Adatkörnyezet megértése

A kutatómunka adatgyűjtési fázisban szerzett tapasztalataiból kiindulva megállapítható, hogy munkával kapcsolatos balesetekről, foglalkozási megbetegedésekről szóló hazai adatok hiányosak, nem tükrözik az események okait, körülményeit, súlyosságát, alapvető összefüggéseit. Ezen megállapítás alól kivételt képez a haláloki kimenetellel végződő munkabalesetek köre. Elmondható, hogy a lejelentő egészségügyi szolgáltatók, piaci szereplők dokumentációs terhekre hivatkozva a lehető legegyszerűbb és legkockázatmentesebb jelentést készítik el. Ebből a magyar egészségügyi finanszírozás egyik sajátossága következik: a jelentések ugyan a jogszabályi kötelezettségeknek tartalmilag és formailag is eleget tesznek, de további feldolgozásuk adatkinyerési céllal, illetve ezekből következtetések levonásának céljával a mai napig kockázatos, hiszen jelentős torzulások lelhetők fel bennük. Mint minden szűkös erőforrásra a világon, magára a dokumentációs tevékenységre is jellemző az energia minimalizálás elve, vagyis azok a lehető legkisebb erőbefektetéssel, kizárólag a tevékenységgel elérni kívánt célra fókuszálva kerülnek végrehajtásra. Mivel a szolgáltatást végzők oldaláról a dokumentáció legfontosabb hozadéka – egyben célja – tevékenységükért járó finanszírozás realizálása, így minden más szempont (pl. hozzájárulás az adatvagyon értékének használhatósága általi növeléséhez) mellékes prioritásban szerepel. Fontos megérteni ezt annak, aki ma a magyar egészségügy adatainak elemzésébe fog.

Másik probléma az adatokat tároló rendszerekből adódik. Rendszerváltást követően a megváltozott társadalombiztosítási viszonyok nem eredményeztek változást a munkabaleset-biztosítás terén, sőt a korábban egységes ügyviteli rendszerek felbomlottak. [11.] A hatalmas adattömeggel dolgozó rendszerek még ma sem egységesek, azok között az átjárhatóság korlátos. Jelen kutatómunkához a primeradatgyűjtés időszakában (2006 végén és 2007 elején) két nagy állami szerv, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, és a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság segítsége, adatszolgáltatása vezetett, és noha a kollégák részéről maximális segítőkészség mutatkozott, ezen intézmények különféle rendszerei között

31 nem sikerült teljesen hatékonyan és gyorsan megteremteni az összhangot. Az adatgyűjtés gyakorlati folyamata azon a szinten, amiből jelenlegi tanulmány kiindul, több mint másfél éves (!) időtávlatban volt realizálható. Az OEP és ONYF által rendelkezésre bocsátott adatok végeredményben olyan tömegben, és olyan elfogadható hibahatárral állnak rendelkezésre, hogy a kívánt statisztikai elemzés rajtuk elvégezhető, a következtetések helyes módszertan esetén nagyságrendileg vállalhatók. Az OEP adatok forrása a Keresőképességi Monitor Rendszer (továbbiakban: KMR), illetve az Adattárház, míg az ONYF adatoké a főigazgatóság által üzemeltetett informatikai nyilvántartási rendszerek. A soron következő számítások meghatározó része ezen primer adatgyűjtésekből származó nyers adatokra támaszkodik.

Harmadik, egyben az elemzések elkészítése és következtetések levonhatósága szempontjából legnagyobb probléma a vizsgálat által felölelt időtávban többször bekövetkező módszertani változás az adattartalmakra vonatkozóan, illetve a jogszabályi környezet változása. Ily módon az időszakaszok megkülönböztetése és az adatsorok standardizálása nélkül értelmezhetetlen következtetésre, valótlan megállapításokra lehetne jutni. Emiatt az elemzéseknél 2 fő időszakasz elemzése, 2001-2005, és 2006-2010 elkülönítve is szerepel.

Kizárólag a munkabaleset-biztosítás adataival foglalkozva a továbbiakban elmondható, hogy szakmai oldalról még nem került kialakításra egy tudatos, átfogó elemzések megtételére is alkalmas mutatószám, illetve indikátor rendszer. Az eseti ellenőrzések, és az alapvető számszaki információk gyűjtésének folyamata jó közelítéssel tökéletesen működik, mégis az adatstruktúra jellemzői nem teszik lehetővé, hogy tágabb értelmű szakmai és közgazdasági elemzések nagyobb rendszerezett adatgyűjtés nélkül megoldhatók lehessenek. Ennek megoldására a jövőben mindenképpen figyelmet szükséges fordítani.

A problémát illusztrálandó, több helyen, több rendszerben történő adattárolás az eltérő adatleírások miatt azt is eredményezheti, hogy egy ugyanazon lekérdezés más-más eredményre vezet az alternatív informatikai rendszerekben. Legjobb példája ennek az alapvető viszonyítási adat, a munkabalesetek létszáma 2001 és 2005 között. Lekérdezve az adatokat az OEP rendszeréből, rendre magasabb esetszámokat lehetett tapasztalni minden évben, mint amit szintén hivatalos úton egy másik hatóság, az OMMF honlapján statisztikaként közzé tett. Az OEP és az OMMF baleseti esetszámait a számok megjelölésével a III. sz. tábla és az 5. sz. ábra mutatja be.

32 III. sz. tábla: OMMF és OEP adatok eltérése a munkabalesetek éves számaiban

Év

Munkabalesetek számának alakulása OMMF adatok szerint

(db)

OEP adatok szerint (db)

2001 25 536 33 965 2002 25 284 31 753 2003 25 745 40 636 2004 23 872 36 876 2005 23 971 29 702 Forrás: OMMF [48.] és OEP [25.]

5. sz. ábra: OMMF és OEP adatok eltérése a munkabalesetek éves számaiban (darab)

Forrás: III. sz. tábla adatai. OEP adatok: felső grafikon; OMMF adatok: alsó grafikon.

A III. sz. tábla adatai természetesen elég régiek, emiatt fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy csupán az OEP és OMMF nyilvántartások adatai közti eltérések arányait érzékeltetni kerültek megjelenítésre. Az OEP munkabaleseti létszámadatai szintén a célzott adatlegyűjtés részeként kerültek kinyerésre, és a legfrissebb adatok 2005-ig terjedtek, újabb hasonló jellegű adatgyűjtés az időigényesség miatt nem történt. A számszaki és tudományos jellegű következtetések levonására frissebb, 2010-ig terjedő adatsor kerül a későbbi táblázatokban megjelenítésre, mivel ezek az OMMF részéről mindvégig folyamatosan rendelkezésre álltak.

A láthatólag egymásnak ellentmondó adatok feloldása a megjelenített adattartalom

33 megértésében rejlik. A munkabalesetek tekintetében más-más hatállyal bír e két szervezet, így adataikat is más-más érintett körben gyűjtik. Az OMMF adatbázisa kevésbé széles kört érint. [49.] Ebbe csupán az alkalmazotti jogviszonyban dolgozók, és a munkabalesetek és foglakozási megbetegedések értendők bele. Az OEP szélesebb hatállyal rendelkezik, ott az egyéni vállalkozók, és a munkába járás során szerzett balesetei is részei a statiszti-káknak, valamint benne vannak a 3 napnál rövidebb keresőképtelenséggel járó munkabale-setek is. A disszertáció az OMMF adatokkal dolgozik, mivel azok hivatalos és nyilvános sta-tisztikai kimutatás részei, így adatlegyűjtési hibahatárral nem számol. További indok az OMMF adatok választása mellett az, hogy az OEP a disszertáció befejezéséhez szükséges 2005-2010 évi adatok előállítását rövid határidőre nem tudta vállalni saját informatikai rendszeréből. Így csupán 2005-ig állt rendelkezésre homogén adatbázis, míg az OMMF adatok a teljes 10 évre rendelkezésre álltak. Harmadik indoka az OMMF adatok választásának az, hogy a legtöbb KSH adat is ezeket a számokat használja, viszonyítás alapnak is szélesebb körben elfogadott és ismert, mint az OEP adatok, melyeket csupán a szakterülettel közvet-lenül foglalkozó és a belső informatikai rendszerhez hozzáférő szakemberek ismerhetnek.

Fentieknek megfelelően a disszertációban igen sok helyen egyes mutatószámok, tapasztalati indikátorok hiányában statisztikai becslések kapnak helyt, melynek megválasztása azonban minden esetben körültekintően és a lehetőségekhez alkalmazkodóan történt. A becslés más, korábban hasonló témában keltezett, jelen kutatómunkában is lehivatkozott tanulmányokban is elfogadott módszerként szerepelt. Az általam alkalmazott módszertan részletes leírása az 5.2.2-es fejezetben történik meg, még a konkrét adatok bemutatása és elemzése előtt.