A tényszerű javaslat

Összességében ez a balesetekre adott válaszok medikai oldalról történő megközelítésében azt jelenti, hogy a kínálati palettát (az alkalmazott gyógymódokat és orvos-technológiai eszközöket) adekvát módon az igényekhez alakítani lenne szükséges. Egy hatékony munkabaleset-biztosítási rendszer létrehozásában leginkább járható út lenne, ha erre külön nemzeti biztosító, vagy biztosítási ágazat szakosodna. A feladat – és ennek függvényében az elvárt eredmények – véleményem szerint csak egy megfelelően professzionális, szakosodott, behatárolt felelősségi körrel rendelkező, erős fókuszú szervezeten keresztül valósíthatók meg hatékonyan. A tanulmány egészében kimutatott közvetlen kiadások és haszonáldozat-költség (2010-ben 80 milliárd forintot csaknem elérő folyó áron mért összeg) ezt a javaslatot önmagában képesek alátámasztani, hiszen gazdasági indokát

74 A nyugat-európában egyre inkább határozott formát öltő gyakorlatot, mely szerint az üzemekben egészségügyi menedzsment működik, szintén javasolt megfontolni a magyar kialakítandó gyakorlatban. E menedzsment a vezetés, az üzemorvos, és a dolgozók képviselőjéből áll, és együtt határozzák meg a teendőket, a protokollokat. A team működésétől elvárt eredmény egy balesetmentes munkahely létrejötte, ezen keresztül magának a munkahelynek a vonzóbbá tétele a dolgozók előtt, illetve ezáltal magasabb dolgozói elégedettség elérése, ami a tulajdonosok reménye szerint lecsapódik a produktivitásban is.

123 szolgáltatják egy önálló munkabaleset-biztosítási szervezet gazdasági létjogosultságának.

Meglátásom szerint ez a létrehozandó önálló szervezet:

Legyen felelős gazdája a munkabaleset-biztosítási folyamatoknak.

Egy központban gyűjtse össze, rendszerezze és elemezze a munkabaleset-biztosítási adatokat.

Az adatokból levonható következtetések alapján tegyen javaslatot a munkabiztonsági és munkabaleset-biztosítási stratégiára. (Országgyűlés, szakmai felügyelő hatóság (OEP), érintett érdekvédelmi szervezetek munkaadói és munkavállalói oldalon egyaránt, stb…).

Vezesse be a differenciált (kockázati alapú) teherviselést (járulékfizetést).

Valódi biztosítási érdekeltségi rendszert vezessen be a különféle munkahelyi kockázatok megléte mellett foglalkoztató vállalkozások, piaci szereplők számára.

Valódi lehetőséget kínáljon az egyén számára a gyógymódok, illetve a biztosítási alapon nyújtott szolgáltatási csomagok közötti választáshoz.

A fentiek alapján a szervezet tevékenysége okozzon valódi forrásbevonást is a munkabaleset-biztosítási szolgáltatások fejlesztése érdekében (kockázatelemzés, kiegészítő szolgáltatások, „cafeteria” rendszer a munkaadóknál, stb…).

A valódi biztosító-biztosított függelem és kölcsönös érdekeltség érvényre juttatása által szerezzen érvényt a valódi döntési helyzetek kialakításának és a tényleges felelősségvállalás viselésének.

Összességében: legyen képes hatékony munkabaleset-biztosítással a nemzet számára több egészségnyereséget, nagyobb versenyképességet megteremteni, és a lakosság hangulatában ezáltal egy nagyobb megelégedettséget, magasabb optimizmust elérni.

Kissé világosabbá téve a fentiekben leírtakat: a lényeg az, hogy amennyiben biztosításról beszélünk, kerüljenek kialakításra a valódi biztosítói viszonyok. Mit jelent ez a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedésekre szakosított biztosítási rendszer tekintetében? Minden érvközül legfontosabbként azt, hogy a „felek” kölcsönösen informálják egymást, az „ügyfél” legyen valóban felvilágosított saját helyzetéről, kockázatának mértékéről, viselkedésének, a dolgok különféle kimenetelének eltérő következményeiről! Az ügyfél legyen tisztában úgy a munkavállalókat egészséggel kapcsolatban érintő kérdések, mint a munkavállalókat és munkáltatókat is érintő pénzügyi esetleg büntetőjogi kérdések vonatkozásában (várható járadékok összege és

124 feltételrendszere, díjfizetés összege, büntetési tételek és azokat kiváltó lehetséges okok). Ez a fejlemény, nevezetesen a valódi biztosítási elv érvényre jutása és a tevékenység „felelős szervező” kezébe adása a jelenleg tapasztalható pénzbeli kompenzációs ellátások túlsúlyából minden bizonnyal egy valódi rehabilitációs tevékenység irányába mozdítja el a munkabaleset-biztosítási ellátások gyakorlatát.

A valódi „biztosító” – mint szereplő – segítene kitörni abból a „hibernált” állapotból is, mely a jelenlegi egyébként is széttöredezett és koncepciómentes, össze nem fogott magyar munkabaleset-biztosítási eljárás állami szereplőit kiválóan jellemzi. Egy alapvetően rugalmasságot igénylő rendszerben megengedhetetlen, hogy az ne idomuljon a kor kihívásaihoz, a megváltozott feltételekhez, amilyen gyorsan csak lehet. Sőt, az igazán kívánatos, amikor a rendszer működtetésében részt vevő és a működtetésben érdekelt felek érdeke oly kölcsönös, a feladatszervezés pedig olyan hatékony, hogy a szervezet képes proaktív módon, azaz „előre menően” reagálni a várható változásokra is! Ettől igen távol áll, sajnos nemcsak a magyar, de igazából talán a világ összes, tulajdonjogilag akár állami (de legfőképpen állami) akár magánkézben lévő mamutszervezete. (Márpedig a biztosítási üzletágban a minél nagyobb számú biztosított közösség tudja csak megfelelő hatékonysággal megosztani a biztosítási kockázatot, így az ezeket működtető szervezetek legkisebb optimális mérete is hatalmas.) A „hibernált” jelzőt azért került ide, hogy érzékeltesse a mai magyar viszonyok rugalmatlanságát. A rugalmatlanság oka megjelenik nagyrészben az állami szereplők érdektelenségében (fix költségvetésük nem függ piaci teljesítményüktől), a terület teljes szétaprózottságában, gazdátlanságában, és a felek érdekeltségének teljes divergenciájában.

A fentiekben leírtakat jól érzékelteti az, hogy a fejlett ipari országok munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kialakulásával kapcsolatos fókusz az elmúlt évtizedben gyorsan áttevődött a mentális és pszichés következményekkel járó munkahelyi feladatokra melyek hátterében leginkább a munkakörnyezettel összefüggő, kockázatok állnak.

(Elfásultságot okozó, rutinszerűen ismétlődő „tömegtermelés” jellegű munkavégzés.) Térségünkben és más fejlődő országokban a fókusz az elsődleges feldolgozó ipar tevékenységeinek baleset-és katasztrófahelyzet megelőzésén és kezelésén van. Javaslatom szerint Magyarországon a két megközelítésnek egyszerre kell érvényre jutnia. Erről, illetve magáról a szükséges változásról, annak indokáról Dr. Juhász Ferenc így ír: [55.]

„A korszerű technológiákkal termelő munkahelyeken a stressz- és az ergonómiai terhelés kiiktatásának, a munka humanizálásának van elsődleges jelentősége. A tőke- és szakmai ismeretek hiányával küszködő, elavult technológiával működő munkahelyeken pedig a

125 hagyományos munkavédelmi tevékenység megvalósítása jelenti a feladatot. Az Európai Uniós csatlakozást követően a tőke és a munkaerő szabad áramlása szükségessé teszi a jogharmonizációt a munkavédelem és a megváltozott munkaképességűek ellátórendszere terén is. A csatlakozni kívánó országok számára fontos, hogy ezekben a kérdésekben is felzárkózzanak az uniós országok színvonalára. […] A balesetbiztosítás egy zárt, önszabályozó rendszer, melynek működése következtében csökken a munkabalesetek száma, kedvezőbb a balesetek és az egészség-károsodások kimenetele, csökkennek a biztosítás terhei, s mindezek következtében csökkenhet a munkáltató által fizetendő járulék nagysága.

A nemzet szempontjából a hatékony, ezen ok-okozati összefüggést elérő balesetbiztosítási rendszer magasabb egészségnyereséget, magasabb nemzeti kibocsátási potenciált képes elérni, mellyel az ország versenyképessége is áttételesen növekszik.” [55.]

7.2.3 Lépések egy önálló munkabaleset-biztosítási ágazat