8. A (funkcionális) feljebb lépés hatása a leányvállalatok teljesítménymutatóira és
8.1 Az adatelemzés eredményei és tanulságai
A funkcionális feljebb lépésre kétféle változó alapján következtettem.
Funkcionális mélyülésre, vagy/és hatóköri feljebb lépésre utalt a szellemi foglalkoztatottak (összes foglalkoztatotton belüli) arányának növekedése.
Hatóköri feljebb lépésre, például megosztott szolgáltatóközpont tevékenységre engedett következtetni, ha a kiegészítő mellékletekben szolgáltatásexportból származó bevétel, vagy az „egyéb bevétel” adaton belül, a kiegészítő melléklet tanúsága szerint, szolgáltatóközpont tevékenységből származó bevétel is szerepelt.82
A vállalati mérlegbeszámolók és a kiegészítő mellékletek adatainak elemzését megelőzően, az interjúk során rákérdeztem, hogy az adott tevékenységből származó bevételnek melyik adat felel meg a kiegészítő mellékletekben.
A szolgáltatásexportból, illetve a megosztott szolgáltatóközpont típusú tevékenységekből származó bevételeket a cégek nettó árbevételének arányában vizsgáltam.
Feljebb lépésnek tekintettem, ha a vizsgált időszakban – 2008 és 2013 között – a szellemi foglalkoztatottak összes foglalkoztatotton belüli aránya emelkedett, vagy/és hatóköri feljebb lépésre utaló bevételi tételek jelentek meg a vállalati eredménykimutatás-adatokat magyarázó kiegészítő mellékletekben.
Ami a függő változókat illeti, az árbevételarányos, illetve a tőkearányos jövedelmezőséget vizsgáltam: konkrétan az „üzemi eredmény / nettó árbevétel”
és az „adózott eredmény / saját tőke” mutatókat. Mivel az elemzett cégek száma túl alacsony ahhoz, hogy értelme legyen „az egyik változó megváltozásával,
82 Nem mindegyik cég bontotta meg exportadatait termék-, illetve szolgáltatásexport tételekre, ellenben az egyéb értékesítés rovat összetételét a mérlegbeszámolót kísérő kiegészítő mellékletek mindig részletezik: így azonosítható, hogy az „egyéb bevételek” soron szereplő adat mekkora hányadát teszik ki a szolgáltatóközpont-tevékenységekből származó bevételek.
mennyit és milyen irányba változik a másik változó” típusú kérdésfelvetésnek és számításoknak, így pusztán deskriptív adatelemzésre szorítkozom.
Ami a „szellemi foglalkoztatott” mutatókat illeti, mind a funkcionális mélyülés, mind a hatóköri feljebb lépés hasonló következményekkel járt: a szellemi foglalkoztatottak száma növekedett.
Összességében, a vizsgált időszakban, a minta (N=12) egészében, a szellemi foglalkoztatottak száma 2371 fővel, összes foglalkoztatotton belüli arányuk pedig 30,3 százalékról 31,8 százalékra emelkedett.83
A részarány-típusú mutatók torzító hatásával természetesen a feljebb lépés mindkét közelítő változója esetében számolnunk kell: volt, ahol a szellemi foglalkoztatottak száma több mint három és félszeresére, arányuk azonban mindössze 47 százalékkal nőtt, másutt a szellemi foglalkoztatott-arány e foglalkoztatottak számának számottevő növekedése ellenére is csökkent (!), mivel a közvetlenül a termelésben foglalkoztatottak száma a szellemi foglalkoztatottakénál erőteljesebben nőtt.
A vizsgált cégek közül csupán öt leányvállalat esetében tudtam a szolgáltatóközpontokra vonatkozóan is számításokat végezni (a szolgáltatási tevékenységből származó bevételre vonatkozó adatok a kiegészítő mellékletekben csak ezeknél a cégeknél álltak rendelkezésre).84
83 Figyelembe kell vennünk, hogy a szellemi foglalkoztatottak aránya mutató nem elhanyagolható torzítást tartalmaz, mivel az összes megkérdezett cégnél bérelt munkaerőt is foglalkoztattak a termelési feladatok elvégzésére (ez utóbbiak számáról nincs adat).
84 Figyelembe kell vennünk a „központ” elnevezés képlékenységét is: a vizsgált leányvállalatok előszeretettel használták a „központ” kifejezést minden olyan tevékenység esetében, amelyet a társvállalatok számára végeztek. Ezeknek csak egy része volt valódi megosztott szolgáltatóközpont-típusú tevékenység. Az egyik esetben kompetenciaközpont-létesítésként kommunikáltak például egy olyan anyavállalati döntést, amely a termékportfolió egy kifutó családjának termelését a magyarországi telephelyre koncentrálta (noha a helyi leányvállalat menedzsmentje korábban intenzíven lobbizott a központban annak érdekében, hogy az új technológiát megtestesítő, újonnan fejlesztett termékcsalád gyártásának jogát kapják meg). Bár ezzel a döntéssel a helyi leányvállalat funkcionális feljebb lépése felgyorsult, mivel a kifutó termékkel kapcsolatos fejlesztési és egyéb tudásigényes feladatok is helyi szintre kerültek, az eset
A részletes adatelemzésből a hatóköri feljebb lépés közelítő változója (a szolgáltatásexportból, illetve a szolgáltatóközponti tevékenységségekből származó bevételek) tekintetében is hasonló torzító hatásokra derült fény. E bevételek abszolút értéke több mint duplájára nőtt a vizsgált időszakban.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ezzel együtt milyen alacsony a szolgáltatási tevékenységből származó bevétel teljes árbevételen belüli súlya: a vizsgált időszak végén ez átlagosan csupán 1,3 % (!) volt.85
Ez egyrészt azt mutatja, hogy a feldolgozóipari leányvállalatoknál a mégoly komoly hatóköri feljebb lépés is minimális hatást gyakorol a – döntően a gyártott termékek értékesítéséből származó – árbevételre.
Másrészt e részarány-mutató alakulása is felhívja a figyelmet a (kizárólag) kemény mutatókon alapuló elemzések torzításaira. Az egyik cégnél például, a szolgáltatóközponti tevékenységből származó bevétel abszolút értékének jelentős (több mint egymilliárd forintos, és két és félszeres) növekedése ellenére, e bevételek teljes árbevételen belüli részaránya 2,45 %-ról 1,86 %-ra csökkent: a szolgáltatóközpont-tevékenységekből származó bevételek növekedését ugyanis jóval meghaladta a gyártott termékek értékesítéséből származó árbevétel növekedése.
rávilágít a funkcionális feljebb lépés és a kompetenciaközpont kifejezés képlékenységére, arra, hogy milyen lényeges a kontextus a kemény mutatók valódi jelentésének elemzésekor.
85 A valódi érték ennél valószínűleg valamivel magasabb. A társvállalatok számára végzett szolgáltatási tevékenységekből származó bevételeket a cégek egy része ugyanis nem szolgáltatásexportként könyveli el, hanem költségtérítésként. Ez utóbbi kategória azonban aggregáltan szerepel a kiegészítő mellékletekben, vagyis nem derül ki, hogy az áthárított költségek milyen típusú tevékenységek költségeit fedezik és milyen megoszlásban. Volt olyan vállalat, ahol leírták: a cég a német anyavállalat számára kutatás-fejlesztési szolgáltatásokat végez, és megadták e tevékenység költségének értékét. Az egyéb bevételek között ennél jóval nagyobb összeg szerepelt „áthárított költségek” címszó alatt, de sem a kiegészítő mellékletből, sem az interjúkból nem derült ki pontos információ ezek mibenlétéről. A szóhasználat (költségtérítés) ugyanakkor sokatmondó a feljebb lépés vállalati teljesítménymutatókra gyakorolt hatásainak elemzése szempontjából.
Az árbevétel- és a jövedelmezőségi adatok összegyűjtésekor, a vizsgált időszak elején több cégnél is jelentős mértékű éves ingadozásokat tapasztaltam.86 Ezekre a kiegészítő mellékletekben találtam magyarázatot:
korábban külön jogi személyként működő leányvállalatok egy szervezeti egységbe történő integrálása, illetve az anyavállalat tőkeemelései álltak a kiugró mértékű eltérések mögött.
Összességében azt állapítottam meg, hogy miközben a funkcionális feljebb lépést mérő közelítő változók két kivétellel87 mindegyik cégnél kiválóan alakultak, a jövedelmezőséget mérő mutatók változása messze nem volt egységes.
A mintában akadt olyan cég, ahol bár mind a kemény mutatók, mind az interjúk számottevő feljebb lépésről tanúskodtak, a jövedelmezőségi mutatók a vizsgált időszak elején sokkal jobbak voltak, mint az időszak végén (a feljebb lépést követően). Egy másik esetben látványosan javult a jövedelmezőség: az időszak eleji negatív eredmény pozitívba fordult, ugyanakkor az interjúk egyértelművé tették, hogy ez nem elsősorban a funkcionális feljebb lépésre, hanem a termelés expanziójára vezethető vissza: arra, hogy az anyavállalat új termékek gyártását helyezte a magyar leányvállalatához.
2013-ban négy cégnél negatív előjelű volt az adózott eredmény (háromnál az üzemi eredmény is), sőt az egyik esetében a saját tőke is negatívba fordult. E cégek közül háromnál számottevő feljebb lépés történt, egyebek mellett jelentős hatóköri feljebb lépésre is sor került. A feljebb lépés és a jövedelmezőség közötti összefüggés alakulását a 3. táblázat foglalja össze.
86 A vizsgált kiegészítő mellékletekben a 2007-2008-as, illetve 2012-2013-as adatok szerepeltek. A 2007-2008-as években többször előfordult, hogy egyik évről a másikra kiugróan változtak az adatok: az árbevétel megtízszereződött (a magyarázat: az anyacég két magyarországi leányvállalata összeolvadt); vagy a 2007-es negatív saját tőke 2008-ra nem csupán pozitívba fordult, de olyan mértékben nőtt, amit a teljesítmény nem indokolt (a magyarázat: anyavállalati tőkeemelés).
87 A szellemi foglalkoztatottak száma két, aránya három cégnél csökkent a vizsgált időszakban. A szolgáltatásexportból származó bevételek mindegyik cégnél nőttek (ahol találtam erre vonatkozó adatokat).
Az (írott és a szóbeli magyarázatokkal kiegészített) adatelemzés fő tanulsága, hogy a helyi leányvállalatok feljebb lépése és a jövedelmezőség-adataik közötti összefüggés meglehetősen ambivalens. A funkcionális feljebb lépésnek az egyetlen, kemény mutatókkal egyértelműen kimutatható következménye a „nem közvetlenül a termelésben foglalkoztatottak” (a szellemi foglalkoztatottak) számának növekedése volt. Ennek következtében nőtt a személyi jellegű kifizetések volumene, és mivel a leányvállalati hozzáadott érték döntő összetevője a munkabér, a feljebb lépés e csatornán keresztül pozitív hatást gyakorolt a leányvállalati hozzáadott értékre.
Ezzel kapcsolatban a kiszervezési hullámot kísérő aggodalom-párosra (Baldwin és szerzőtársai, 2014) asszociál az elemző: míg a kiszervezők országaiban a feldolgozóipari munkahelyek elvesztése miatt aggódnak, a kiszervezett tevékenységeket fogadó országokban amiatt, mert az ilyen módon teremtett munkahelyek rosszul fizetett, alacsony fajlagos hozzáadott értéket létrehozó, ún. rossz állások. A leányvállalati feljebb lépés elemzett esetei jól illusztrálják, hogy a rosszul (bár az adott kategória átlagos bérszintjénél általában jobban – lásd például: Görg és szerzőtársai, 2007) fizetett állások mellett, a külföldi közvetlentőke-befektetők a leányvállalati feljebb lépés függvényében bőven teremtenek magas szintű, jól fizetett munkahelyeket is.
A hatóköri feljebb lépés egyértelműen növelte az árbevételt is, ugyanakkor még a leginkább diverzifikált szolgáltatáspalettával rendelkező cég esetében is, (amelyik a legtöbb szolgáltató központtal rendelkezett, és amelyiknek tevékenységi körében relatíve a legnagyobb súlyt képviselték a központnak vagy/és a társvállalatoknak nyújtott szolgáltatások), az e szolgáltatásokból származó árbevétel eltörpült a termékértékesítésből származó árbevétel mellett.
3. táblázat: A feljebb lépés közelítő változói és a jövedelmezőség
-
= a vizsgált időszak alatt a mutató értéke csökkentØ = a vizsgált időszak alatt nem került sor hatóköri feljebb lépésre
a (3) oszlop zárójelben szereplő számai a szolgáltatásexportból, illetve az egyéb bevételek sorban a szolgáltatóközpont-tevékenységekből származó bevétel növekedését mutatják (2008 = 1)
(*) A 12. cégnél nincs ugyan hatóköri feljebb lépés, de a szervezeti munkamegosztás szerint, a cég önállóan felel a termékportfolióját érintő teljes K+F-tevékenységért.
Ami feljebb lépés jövedelmezőségre gyakorolt hatását illeti, a részarány-mutatók használatából és a kevéssé stabil működési környezetből (összeolvadások, kiszervezések, válság) fakadó torzító hatások mellett, az észlelt összefüggéshiány egyik legfontosabb magyarázata az, hogy multinacionális vállalatok helyi leányvállalatai esetében, a jövedelmezőségi mutatók nem feltétlenül a leányvállalati teljesítményt tükrözik – ezek a mutatók akár irrelevánsnak is tekinthetők! Ezt az állítást a következő alfejezetben ismertetett interjú-eredményekkel próbálom alátámasztani.