III. RÉSZ: A NEMZETKÖZI BÜNTETŐBÍRÓSÁG ÉS A BIZTONSÁGI TANÁCS
8. Az együttműködés, a nemzetközi elfogatóparancsok végrehajtása
8.3. A tárgyalás-előkészítő tanácsok határozatai az al-Bashír-ügyben
8.3.2. A „vertikális hatály” vizsgálata a Malawi-határozat tükrében:
az immunitás-kérdés megközelítése a nemzetközi szokásjog szemszögéből
Az első lehetséges igazolási módszer ismertetésekor azt kell tüzetesen megvizsgálni, hogy létezik-e a kortárs univerzális szokásjogban olyan norma, amely a nemzetközi törvény-székek előtti immunitás védőpajzsát áttöri. A nézet képviselőinek sommás következtetése szerint e norma fennállása lehetővé teszi az ICC számára a jogszerű joghatóság-gyakorlást a nem részes államok hivatalos minőségű állampolgárai felett – még ha utóbbiakat a pacta tertiis nec nocent nec prosunt elve alapján a Római Statútum nem is köti, a szokásjogi norma ellenben igen, melyet a 27. cikk (1) bekezdése – mintegy tiszta kodifikációs normaként – ez esetben csupán írásba foglal.572
A tárgyalás-előkészítő tanács ezt a megközelítési módot alkalmazta 2011-ben a Ma-lawi-határozatban. A tanács úgy látta, hogy a kérdés eldöntéséhez meg kell vizsgálni, hogy létezik-e az általános nemzetközi jogban olyan szabály, amely mind a korábbi, mind az aktuálisan hivatalban lévő államfőket immunitásban részesíti a nemzetközi bíróságok előtt.573 Ennek érdekében a nemzetközi büntetőbíráskodás történetéből több példát feli-dézett, időben egészen a második világháborúig visszamenően, amikor is a nürnbergi elvek között kifejtésre került, hogy egy természetes személy hivatalos pozíciója e sze-mélyt büntetőjogi felelősségétől nem fosztja meg, illetve a büntetőeljárás megindításával szemben immunitásban nem részesíti.574 A határozatban foglalt történeti példák575 felso-rakoztatásának egyetlen „szépséghibája”, hogy a tárgyalás-előkészítő tanács összevon két külön kezelendő kérdést: azt, hogy megakadályozhatja-e a hivatalos minőség egy termé-szetes személy büntetőjogi felelősségét, illetve hogy gátat szabhat-e az immunitás az ICC tényleges joghatóság-gyakorlásának.
Ahogyan az már korábban említésre került, a Római Statútum 27. cikke e két fogalmat külön-külön szemléli: az (1) bekezdés az immunitás büntető anyagi jogi, a (2) bekezdés pedig az eljárásjogi oldalával foglalkozik. És míg elmondható, hogy napjainkra az (1) bekezdés szo-kásjogi tartalma a nürnbergi juriszdikció és a Nemzetközi Jogi Bizottság kodifikációs te-vékenységének olvasztótégelyében egyértelműen elfogadottá vált, a fentebb feltárt kérdés tisztázása terén utóbbi nem segít, az eljárásjogi immunitás fennállása tekintetében nem ad iránymutatást. Ebből adódik, hogy jelen vita eldöntésében a tárgyalás-előkészítő tanács által a Malawi-határozatban felhozott érvek576 (a nürnbergi és a tokiói Nemzetközi Katonai
572 Gaeta, 2009, 315. o.
573 Malawi-határozat 22. §.
574 Malawi-határozat 23. §.
575 Malawi-határozat 22–36. §§.
576 Malawi-határozat 24–27., 30., 31. §§.
Törvényszékek Chartái, az ICTY Statútuma, az ICTR Statútuma) túlnyomóan irrelevánsnak bizonyulnak, mivel elsődlegesen anyagi jogi perspektívából közelítik meg az államfői immunitást.577
A Malawi-határozatban felhozott egyetlen érdemi példa a Yérodia-ügy megemlítése volt, melyben a Nemzetközi Bíróság akként érvelt – amellett, hogy megerősítésre került a nemzeti bíróságok előtti személyes immunitás fennállása –, hogy „egy hivatalban lévő vagy korábbi kül-ügyminiszter egyes nemzetközi bíróságok előtt a büntetőeljárás terheltje lehet, amennyiben e bíróságok joghatósággal rendelkeznek. Idesorolandó a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Büntető Tör-vényszék, illetve a Ruandával foglalkozó Nemzetközi Büntető Törvényszék – amelyeket a Biztonsági Tanács határozatai hoztak létre az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete értelmében –, illetve idesorolandó az 1998. évi Római Statútummal megalakuló, jövőbeli Nemzetközi Büntetőbíróság.
Utóbbi Statútuma kifejezetten rögzíti a 27. cikk (2) bekezdésében, hogy »a nemzeti vagy a nemzetközi szabályok szerint a hivatalos minőséggel járó mentességek vagy különleges eljárási szabályok nem aka-dályozzák a Bíróságot az adott személy fölött joghatóságának gyakorlásában«.”578
Paola Gaeta és William Schabas a fenti bekezdést a nemzetközi törvényszékek előtti immunitásra való hivatkozás elvetésének normatív értékeléseként illeti,579 míg Dapo Akande580 már óvatosabban fogalmaz, mivel úgy véli, ez a megközelítés a kérdés leegy-szerűsítéséhez vezet. Akande emlékeztet rá, hogy a Yérodia-ügyben hozott ítélet fenti része obiter dictum, azaz a kérdésnek az ICJ előtt lévő ügy érdemi elbírálásában szerves része nem volt, csupán a bírák fejezték ki arról alkotott véleményüket, hogy a nemzetközi bűncselekmények elkövetőinek büntetlenségéhez az eljárásjogi immunitás elismeré-sével nem járulnak hozzá.581 Másodszor – Dov Jacobs szerint –, az ICJ az általa neve-sített különböző nemzetközi büntetőbírói fórumok között létrehozásuk módja szerint disztingvál. Ha a nemzetközi törvényszéket a Biztonsági Tanács határozata hozta létre az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján, akkor észszerűen következtethetünk arra, hogy a törvényszékek statútumaiban olvasható immunitás eltörlésére vonatkozó rendel-kezések az ICTY és az ICTR vonatkozásában az egész nemzetközi közösségre nézve köte-lezőek. Ellenben, ha a törvényszéket egy szerződés hozta létre – csakúgy, mint a SCSL-t vagy az ICC-t –, akkor pusztán feltételezhetjük, hogy mivel nemzetközi bűncselekmé-nyekkel állunk szemben, így a pacta tertiis nec nocent nec prosunt alóli kivétel jöhet létre, és emiatt a szerződésben nem részes államok az immunitásra sikeresen nem hivatkoz-hatnak. Jacobs szerint sokkal észszerűbb értelmezésnek tűnik, hogy a bírói fórum nem
577 Jacobs, 2011 [Online].
578 Yérodia-ügy 61. §.
579 Gaeta, 2009, 322. o. Schabas, 2008, 513. o.
580 Akande, 2004, 418. o.
581 Yérodia-ügy 60. §.
az aktuális nemzetközi jog tartalmának normatív értékelését vezette le, hanem a bírák csupán tényszerű példákat vázoltak fel arra nézve, amikor nemzetközi bíróságok az im-munitást mint a joghatóság gyakorlásának akadályát eltávolították. Továbbá úgy véli, a megfogalmazás finomsága582 is arra enged következtetni, hogy nem a nemzetközi bí-róságok előtt általánosságban alkalmazandó, szokásjogból levezetett normatív tétel fel-vázolásáról van szó. Harmadsorban azt is megjegyzi, hogy a Nemzetközi Bíróságnak definiálnia kellett volna a „nemzetközi bíróság” fogalmát, melyek előtt általánosságban az immunitásra nem lehet hivatkozni. Jacobs illusztrációképpen azt az egyszerű példát hozza fel, hogy ha két állam – amelyek bíróságai előtt egyebként nyilvánvalóan jog-szerűen lehet hivatkozni az államfői immunitás fennállására – aláír egy közös „nem-zetközi büntetőbíróságot” létrehozó bilaterális szerződést, ezzel az aktussal önmagában véve az államfői immunitást nem törölhetik el.583 A példa sarkított jellegének ellenére a fent idézett szerzővel egyet lehet érteni abban, hogy az immunitás falának ledönté-séhez, az új szokásjogi norma kialakulásához ennél valóban többre van szükség.
A Malawi-határozat a kérdést tovább vizsgálva az SCSL fellebbviteli tanácsára is
hivat-kozik, mely a Taylor-ügyben szintén megkísérelte e probléma megoldását. Érvelése szerint
„észre kell venni, hogy a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért való felelős-ségéből fakadó kötelezettségének végrehajtása során az Egyesült Nemzetek tagjainak nevében jár el.
Így az Egyesült Nemzetek és Sierra Leone között létrejött megállapodás egy, az Egyesült Nemzetek va-lamennyi tagja és Sierra Leone között létrejött megállapodás. Ebből adódóan a megállapodás az egész nemzetközi közösség akaratát juttatja kifejezésre. Az ilyen feltételekkel létrehozott Különleges Bíróság pedig valódi nemzetközi jelleggel bír.”584 Mindazonáltal Schabas úgy vélekedik, hogy a SCSL jogi érvelése nem áll szilárd lábakon. Meglátása szerint a Biztonsági Tanács részvételének ilyen irányú megközelítése nem egyeztethető össze a nemzetközi szervezetek jogával és annak el-ismerésével, hogy az ilyen szervezetek – különösképpen az ENSZ – a tagokétól elkülönülő, önálló jogalanyisággal rendelkezik.585 Összességében véve, ha a bizonytalan jogi okfejtés dacára a nemzetközi szokásjog tartalmára vonatkozó érvet el is fogadnánk, az azt jelentené, hogy tekintet nélkül arra, hogy az ügy miként került az ICC elé,586 a bíróság jogosult lenne a nem részes államok állampolgárai feletti joghatóságot gyakorolni.
582 Yérodia-ügy 61. §: „egyes nemzetközi bíróságok előtt […] amennyiben e bíróságok joghatósággal rendelkeznek”.
583 Jacobs, 2015, 288. o.
584 Taylor-ügy 38–39. §§.
585 Schabas, 2016 [Online].
586 Gondoljunk például a Római Statútum 11. cikk (3) bekezdésére, amikor egy nem részes állam ad hoc jelleggel a bíróság joghatóságát magára nézve kötelezőnek ismeri el, vagy például a 12. cikk (2) bekezdés (a) pontjára, amikor egy részes állam területén egy nem részes állam állampolgársága szerinti elkövető követi el a bűntet-tet.
Az ICC joggyakorlata ugyanakkor az utóbbi években a Malawi-határozatban kifejtet-teknek hátat fordított. Al-Bashír Kongói Demokratikus Köztársaságban tett látogatása után a fogadó államot elmarasztaló döntésében egy másik tárgyalás-előkészítő tanács a Malawi-határozatban foglaltak ellen úgy érvelt, hogy „figyelembe véve, hogy a Statútum egy multilaterális nemzetközi szerződés, amelyre a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény sza-bályai vonatkoznak, a Statútum harmadik Államokra nézve – beleegyezésük nélkül – kötelezettsé-geket nem hozhat létre. Ezért a Statútum 27. cikk (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések elviekben csak azokra az államokra vonatkoznak, amelyek ehhez hozzájárultak.”587 Mindazon-által a két döntés közötti kirívó inkoherencia mellett a Malawi-határozat önmagában véve is elhibázottnak tűnik azért, mert az anyagi jogi és az eljárásjogi vetületeket egyszerűen összemosta.
8.3.3. A „vertikális hatály” vizsgálata a Kongói Demokratikus Köztársaságot