A magyar munkabaleset-biztosítási gyakorlat hiányosságai

A 7. és a 8.1-es fejezetben leírt megállapítások jól érzékeltetik a magyar munkabaleset-biztosítási gyakorlat ellentmondásosságát. Hol tart a szervezettségben, és milyen hiányokkal küzd, hogyan szerveződik tehát összefoglalóan a magyar munkabaleset-biztosítási gyakorlat?

Ebben a fejezetben összefoglalom a dolgozat leglényegesebb, a munkabaleset-biztosítási gyakorlattal kapcsolatos megállapításait, valamint további olyan tényeket, melyek a gyakorlat eredményességét közvetlenül befolyásolják.

Kiemelem dolgozatom bevezető szakaszából – szinte szó szerint idézem – hogy: „mind a természetbeni, mind a pénzbeli egészségügyi ellátásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza az Egészségbiztosítási Alap terhére. Tekintettel a biztosító jótállási kötelezettségére, minden munkabaleset kivizsgálásra kerül. Amennyiben a balesetek esetén megállapítható a munkáltató felelőssége, úgy a dolgozó baleseti ellátásával kapcsolatos

192 minden kiadás megtérítésére kötelezi az OEP a munkaadót. A munkabaleset-biztosítás számára az E-Alapon belül elkülönült alszámla, vagy forrás nem áll rendelkezésre, mint ahogyan a biztosító szervezeti és működési felépítése sem definiálja külön ezt a szakterületet.

Hazánkban az egyén valódi, széles körben elterjedt választási lehetősége sem a pénzbeli ellátások, sem az orvosi ellátások közt nem áll fenn. A választás hiánya, az egyedi baleseti esetkezelés (esetmenedzsment) hiánya, valamint a lakosság rendkívül alulinformáltsága a baleseti eseményekkel kapcsolatban olyan attitűdöket honosított meg, mely szerint egy baleset következményeként a tartós pénzbeli ellátások folyósítását elérni reménytelibb és egyben jobban vágyott, mint a testi-lelki felépülést, a minél teljesebb minőségű életet. Az attitűd kialakulásához az elmúlt évtizedek társadalom szocializációs folyamatai is nagyban hozzájárultak, továbbá sokat rontott rajta az egészségügy színvonaláról, a teljes felépülés lehetőségéről alkotott lakossági kép, valamint a rendszerváltás óta bizonytalanná vált megélhetéssel szemben a fix állami jövedelmek előnyben részesítése. Noha kezdeményezések már történtek e területen,¹⁴¹ és tapasztalható is előremozdulás, a munkabaleset-biztosítási koncepciók továbbra sem jutottak érvényre és Magyarországon az egészségpolitikusok eleddig nem látták meg a munkabaleset-biztosítás elkülönült kezelésében rejlő lehetőségeket.”

A magyar munkabaleset-biztosítási gyakorlatban jóformán hiányzik a megelőzés és a speci-ális rehabilitáció. A munkabaleset-biztosítási funkciók megoszlanak a különböző szervezetek között, nem minden esetben kapcsolódnak az adatszolgáltatáshoz, a töredezett, olykor szabályozatlan ügymenethez. Az intézményi és a főhatósági feladatok minden irányban koordinálatlanok, mivel a munkabaleset-biztosításnak jelenleg nincs felelős „gazdája”.

A rendszerváltást követően a megváltozott társadalombiztosítási viszonyok nem eredményeztek változást a munkabaleset-biztosítás terén, sőt a korábban egységes ügyviteli rendszerek felbomlottak. Mindezek eredményeképpen a kockázatokat hordozó munkahelyeken nincs pozitív hatása a munkabaleset-biztosítási ellátások szabályainak, előírásainak. A biztosítónak nincs érdemi kapcsolata a műszaki és az egészségügyi prevencióval. Más szóval a hazai társadalombiztosításban baleseti ellátások és nem valódi biztosítási mechanizmusok működnek. A helyzet ellátásszervezési-szakmai jellemzésére az alábbi megállapítások szolgálhatnak: [11.]

141 Lásd: többször hivatkozott Széll Kálmán Terv [86.]

193 Nagy részben az események eltitkolása és a jelentési rendszer hiányosságai miatt nem rendelkezünk megbízható információkkal az üzeminek elismert balesetek súlyosságáról, tényleges számáról és epidemiológiájáról,

Az egészségbiztosítási járulék nagysága – mely deklaráltan magában foglalja a baleseti kiadások fedezetét is – nem függ a tényleges munkahelyi kockázat mértékétől, így az egészségbiztosításba beépült munkabaleset-biztosítási gyakorlat nem foglal magába semmiféle kockázati elemet. Az egészségbiztosítás egyéb, megelőző szolgáltatási tevékenységet nem folytat. A rendszer nincs ösztönző hatással a megelőzésre. A rehabilitáció, és általában a kiadások a szükségletek befolyásolása általi racionalizálása a gyakorlatban háttérbe szorul.

A társadalombiztosítás jelenlegi gyakorlatában túlsúlyban vannak a pénzbeli, ún.

„kompenzációs” ellátások. Ezek az államháztartás költségvetési rendszerében hatékonytalanságot okoznak részben az elavult minősítési szabályok, elavult kategória rendszerek, részben a szociális és munkaerő piaci problémák kezelésének ebben a formában történő „bebetonozódása” révén. A jelentkező hatékonytalanság abban áll, hogy az érvényben lévő kompenzációs mechanizmus jelentős kiadási forrásokat von el a társadalmi integrációt biztosító rehabilitációtól és más előre mutató tevékeny-ségektől. A hatékonytalanság felszámolására és a preventív valamint rehabilitációs gyógyellátási szolgáltatásokra a jövőben kiemelkedő hangsúlyt kell fektetni.

Magyarországon is elmondható, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás lényegében kialakult, és szakmai, valamint tudományos szempontból a fejlett ipari országok szín-vonalát nemcsak eléri, de bizonyos elemeiben meg is haladja.. Mivel a foglalkozás-egészségügyi hálózat azonban a munkáltatóktól függ, hiszen egzisztenciális értelem-ben a munkáltatók finanszírozzák a tevékenységet a hálózatban résztvevő szolgálta-tókkal kötött szerződések alapján, így a gyakorlat nem tudja érvényre juttatni szakmai kompetenciáját, vagyis nem képes a kívánt mértékben szolgálni a megelőzés érdekeit.

A foglalkozás-egészségügy számára a jövőben olyan finanszírozási és kötelmi viszonyokat szükséges megteremteni, melyek a ráfordításoknak és a szakmai küldetésének megfelelő szerep betöltéséhez egyaránt megoldást tudnak jelenteni.

A munkáltató felelősségére alapozott megtérítési igényekkel alapvető problémák jelentkeznek. Egyrészt az alapjaiban is kétséges gyakorlat miatt még a megítélt

194 megtérítési összegek sem biztosítják a munkával összefüggő egészségkárosodások ellátási kiadásainak fedezetét, másrészt a munkáltatók részéről ellenérdekeltség jelentkezik a baleseti események bevallására. A kétcsatornás társadalombiztosítási és kártérítési rendszer terheit minden oldalról a munkáltató viseli, mely éppen ezért érthető módon az elégedetlenség forrása. Ezen elégedetlenség nagy része jogi úton keres érvényesíthetőséget a munkáltatók részéről, így nem kevés többlet feladatot ad az amúgy is túlterhelt igazságszolgáltatásnak.

Hatósági szabályozásra, ellenőrzésre és szankcionálásra épülő munkabalesetek és foglalkozási betegségek megelőzési rendszere alacsony jogkövetési morált eredményez. Nagy számú ellenőrizendő egység szembesül az ellenőrző kapacitás szűkösségével, ami miatt a rendszer ösztönzői nem tudják számottevően javítani a munkavédelem helyzetét.

Gazdasági értelemben és erkölcsileg is nagyon fontos, hogy a munkabalesetet szen-vedett vagy foglalkozásában megbetegedett munkavállaló a leg adekvátabb, vagyis a lehető leggyorsabb és a legeredményesebb gyógykezelésben részesüljön. Az egészség-ügyi ellátás általánosan is meglévő problémái, a gyógykezelés indokolatlan elhú-zódása, elvárhatóhoz képesti eredménytelensége a lakosság járulékfizetői számára többletterhekkel, illetve többletveszteségekkel járnak. Ezek legfőbb megnyilvánulásai a túl sok kifizetett (igénybe vett) táppénz, az igen magas, olykor indokolatlan rokkantsági nyugdíj kiadások, az állampolgárok, termelő szervezetek kieső jövedelme, valamint az állam számára az adó- és járulékbevételek elmaradása. Ezért az ellátás és jogosultság-kezelési oldal hatékonyságának érvényesítése elodázhatatlan kihívások a munkabaleset-biztosítási rendszer megteremtési folyamatában.

A rendszerváltás után számos tekintetben gyökeresen átalakult a gazdasági struktúra.

Többszörösére nőtt a munkáltatók száma, mialatt lényegesen csökkent a munkavállalóké. A számában megnövekedő munkáltatók túlnyomó többsége 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató mikro vállalkozás lett. A strukturális változásba illeszkedően a nagy kockázatú iparágak jelentősége lényegesen csökkent, így a vegyipar, kohászat, bányászat és a fémipar bizonyos ágai visszaszorultak súlyukat tekintve. A változás részeként, illetve következményeként a kockázatok jellegében is

195 eltolódás mutatkozott. Az informatika fejlődésével, a TQM¹⁴² minőségbiztosítási rendszer bevezetésével új, elsősorban pszichés és ergonómiai jellegű kockázatok jelentek meg. Mindezek a változások a mai napig nem elég hangsúlyosak a munkavédelmi tevékenységben.

Az egészségügyi és társadalombiztosítási munkáltatói terhek jelentősek. Fizetik az egészségbiztosítási járulékot, az egészségügyi hozzájárulást, a betegszabadságot, a táppénz harmadát, fenntartják a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást. Mindezen terheket azért lehet felvállaltatni a munkaadókkal, mert a hatékony üzletmenet megvalósításának elsőszámú feltétele, így a munkaadóknak is legfőbb érdeke hogy egységes, fizikailag, szellemileg jó állapotban lévő, állandó munkaerő álljon rendelkezésükre. A sok kiadás és munkaadó oldali óvintézkedés ellenére a munkaadók nem érzik magukat biztonságban a munkavállalók egészsége szempontjából. Idézek Dr. Juhász Ferenc és munkatársai által elkészített, többször hivatkozott [11]-es forrásból: „Az emberek a munkahelyen sem vigyáznak az egészségükre. Egy-egy aktuális termelési feladat elvégzését gyakran lehetetlenné teszik a betegállományok. A beteg dolgozó munkába való visszatérését a munkáltató nem tudja betervezni, mert a gyógyulás, a keresőképtelenség időtartamában nincs szabályszerűség, megfelelő szabályozás. Számos esetben vád is éri a munkaadót, hogy nem ügyel a biztonságra, vagy az ellátások megtérítése okán még perbe is keveredik a biztosítóval. A munkaadók számára az önálló balesetbiztosítás befizetéseik átláthatóságának, követhető megtérülésének eszköze lehet.”

A fentieket összegezve megállapítható, hogy a munkahelyi egészségkárosodásoknak a hazai társadalombiztosítás általi kezelése korszerűtlen. A társadalombiztosítás nem tölti be szerepét – nem valósítja meg a kockázat-arányos teherviselést, nem szolgálja a megelőzést, nem biztosítja a színvonalas egészségügyi ellátást, nem támogatja a rehabilitációt. Holott ez a különböző országokban működő munkabaleset-biztosítási rendszereknek alapvető feladata. Mindezek alapján parancsoló szükségszerűség a munkabaleset-biztosítás átfogó reformjának a megvalósítása.

142 Total Quality Management – teljes minőségirányítás.

196

10 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

197 Ajánlom munkámat néhai Dr. Gidai Erzsébet professzor asszony emlékére, aki elindított a tudományos szakmai érdeklődés és kutatás útján, és bíztatása, odaadó segítsége nélkül sosem készült volna el ez a mű.

198 K ö s z ö n e t n y i l v á n í t á s

Gyakorló közgazdászként, egészségügyi menedzserként, felelős vállalati vezetőként hihetetlen utazásnak éltem meg a kutatómunka létrejöttének folyamatát. Visszagondolva is úgy látom, hogy jelen értekezés létrejötte csak széles körű szakmai összefogással valósulhatott meg mindazok között, akik segítették olykor nem mindennapi nehézségekbe ütköző munkámat.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani odaadó szakmai támogatásáért Prof. Dr. Gidai Erzsébetnek, tudományos mentoromnak, Prof. Dr. Dézsy József konzulensemnek, témavezetőmnek, barátomnak és tanáromnak és Dr. Soltész Katalinnak a munkabalesetek elismert szakértőjének, aki végig mellettem volt, hitt bennem, támogatott, és akinek hathatós segítsége nélkül ez a kutatómunka talán el sem készült volna, ebben a formában biztosan nem.

Köszönettel tartozom Dr. Kiss József és Dr. Barát Gábor főigazgató uraknak, hogy lehetővé tették számomra az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság üzemi balesetekkel kapcsolatos adatainak megismerését és feldolgozását.

Köszönöm ezen intézetek vezetőinek és munkatársainak, Dr. Szépvölgyi Editnek, Flamichné Kárpáti Györgyinek, Nagy Ildikónak, Dr. Móricz Ferencnek, Fernbach Lászlónak és munkatársaiknak lelkiismeretes segítségét ahhoz, hogy az alap információk és adatok a lehető legpontosabban, leggyorsabban és legérthetőbben rendelkezésemre álljanak. Köszönöm segítségét a Semmelweis Egyetem munkatársainak, Györke Károlynak, Mikola Évának és Batta Zsókának a számítások tovább feldolgozásában és a szöveges tartalmak előállításában.

Külön köszönöm segítségét és inspirációját Dr. Juhász Ferencnek, aki a kezdő lökést megadta ahhoz, hogy megtanuljam „balesetbiztosítóiul” látni a kutatás témakörét.

Kis Róbert Érd, 2012. április 16.

199

11 JOGI NYILATKOZAT

NYILATKOZAT

Alulírott KIS RÓBERT jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy „a magyar munkabaleset-biztosítási gyakorlat ráfordításai és közgazdasági hatékonysága nemzetközi viszonylatban” című PhD értekezésem

Önálló munkám, az értekezés készítése során betartottam a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. szabályait, valamint a Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola által előírt, a doktori értekezés készítésére vonatkozó szabályokat, különösen a hivatkozások és idézések tekintetében.¹⁴³

Kijelentem továbbá, hogy az értekezés készítése során az önálló kutatómunka kitétel tekintetében a programvezetőt illetve a témavezetőt nem tévesztettem meg.

Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben bizonyítható, hogy az értekezést nem magam készítettem, vagy az értekezéssel kapcsolatban szerzői jogsértés ténye merül fel, a Nyugat-magyarországi Egyetem megtagadja az értekezés befogadását.

Az értekezés befogadásának megtagadása nem érinti a szerzői jogsértés miatti egyéb (polgári jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi) jogkövetkezményeket.

Sopron, 2012. május 09.

………..

doktorjelölt

143 1999. Évi lXXVI. Tv. 34. § (1) a mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. 36. § (1) nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára – a cél által indokolt terjedelemben – szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerző nevével együtt – fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul.