A vállalat eredményes működéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a döntéseket a megfelelő időben hozzák meg. Ez a döntési szintek mindegyikére igaz, legyen az stratégiai, irányítási vagy operatív döntés. A döntések meghozatalához információra van szükség. Az információk a döntések inputjaiként értelmezhetők, és a gyakorlati életben ugyanúgy nélkülözhetetlenek, mint a vállalat működéséhez szükséges más erőforrások.
A vállalat információs rendszere az a rendszer, amely folyamatosan figyeli a vállalat környezetére vonatkozó és abból származtatható információkat, és ezzel egyidejűleg kezeli és figyeli a vállalatban zajló tevékenységekre, a vállalat és környezete közötti tranzakciókra vonatkozó adatokat is. Működése során mindezeket rendszerezi, feldolgozza, és hasznosítható információként bocsátja a döntéshozók rendelkezésére. Könnyen belátható, hogy az információ minősége, megbízhatósága, mennyisége, a megfelelő időben, a megfelelő döntési szinten való rendelkezésre állása a stratégiai tervek szakmai megalapozottságát és megvalósításának esélyeit alapvetően meghatározza. Ez annál is inkább így van, mert a jó információ mindig rendelkezik valami „plusszal” ami a döntéshozó ismeretét kiegészíti, hozzájárulva ezzel a döntés bizonytalanságának és kockázatának csökkentéséhez.
A vállalati információs rendszer sokféle szempont szerint értelmezhető struktúrát alkot.
Három fő alrendszerre bontható, mint:
számviteli információs rendszer,
vezetői információs rendszer,
informális információs rendszer.
A számviteli információs rendszer pénzügyi információkat biztosít a döntéshozók (pl. állam, külső befektetők stb.) számára a vállalat működésének megítéléséhez, a különböző pénzügyi kimutatások elvégzéséhez.
A vezetői információs rendszer elsősorban a vezetői döntések támogatását szolgálja. Az információ megjelenítése lehet számszerű és nem számszerű formában. A napjainkban jellemző integrált „ember-számítógép rendszer” elsősorban a gazdasági döntésekhez szükséges és felhasználható információkat szolgáltatja.
Az informális információs rendszer elsősorban a vállalati kultúrához, a vállalat szociológiai jellemzőihez kötődő, ezekből levezethető struktúraként értelmezhető. Az informális információk a vállalati működés rugalmasságát, alkalmazkodóképességének javítását segítik elő.
A vállalatoknál a három alrendszer egy integrált rendszert kell, hogy alkosson, egyben biztosítva az információáramlás szabályozását is. Az információáramlás kötetlenebb formája a kommunikáció. A stratégiai kommunikáció célja a megfogalmazott stratégiai célok, programok eljuttatása az érintettekhez. A vállalaton belüli kommunikáció lehet bürokratikus és adhokratikus. A bürokratikus kommunikációt a túlzott hivatalos hang, merev szabályok, a túlzott írásbeliség stb. jellemzi. Az adhokráciát ennek ellenkezője, a humán kapcsolatok közvetlenebbé tétele, a formalitások visszaszorítása, az információáramlás gyorsítása és hatékonyabbá tétele stb. jellemzi. A kommunikáció tehát a humán oldalt helyezi előtérbe az információs rendszer működtetésében.
Napjainkban a kommunikáció és a számítástechnikai eszközök együttes alkalmazása új lehetőségeket, megoldásokat keltett életre. Ilyen új lehetőségként lehet megemlíteni az alábbiakat: pl. vállalati központi adatbázisok, a vezetői döntést támogató rendszerek, a különböző szakértői rendszerek stb.
Fontos hangsúlyozni, hogy a vállalat információs rendszerének fejlettségi szintje – erre az elemzési módszerek ismertetésénél is utalunk - fontos eleme a stratégia megvalósításának. Az információs rendszerek ugrásszerű fejlődése és a menedzsment egyre nagyobb igénye a megbízható információk iránt hívta életre azt a funkciót, amely elsődlegesen a felső szintű vezetés szempontjából hangolja össze a vállalat tervezési, ellenőrzési és információellátási tevékenységét, és napjainkban már szervezeti egységként is kifejezésre jut. Ez a funkció a kontrolling. A kontrolling egység vezetője a vezetési hierarchia magasabb szintjén helyezkedik el. A kontrolling rendszer struktúráját a 39. ábra szemlélteti.
A kontrolling feladata: létrehozni a tervezési és információs rendszert és gondoskodni annak működtetéséről. Az ellenőrzéshez, értékeléshez és elemzéshez a pénzügyi és vezetői számviteli rendszertől kapott információkat használja fel. Ezeket az információkat feldolgozza a felső vezetés számára. A teljesítmények elemzéséhez szükséges adatbázist szintén a számviteli rendszerből meríti. A tervezési rendszerhez való kapcsolódásának főbb sajátossága, hogy módszertanilag és szakmailag előkészíti és ellenőrzi a tervkészítés folyamatát, összehangolja az egyes terv részeket, és azokat szintén előterjeszti a felső vezetés számára. Ez a feladat valamennyi tervtípusra kiterjed. A kontrolling szervezet folyamatosan figyeli (monitorizálja) és értékeli a vállalat működését. Az eredményekről a teljesítmények mérésére kialakított mutatószámokon keresztül tájékozatja a felső szintű vezetést. A vezetés a kapott információk alapján dönt a szükséges korrekciók helyéről, módjáról, azaz megtörténik a visszacsatolás. A döntések szakmai felelősei az érintett szakterületek vezetői.
39. ábra: A kontrolling-rendszer struktúrája
Forrás: Horváth és Partner, (1997) alapján a szerző
Információellátási rendszer - vezetői számvitel – beszámoló rendszer tervezési rendszer
- stratégiai – taktikai – operatív
Stratégia Szervezeti
felépítés
Kontrollingrend-szer - feladatok - szervezet - eszközök Vezetési rendszer
Számítástechnika
Irodalomjegyzék
Barakonyi K. – Kotler P.(1993): Stratégiai management. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Bárány L-né (főszerk.) (2003): Magyar Nagylexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó. p. 628.
Béhm I.(1994): Vállalkozások pénzügyi tervezése. Budapest: NOVORG Kft. pp. 183-263.
Béhm I.(1995): Gazdasági mutatók és alkalmazásuk III. Számvitel és könyvvizsgálat. XL. 3.
pp. 225-247.
Bélyácz I. (2007): A vállalati pénzügyek alapjai. Budapesti Corvinus Egyetem: AULA Kiadó Kft. pp. 361-373.
Brealey-Myers (1993): Modern vállalati pénzügyek. Első kötet. Budapest: Panem Kft.
Második javított kiadás. pp. 463-484.
Brüll M. (főszerk.) (1987): Közgazdasági Kislexikon. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. p.173.
Buzás Gy. – Nemessályi Zs. – Székely Cs. (szerk.) (2000): Mezőgazdasági üzemtan II.
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
Chikán A. (2001): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest.
Csáki Cs. (1982): Mezőgazdasági rendszerek tervezése és prognosztizálása. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. p.14.
Dobák M. (1996): Szervezeti formák és vezetés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
E. Cohen (1997): Fonds de roulement, besoin en fonds de roulement et tresorerie. Chaptire 9, Analyse Financiére .4 édition, Economica, Paris. pp. 267-300.
I.G. Dambolena–J.M. Shulman (1988): A Primary Rule for Detecting Bankruptcy: Watch The Cash. Financial Analysts Journal, September/Oktober, 44. 5. pp. 74-78.
J. Markham Collinns-Rebecca. A. Collins (1963): About finances not only for financial experts. Co-Nex-Training Bt. ISBN 963 04 3269 2.
Hámori É.(2000): Zseb-közgazdasági érdekelteknek és érdeklődőnek. Budapest. p.46.
H.M.Coombs-D.E.Jenkins (2002): Public Sector, Financial Management. Third Edition.
ISBN 1-86152-675-X. pp.158.
Illés I-né (1994): Társaságok pénzügyei. Budapest: SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt. pp. 270-361.
Illés I-né(1994): Társaságok pénzügyei. PSZF. Budapest, Kézirat.
Jakobs O.H.(2000): Mérlegelemzés. Kossuth Kiadó, Budapest.
Katits E. – Suvák L.(2000): Egy vállalat pénzügyi elemzése a „TervEl 2000” szoftverrel.
Bankszemle, 12. szám. Pp.38-62.
Kiss K. (1975): Álló- és forgóeszközök. In,: Dobos K.-Tóth M. szerk. A vállalati gazdálkodás alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 286-309.
Losonczi Cs. – Magyar G.(1993): Pénzügyek a gazdaságban. JUVENT, Budapest, p. 212.
Muraközy T.-Zánkai G. szerk.(1973): Közgazdasági ÁBC. Mezőgazdasági Kiadó, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. p.159.
Péter Zs. – Pupos T. (2007): Methodological issues of capital nedds. „Small Business Finance
& Banking Services in Developing Countries”. University of Glamorgen, on April 17-18.
2007.
Péter Zs. - Pupos T.– Simon-Kis T.(2009): The financial management system as functional strategy in the corporation competitiveness. AVA congress AVA4. (26th-27th March 2009) Potori N. szerk. (2004): A főbb mezőgazdasági ágazatok élet- és versenyképességének számszerűsíthető szakmai és ökonómiai követelményei. AKI, Budapest.
Pupos T.(1996): Vállalati pénzügyek (Módszertani alapok). Keszthely. Kari jegyzet.
Pupos T.- Demeter Gy. (2004): Forgóeszközök, forgótőke és a mezőgazdasági termelés sajátosságai. IX. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös.
Pupos T. (2005): A tőkeszükséglet meghatározásának módszertani kérdései. In: Jávor A.
(szerk.) A mezőgazdaság tőkeszükséglete és hatékonysága. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar. pp. 35-41.
Pupos T.-Péter Zs.(2007): A vállalatok pénzügyi helyzete vizsgálatának módszertani kérdései az éves beszámoló adatbázisában. Elszámolások, Feladatok, módszerek és a számvitel oktatása. (119-124.o.)
Pupos T.-Péter Zs.(2007): Forgótőke, nettó forgótóke és a likviditás. AVA 3 Nemzetközi Konferencia.
Pupos T.-Péter Zs.(2007) A forgótőke és a pénzügyi stabilitás összefüggései. XLIX.
Georgikon Napok.
Pupos T. – Péter Zs. – Ábel I. (2008): A hatályos számviteli szabályok és a menedzsment mozgástere 1959-től napjainkig. Hagyományok és új kihívások a számvitel területén; 140 éves a számvitel oktatása a debreceni gazdasági felsőoktatásban. Debrecen 2008. október 10.
Tudományos konferencia.
Pupos T.- Péter Zs.- Demeter Gy. (2009): The interpretation of working capital and its elements, working capital management. Studies in Agricultural Economics No. 110. p. 85-104. (2009) HU ISSN 1418 2106
Pupos T.- Péter Zs. (2009): A termelési folyamat, mint a vállalati versenyképesség elsődleges színtere. II. Kaposvári Gazdaságtudományi Konferencia (2009. április 2-3.)
Pupos T. – Péter Zs. – Kis Simon T. – Gór A. (2010): A forgótőke és elemeinek értelmezése, valamint a forgótőke-menedzsment. Gazdálkodás 54. évfolyam 5. szám. pp. 488 – 498.
Sövényházi Z-né-Tóth A. (1979): Eszközlekötés a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Takács J. (1995): Működő tőke hatása a vállalkozások fizetőképességére. Számvitel és könyvvizsgálat. XL. 2. pp. 60-62.
Tétényi Z. - Gyulai I. (2001): Vállalkozás finanszírozás. SALDO Rt. Budapest.
Tététnyi V. (1997): Pénzügyi és vállalkozásfinanszírozási ismeretek. Perfekt, 012/1997.
Budapest. p.336.
T. Pupos –Zsolt P.- G. Horváth (2008): Methodological issues of determining capital needs.
Banks and Bank Systems Volume 3, Issue 3, pp.31-34.
Tibor P. – Tünde Kis S. – Zsolt P. (2010): The Interpretation of Working Capital and Its Elements, as the Theoretical Basis of Operative Management. III. International Interdisciplinary Technical Conference of Young Scientists 19 – 21 May 2010, Poznan, Poland. Proceedings ISBN 978-83-926896-2-1 p. 541-546.
Zilahi M.G. – Szabó (1990): Vállalati számvitel a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó Kft, Budapest.