Miskolci Egyetemi pályafutása idõben gyakorlatilag egybeesik Alma Materünk miskolci mûködésének történetével. Professzor úr egy teljes alkotó életre kiterjedõ, igaz emberségû elkötelezettségét az Alma Mater iránt, a szakma tisztelete és szeretete, az azokból táplálkozó, jobbító szán-dékú alkotói vágy és a belõle sarjadó szakmai, tudományos, valamint okta-tást, illetõleg egyetemet fejlesztõ eredményeinek gazdagsága bizonyítja.
Farkas Ottó 1930. január 31-én született az akkori Csehszlovákiában az ungvári szeszgyár tisztviselõi épületének házmesteri szuterénlakásában. A szeszfinomítói munkakört ellátó édesapja 1934-ben — üzemi áramütés következtében — életét vesztette, így a varrónõként dolgozó édesanyja egyedül nevelte tízéves koráig. Édesanyjának második házassága révén — édesapaként szeretõ és nevelõ — nevelõapát kapott, akinek diósgyõri munkahelyére, Miskolcra (pontosabban Újdiósgyörbe) költöztek 1940-ben.
Farkas Ottó azóta, immár 70 éve miskolci lakos. A Lévay József Gim-názium tanulója volt 1940–1948 között, s az érettségi vizsga után beirat-kozott a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Sopron-ban mûködõ Bánya-, Kohó- és Erdõmérnöki Karának Kohómérnöki Osztályára. A kohászathoz fûzõdõ érdeklõdése, majd elkötelezettsége azokból a forrásokból fakadt és táplálkozott, melyeket a diákfoglalkoz-tatás keretében a diósgyõri vasgyárban nyaranta végzett segédmunka tapasztalatai és apja acélöntödei tevékenységének látványa gerjesztettek benne.
Vaskohómérnöki oklevelét 1952-ben, az addig Sopronban mûködõ, de szervezetileg akkor már a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Mûszaki Egye-temhez tartozó intézményben kapta, a Sopronban végzett utolsó évfolyam egyik tagjaként.
Mika József professzor, a Kémiai Tanszék vezetõje és Zsák Viktor pro-fesszor, a Vaskohászattani Tanszék vezetõje egyaránt felajánlotta számára a tanszékükön rendelkezésre álló tanársegédi pozíciót. A diósgyõri vasgyár-hoz kötõdõ diákkori és termelési gyakorlati élményei a Vaskohászattani Tanszékhez vonzották.
A kohómérnök-képzés következõ évfolyama akkor már felfutóban volt Miskolcon, a Rákosi Mátyás Nehézipari Mûszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karán, így a legfontosabb és legsürgõsebb feladat, a még Sopronban maradt tanszékek — így a Vaskohászattani Tanszéknek is — mielõbbi Miskolcra költöztetése volt.
Farkas Ottó a Miskolcon mûködõ Alma Maternek 1952 óta 58. éve meg-szakítás nélkül oktatója, — 2000 óta professor emeritusként.
A csaknem hat évtizedes egyetemi pályafutás alatt az elõrehaladás mindhárom lehetséges útvonalát végigjárta.
Oktató beosztásában: egyetemi tanársegéd (1952–1957); egyetemi adjunk-tus (1957–1966); egyetemi docens (1966–1975); egyetemi tanár (1975–2000);
professor emeritus (2000–).
Tudományos minõsítéseiben: mûszaki doktor (1963); a mûszaki tudomány kandidátusa (1970); a mûszaki tudomány doktora (1980); az Orosz Termé-szettudományi Akadémia külföldi tagja (1996).
Vezetõi beosztásban: a Vaskohászattani Tanszék vezetõje (1987–1995); a Mettalurgiai Intézet igazgatója (1987–1995); a Kohómérnöki Kar dékánja (1984–1986); a ME oktatási rektorhelyettese (1986–1992); a ME általános rektorhelyettese (1992–1994); a ME rektora (1994–1997); a ME rektor emeri-tusa (2006–).
1986-ban Kovács Ferenc, mint akkor hivatalba lépõ új rektor, felkérte a négy évre meghatározott dékáni kötelezettsége teljesítésének félidejében lévõ Farkas Ottó dékán urat az oktatási rektorhelyettesi feladatok ellátására.
Ebben a (majd 1992–1994 között általános rektorhelyettesi) minõségében 8 éven át ellátta, gondozta az egyetemi oktatás tartalmi, szervezeti és fejlesztési, majd a rektor szükségszerinti, esetenkénti helyettesítésével járó vezetõi feladatokat — az egyetem rektorával, az egyetemi tanáccsal, a rek-torhelyettesekkel és a Karok dékánjaival kialakult egyetértõ és gyümölcsözõ együttmûködésben. Mindezek közül kiemelésre méltó, hogy:
Az Õ kezdeményezésére és támogatásával indult meg egyetemünkön a nyelvtanárképzés 1994-ben, az ugyancsak közremûködésével és szakmai támogatásával a British Council segítségével létrejött English Teaching Resource Center. Ez a folyamat az egyetemünkön életre keltett bölcsész-képzés alappilléreinek is részét képezte.
Farkas Ottó rektorhelyettes kapott rektori megbízást annak a bizottság-nak a vezetésére, mely a Bölcsészettudományi Intézet létrehozásábizottság-nak feltételrendszerét dolgozta ki, s az intézet életre hívását alapozta meg.
Felügyelte, erõsítette, gazdagította külföldi hallgatók angol nyelvû ok-tatási rendszerét is.
Farkas Ottó professzor 1994. július 1. – november 14. között Mádl Ferenc miniszter felkérésére, 1994. november 15. – 1997. november 14.
között pedig Göncz Árpád köztársasági elnök megbízására a Miskolci Egyetem rektora volt, együttesen 3 év és 4,5 hónap idõtartamban.
Ebben a rektori idõszakban is — a korábbiakhoz hasonlóan — a megol-dásra váró feladatok sokasága várt az egyetem elsõ számú vezetõjére. A
fejlesztést szolgáló törekvések megvalósításához szükséges gazdasági feltételrendszer megteremtésének — az idõszakra esõ államháztartási re-form (Bokros-csomag) megszorításokból fakadó — egyre növekvõ nehéz-sége és a lehetõnehéz-ségek maximális kihasználásával arányosan elért, jelentõs eredmények voltak akkor a jellemzõek.
Farkas rektor úr a karok felelõsségteljes munkájára építve, tenni akaró, korrekt, megbízható és baráti szellemû munkatársakat választva maga mellé, s az egyetemi tanáccsal, a karok vezetõivel, a hallgatói közösséggel jó együttmûködésben szervezte és irányította egyetemünk belsõ és külsõ feladatainak sikeres megoldásait.
Néhány jelentõsebb cselekvési kör eredményeit szeretném ez alkalom-ból kihangsúlyozni a következõkben:
Farkas Ottó meggyõzõdéssel vallotta, hogy az egyetemünkre egyre job-ban nehezedõ gazdasági teher nem a mi gazdálkodási tevékenységünk hibáiból, hanem, alapvetõen a költségvetési támogatásnak az inflációt nem követõ, s egyetemünket sértõ, diszkriminatívan csekély mértékébõl fakad.
Ennek hivatalos és hiteles megállapítása céljából felkérte a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumot egy komplex revizori vizsgálatra. Az 1994.
szeptember 20 – 1994. november 3 között végzett, 1991-tõl értékelõ hely-színi vizsgálat 107 oldalas jegyzõkönyve lényegében megállapította, hogy nem a mi gazdálkodásunk követett el olyan hibákat, melyek az adós-ságállomány (akkor 570 millió Ft) jelentõs növekedéséhez vezettek, bár kétségtelen, hogy nagymérvû fejlesztéseink, különösen a bölcsészképzés felfuttatása ehhez hozzájárult. Az erre épülõ intézkedési terv (1995. április 10.) teljesítését fõhatóságunk — miniszteri biztos közremûködése mellett
— írta elõ számunkra.
Rektor úr igen kiterjedt és nagyon sok tárgyalást kezdeményezett és folytatott illetékes állami vezetõkkel (miniszterelnök, miniszterek, helyettes államtitkárok) egyetemünk gazdasági nehézségeinek meg-szüntetése érdekében.
Az adósságállományunk konszolidációja, a minisztériumi elvárások alapján készült intézkedési terv szerint, megkövetelte a nem alaptevé-kenységhez tartozó funkciók leépítését, vagy külsõ vállalkozásba helyezését. Ez a követelmény számos népszerûtlen intézkedést követelt rektorunktól, de kisebb zökkenõk mellett, egyetemünk akkori és jövõbeni érdekeit szem elõtt tartva, Õ fegyelmezetten teljesítette kötelezettségeit.
Az akkori államháztartási reform egyetemünket sújtó intézkedéseinek következtében a rektori ciklus idején 19%-os oktatói és 23%-os más
alkal-mazotti, összességében 21%-os létszámleépítést kellett végrehajtani a kapcsolódó bérfedezet elvonásainak tudomásulvételével. Mindezzel egyidejûleg viszont a graduális hallgatói létszám 62%-kal növekedett. A létszámleépítéseket fájó szívvel, de a karok szoros együttmûködésével és megértésével, Farkas rektor úr igen nagy gondossággal hajtotta végre.
A létszámleépítés sürgette a központi gazdasági és ügyviteli feladatok megoldásának és eszközrendszerének — már korábban is tervezett — kor-szerûsítését. Ezért kiépült, az ügyvitelt támogató számítógépes hálózat; a lét-rehozott gerinchálózat lehetõvé tette a szervezeti egységek és részegységek internetes kapcsolódásá; új információs rendszerek léptek életbe és teljes kö-rûvé vált a bankkártyás rendszer. Ezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy a központi szervek a lecsökkent létszámmal is elláthatták funkcióikat.
Az intézkedési terv megvalósítása és a minisztériumi anyagi támogatás eredményeként abban a rektori ciklusidõben egyetemünk adósságál-lománya 396 M Ft-tal csökkent.
Egyetemünk universitássá válásának fokozatos folyamatában Farkas Ottó rektori idõszakában és hatékony közremûködésével igen jelentõs történeti esemény volt a hat éven át mûködõ Bölcsészettudományi Intézet-nek kari rangra emelkedése. így a Magyar Akkreditációs Bizottság és a Felsõoktatási Tudományos Tanács egyhangú javaslata és a kormány döntése alapján, 1997. augusztus 28-tól a Miskolci Egyetemen Bölcsészettudományi Kar gazdagítja az universitasunk tudományos és oktatási palettáját. A dékáni láncot Farkas rektor úr 1997. november 14-én, nyilvános egyetemi tanácsülésen adta át Kabdebó Lórántnak, a Kar alapító dékánjának. Böl-csészdiplomát egyetemünkön elõször Farkas rektor úr adott át, 1996-ban.
Rektor úr jelentõs erõfeszítéseket fordított egyetemünk universitas jel-legének további erõsítésére. Ebben a törekvésében kezdeményezte a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola Miskolci Tanárképzõ Intézete a Miskolci Egyetembe történõ integrációját. A vonatkozó sokrétû tárgyalások, s az integráció feltételrendszerének kialakítása eredményeként 1997. július 1-tõl a miskolci zenemûvészeti tagozat, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenemûvészeti Intézete néven folytatja értékes munkáját, mellyel — el-gondolása szerint — egy mûvészeti kar alapjai is megteremtõdhetnek.
1997. október 6-án egyetemünk történetében elõször fordult elõ, hogy a tanévnyitó hangversenyünket a Miskolci Nemzeti Színházban saját szim-fonikus zenekarunk adta, elsõ önálló hangversenyeként.
Azóta évente többször van módunk arra, hogy zenekarunk mûvésze-tének magas és egyre növekvõ színvonala esztétikai gyönyört ébresszen
bennünk. A végzett zene- és énekmûvészeink nemcsak hazánkban, hanem külföldön is elismerést szereznek.
Rektor úr sikeresen dolgozott — a MTA ez irányú elgondolásával har-monizáló — azon tervének megvalósításán is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának egyetemünk campusán mûködõ Bányászati Kémiai Kutató laboratóriuma szervezetileg beépüljön egyetemünk oktatási és kutatási rendszerébe. Törekvését az a célkitûzés vezette, hogy — tekintettel a régió nagyjelentõségû vegyiparára — erõsödjön a kémiai bázison folyó mér-nökképzés személyi és infrastrukturális ellátottsága, elõsegítve a vegyipar szakember-utánpótlását és egyetemünk fokozottabb részvételét a vegy-ipari innovációban. Minthogy az integráció ötlete találkozott az MTA, illetõleg a laboratórium vezetõjének (Lakatos István professzor) hasonló elképzeléseivel így az MTA-val és a fõhatóságunkkal (MKM) folytatott (féléves) tárgyalások eredményeként 1997. november 12-én megszületett az integrációs megállapodás. A TVK-ba kihelyezett rektori kabinetülésen a TVK vezetõi is örömmel támogatták az integrációt.
A már évek óta önálló karként funkcionáló egészségtudományi kép-zésünk megindításának Farkas rektor úr kezdeményezõje és elõkészítõje volt. A több mint egyéves — az illetékes szakmai közösséggel és állami intézményekkel folytatott — elõkészítõ munka eredményeként egyete-münk tanácsa 1997 júniusában elfogadta a (fõiskolai szintû) védõnõ- és gyógytornászképzés akkreditációjához szükséges szakmai anyagot, mely a megalapítandó Egészségtudományi Intézet várható személyi összetételét és anyagi támogatásának lehetséges forrásait is megjelölte. A kezdemé-nyezés rendelkezett a kórházak, önkormányzatok, egészségügyi intézetek és civil szervezetek támogatásaival.
Jelentõs energiát fektetett annak megoldásába, hogy az egyetemünk területén lévõ, a továbbképzést szolgáló, de a Bay Zoltán Kutató Intézet bérleményeként mûködõ (Vegyterv) épület, valamint az egyetemünk által Miskolctapolcán továbbképzés céljaira bérelt létesítmény funkcionális cseréje létrejöhessen. Az ez irányú erõfeszítések és tárgyalások sokaságá-nak eredményeként 1996-ban egyetemünk Továbbképzési Központja a campusunkba költözhetett és — ma már jól láthatóan — kiterjeszthette, fejleszthette tevékenységi körét, a területi egység elõnyeinek hasznosítása révén is. Megkezdõdött az épület és a belsõ infrastruktúra célirányos áta-lakítása, fejlesztése. Ehhez járult hozzá, hogy egyetemünk rektora és Miskolc polgármestere (Kobold Tamás) együttmûködési szerzõdést írt alá (1997 januárjában) az egyetemi szintû továbbképzés kiterjesztése,
gazdagítása és fejlesztése érdekében. Ennek keretében a város 10 M Ft-ot adományozott a vonatkozó infrastruktúra korszerûsítésére.
Az irányítása alatt megvalósult további jelentõs oktatásszervezési ered-mények sorába tartozik, hogy létrejött egy új intézet, 2 új tanszék, a Bölcsészettudományi Kar (BtK) és az Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) új könyvtára, a Kohómérnöki Kar (KmK) Mikrogravitációs Laboratóriuma.
Kihelyezett képzések indultak az Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) részé-rõl Debrecenben, a Gazdaságtudományi Kar (GtK) részérészé-rõl Sopronban, Székesfehérváron és Tatabányán, a Gépészmérnöki Kar (GmK) részérõl pedig Egerben és Nagykanizsán. Otthont adtunk (oktatóink részbeni köz-remûködésével) a Gábor Dénes Fõiskola kihelyezett mûszaki informatikus képzésének és a Juhász Gyula Fõiskola mentálhigiénés, posztgraduális, kihelyezett képzésének. A Miskolci Egyetem a Nemzeti Távoktatási Tanács egyik regionális központjává vált.
A rektori ciklus számottevõ oktatástartalmi eredményt is mondhat magáénak. Elkészült egyetemünk összes karának, szakának akkreditációs be-adványa (3949 oldal). A ciklusidõben megtörtént a Gazdaságtudományi Kar (GtK), az Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK), a Gépészmérnöki Kar (GmK) és a Kohómérnöki Kar (KmK) akkreditációja. A graduális képzésben három, a posztgraduális képzésben pedig hat új szak akkreditációja történt meg.
Egyetemünk tudományos-kutatási teljesítményének fenntartása, illetõ-leg növelése a vonatkozó anyagi háttér gazdagítását igényelte abban a rek-tori idõszakban is. Az erre irányuló törekvések eredményeként számot-tevõen gyarapodott a benyújtott (különbözõ kutatási) pályázatok száma (a ciklusidõben összesen 317), melyek eredményei 291 millió Ft-tal növelték a normatív kutatási támogatás csökkenõ alapösszegét. A kutatás-fejlesztési vállalkozások is növekedést mutatva, a ciklusidõben 101 M Ft-os bevételt jelentettek. A szponzori támogatások is szaporodtak (pl. Dunai Vasmûtõl ûrkutatásra 10 M Ft).
Farkas rektor úr 1995 októberében írta alá a MTA–ME között létrejött azon megállapodást, melynek keretében a MTA hét kutatóhelyet, 19 kutatói állással mûködtet és támogat egyetemünkön.
A tudományos képzés és fokozatszerzés is kedvezõ eredményeket hozott a ciklusidõben. Az egyetemünkön akkreditált 6 doktori tudomány-területen PhD fokozatot szerzett (doktori képzéssel, Dr. Univ. cím átminõ-sítésével és a kandidátusi fokozat alapján) 104 fõ és 63 fõ kapta meg a Dr.
Univ. címet (ezzel zárult a Dr. Univ. eljárás). 21 fõ habilitált és 22 fõ lett a ME tiszteletbeli doktora.
A tudományos diákköri tevékenység is jelentõs fejlõdést mutatott. Az idõszakban beadott 387 TDK-dolgozatból 302 lett díjazott. Az Országos TDK Konferenciákon szereplõ 166 ME-i hallgató közül 70 hallgatót díjaz-tak. A Pro Sciencia Aranyérmet 7 hallgatónk kapta.
Egyetemünk abban az idõciklusban 22 ország 63 intézményével állt együttmûködési szerzõdéses kapcsolatban, 21 nemzetközi kutatási projekt-ben vett részt, 77 nemzetközi rendezvényt szervezett és 6 nemzetközi szerve-zetnek volt tagja.
A kutatási (és oktatási) tevékenységünk egyik feltételét jelentõ Egye-temi Központi Könyvtár állománygyarapításában mutatkozó vissza-eséseket sikerült mérsékelni pályázatok, kedvezmények, felajánlások révén. Jelentõsen növekedett a könyvtári munka számítógépesítése, bekapcsolódtunk a Huston nemzetközi számítógépes hálózatba, illetve a Dymix számítógépes rendszerbe.
Az alkotó munkát a gyarapodó egyetemi alapítványok is támogatták. A szóban forgó idõszakban egy egyetemi (Farkas Ottó hozta létre) és két kari, új alapítvány született. A „Dunaferr a miskolci egyetemistákért” alapít-ványt (10 M Ft) rektor úr kezdeményezésére hozta létre a Dunaferr Zrt. Az akkor összesen 10 egyetemi és 12 kari alapítvány együttesen 84,4 M Ft alap-tõkéje 1264 fõ részére 37,8 M Ft támogatást tett lehetõvé.
Farkas rektor úr nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy egyetemünk helyze-tének, munkásságának, eredményeinek és terveinek megismertetése, illetve megvitatása rangos és illetékes vezetõ személyiségekkel egyetemünk falai kö-zött (is) megtörténhessen. Ezen törekvésének eredményeként volt lehetõség arra, hogy egyetemünk vezetõi (esetenként a rektor úr személyesen is) egye-temünkön tárgyalhassanak az akkori köztársasági elnökkel (Göncz Árpád), a miniszterelnökkel (Horn Gyula), a parlament elnökével (Gál Zoltán), minisz-terekkel (Magyar Bálint oktatási és mûvelõdési, Bokros Lajos pénzügyi, Dunai Imre ipari, Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési), a fel-sõoktatásért felelõs valamennyi, illetve hatáskörileg érintett helyettes államtitkárral (Csirik János, Papp Lajos, Dinya László, Szabó Tamás, Stark Antal és Báthory Zoltán); politikai államtitkárokkal (Jánosi György, Szabó Zoltán és T. Asztalos Ildikó); közigazgatási államtitkárral (Honti Mária) és országgyûlési alelnökkel (Kóródi Mária).
Ezek a találkozások hozzájárultak egyetemünk ismertségének és elismert-ségének növekedéséhez és anyagi problémáinak enyhítéséhez.
A személyes kapcsolatépítési törekvés a külföld irányába államhivatali útvonalakon is eredményeket hozott. Az ez irányú szándék jegyében
fo-gadta Farkas rektor úr az Amerikai Egyesül Államok budapesti nagy-követét (Donald Blinken, 1995.); a nagykövetség kulturális attaséját (Péter T. Becsehazy, 1995); a Cseh Köztársaság budapesti nagykövetét (Richard Drazak, 1996); Pakisztán budapesti nagykövetét (Basír A. Malik). Ezek a megbeszélések keresték, vagy egyengették a nemzetközi együttmûkö-désünk gazdagításának lehetõségeit.
Egyetemünk kapcsolatépítõ törekvéseit rektor emeritusi mivoltában is támogatta jellemzõen akkor, amikor kezdeményezte, hogy a Dunai Vasmû (DV) tulajdonváltásával módosult helyzetben, egyetemünk vegye fel a kap-csolatot a vállalat új vezetõségével. A javaslatot elfogadva és megoldásával õt megbízva, a DV legfelsõbb vezetõi 2007-ben egyetemünkön, majd egyete-münk vezetõi az ISD Dunaferr Zrt-ben, egy-egy napos egyetem-, illetve üzemlátogatáson és tárgyaláson vettek részt Farkas professzor úr szakmai közremûködésével, ahol jegyzõkönyvekben rögzítették a megoldandó — azóta részben realizálódott -kutatási és oktatási feladatokat.
Egyetemünk Public Relations (PR) tevékenysége több csatornán bon-takozott ki és fejlõdött az adott idõszakban is. Megjelenésünk az inter-neten fokozatosan gazdagodott. A hallgatói utánpótlást biztosító és a végzettek elhelyezkedését támogató tevékenységünk jelentõsen javult. A médiacsatornák (sajtó, rádió, televízió) nyitottsága egyetemünk esemé-nyeire megnõtt. Egyetemünk munkájáról, eredményeirõl sok rektori riport jelent meg, illetve hangzott el. A Miskolci Egyetem c. lapunk anyagi okok-ból kényszerû megszüntetését követõen rektor úr a Déli Hírlappal kötött megállapodást, havi 4 oldalas ME melléklet kiadására. Létrejött a ME és a Cityrádió közötti megállapodás is. Elkészült és kétszer megjelent az angol nyelvû, reprezentatív „University of Miskolc” kiadványunk. Tartalmában gazdagodott és fejlõdött a Továbbképzési Tájékoztató. Az Egyetemi Évkönyv — az anyagi nehézségek ellenére is — minden évben megjelent.
Mindez nagymértékben segítette egyetemünk regionális, országos és nem-zetközi ismertségét.
Alma Materünk történelmének ápolásában Farkas professzor úr egész egyetemi pályafutása alatt tevékenyen részt vett. Rektori mûködésének idõszakában 1995. szeptemberében nagyszabású (kétnapos) jubileumi konferenciát szervezve emlékeztünk az Alma Mater alapításának 260.
évfordulójára rektori plenáris elõadással. A Bányászati és Geotechnikai Tanszék fennállásának 225 éves jubileumát kétnapos (1995. május), az Állam- és Jogtudományi Kar alapításának 15 éves évfordulóját egynapos (1996. szeptember), a Gazdaságtudományi Kar 10 éves fennállását pedig
kétnapos (1997. június) konferenciával ünnepeltük, minden alkalommal rektori köszöntõ gondolatokkal. Rektor úr közremûködésével avattuk fel ünnepélyes keretek között Zorkóczy Béla professzor és Sályi István pro-fesszor, volt rektor mellszobrát az Aulában. Az Õ gondos magatartásának és a vonatkozó anyagi fedezet megszerzésének köszönhetõen készült el — több évtizedes hiány pótlásaként — egyetemünk elsõ, alapító rektorának, Szádeczky-Kardoss Elemér professzornak olajfestményportréja és került a rektori portrésor méltó helyére.
Jelentõs szerepet töltött be a szakmai-tudományos közéletben is. Töb-bek között elnöke volt a MTA Metallurgiai Bizottságának (1990–1996) és a MAB Metallurgiai Munkabizottságának, tagja a Tudományos Minõsítõ Bi-zottság Plénumának (1988–1995), a Kossuth- és Széchenyi-díj BiBi-zottság Kohászati Albizottságának (1990–1995), az OTKA Gépész–Kohász Szakzsû-rinek, társelnöke a Borsodi Vaskohászati Tröszt Felügyelõ Bizottságának (1989–1990); a „Szakemberek a Kohászatért Alapítvány” kuratóriumának elnöke (1996–); az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nyersvasgyártó Szakbizottságában folyamatosan dolgozott.
Farkas Ottó professzor és rektor emeritus úr Miskolci Egyetemi tevékeny-ségének érdemeit az alábbi egyetemi és állami kitüntetések ismerik el: Okta-tásügy Kiváló Dolgozója (1965); Munka Érdemrend bronz fokozata (1982);
Pro Universitate (1993); Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997); ME Jubileumi Aranyérem (1999); Doctor Honoris Causa (2003).
Ezeket a kitüntetéseket az alábbi szakmai-tudományos kitüntetések gazdagítják: a Kohászat Kiváló Dolgozója (1972); Akadémiai Díj (1981);
Kiváló Munkáért (1985 és 1986); Gábor Dénes-díj (1994); az Orosz Termé-szettudományi Akadémia külföldi tagja (1996); a Nemzetközi Természet-és Társadalomtudományi Akadémia Szent György-kereszt Érdemrendje (1996); Mikovinyi Sámuel-emlékérem (1997); Soltz Vilmos-emlékérem (1997); Vaskohászatért Emlékérem (1997); a Dunaferr Kiváló Dolgozója (2000); Európai Természettudományi Akadémia tiszteletbeli tagja (2003); a Tudomány és a Mûvészet Lovagja (Oroszországi Természettudományi Akadémia, 2003); Aranydiploma (ME, 2003).
A kiemelkedõ tehetség, amely kitartó szorgalommal párosul rendkívüli életpályán vezet el a mához: Professzor úr emberi, szakmai, vezetõi tulaj-donságai testesülnek meg eddigi életútjában, amely oktatók, kutatók és egyetemi vezetõk generációi számára mutatott és mutat ma is példát.
Farkas Ottó professzor úrnak ez úton is kívánok további szakmai sike-reket, tanítványai között a mindig fiatalos lendülettel megáldott
ered-ményes oktatói és kutatói éveket, családja, unokái körében erõt, egész-séget.” (Patkó Gyula professzor)
„…Jelentõsen növelte a Kar nemzetközi ismertségét és elismertségét a professzor úr azzal is, hogy neves külföldi professzorokkal (Alex McLean
— University of Toronto; K. Kaesseemann — Universitat Duisburg; H.
Hiebler — Montanuniversitat Leoben) épített ki gyümölcsözõ tudományos
Hiebler — Montanuniversitat Leoben) épített ki gyümölcsözõ tudományos