1887 és 1918 között Ugocsa két választókerülete összesen tíz képviselőt juttatott a tör-vényhozásba, ami azt jelenti, hogy átlagban 6,2 év volt egy-egy képviselő szolgálati ideje. A két választókerületet összehasonlítva nagyobb fokú állandósággal bírt a ti-szántúli körzet, ahol egy képviselő átlagos küldetési ideje 7,75 év volt, míg ugyanez a mutató a tiszáninneni körzetben mindössze 5,2 év.
A képviselőházi választások sokkal nagyobb és élesebb fordulatokat hoztak, mint az alispán személyének mibenléte, annak ellenére, hogy egyetlen képviselő került be el-lenzékiként a parlamentbe a vizsgált időszakban, aki Barta Ödön volt, s az 1910-es vá-lasztás folytán a nagyszőllősi kerületből a 48-as pártonkívüliek csoportjához tartozott.
6. ábra: A képviselőházi választások eredményei Ugocsában 1887–1918.
(Saját szerkesztés. Forrás: Magyarország Tiszti Czím- és Névtára.
9–37. évf. Magyar Kir.)
35 Magyarország Tiszti Czím- és Névtára. 9–37. évf.
Az ábrákból megállapítható, hogy Ugocsa mindkét választókörzetének győztes je-löltje többségében a ciklusban kormányon lévő párthoz vagy koalícióhoz tartozott.
A képviselők közül megválasztásuk előtt sokan a vármegyei közigazgatásban dol-goztak, de pl. Sándor János, Teleszky István és Bródy Ernő korábban semmilyen szál-lal nem kötődött ide. Általános a jogi végzettség és a nemesi cím, kivétel ez alól Barta Ödön és Bródy Ernő. A mandátumhoz jutás életkori sajátosságaiban szélsőségekkel is találkozunk, hiszen br. Perényi Zsigmond már 22 évesen képviselő, míg Fogarassy Zsigmond csak 51 évesen. A megyéhez erősen kötődő képviselők a társadalmi-gazda-sági élet szektoraiból is kivették a részüket. Érdekes szempont lehet, hogy több kép-viselő az országos pozíciók betöltéséből is részt kap: Teleszky István igazságügyi ál-lamtitkár, ifj. Perényi Zsigmond előbb belügyi álál-lamtitkár, majd miniszter. Ugyanez a helyzet Sándor Jánosnál, aki szintén belügyi államtitkár, majd később belügyminisz-ter. A pozíciójuk azonban valószínűleg nem a megye befolyásától függött.36
A fentiekből világosan kiderül, hogy a képviselőházi mandátumot nem egy esetben használták a nagypolitikai színpadra kerülés előzményeként, de ennek ellenkezőjével is találkozunk. Ilyen eset, amikor 1904-ben időközi választást rendeltek a nagyszőllősi körzetben, ahol Tisza István miniszterelnök sógorát, Sándor Jánost indították, aki telje-sen ismeretlen volt a megyében. Sándornak azért volt szüksége képviselői mandátumra, mert korábban belügyi államtitkárrá nevezték ki, s a szokás úgy diktálta, hogy egy ilyen titulushoz képviselőséget is kell szereznie, amitől azonban hamar vissza is vonul.37
Átkanyarodva a választások menetére, általánosságban is elmondható, hogy a tiszáninneni (nagyszőllősi) körzet szavazásainak eredményei egyértelműbbek és nagyobb szavazatkülönbséggel rendelkezők voltak. Az ok – Cieger szerint – a válasz-tókerület nemzetiségi összetételében kereshető (lásd 2. ábra). A ruszinok többsége és kormányhűsége már eleve eldöntötté tehette az eredményt, míg a tiszántúli (halmi) kerületben a magyarság számított a vezető etnikumnak, így az ellenzéki jelölt is esé-lyes lehetett,38 ami viszont ellentmond az országos képnek, amely alapján az ellenzék a nemzetiségi körzeteket könnyebben meg tudja nyerni. Magyarázat lehet az ellent-mondásra, hogy a ruszinoknak még a századfordulón sem volt saját etnikai pártjuk.
A választások rendszerint 70-80%-os részvétellel zajlottak. Az egyértelmű kor-mánypártiság azonban nem jelentett eseménytelen választásokat, hiszen a választá-sonkénti választókerületek 2/3-ában két jelölt is indult, néha azonos pártprogrammal, ami országos szinten nem feltétlenül megszokott.39 Ilyen eset volt, amikor a halmi választókörzetben Szentpály Jenő 1896-os indulása bizonyos fokú szembehelyezke-dés volt a hatalommal, hiszen mást akart indítani a Szabadelvű Párt helyette, mégis megengedték neki – szintén szabadelvű programmal –, hogy induljon, ami után meg is nyerte a körzetét. Az addig már négyszer körzetet nyer Szentpály 1901-ben is elin-dult, sokáig úgy nézett ki, ellenfél nélkül. Néhány nappal a választás előtt azonban 30
36 Cieger 1999. 27–28.
37 Cieger: Érdekek és stratégiák. 98.
38 Cieger 1999. 29.
39 Cieger 1999. 29.
Ugocsa vármegye nemzetiségi és felekezeti elitjeinek összetétele 1890–1914 között
halmi lakos egy földbirtokos ellenjelöltet, Fogarassy Zsigmondot indított ellene, mert Szentpályt túlságosan passzívnak találták. Fogarassy megnyerte a körzetet, ami orszá-gos botrányt okozott, ahol a Szabadelvű Párt jelöltje mindössze 72 szavazattal nyert, a szabadelvű pártból akkor már kilépő Szentpály Jenővel szemben. Az eredménnyel szemben Lipták László adott be petíciót arra hivatkozva, hogy Fogarassy lefizetett és leitatott a szavazati joggal rendelkezők közül kb. 1000 embert, akiket a saját családi birtokán a választás napjáig szinte fogva tartott vasvillás őrökkel. Hosszú huzavona után a kúria Debrecenben tárgyalta az ügyet, s elutasította Lipták László keresetét, így Fogarassyt még kétszer megválasztották.40
A nagyszőllősi körzet legsikeresebb képviselője br. Perényi Zsigmond volt, akit a dualizmus időszaka alatt hétszer választottak képviselővé, s ha a további választá-soktól nem vonul vissza, s helyezteti előtérbe fiát, ifj. Perényi Zsigmondot, szinte bi-zonyos, hogy továbbra is megválasztják - írja Lónyai Sándor egykori bereg-ugocsai főispán.41 Az ifjabb Perényi első választását nagy, mintegy hatszoros szavazatfölénnyel nyeri,42 a másodikon viszont már kihívója is akad, Reimann Gyula fővárosi ügyvéd személyében, akit háromszoros szavazattöbbséggel ver meg, ennek ellenére második mandátumát nem tölti ki egészen. Ifj. Perényi Zsigmond később titkos tanácsosi címet kap, majd pedig a Lipót-renddel is kitüntetik.43
Perényi távozása a nagypolitikába 1904-ben új választásokat eredményezett a ke-rületében, melyen az id. Perényi támogatásával a marosvásárhelyi születésű, közben már belügyi államtitkárrá kinevezett Sándor János volt a legesélyesebb. Ennek hátte-réről már fentebb szóltunk, így csak kihívóit említjük meg, a helyi elit egy része által jelölt szabadelvű Horthy Vilmost és az ellenzéki Nagy Iday Ferencet.44 Sándort ekkor is, s egy évvel később a soron következő 1905-ös választáson is megválasztják, de nem-sokára a kormány bukásával kénytelen távozni.45
A Szabadelvű Párt 1906-os felbomlása után az ugocsai választási események felpö-rögtek, hiszen ekkor indult a legtöbb jelölt egy-egy mandátum megszerzéséért. A hal-mi körzetben három jelölt közül ismét Fogarassy Zsigmondot választották, aki közben a Függetlenségi Párt tagja lett. Nagyszőllősön komoly csatározás alakult ki három je-lölt – Volenszky Kálmán, helyi újságíró és ügyvéd, a Budapest által jeje-lölt Bródy Ernő és Lestár Ödön – között. Lestár Volenszky javára nemsokára visszalépett. A sajtó a helyi jelöltnek számító Volenszkyt támogatta, Bródyt viszont a Demokrata Párt elnöke Vá-zsonyi Vilmos Ugocsában egy népszerűsítő körúton mutatta be. Végül 743-728 arány-ban Bródy Ernő győzött.46 A következő 1910-es választásokon a Nemzeti Munkapárt színeiben látjuk ismét Bródyt, de ezúttal már a halmi körzetben, amit meg is nyer.
40 Pesti Hírlap. 1901. december 12. 5–6.
41 Cieger 1999. 33.
42 Ugocsa 1896. október 25.
43 Bölönyi – Hubai 2004. 415.
44 Ugocsa. 1904. január 10.
45 Cieger 1999. 37.
46 Cieger 1999. 39–40.
Összegezve a vármegyei magyar elittel kapcsolatos információkat, megállapíthat-juk azt, hogy Ugocsa a folyamatos felszámolás és beolvasztás veszélye ellenére meg-őrizte önállóságát, a hivatali tisztviselői kar egészével együtt. Egyes esetekben ettől némileg eltér a főispáni tisztség, mivel ez bizonyos időszakokban Bereg vármegyé-vel megosztott volt. A közigazgatási függetlenség megőrzése összefüggésben van az-zal, hogy Ugocsa – a dualizmus utolsó választási időszakától eltekintve – mindvégig a mindenkori kormánypártok erős támogatója, aminek a helyi politikai- és közélet, ill.
a sajtó is része.
A megyei politikai elit a legfelsőbb szinteken majdnem teljesen magyar jelleget mutat, vagyis a nemzetiségi arányok ellenére Ugocsa ruszin és román társadalmá-nak képviselete közvetlen főispáni kinevezésekben, megválasztott alispánokban vagy főszolgabírókban nem jelenik meg. A kormányzati politika a századforduló-ig ezen nem akar változtatni, ezután is csak az erősödő ruszin ellenzékiség miatt kapnak nagyobb szerepet – főként a gazdaságban, s nem is annyira a politikában – a megye nemzetiségei.
A főispán személye sokkal inkább függött a budapesti politikától, mint a helyi elit érdekérvényesítési képességétől, aminek az eredménye az lett, hogy a vizsgált korszak főispánjainak közel fele semmilyen korábbi kötődést nem mutatott Ugocsához, mint-egy politikai ugródeszkának használta azt.
Ugyanez nem volt elmondható az alsóbb tisztviselői rétegekről – alispán, főszol-gabíró, főírnok stb. –, hiszen vizsgálatunk alapján ők voltak a megyéhez leginkább kötődő politikai elemek, s így hivatali idejük is jóval felülmúlta a főispánokét.
A képviselőházi választások – annak ellenére, hogy egyetlen kivételtől eltekintve mindig a kormánypárti vagy a kormánypárti jelölt valamelyike nyert – izgalmas for-dulatokat hoztak, s akár országos visszhangot is keltettek. A képviselők mindegyi-ke a magyar politikához kapcsolódott, csak ritkán mutatva fel választási ígéretemindegyi-ket a nemzetiségek számára.
Az ugocsai ruszin egyházi és kulturális elit vezetői
Az előző fejezetrészben megtárgyaltuk a magyar elitek leginkább meghatározó tagjait és politikai tevékenységüket a vármegyében vagy országos szinten. Sajnálatos módon Ugocsa ruszin elitjeinek és vezető személyiségeinek feltárása, a morzsák összeszedése a mai napig nem zárult le, s most még mi sem tudunk erre a feladatra teljes egészé-ben vállalkozni, csak mintegy jeleneteket felvillantva próbálunk képet adni a témáról.
A feltárás nehézsége részben a ruszinok politikai tevékenységének alacsony intenzitá-sával magyarázható, részben azzal, hogy az egyházi elitnek a politika csak „másodál-lás” lehetett.
A legfőbb magyarázat talán a források hiánya, hiszen az ugocsai megyei levéltár az első világháború végén a megszálló román hadsereg főhadiszállása lett a környé-ken, ami finoman fogalmazva sem tett jót az iratanyagnak. Ezután a maradék anyagot a csehszlovák és a magyar érában újrarendezték, s Ungvárra, majd vissza Nagyszőllősre
Ugocsa vármegye nemzetiségi és felekezeti elitjeinek összetétele 1890–1914 között
szállították. A szovjet korszak „válogatásai” ismét Ungváron, majd Beregszászban érik a megmaradt forrásokat, melynek során tudatosan kiszelektálták a görögkatolikus ru-szinokkal kapcsolatos iratokat, különösen akkor, ha azok nem a ruszofil-nagyorosz felfogást támasztották alá.47
A görögkatolikus egyház és a ruszin nemzeti ébredés kapcsolata
A görögkatolikus egyházi keretek különösen szoros kapcsolatban álltak a ruszin nem-zetfejlődéssel, amely az 1830-as évektől indul útnak. A papi-értelmiségi mozgatóru-gó teljességgel érthető egy olyan társadalomnál, melyből szinte teljesen hiányoztak a feudális-nemesi, majd később a kapitalista-földbirtokosi viszonyok. Hiányzott a ru-szin ipari tőkés réteg, és az ipari munkásság számaránya is igen csekély mértékű volt.
A nemzeti mozgalom bázisát a görögkatolikus papságon kívül a szűk középbirtokos és gazdagparaszti réteg adta.48
Az egyházi vezetők tevékenységén túl egy kialakuló és megerősödő nemzetiségi mozgalommal is találkozunk a századfordulón, mely egy kulturális-nyelvi ébredés szakaszában volt, s csak nagyon lassan haladt a politikai szakaszba való átlépés felé49. A haladás főként a Katolikus Néppártnak volt köszönhető, ill. a Kelet c. politikai heti-lapnak, amely köré igyekezett tömörülni a ruszin értelmiség.
A ruszin nemzeti mozgalomra nagy hatást gyakoroltak a tengerentúlra kivándorolt ruszinok, valamint a cári Oroszországból érkező ortodox propaganda is, mely az ún.
skizma mozgalomban nyilvánul meg.50
1895 augusztusában újjáalakították az 1864-ben egyszer már létrehozott, de ké-sőbb megszűnő Szent Bazil Társulatot, amely innentől 1902-ig működött. A társulat célja a munkácsi és az eperjesi görögkatolikus egyházmegyékben élők művelődésének előmozdítása volt. Főként a ruszin értelmiséget tömörítette magába. Megtalálhatóak benne a különböző ruszin politikai gondolatok, főként a ruszofil irányzat. Felbomlá-sának is pont ez a sokoldalúsága volt az oka. A Szent Bazil Társulat a kormány ma-gyarosító politikájával szemben jó szövetségesre talált a Katolikus Néppártban, amely a ruszin értelmiségi és egyházi körök számára hatásos nemzetiségi programmal állt elő.51 A társulat és a görögkatolikus egyház egyfajta szimbiózisban élt, hiszen irányí-tója a görögkatolikus egyház volt, melyet az alapszabály 1., 2. és 4. paragrafusában is rögzítettek.52
A Szent Bazil Társulat több lapot és újságot indít, melyek közül egy a 800 példány-ban megjelenő Nauka volt, melynek szerkesztőbizottságápéldány-ban ült a társulat egyetlen általunk ismert ugocsai tagja, Szabó Eumen (1859–1934), akit 1866-ban szentelnek
47 Csatáry 2017. 120–121.
48 Kolomiec 1962. 11.
49 Katus 1983. 1043.
50 Lásd: Gönczi 2008.
51 Mayer 1977. 68.
52 Botlik 1997. 87.
pappá, majd később nagyszőllősi esperes-lelkész lett, aki egyben a lap szellemi irányí-tója is volt. Később Szabó több orosz nyelvészeti munka megalkoirányí-tója is, mint a ruszofil irányzat egyik alapembere.53