A vállalat, helye a társadalom és nemzetgazdaság rendszerében

„A gazdaság a társadalom anyagi létszférája, az anyagi javak és szolgáltatások előállításával, elosztásával, forgalmazásával és fogyasztásával összefüggő jelenségek és kölcsönhatások összessége. A gazdaság legfontosabb szereplője az ember. Az ember, aki a termelés során tudatosan hasznosítja és fejleszti saját képességeit, használja és tökéletesíti a természetben található erőforrásokat, a termeléshez szükséges eszközeit gazdasági céljainak megfelelően kombinálja a termelés erőforrásait. A termeléshez ugyanis termelési tényezőket kell felhasználni. Termelési tényezőknek nevezzük a javak és szolgáltatások előállítása során felhasznált gazdasági erőforrásokat.” (Farkasné – Molnár, 2007) A termelési tényezőket többféleképpen csoportosíthatjuk :

 elsődleges termelési tényezők, amelyek a mezőgazdasági termelés alapjait jelentik.

Nem a termelőegységek hozzák létre, de a termelési folyamatokban felhasználják azokat. Ide tartoznak:

o a természeti tényezők, amelyek külső adottságként jelennek meg a gazdaságban (például éghajlat, időjárási viszonyok, talajadottság)

o a népesség, amely adott történelmi folyamatoktól és erkölcsi szokásoktól függenek, minőségét pedig – mint a munkaerő szakképzettsége- társadalmi és gazdasági adottságok határozzák meg.

 tőketényezők, (termelt tőkejavak) Ide tartoznak

o a termelt tőkejavak, amelyeket gazdasági folyamatokban állítanak elő.

o a pénz- és értékpapír tőkejavak, a gazdasági folyamatok elszámolási és csere eszközei, melyek a termelt tőkejavak mozgását biztosítják.

A termelési tényezők csoportosítása funkciójuk szerint:

 természeti tényezők (éghajlat, időjárás, termőföld, vizek)

 munka- munkaerő tényezők, amely az ember mindazon szellemi, fizikai képességének összességét tartalmazza, mely a termelési tevékenység során felhasználható.

 tőkejavak, azok a mesterséges eszközök, amelyeket a termelés folyamatában felhasználnak

 vállalkozó, az embernek azon képességét, készségét jelenti, amellyel a többi termelési tényezőt kombinálja. Az e funkcióra specializálódott csoportot menedzsereknek nevezzük.

 közgazdasági tényezők, szabályzók, amelyek a vállalat termelését szabályozzák.

 különféle önkéntes állampolgári csoportosulások, társadalmi közösségek, amelyek egy-egy kisebb embercsoport speciális érdekeit képviselik.

 információ

A termelési tényezőket csoportosíthatjuk a vállalkozó szempontjából is, hogy azok a vállalkozótól függően vagy függetlenül működnek:

 a vállalkozótól független termelési tényezők:

o természeti tényezők,

o közgazdasági tényezők, szabályozók o különféle társadalmi közösségek o információ.

 a vállalkozótól függő termelési tényezők:

o tőkejavak,

o munkaerő. (Pfau, 2007)

„A vállalkozás, mint termelési tényező vállalkozói képességeivel, felkészültségével irányítja és ellenőrzi a termelési folyamatokat, felhasználja, tudatosan összehangolja a többi termelési tényezőt. A vállalkozási (üzleti) szervezetek alapvető funkciója a fogyasztói szükségletek kielégítésére alkalmas javak és szolgáltatások előállítása, vagyis a termelés. E szervezetek tehát a termelés alapegységei. Piaci, árutermelői feltételek között tevékenységük értelme ennek ellenére közvetlenül nem az, hogy mit és mennyit termelnek, hanem a minél nagyobb profit megszerzése. A vállalkozások tevékenységének legfontosabb jellemzői:

- az önállóság, egymástól és a gazdasági többi szereplőitől való gazdasági elkülönültség - a profitérdekeltség (bevételei hosszú távon haladják meg kiadásait)

- befektetés és kockázatvállalás (az erőforrásokat a profitszerzés érdekében mobilizálják, de a profit előre nem garantált, fennáll a kudarc lehetősége is),

- tényleges eredményességét a valóságos piac minősíti

- a verseny (gazdasági működésük a közöttük fennálló konkurencia keretében zajlik)”

(Farkasné – Molnár, 2007)

1.5.2. A vállalat társadalmi szerepe és társadalmi felelősségvállalása

Ahogy az 1.1. fejezetben már láthattuk, a vállalat alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérése mellett. De míg a fogyasztói igények korlátlanok, a kielégítésüket szolgáló erőforrások már szűkösen állnak a vállalkozó rendelkezésére. A vállalatok alapvető társadalmi szerepe, hogy ezt a problémát minél hatékonyabban oldják fel. „ A hatékonyság követelményének megvalósításához elengedhetetlen a társadalmi munkamegosztás. Ha ugyanis az emberek specializálódnak, nagyobb szakértelemmel és rutinnal végzik saját munkájukat, s így hatékonyabbak lehetnek. A specializáció megjelenése azonban szükségképpen és azonnal felveti a tevékenységcsere és a koordináció igényét: a specializálódott egyének tevékenységük eredményét átadják a többieknek. ahhoz, hogy ez a társadalmi tevékenységcsere hatékonyan végbemenjen, léteznie kell olyan személyeknek, illetve szervezetnek, amelyeke ennek végrehajtására szakosodnak. Ezek a személyek a vállalkozók, ezek a szervezetek a vállalatok.”(Chikán, 2009)

7. ábra: A vállalat társadalmi felelősségének szintjei (Carrol 1991 nyomán)

Forrás: Chikán, 2008

Napjainkban a vállalatokkal szemben támasztott elvárások nemcsak a munkahelyteremtésre és a gazdasági teljesítményre terjednek ki, hanem egyre nagyobb szerepet kap a környezeti hatások mérsékelése is, amelyben a vállalatoknak kiemelt szerepük van. A CSR (Corporate Social Responsibility) vállalati társadalomi

felelősségvállalást jelent, amely szerint a vállalatok önkéntes alapon, környezeti és társadalmi érdekeket szolgáló elemeket is beépítenek tevékenységükbe.

A vállalat társadalmi felelősségének szintjeit Chikán Attila (2008) nyomán az 7.

ábra szemlélteti. Az átfogó társadalmi értékelést a gazdasági felelősség, a jogi felelősség, az etikus magatartás és az önkéntes társadalomtámogatás alakítja ki. A gazdasági és jogi felelősséget a társadalom kötelező jelleggel írja elő a vállalatoknak. Az etikus magatartás elvárható, az önkéntes társadalomtámogatás pedig kívánatos a vállalkozás részéről.

A gazdasági felelősség a legelső szint, amely szerint a vállalatnak nyereséget kell termelnie ahhoz, hogy a vállalat érintettjeinek elvárásai teljesüljenek illetve, hogy a vállalat fennmaradjon. A második szint a jogi felelősség, amely azokat az előírásokat, törvényeket és jogszabályokat tartalmazza, amelyeket a vállalkozásnak be kell tartania működése során (például adófizetés). A gazdasági és a jogi felelősség az Európai Unió szerint kötelező jellege miatt nem tartozik a vállalati társadalmi felelősségvállalás körébe. (Hiszen amint említettük, csak azok tartoznak ide, amelyeket a vállalat önkéntes alapon épít bele a tevékenységébe.) Az etikus magatartás (etikus felelősség) a harmadik szint, amelyet már a jog nem szabályoz, de a társadalom elvárja, hogy a vállalat megfeleljen a kialakított normáknak, értékeknek. Mivel országonként eltérő kultúra alakult ki, ezért a kialakított normák és értékek is eltérőek lehetnek (például foglalkoztatás körülményei, környezetvédelem). A legfelsőbb szint az önkéntes társadalomtámogatás (filantrópikus felelősség), amely a társadalom részéről inkább csak kívánatos és a vállalat önkéntes alapon építi be tevékenységébe. Ide tartoznak az olyan tevékenységek, amelyeket a vállalat a társadalom életminőségének javítása érdekében tesz, mint például a művészek és a közoktatás támogatása valamint a tudományos alapkutatások. Az etikus magatartás és az önkéntes társadalomtámogatás között az a különbség, hogy ha a vállalat az előbbinek nem felel meg, akkor a társadalom negatívan ítéli meg, míg ha az utóbbit nem teljesíti, akkor ez nem következik be.

1.5.3. A vállalat környezeti és ökológiai felelősségvállalása

A vállalkozás a tevékenységét természeti környezetben folytatja, így alapvető társadalmi elvárás, hogy megóvja azt. Napjainkban egyre többet foglalkoznak a vállalkozások környezeti és ökológiai felelősségvállalásával, hiszen tevékenységük nagyban befolyásolják a környezet állapotát, illetve az abban bekövetkező változásokat. Chikán Attila (2008) megfogalmazása szerint „a gazdaság környezetbe való beavatkozása három fő módon történik:

 erőforrások kivétele a természetből (így pl. bányászat, fakitermelés, aratás);

 kibocsátások (vissza) juttatása a természetbe (pl. a levegő, a vízszennyezés, növényvédő szerek, állatgyógyszerek);

 strukturális beavatkozások a természet egységein (pl. őshonos fajok kiirtása, újak telepítése, autópálya építés, városok terjeszkedése).”

A fenntartható fejlődés az Unesco meghatározása szerint „a társadalmi haladás - méltányos életkörülmények, szociális jólét - elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A fenntartható fejlődés a tágan értelmezett életminőség javulását szolgálja, ezért a szociális jólét elérését, megtartását elősegítő gazdasági fejlődéssel együtt kell érvényesülnie a szociális igazságosságnak és az esélyegyenlőségnek, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy a természeti környezet eltartó-képességével összhangban lehet csak a társadalom reális szükségleteinek a kielégítéséről gondoskodni, a környezet eltartó képessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. A gazdaság azokat az erőforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet állít elő és termel újra, a jólétet biztosító

hosszú távú fejlődés érdekében tehát kulcsfontosságú ezen újratermelő folyamat fenntarthatóságának biztosítása.”

8. ábra: Hármas optimalizálás

Forrás: Polák, 2012

A fenntartható fejlődés a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot ötvözi (8. ábra) amelyet a Triple Bottom Line terminológia 3 P-ként emleget: People (Társadalom), Profit (Gazdaság) és Planet (Környezet). Ennek alapján a vállalatoknak a profit szerzés mellett működésük során a környezet és társadalom érdekeit is figyelembe kell venni, mellyel megteremti az egyensúlyt a gazdasági érdekek és a szociális és környezetvédelmi elvárások között.

„Az Európai Unió által is nagy erőkkel propagált érvelés szerint a 21. század felvilágosult vállalata immár környezettudatosan és a társadalmat is segítve kell, hogy működjön, másképpen nem lehetséges a versenyképesség és a „fenntartható gazdasági növekedés”. Ezt kisebb-nagyobb meggyőződéssel ma már mindenki elfogadja egy olvadó jégsapkákról és gazdaságtalan közintézményekről szóló hírektől hangos korban.” (Tóth, 2007)

Ellenőrző kérdések

1. Fogalmazza meg, miért van szükség a társadalmi felelősségvállalásra?

2. Mutassa be a kötelező, az elvárható és a kívánható elemeket a vállalati felelősségvállalás modelljén keresztül!

3. Milyen szerepet töltenek be a vállalkozások a nemzetgazdaságban?

4. Sorolja fel az elsődleges termelési tényezőket!

5. Csoportosítsa a termelési tényezőket a tanult szempontok szerint!

Kompetenciát fejlesztő kérdések:

1. Keressen példát, hogyan valósul meg a hármas optimalizálás egy konkrét vállalat esetében!

2. Hogyan érvényesül a társadalmi felelősségvállalás a gyakorlatban?

3. Keressen példát arra, hogy milyen strukturális beavatkozásai vannak a vállalatnak a környezetre vonatkozóan!