposz, Vergiliust sokan Homeros fölé

emelték.

Ily siker természetessé teszi, liogy Vergilius óriási befo­

lyást gyakorolt a római költészet fejlődésére; kivált az utána következett epikai és didaktikai költők mind az ő nyomain haladtak. Még a nép száján is el voltak terjedve az »Aeíieis«

egyes részletei, sőt még j()vendőt is mondtak belőle. Hogy a renaissance idején mennyire- bámulták Vergiliust, mutatja a többi közt Dante »Isteni szinjáték«-a. A nagy flórenczi költő őt választotta kísérőjéül az alvilágba és müve több helyén cso­

dálattal hajol meg »nagy mestere« előtt. A latin népek éposz- költői, majd kivétel nélkül, Vergilius hatása alatt állanak;

nem említek mást, csakTasso »Megszabadított Jeruzsálem« -ét és Voltaire »Henriade«-ját. A mi »Zrinyiász«-unk is erős nyomait hordja ama befolyásnak, melyet költőjére az »A en eis«

gyakorolt.

Vergilius forrásai. Említettük fentebb, hogy époszunk első hat éneke az »Ilias«-nak, utolsó hat éneke az »Odysseá«- nak felel meg. A világirodalom e két halhatatlan remeke lebe­

gett mintaképen az »Aeneis« megalkotója előtt.' Hogy Vergi­

lius nem tudta őket elérni, annak oka nagyrészben tárgyában is rejlett. Homeros jóformán készen találta anyagát; a trójai mondakör az ő korában már élt az egész görög nép ajk ain ; Vergiliusnak csak kevés, fogyatékos tradiczió állott rendelke­

zésére ; neki a semmiből kellett teremtenie. Nehezebb volt

80

feladata nyelvi tekintetben i s ; a latin hexameter bangzatos- ságban nem érheti el a görögöt, é s' nagy művészet kellett hozzá, hogy Vergilius mégis annyira megközelíthette.

A z » A eneis« gyakran emlékeztet Homerosra: a hős bolyongásai (ddysseiist, harczai a Trója előtt lefolyt harczokat juttatják eszünkbe. Egyes alakok jellemzése, egyes leírások, sőt egyes gondolatok vagy képletek is a két görög eposzból vannak utánozva. Vergilius külömben egyéb görög írókból is merített. Didója Euripides »M edea«-ja befolyása alatt szüle­

tett s az éposz nem egy helye mutatja, hogy Vergilius beha­

tóan tanulmányozta Aeschylos, Sopliocles, Pindaros stílusát is.

D e bármit vesz is másoktól, keze alatt minden sajátságos, uj alakot ö lt : Vergilius mindig Vergilius marad.

Az eposz jellemei. M ár mondottuk, hogy újabban az

»Aeneis«-t, mint vallásos époszt szeretik felfogni, hősét mint egy vallásos epopéia hősét. Aeneásban kevés olyan vonás vau, mely őt efféle hős-szerepre alkalmassá teszi; inkább Ínyére volna a csöndes, zajtalan élet, mint örökös kalandjai, kóborlása.

D e ő mindamellett, hogy nincs rá hajlama, engedelmeskedik az ég parancsának; az istenek akaratja teljesül, l)ármily gyenge is az eszköz, melyet kiválasztottak. S ezért Aeneas cseppet sem rokonszenves je lle m ; hősnek szeretnők látni, s ő inkább pontifex; szinte érzéketlennek mutatkozik; mikor elveszti nejét, alig siratja m e g ; Didóval szemben lé h a ; általá­

ban semmit sem tesz a maga fejéből, mindig isteni sugalatra vár. D e e hibákat, mint említők, mentheti az, hogy Vergilius első sorban vallásos époszt akart teremteni. A hősköltemény többi alakjai közül különösen jól vannak rajzolva : Mezentius király. Turnus, az ifjú Pallas, Nisus és Euryalus. Sokkal sike­

rültebbek ezeknél Vergilius nő-alakjai. Juno, a haragvó isten- asszony, fenséges je lle m ; Didó a legigazabb, legtalálóbb voná­

sokkal . van felruházva, A^ergilius Andromaclié-ját töbl)re becsülik a Homerosénál is. Camilla, Am ata — mind mesteri képek.

Az »Aeneis« nyelve. A z t mondják, hogy Vergilius halála előtt a lángoknak akaida átadni époszát, mert nem tartotta befejezettnek. Stilusán akart még javítani, simítani. Érdekes

ezzel szemben, hogy épen a stílus az, amit az »Aeneis« -ben leginkább kell csodálnunk. Emelhetünk kifogásokat composi- tiója egyes aránytalanságai, nehány charactere szintelensége ellen: de az, ahogy Vergilius le tud Írni, ahogy szenvedélytbir festeni, ahogy nála az emberek gyöngéd érzelmei nyilatkoznak

— mindez a tökély jellegét hordja magán. Mennél többször olvassuk Virgiliust, annál több nyelvbeli íinomságára leszünk figyelmessé. Olvassuk is hát a költői festés -e nagymesterét, akinek művészetét a legnagyobb szellemek tették tanulmányaik tárgyává!

81

Az »ECLOGÁK^-bóL

I. E C L 0 G A.^

(TITIRUS. MELIBOEUS.) M . Titirusom, heverve az árnyas bükk alatt, Szép erdei dalokban gyakorlód sípodat,

M ig édes szép hazámból én tovaköltözöm.

Ládd, én hazátlan lettem, s te fekszel zöld füvöu S az Amaryllis névre a berket tanítod!