A vizsgált mintánknál alkalmazott módszer

A vizsgált magyarországi cégek immateriális tőkeállományt gyarapító tevékenységeinek feltérképezéséhez az Innodrive-módszerből indultam ki, vagyis a szellemi foglalkoztatottak számának alakulását elemeztem. A szellemi foglalkoztatottak száma viszonylag könnyen megszerezhető, „kemény” és nemzetközi összehasonlításokra is alkalmas adat. A szellemi foglalkoztatottak számának növekedése piacgazdaságokban egyértelműen jelzi, hogy a termelés mellett, a helyi leányvállalatok más vállalati funkciókért is felelősséget vállaltak, többek között a vállalati immateriális tőkeállományt növelő tevékenységeket is végeznek. Mindazonáltal, részben az Innodrive-módszer korlátai, részben pedig a magyarországi adatok hiányosságai miatt szerényebb célt tűztem magam elé mint az említett nemzetközi felmérések: nem végeztem el a ráfordítások tőkésítését.

A magyarországi adatok hiányosságai között említést érdemel, hogy bár a cégek többsége fizikai/szellemi bontásban adja meg létszámát a mérlegbeszámolóhoz kapcsolódó kiegészítő mellékletben, egyesek a

„direkt/indirekt”, vagy a „produktív/improduktív”, vagy „termelés/adminisztráció”

kategóriákat használják. Az indirekt (vagy improduktív) foglalkoztatottaknak csupán egy része „szellemi foglalkoztatott”, vagyis csak egy részük dolgozik olyan munkakörben, ahol a tevékenység a vállalati immateriális tőke állományát gyarapíthatja. Az „indirekt”, vagy „improduktív” kategóriák a szellemi foglalkoztatottak mellett többek között a raktárosokat, anyagmozgatókat, karbantartókat, a recepciós, adminisztrációs, biztonsági személyzetet, a vállalati étkezőben foglalkoztatott személyzetet, a takarítókat stb. is tartalmazzák.

Az ebből fakadó torzítást nem tudtam kiküszöbölni: egyformán az immateriális tőke állományának gyarapítását szolgáló foglalkoztatottakként

kezeltem a „szellemi”, és a „nem a közvetlen termelésben foglalkoztatottak”

kategóriáiba sorolt foglalkoztatottakat.

Ami a ráfordítások tőkésítését illeti, az immateriális tőke létrehozásában közreműködő alkalmazottak tevékenységének egy éven belül/egy éven túl elhasználódó arányaira vonatkozó Innodrive-becslések átvétele egyrészt azért tűnt értelmetlennek, mert az immateriális tőke létrehozásában közreműködő alkalmazottak tevékenységének felosztásánál alkalmazott arányszámok empirikus megalapozottsága hagy némi kívánnivalót. Ami ennél is fontosabb: egy multinacionális vállalat szervezetén belül, az egyes országok/leányvállalatok között jelentős eltérések lehetnek abban a tekintetben, hogy az azonos szellemi foglalkoztatotti kategóriákon belül, a tevékenység hány százaléka szolgálja a vállalati immateriális tőke gyarapítását.

Más vállalatirányítási feladatokat végez egy helyi leányvállalat vezetősége, mint a regionális vagy globális központban lévő vezetők. Az előbbiek esetében nagyobb súllyal szerepelnek az operatív vezetési feladatok, míg az utóbbiak a tevékenységük nagyobb hányadát fordítják stratégiai tervezésre, illetve az üzleti folyamatok regionális/globális koordinációjára és integrációjára. Ennek megfelelően, a ráfordítások tőkésítésekor bérüket is másképpen kell súlyozni: a leányvállalatok menedzsmentjének tevékenysége a vállalati központok megfelelő funkcióban tevékenykedőkénél kisebb hányadában szolgálja az immateriális tőke gyarapítását.¹²⁶ A leányvállalatok K + F-tevékenységeinek jellege (az immateriális tőkeállományhoz való hozzájárulása) is óriási minőségi eltéréseket mutathat (Inzelt, 2000; Schmitz–Strambach, 2009), vagyis más súlyt kellene alkalmazni periferikus termelő leányvállalatok K + F-ráfordításainak tőkésítésekor. Gyakori eset, hogy a periferikus leányvállalatoknál végzett K + F-tevékenység nagyobb része rutinfeladatok megoldásából és problémamegoldásból áll, és a tevékenység relatíve kisebb része gyarapítja a vállalat immateriális tőkéjét.

126 Mindez annak ellenére igaz, hogy a multinacionális vállalati szervezetet heterarchiaként felfogó értelmezések (Hedlund, 1986) nyomán, egyre több írás állapítja meg, hogy a vállalatszervezeti immateriális tőke messze nem csupán a vállalati központokban keletkezik (lásd Tallman–Koza, 2010 áttekintését).

Másrészt, az is lehetetlenné tette a tőkésítést, hogy a mérlegbeszámolókat kísérő kiegészítő mellékletekből kigyűjthető magyarországi adatok nem tartalmazzák a szellemi foglalkoztatottak foglalkozási csoportok szerinti megoszlását: csak a szellemi foglalkoztatottak (teljes) létszáma és az aggregált bérköltségük áll rendelkezésre. Nem tudjuk, hogy a szellemi foglalkoztatottak közül hányan tartoznak a menedzsmenthez, illetve mekkora a K + F-alkalmazottak, a vállalati informatikai rendszerekért felelős foglalkoztatottak, illetve a marketing és a márkaépítés területén tevékenykedők aránya.

Mindezek figyelembevételével, a ráfordítások tőkésítésével, a mintába került cégek immateriális tőkeállományának számszerűsítésével nem foglalkoztam. A helyi feldolgozóipari leányvállalatokban folytatott, immateriális erőforrások létrehozását célzó tevékenységek növekvő jelentőségét a szellemi foglalkoztatottak adatainak elemzésével mutatom be, a 2008 és 2013 közötti időszakban.

E mutató alakulását térségünkben elsőként Crinó (2005) vizsgálta, aki megállapította, hogy a piacgazdasági átalakulás első évtizedében (1993 és 2001 között) a szellemi/fizikai foglalkoztatottak aránya mind Csehországban, mind Magyarországon csökkent (!): 38 százalékról 33 százalékra, illetve 29 %-ról 25

%-ra (i.m.: 435. oldal). Ha jól belegondolunk, ez a megállapítás nem okoz meglepetést: ez az az időszak, amikor a közvetlentőke-befektetők tevékenységére visszavezethetően¹²⁷ a feldolgozóipari termelés, és ezen belül a gépgyártás „kiemelkedő nettó munkahelyteremtést produkált” (Kőrösi, 2005: 834.

oldal). Márpedig, a termelés gyors felfutása idején természetes, hogy a közvetlenül a termelésben foglalkoztatottak aránya is emelkedik, nem csupán e foglalkoztatottak száma.

Az Innodrive-projekt vállalati adatbázisai egy későbbi időszakra (1999–

2006) vonatkozóan tartalmaznak adatokat az immateriális tőke termeléséhez hozzájáruló foglalkoztatottak megoszlásáról és számuk alakulásáról. Régiónk

127 Kőrösi (i.m.) adatai szerint, egyedül a külföldi tulajdonú vállalatokban volt nettó munkahelyteremtés, a hazai vállalatok nettó munkahelyrombolók voltak.

országai közül Csehország és Szlovénia adatai szerepelnek az adatbázisban:

esetükben a számok már egyértelmű növekedést mutatnak.¹²⁸

A másik kutatási kérdésem az volt, hogy milyen vásárolt szolgáltatásokkal növelték immateriális tőkeállományukat a mintába került cégek, vagyis milyen ezzel kapcsolatos ráfordításokról számoltak be a kiegészítő mellékleteikben? A vásárolt immateriális inputokról a kiegészítő mellékletek „igénybe vett szolgáltatások” rovata ad tájékoztatást. Ezt a rovatot tekintettem át annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a vizsgált leányvállalatok körében mennyire elterjedt a (vásárolt) immateriális beruházások valamilyen formája, illetve, hogy milyen típusú beruházásokat említenek leggyakrabban.

Esetenként a cégek üzleti jelentései és egyéb, interneten közreadott információi is rendelkezésre álltak, ezek a leányvállalati immateriális tőkeállomány növelését célzó tevékenységek feltérképezése szempontjából szintén hasznos információforrásnak bizonyultak, csakúgy, mint az a tény, hogy a vizsgált 42 cégből 15 esetében, korábban interjút is készítettem.

Az immateriális tőkeállomány növelését célzó vásárolt szolgáltatások feltérképezése azért érdekes, mert a hazai szakirodalomban közhelynek számít a vállalatok gyenge innovációs aktivitása (Havas, 2009; Hámori–Szabó, 2010;

Halpern–Muraközy, 2010; 2012). Ugyanakkor, az immateriálistőke-felhalmozás csatornáinak a saját K+F-tevékenységen túllépő feltérképezése az innovációs aktivitás néhány, magyarországi cégek vonatkozásában kevéssé elemzett¹²⁹ dimenziójára is rávilágít.

128 Csehországban 1999 és 2006 között a vizsgált vállalatok körében (számuk 1999-ben közel 12 ezer, 2006-ban 19130 volt) átlagosan két és félszeresére nőtt az immateriális tőkét létrehozó foglalkoztatottak száma, vagyis a menedzsment és a marketingben, informatikai és kutatói munkakörökben foglalkoztatottak létszáma. A legnagyobb mértékben, több mint háromszorosára, az informatikai tőkével összefüggő állomány létszáma nőtt. Szlovéniában (35351, illetve 39352 cég körében) a mutató növekedése 1999 és 2004 között mindössze 16 százalék volt (az informatikusok létszáma 65 százalékkal nőtt, a kutatóké ellenben 9 százalékkal csökkent). (Innodrive Company Intangibles Database, 2011 alapján saját számítás).

129 A kivételek közé tartozik Makó és szerzőtársai 2011; 2012.