Ahhoz, hogy megérthessük és elemezhessük a vízi turizmus fajtáit, először magát a fogalmat kell tisztáznunk és elhelyeznünk a turizmus rendszerében. A vízi turizmussal kapcsolatos szakirodalmak megismerése közben észre kell vennünk, hogy hazánkban a kifejezetten e témában foglalkozó munkák száma csekély. Ez a megállapítás egyébként a nagyobb fogalomkörbe tartozó aktív turizmusra is vonatkozik és egyben előrevetíti az ilyen irányultságú kutatások szükségességét is. Elemzésünkben azt is le szeretnénk szögezni, hogy a vízi turizmus nem egyezik meg pusztán a vízi közlekedés turisztikai vonzatainak tárgyalásával, a fogalom természetesen annál jóval szélesebb spektrumú területeket ölel fel. A turisztikai szakírókon belül Bánhidi M. munkáit szeretnénk kiemelni, aki számos tanulmánya mellett egy jegyzetet is megjelentetett a témakörben, „Vízi, vizekmenti turizmus alapjai” címmel. Fenti kutató mellett Kocsondi J. és Tóth É., illetve Halassy E. munkáit említhetjük.
Kocsondi J. és Tóth É. szerint a víziturizmus olyan szabadidős tevékenység, amelyet vízben, vizen, vízparton végeznek és amely magába foglalja például a vitorlás, evezős és horgászturizmust is. Bánhidi M. a vízi turizmust a sportturizmus egyik legdinamikusabban fejlődő ágának tekinti és leszögezi, hogy Földünk turistáinak legnagyobb része az utazásait és a szabadidő tevékenységeit többségében nem tudja elképzelni víz nélkül. Itt talán a témakör egyik legfontosabb megállapítását olvashatjuk, miszerint az utazók többsége a vízhez köthető motivációval rendelkezik utazása(i) során. Ennek köszönhetően a főutazások és az egyéb utazások, kirándulások kapcsán a turisták egyre nagyobb része látogat meg vizes, vagy vízközeli desztinációkat, illetve a célterületeken akár második otthonokat is épít, vagy vásárol. Ennek a természetes folyamatnak köszönhetően aztán a szolgáltatások mennyisége és minősége is automatikusan alkalmazkodik a kialakult igényekhez, természetesen nagy hangsúlyt fektetve az aktív turizmus kívánalmaira is. Bánhidi M. szerint tehát a vízi turizmus egy olyan utazással kapcsolatos szabadidős tevékenység, amelyet a vízben, vízen, vízparton végeznek.
Ezért a vízi turizmust az alapján értelmezhetjük, hogy a víz, vízpart miként jelenik meg a turizmusban résztvevőknél.
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013 kissé technokratább megfogalmazása szerint a vízi turizmus
„olyan elsődlegesen kikapcsolódást célzó turizmusforma, amelynek során a turista a kézzel hajtott csónakokat, a vitorlás jachtokat, illetve a gépi meghajtású járműveket közlekedési eszközként használja. Folyó- és állóvízi fajtája két eltérő infrastruktúrát feltételez: az előbbi váltott szállású, az utóbbi csillagtúra jellegű szolgáltatásokkal függ össze”. (NTS)
Fenti kutatók és tanulmányok véleménye alapján véleményünk szerint a vízi turizmus alapvetően az aktív turizmus részét képező olyan turisztikai forma, illetve szabadidős tevékenység melyben a turista, vagy látogató turisztikai tevékenységét természetes és mesterséges, folyó, vagy állóvizekhez köthetően végzi (CSAPÓ J., 2010).
A turizmus ezen formájához tehát elengedhetetlen a víz valamely formája, le szeretnénk szögezni azonban, hogy nem feltétlenül csak folyékony halmazállapotban, hanem a téli vízi sportokra utalva természetesen fagyott, szilárd halmazállapotban is. Jelen fejezetben a vízi turizmushoz sorolt gyógy és wellness turizmussal nem foglalkozunk, hiszen azok egy másik fejezetben kerülnek kifejtésre, bár hangsúlyozzuk, hogy az egyes turisztikai termékek közt természetesen erős „átjárási lehetőség” tapasztalható, így az egészségturizmus és a vízi turizmus kapcsolata elvitathatatlan. A vízi turizmus „átfedése” a következő turisztikai terméktípusoknál jelentős:
• Legtipikusabban a sportturizmus, mivel az aktív sportturisztikai formák mindegyike megtalálható
„hétköznapibb” verzióban a vízi turizmusban is (evezés, vitorlázás, horgászás stb.)
• vidéki, vagy falusi turizmus, ahol a vizek jelenléte a termék diverzifikációját segíti elő;
• ökoturizmus, ahol szintén a legfontosabb motivációk között szokott szerepelni a természetközeliség mellett a vizek jelenléte;
• életkor szerint pedig az ifjúsági turizmus, hiszen általában a fiatalok körében a felnőtteknél is kedveltebb nyaralási forma a vízi turizmus.
Csapó János - Darabos Ferenc: Vízi közlekedés
A vízi turizmus fajtáit csoportosíthatjuk egyrészt (1) az igénybe vett közeg, azaz területi csoportosítás szerint, másrészt beszélhetünk (2) motiváció alapján történő csoportosításról is, illetve elemzésre kerülhet a vízi turizmus az (3) igénybe vett eszközök alapján is.
Fentiek alapján a vízi turizmus megkülönböztethető formáit jelen fejezetben a következő besorolás szerint mutatjuk be: emeljük ki, melynek fontos motivációja természetesen nyáron a hűsölés, illetve a rekreáció, emellett azonban a parti szolgáltatások igénybevétele (sportolás, büfé, éttermek stb.) is ide sorolandó.
2. A vízi túrázásról a vízi turizmus története fejezetben is említést tettünk, hiszen ez az egyik legközvetlenebb vízi turisztikai forma, ahol az aktív turista „testközelben” találkozik a természettel és a vízzel és lesz élményszerűen részese a vizes közegnek. A leggyakoribb formái a kajak, kenu, csónak, kisvitorlások, illetve a motorcsónakok. Extrémebb formái a sportturizmusnál jelennek meg.
3. A vízi sportok és a vízi sportturizmus természetesen szintén fontos részét képezi a vízi turizmusnak.
Napjainkra már a hagyományos sportágak mellett számos újabb formái is megjelentek, melyek jó része inkább a kalandturizmus, vagy az extrémsport kategóriákba sorolandó. Jelen elemzésben csak az amatőr szinten végzett vízi sportokat soroljuk ide, a professzionális sportok a sportturizmus tárgykörébe tartoznak. Az alapvetően üdülési céllal igénybe vett vízi sportturisztikai formák tehát az evezés, csónakázás, kajakozás, kenuzás kategóriájába tartoznak, illetve a magasabb költési mutatókkal bíró yacht és motorcsónak használat és annak különböző formái is ide tartoznak.
4. A vízi kalandturizmus és az extrém vízi sportturizmus kategóriájába már azok a vízi turisztikai sportok tartoznak, amelyek az átlagosnál jóval nagyobb kihívás elé állítják a turistát/sportolót, akinek rendszerint az a célja, hogy kipróbálja magát és korlátait, illetve ezt a tevékenységet (viszonylag) érintetlen természeti környezetben tehesse meg. Ilyen vízi sport típusok például a rafting/vadvízi evezés, a búvárkodás (barlangi, tengeri, tavi stb.), a vízisízés, az ejtőernyős vízisízés, a jet ski, a surf, a windsurf stb.
5. A vízi turisztikai formák tárgyalásánál nem szabad elfeledkeznünk a nem sportturizmushoz köthető – azaz rekreációs célú – horgászturizmusról, amely igen nagy népszerűségnek örvend szinte minden korosztálynál, jellemzően azonban a férfiak esetében. Két jellemző nagy területe az édesvízi és tengeri, illetve az állóvízi és folyóvízi horgászat, melynek rengeteg módja és altípusa létezik a kifogható halak viselkedésének, természetes közegének, ívási szokásainak köszönhetően.
6. Az utolsó kategóriába soroljuk a személyhajózást, a vízen történő, vagy vízhez köthető olyan utazásokat, amely tevékenység konkrétabban a nagyobb közlekedési eszközök által kiszolgált hosszabb utakat öleli fel, és ami nem kíván fizikai megterhelést a turistától, sőt legtöbb esetben a pihenést, rekreálódási célokat elégít ki.
Különböző formái a későbbi fejezetekben kerülnek elemzésre. A turisztikai formákat kiszolgáló infrastrukturális háttér kapcsán beszélhetünk konkrét vízi közlekedési eszközökről, illetve a vizekhez és a vízpartokhoz köthető infrastrukturális, kiszolgáló háttérről.
2.1. A vízi közlekedési eszközök típusai különös tekintettel a turizmusra
A közlekedésföldrajz fogalomtárában a vízi közlekedés eszköze az ún. úszómű, amely fogalomkörbe az általános értelmezés szerint mindazokat a mesterségesen előállított szerkezeteket soroljuk, melyek a vízen
Csapó János - Darabos Ferenc: Vízi közlekedés
úsznak, vagy vízben szabadon lebegnek. Az úszóműveket öt csoportba sorolhatjuk: hajók, pontonok, úszó munkagépek, szállak és úszók. A turizmus szempontjából minket természetesen leginkább a hajók kategóriái érintenek. A hajók kategorizálásánál két nagy csoportot különböztetünk meg: a belvízi és a tengeri hajókat.
2.1.1. Belvízi hajók
A belvízi hajók kategóriájában az idegenforgalom által leginkább kihasznált és kedvelt vízijármű-típusok az üdülőhajók, a kirándulóhajók és az átkelőhajók, míg a tengeri hajózásban a tengeri személyhajók sorolandók ebbe a kategóriába.
A folyami üdülőhajók – Duna, Rajna, Mississippi – a néhány napos utazástól akár két-három hétig tartó utakat is megtesznek, általában szálloda-szerű elhelyezést biztosítva az utasok számára. A világszerte népszerű utazási forma iránt az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. Felépítésük alapján az üdülőhajók általában háromszintes vízi járművek ahol a felső szinten bárokat, illetve medencéket is kialakítanak.
5. kép: Folyami üdülőhajó (MS Mozart) a Dunán
Forrás: http://www.european-traveler.com/wp-content/uploads/2009/02/mozart03-570x385.jpg
A belvízi turizmus számára szintén nagyon fontos hajótípus a kirándulóhajó, amelyet álló- és folyóvizeken egyaránt megtalálunk. Jellemző tulajdonságuk, hogy nagy tömegeket rövid távolságra szállítanak, az utasok számára pedig csak közös helyiségek állnak rendelkezésre.
Az ún. átkelőhajóknak inkább a konkrét közlekedésben van komoly szerepük, turizmushoz való kötődésük azonban tagadhatatlan. Méretük és típusuk szerint általában kishajók, kompok, vagy vízibuszok lehetnek.
2.1.2. Tengeri hajók
A nyílt tengereken és óceánokon alkalmazott személyszállító hajók annak ellenére élik napjainkban a reneszánszukat, hogy a transzkontinentális személyszállító közlekedés döntő többségben már repülőgépen zajlik.Az elmúlt évtizedekben üdülési, nyaralási célra épített nagyhajók száma tehát megnövekedett. A minden luxust és igényt kielégítő hajótípusok 5-10 fedélzettel is rendelkezhetnek, hosszuk pedig akár 100-200 méter is lehet.A luxus óceánjárok legkedveltebb régiói a transzkontinentális járatok mellett a Földközi-tenger, a Balti-tenger, a Távol-Kelet, Alaszka partjai, Ausztrália és Új-Zéland és a Karib-térség.
6. kép: Az Oasis of the Seas, a világ jelenlegi legnagyobb luxus óceánjárója
Csapó János - Darabos Ferenc: Vízi közlekedés
Forrás: http://www.kormanyozz.hu/wp-content/uploads/2010/01/Oasis_of_the_Seas_1.jpg
A turisztikai célú személyszállítás egyéb formái közé soroljuk a tengeri kishajókat, amelyek az összes személyszállító hajók mintegy 4,5%-át adják, térfogatuknak pedig csak a 1,5%-át, mégis fontos szerepet töltenek be a kisebb távolságú utak megtétele kapcsán. Így jellemzően a tagoltabb tengerparttal, félszigetekkel és szigetekkel borított területeken alkalmazhatóak kiválóan, ahol a szárazföldi közlekedést erősen lerövidíti ez a közlekedési eszköz. Ilyen területek Európán belül Norvégia és Svédország (fjordok megtekintése), a Brit-szigetvilág, vagy a Dalmát tengerpart.
A viszonylag közeli szigetekre, vagy távokra való eljutás másik fontos eszközei a komphajók, amelyek néhány órás úttól kezdve akár 24 óránál is hosszabb útra vihetik utasaikat. A jellemzően több emelet magas tengerjáró kompok dokkolása sokszor órákat vesz igénybe, a több emelet magas hajók pedig az út során a kaszinóktól, a
„duty free” shopokon át az éttermekig szolgálja ki vendégeit. Óriási volumenű kompforgalom bonyolódik az Egyesült Királyság és a BENELUX államok, illetve Franciaország közt, a Skandináv országokban, de kiemelhető szinte mindegyik tengerparti ország (USA, Japán, Indonézia) forgalma e tekintetben.
1. ábra: A Brit-szigetek kompforgalmának hálózata
Forrás: www.newryandmourne.gov.uk/.../europe_ferries.jpg
Csapó János - Darabos Ferenc: Vízi közlekedés
A komphajókra jellemző, hogy fedélzetük nemcsak motorkerékpárok, személyautók, buszok és teherautók, hanem sokszor vonatok fogadására is alkalmas.
A tengeri közlekedés technikai kuriózumai a szárnyas hajók és a légpárnás hajók, amelyek jóval gyorsabban és látványosabban szállítják utasaikat, hiszen ezek a járművek akár 60-80 km/h sebességgel is száguldhatnak a vízen.
A kisebb tengeri vízi járművek a yachtok, a katamaránok és a különböző vitorlás hajók melyek rendszerint magánkézben vannak és rekreációs célokat szolgálnak.
A vízi közlekedés eszközei, azaz a vízi járművek turizmusban alkalmazott típusai a következők:
1. táblázat:
A vízi személyközlekedés utaskilométere Európában 2008-ban a European Road Statistics 2010 alapján 41 billió km volt, ez a teljes közlekedés utaskilométerének 0,63 %-a. Az adat mutatja a vízi közlekedéshez köthető turisztikai ágazat kevéssé domináns, illetőleg luxus jellegét. Nemzetközi összevetésben kimagaslónak mondható az uniós tagországok vízi személyközlekedése.
A belvízi hajózás jelentőségét figyelembe véve a legnagyobb nagyságrendet a világon Nyugat-Európa képviseli.
Ennek oka, hogy Nyugat-Európa vízi útjai sok országot érintenek, melyek szerepe a világkereskedelemben is jelentős. A világon a legmeghatározóbb szerepe a Duna-Majna-Rajna útvonalnak, a Mississippi-Nagy-tavak-Szent Lőrinc folyó víziút - rendszernek, a Dél-Amerikában található Amazonasnak, a Parana-Paraquay folyóknak az afrikai Nílusnak, valamint Kínában a Nagy-csatornának és a Jangcének van.
Európában a hajózható belvizek hosszúsága eléri a 35 000 km-et, ennek mintegy negyed része az ágazat kontinentális központjának számító Németország területén található. Erősíti az ország ágazati vonzerejét a 23 000 km2 tófelület. Az unió 35 000 km tengerparttal rendelkezik, ami további potenciált jelent.
Európa második leghosszabb folyója a Duna, melynek vízgyűjtője a kontinens 1/10 részét fedi le, erre a területre esik Magyarország is. Az Európai Unió közlekedéspolitikájában a Duna tehát fontos szerepet játszik, hiszen a VII. Transz-Európai Közlekedési Folyosó révén kiemelt feladat hárul rá. Itt érdemes kitérni arra, hogy Nyugat-Európa turisztikai irányultságú vízi közlekedése a hagyományos gazdasági kapcsolatok, illetőleg a kereskedelmi együttműködések révén fejlett alapinfrastruktúrára tud épülni.
"A hazai belvízi tranzit forgalom számára is kiemelkedő jelentőségű a TEN-T 18. sz. projektje (a Duna-Majna-Rajna víziút-rendszer), amely a Duna szűk keresztmetszetű szakaszai folyamatos hajózhatóságának megteremtését tűzi ki célul."
2. ábra : A Duna-Rajna-Majna víziút-rendszer