Ugocsa népességének nemzetiségi összetételére a nagy fokú változatosság és változás jellemző az évszázados múltban és a jelenben is. Településeit – így a vármegyeközpon-tot, Nagyszőllőst is – az első oklevelek a 13. század közepén említik először. Az akkori nemzetiségi összetételt érdemileg meghatározni jelenleg nem lehet, de annyi biztos, hogy már ekkor találkozunk olyan forrásokkal, amelyek arról beszélnek, hogy a be-telepített szász népesség beolvadása a magyar lakosságba hamar végbement. Ebből is következtethetünk a magyar nemzetiség nagyobb számára.3
A 14. század közepén két új nemzetiség jelent meg a vármegye területén, a ruszin és – a korabeli terminológiával élve – az oláh. A ruszinok az északkeleti irányból érkeztek, s leginkább a megye északkeleti, hegyvidéki részén telepedtek meg. Az oláh népesség a keleti-délkeleti részen lévő Avas-hegység területén honosodott meg. A későbbi betele-pítések – mind a ruszin, mind az oláh viszonylatban – már az alföldi részt is érintették.4 A további nemzetiségi arányok alakulásáról 1857-ig csak családnévi összeírásokból készült becslésekből tudunk tájékozódni, melyek külön készültek a jobbágy- és a ne-mesi lakosság elkülönítésével. Ezek, s az ezekből készült térképi ábrázolások magyar többséget mutatnak a vármegyében.5
Sajnos a II. József által elrendelt, 1784–1787 között zajló népszámlálás Ugocsára vonatkozó adatai hiányoznak, vagy a második világháború során megsemmisültek, majd pedig az 1780–1790 között zajló vármegye egyesítések folytán már Bereg-Ugo-csa vármegyéről beszélhetünk, így abból nehéz következtetni a nemzetiségi adatokra, nem beszélve arról, hogy nem ennek a felmérése volt a népszámlálás fő célja.6
Az 1857-es népszámlálás a magyar többségű vármegyék között említi Ugocsát a következő arányokkal: 54 426 főnyi teljes lakossággal, melyből 32 384 fő (59%) ma-gyar, 16 908 fő (31%) ruszin, 5 734 fő (9%) pedig román.7
2 Az északkeleti-felvidék megyéiben, a 19. és a 20. század fordulóján részben nagyorosz izgatásra, rész-ben az amerikai kontinensről visszatelepültek sugallatából kialakuló görögkatolikus egyházi berkeket érintő eseménysorozat, melynek hatására a ruszin falvak lakói tömegesen hagyják el görögkatolikus vallásukat, s térnek át a pravoszláv hitre, melyet a kormány nem egy esetben felségárulásként is kezel.
3 Szabó 1937. 47.
4 Szabó 1937. 95-96.
5 Szabó 1937. 1., 2., 3. melléklet.
6 Danyi – Dávid 1960. 17-19.
7 Fényes 1867. 48.
Ugocsa vármegye nemzetiségi és felekezeti elitjeinek összetétele 1890–1914 között
A következő, 1870-es magyarországi népszámlálás nem nyújt sem az anyanyelv-re, sem a nemzetiségre vonatkozó megfelelő adatokat. Az 1881-es népszámlás adata-inál viszont már változnak a nemzetiségi aránymutatók, hiszen a vármegye abszolút magyar többsége megszűnik a ruszin népesség relatív többségének javára a következő arányban: 65 377 főnyi teljes lakossággal, melyből 22 664 fő (35%) magyar, 29 976 fő (46%) ruszin, 8 183 fő (13%) román, 2 409 fő (4%) pedig német.8 Az arányok változását részben okozhatta az is, hogy a korabeli népszámlálások az anyanyelvre kérdeztek, s nem a nemzetiségre, ami egy vegyes etnikummal rendelkező területen pontatlanságo-kat eredményezhet.
Az 1891-es, az 1900-as és az 1910-es népszámlálási adatoknál folyamatosan nő a magyar lakosság aránya a megye összlakosságához képest, de még 1910-ben sem éri el az abszolút, 50%-os többséget.
Ugocsa egészének nemzetiségi összetételét reprezentáló bemutatásra az 1910-es népszámlálás anyanyelvi összeírásának adatai jól használhatóak, melyek kördiagra-mon ábrázolva a következő képet mutatják:
1. ábra: Ugocsa vármegye anyanyelvi-nemzetiségi összetétele az 1910-es népszámlálás alapján.
(Forrás: A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 300-303.) A kördiagram 77 790 főnyi teljes lakosságszámot jelenít meg, mely mintegy 19%-os gyarapodást jelent az 1881-es népszámláláshoz képest. Ez a főbb nemzetiségeket a kö-vetkezőképpen érinti: a német nemzetiség körében volt a legnagyobb a gyarapodás, mintegy 62%-nyi, amit a magyar követ 61%-kal, miközben a ruszinoknál 4%-nyi fo-gyás tapasztalható, a román anyanyelvű népesség pedig 5%-kal nőtt. A kiugró német és magyar gyarapodási adatok valószínűleg a kettős identitásúak vagy anyanyelvű-ek németté vagy magyarrá válását jelentette, amelyanyanyelvű-ek leginkább a ruszin lakosságból
8 Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás a magyar Korona Országaiban. II. 1882. 330.
merítkeztek, ill. ez az időszak a ruszin kivándorlások egyik legaktívabb periódusa is egyben. Mivel abszolút lélekszámot tekintve ez a magyar anyanyelvűeknél sokkal lát-ványosabb, mint a németeknél, ezért feltehető a kérdés, hogy vajon hogyan reagált erre a ruszin társadalmi vezető réteg?9
A nemzetségi összetétel vizsgálata fontos lehet az innen megválasztott képviselők támogatottságának viszonylatában, illetve annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy az ugocsai viszonyok is megerősítik-e azt a feltevést, hogy az ország pereme felé haladva az erős nemzetségi súllyal rendelkező vármegyékben az kormánypárti jelölt esélyesebb a választásokkal kapcsolatban.
Ugocsa közigazgatásilag mindössze két járásra tagolódott, a Tiszáninneni járás központja a megyeszékhely, Nagyszőllős volt, míg a Tiszántúli járás központja Halmi városa. A két járás és egyben képviselőházi választókerület nemzetiségi arányait diag-ramokon ábrázolva pedig a következő képet kapjuk:
2. ábra: Ugocsa vármegye járásainak / választókerületeinek anyanyelvi-nemzetiségi összetétele az 1910-es népszámlálás alapján.
(Forrás: A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 1912. 300–303.) A népszámlálási adatokból látható, hogy a magyar lakosság csak a Halmi központú, Tiszántúli járásban, s egyben választókerületben van abszolút többségben a ruszinok-kal és a megye délkeleti részén élő románokruszinok-kal szemben, míg a Nagyszőllős központú Tiszáninneni járásban és egyben választókerületben már kisebbségben vannak a járás több-ségét kitevő ruszinokkal összemérve. Mindkét járásban, de főként a tiszáninneniben magas
9 A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 1912. 300–303.
Ugocsa vármegye nemzetiségi és felekezeti elitjeinek összetétele 1890–1914 között
a német anyanyelvűek száma, ami a zsidóság jelenlétére utal. Egyéb nemzetiségekkel – fő-ként szlovákokkal, horvátokkal és szerbekkel - csak elvétve találkozunk.
Ugocsára jellemző volt a gazdasági okokra visszavezethető kulturális és nemzeti-ségi tagoltság. Az Alföldön – főként magyarok által lakott, területileg nagy falvaiban – elsősorban mezőgazdasággal és nagyállattenyésztéssel foglalkoztak, a megye nemes-ségének zöme is ezekben a falvakban élt. A déli elhelyezkedésű, vulkáni szigethegyek lejtőin megtelepült falvak főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel, valamint borászat-tal foglalkoztak. Ezekben a falvakban szintén a magyar nemzetiségűek a dominánsak, s szintúgy jelentős nemességgel bírnak, melyek a földbirtok-cenzus következtében je-lentős választói réteget képviseltek.10
A hegyi-, illetve a völgyekben található települések többsége főként ruszin és ro-mán lakosságot takar, az előző típusoknál nagyobb lakosságszámmal és gyérebb ne-mesi hálózattal. Elhelyezkedésük főként az északkeleti és délkeleti részen jellemző.
A megye mindkét városa – Nagyszőllős és Halmi – a korszakban magyar többségű, de Nagyszőllős már ekkor is jelentős ruszin kisebbséggel bír. 11
Egy, a nemzetiségi összetételről készült térképi ábrázolás jól mutathatja, hogy mindhárom jelentős nemzetiség viszonylagos tömböt alkot, melyek között mintegy átmenetként találunk szórványokat és kisebb beékelődéseket is. Nem találkozunk nemzetiségi településterülettel a német ajkú lakosság körében, akik szétszórva éltek Ugocsa településeiben.
10 Kész 2009. 406.
11 Kész 2009. 406.
3. ábra: Ugocsa vármegye anyanyelvi / etnikai térképe az 1910-es népszámlálási adatok alapján. (Saját szerkesztés. Forrás: I. m.: A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása, 1912. 300–303.)
Ugocsa vármegye nemzetiségi és felekezeti elitjeinek összetétele 1890–1914 között
Az ugocsai felekezeti összetétel a következő képet mutatta 1910-ben, ami igazából az egész dualizmus korában jellemző volt: 62% a görögkatolikusok aránya, 15% a refor-mátusoké, majd 13% az izraelita vallásúaké. A ruszin lakosság főként a görögkatolikus vallás követője volt, kisebb görög keleti gócokkal, a magyarok reformátusok és görögkatolikusok, kisebb részben pedig római katolikusok a megyében. Az izraelita vallás aránya a német ajkú lakosság arányával együtt lassú, de folyamatos növekedést mutat a korszakban.12