A mezőgazdasági vállalkozások tervezésének specialitásai

A mezőgazdasági vállalkozások tervezése során kiemelt specialitás az időjárásnak való kitettség, így a tervezést a szokásosnál nagyobb bizonytalanság övezi, ezért a kockázatmenedzsmentnek a tervezési folyamatban kiemelt szerepet kell szánni. A leggyakoribb módszer ezen a téren az érzékenységvizsgálaton belül a szcenárióelemzés, amikor az egyes tervváltozatokat a főbb ható tényezők lehetséges szcenárióinak (optimista, átlagos és pesszimista) kombinációi szerint dolgozzuk ki. A legfontosabb ható tényezők a szcenárióelemzés során: (1) elérhető hozamok, gabonánál a betakarításkori nedvességtartalom; (2) értékesítési árak (pl. gabona, tej, élőállat, stb.), melyek ingadozás messze meghaladja az ipari termékek és egyéb szolgáltatások árszínvonal-változását; (3) üzemanyag árak; (4) vetőmag árak; (5) műtrágya árak; (6) energiaárakon keresztül a mezőgazdasági szolgáltatások árai, ezek közül is kiemelve a szárítási költségeket; (7) logisztikai költségek; (8) takarmányárak; (9) szaporító anyag árak; (10) hízlalási alapanyag árak.

A mezőgazdasági vállalkozások gyakorlatára az ágazati tervezés a jellemző. Az ágazati tervezési rendszer szervezeti, agrotechnikai és technológiai, valamint számviteli alapokon nyugszik. Az ágazati tervezés sorrendje a következő:

1. Helyzetfelmérés és helyzetelemzés (ökológiai és közgazdasági adottságok, erőforrások, múltbeli eredmények és ráfordítások, tapasztalatok, kockázati tényezők);

2. Részletes technológiai tervek kidolgozása, a ráfordítások tervezése (naturális mértékegységekben);

3. Hozamok és termelési előirányzatok tervezése (naturális mértékegységekben);

4. Termékforgalom tervezése (belső felhasználás és értékesítés);

5. A termelési érték és az árbevétel kalkulációja;

6. A készletforgalom tervezése;

7. A termelési költségek kalkulációja;

8. A fedezeti összeg, a nettó jövedelem és jövedelmezőség kalkulációja;

9. Összesítő és mérleg kimutatások tervezése.

A helyzetfelmérés készülhet egyszerű összeírás alapján és előre elkészített adatlapok segítségével. A helyzetfelmérés lehetőleg ne csak az utolsó gazdasági évre, hanem egy hosszabb időszakra vonatkozzon, pl. az elmúlt három évre. Ha az előző években is terveztünk, akkor az egyik legfontosabb terület a terv és tény adatok összevetése és az eltérések okainak részletes elemzése. A helyzetfelmérés legfontosabb elemei a következőképpen csoportosíthatók: (1) természeti adottságok; (2) közgazdasági, társadalmi adottságok és jogszabályi környezet; (3) rendelkezésre álló erőforrások; (4) a termelés szerkezete; (5) a ráfordítások és hozamok színvonala; (6) árviszonyok; (7) termelési költség, termelési érték és nettó jövedelem; (8) pénzügyi helyzet; (9) térképek és szükséges egyéb mellékletek.

Első lépésben fel kell mérni a tervezés során felhasználandó (saját és külső forrásokból beszerezhető) adatok körét. Fontos mérlegelni az adatok pontosságát, megbízhatóságát, és ha szükséges, elvégezni a korrekciókat. Nagyon hasznosak lehetnek az előző évek termelési adatai, technológiai paraméterei, pénzügyi és számviteli nyilvántartásai.

A tervezési munka második fázisa egy vázlatos koncepció terv elkészítése, amelyben meghatározzuk és ha lehet számszerűsítjük a számszerűsíthető ágazati célkitűzéseinket és a legfontosabb alapelveket, amelyeket alkalmazni kívánunk a tervezés során.

A megfelelő adatok birtokában megtervezzük az alkalmazandó technológiát és az ezzel elérhető legfontosabb technológiai paramétereket. Állattenyésztési tevékenységek esetében a technológiát alapvetően meghatározza a termelő infrastruktúra milyensége és annak műszaki, technikai állapota, az állatállomány genetikai háttere, egészségi állapota, így a viszonylag kicsi a mozgástér, míg a szántóföldi növénytermesztés és a kertészeti és szőlészeti kultúrák esetében kicsit nagyobb a mozgástere a gazdálkodónak. A növénytermesztés során az agrotechnikai beavatkozások milyensége és időbelisége, a felhasznált anyagok milyensége (műtrágyák, növényvédőszerek, stb.) jobban kombinálható, viszont a hozamok ingadozási is számottevőbb. A technológia így alapvetően determinálja a ráfordításainkat és az elérhető hozamokat, melyek természetesen bizonyos intervallumok között ingadoznak.

A növénytermesztési technológia tervezése az időbeli egymásutániságot követi, vagyis dekádonként, táblaszinten területegységre, vagy táblaméretre vetítve részletesen megtervezzük az egyes munkaműveleteket, azok anyag és munkaerő igényével egyetemben.

Minden munkaművelet esetében kimutatásra kerül az (1) erőgép-munkagép kapcsolat és annak szükséges óraszáma, majd ugyanez (2) a szakképzett és szakképzetlen kézimunka szükségletre, (3) a munkaművelethez kapcsolódó anyagfelhasználás (pl. szervestrágya, műtrágya, vetőmag, palánta, növényvédőszer, mezőgazdasági fólia, stb.). Ez a technológiai terv az alapja az összes többi kapcsolódó kimutatásnak.

Állattenyésztés tervezése során, az alkalmazandó technológia megtervezése után a technológiai paraméterekből levezetve tervezzük meg az állatállomány-változást (állatállomány-változási terv) legalább havi, de inkább heti részletezettséggel.

A részletes technológiai tervekből már levezethetjük az elérhető hozamokat, vagyis az értékesítésre és belső felhasználásra kerülő termékek körét. A rendelkezésre álló információk alapján becsüljük meg a várható értékesítési árakat. Az értékesítési árak és hozamok birtokában kiszámítható az éves árbevétel és a termelési érték, de ne feledkezzünk meg ezek realizálásának időbeliségéről sem. A mindenkori készletek változását is itt kell megtervezni, amelyikből fontosságát tekintve kiemelkednek a takarmánykészletek és a növénytermesztési ágazatok takarmánytermesztési területeinek összehangolása az állattenyésztés igényeivel.

A hozamok és a termelési érték után a munkaerő felhasználást indokolt megtervezni, mind naturáliákban (óra), mind pénzértékben kifejezve (Ft). A munkaerő szükséglet után következhet a gépi munkák, segédüzemági szolgáltatások megtervezése, illetve összesítése a technológia alapján, mely történhet a felhasznált üzemóra, normál hektár és egy hektárra vetített normálköltségek alapján. Napjainkban az utóbbi az elterjedtebb.

Ezek után érdemes megtervezni az ágazat által használt befektetett eszközökkel (épületek, gépek, berendezések, stb.) kapcsolatos munkálatokat és költségeket. A legfontosabb teendő az amortizációs és a javítási, fenntartási költségek kalkulációja.

Ha az előzőekben részletezett lépéseket elvégeztük, következhet az ágazat összes tervezett termelési költségének a számbavétele. A termelési költségek kimutatása után célszerű kiszámolni a termékegységre jutó költségek nagyságát, vagyis az egyes termékek önköltségét a melléktermékek értékével való korrigálás után. Az önköltség lehetővé teszi az egyszerű összevetést az értékesítési árakkal és a kettő különbsége, közvetlenül mutatja a termékegységre jutó nettó jövedelem nagyságát.

Ha rendelkezésünkre állnak legalább havi bontásban a konkrét kiadásaink és bevételeink, akkor elkészítjük a pénzforgalmi tervünket, mely tervezhetővé teszi a mezőgazdasági vállalkozás likviditását.

A tervezés utolsó fázisa az összesítő és mérleg táblázatok kimunkálása, valamint a legfontosabb hatékonysági mutatók kiszámítása. Ha a terv a későbbiekben bemutatott számítógépes modell szerint készült, akkor elvégezhetjük a modell érzékenységvizsgálatát, ezzel bizonyos szinten kezelve a kockázatot, és ez, illetve a hatékonysági mutatók alapján készítjük majd el a terv szöveges értékelését.

Könnyen belátható, hogy ha minden terméket vagy szolgáltatást önállóan vennénk figyelembe a tervezés során, akkor ez a mezőgazdasági vállalatban zajló tevékenységek esetében rendkívül elaprózott szerkezeti tagolását eredményezné. Ezért, azokat a termékeket, vagy szolgáltatásokat, amelyeket azonos technológiai folyamattal kerülnek előállításra, mérhető a vállalati jövedelemhez való hozzájárulása, célszerű összevontan kezelni. Ezen ismérvek szerint rendszerbe foglalt egységeket nevezzük ágazatoknak, melyeket egyben a tervezés és az ökonómiai értékelés egységeiként kezelünk. A tervezés alapegységei tehát az ágazatok.