Egy országnak, mindenkori kormányának a fels oktatás terén is kell legyen – legalább középtávú – stratégiája. Ideális helyzet, ha ez kormányciklusokon átível , társadalmi és politikai konszenzuson alapszik. A mi helyzetünk az 1990-es törvénymódosításkor és az
13 EUA-tag: ŰűE, ŰME, DE, ELTE, KKE, ME, NKE, NYME, ÓE, PTE, SE, SZIE, SZTE, társult tag: ŰGF, SZE.
14 A Magna Charta Universitatum nyilatkozatot aláíró egyetemek: ŰűE, ŰME, ELTE, KEE, KLTE, ME, PE, PTE, SE, SZIE, SZTE.
1993-as törvényelfogadáskor még ilyen volt, de már régóta nem ilyen: fels oktatásunk
„aktuális” jöv képe azóta igen gyakran változott.15
Az utóbbi néhány évben meglehet sen hektikus elképzelések és megfogalmazások je-lentek meg koherens stratégia helyett. Fontos ezeket számon tartani, mert hozzájárultak a fels oktatás egészében megjelen feszültségekhez, ellentmondásokhoz, arra árnyékot vet társadalmipolitikai megítéléshez, kölcsönös elégedetlenségekhez. A magyar fels -oktatás egyel re nincs mély válságban, s t „a nemzetközi mez nyben gyakran meglep en jól teljesít”– mondotta Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben az MRK plénumán. Jelen-t s munkanélküliséggel küzd Jelen-társadalmunkban még mindig messze legkisebb a diplo-más munkanélküliek aránya, és a MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete sze-rint16 sem érdemes általánosságban túlkínálatról beszélni, hiszen a versenyszféra jelent -sen eltér igényeket támaszt az egyes végzettségek esetében.
A magyar fels oktatásban – sikerei mellett – természetesen voltak és vannak gondok, err l b ven szólt eddig az írás. Ma már azt is írhatjuk, hogy egyes gondok válságjeleket okoznak. Az okok kétfélék: részben általánosak, részben konkrétak.
Az általános okok: küls ként az oktatáspolitikai bizonytalanság a hogyan és a merre tovább kérdésében, más szóval a reális stratégia hiánya; a bizalom megcsappanása a kor-mányzat részér l (lásd pl. a redukált forrásokat, a korlátozott gazdálkodási lehet ségeket, az autonómia csökkentését, a kancellári rendszert); elemzés nélküli túlzó kritikák a mun-kaer piac néhány szerepl jét l; mindezek tükröz dése a médiában és így lassan a közvé-leményben is. Űels ként a szféra összefogásának és határozott képviseletének gyengesége (lásd MRK honlap); az intézmények közötti érdekellentétek er södése; az önálló útkere-sés hiánya és a status quo rzésénél gyengébb hajlam és törekvés a szükséges változtatá-sokra.
A konkrét ok: az évek óta tartó drasztikus mérték forráskivonások, amelyek élesen szemben állnak azzal, hogy a fels oktatási befektetések megtérülése mind egyéni, mind társadalmi szinten hazánkban messze európai átlag fölötti, s t az élmez nybe tartozik. És szemben állnak azokkal a százmilliárdokkal, amelyeket rosszul és felel tlenül gazdálkodó önkormányzatok, sportegyesületek és mások – lehet, hogy éppen a fels oktatásból elvont összegekb l – minden elvi alap nélkül kapnak.
A kialakult ellentmondásos, feszült helyzet, a kölcsönös elégedetlenségek egyre er -sebben igényelték a kiút megfogalmazását. Hosszú várakozás és igény után 2013 nyarán jelent meg egy dokumentum a Fels oktatás átalakítása: stratégiai irányok, soron követ-kez lépésekcímmel. Nem komplett stratégia, csak stratégiai irányok és csak rövid távú
15 1992-ben: A magyar fels oktatás fejlesztése 2000-ig (Összefoglalás. Döntésel készít javaslatok) – Kocsis Károly, Andorka Rudolf, Illyés Sándor, Michelberger Pál, Réthelyi Miklós, Róna-Tas András. Majd Kon-cepció a fels oktatás törvényi szabályozásához – Király Tibor akadémikus, jogász professzor vezette munka-csoport. Ez az utóbbi koncepció dönt hányadában megjelent az 1993-as törvényben. Alapjaiban ma is vállal-ható lenne, ha nem jöttek volna újabb, részben indokolt elképzelések és váltások. 200Ő-ben miniszteri felké-résre készült a „űsatlakozás az Európai Fels oktatási Térséghez” cím (űSEFT) koncepció. A meglehet sen radikális változásokat tartalmazó dokumentumot a szféra nem tudta elfogadni, több lényegi elemét és meg-való sítási módját opponálta és végül a készít ket egy mértéktartó változatra késztette. 2011-ben: Széll Kál-mán Terv.
16 http://www.gvi.hu/data/papers/diploma_2010_kiadvany_110322_.pdf
lépések, de az adott helyzetben az el relépés és a konszenzus lehet ségét ígérték. A beve-zet jében megfogalmazott alapelvek visszatérést mutattak egy olyan felfogáshoz, amit a fels oktatás jelent sége a 21. században megkíván. Megállapítja, hogy a magyar fels ok-tatásban a részvételi arány (20–2ő%) nemzetközi összehasonlításban alacsony. Azaz bár-milyen visszafejlesztés nem reális alternatíva, csakis fejlesztésben kell gondolkodni.
A Széll Kálmán Terv bevezet jének ellentmondva rögzíti, hogy a fels oktatás nem
„pénzkölt szektor” hanem mind az egyén, mind a társadalom, mind a gazdasági növeke-dés, a nemzetközi versenyképesség és a nemzetgazdaság egésze szempontjából stratégiai jelent ség ágazat. A tervezet elképzelhet következményeit tovább nem érdemes latol-gatni, mert a (jogi háttér nélküli) „fels oktatási kerekasztal” többségének támogatását élvezve (10 igen kontra az MKIK ellenvéleménye) ugyan 2013 novemberében a kormány elé került, de ott semmiben nem született publikus döntés. Ez érthetetlen meglepetésként érte a fels oktatást, mert kész volt – legalábbis többségében – az esedékes változások végrehajtására. Maradt a bizonytalanság – merre és mikor lesz az el re?
Stratégiát az új kormány sem készített eddig, ám 201Ő nyarán egy nagyon gyorsan le-futtatott törvénymódosítás rögzítette a kancellári rendszer bevezetését szeptember 1-jei hatállyal, és mostantól ismét a szenátusok választhatják – az akadémiai kérdésekre korlá-tozott jogkör – rektort. Gazdálkodási kérdésekben (s ezzel szervezet, létszám, képzési programok, beszerzések stb. tekintetében) a kancellár és a Fenntartói Testület kap döntési jogosítványokat. (Az már csak költ i kérdés: miért csak a fels oktatási intézmények kap-nak kancellárokat, miért nem kapkap-nak a sokkal nagyobb adósságokat felhalmozó önkor-mányzatok, cégeik, kórházak, sportegyesületek?) Az is sajátos és meglepetésszer leérté-kelése a fels oktatásnak (benne a habilitációnak), hogy mostantól – pályázat és testületi értékelések nélkül – már alapdiplomával (azaz a klasszikus egyetemi diploma nélkül!) kaphatnak – fels oktatáshoz nem ért testületek (MMA, MOŰ) javaslatára – m vészek és kiváló sportolók egyetemi tanári címet.17 (Magyar középiskolában így nem taníthatná-nak!) A törvénymódosítás fontos eleme a duális képzés jogi hátterének megteremtése. Ez több szakmában gyakorlatias el relépést ígér, de a fels oktatásban számos képzési terület van, ahol ez nem releváns. A törvénymódosítás „egyébként” úgy került a Parlament elé, hogy a múlt évben még fontosnak látszó kerekasztal (és más sem) szólhatott hozzá, de – ilyen a mai helyzet – pl. az MRK utólag sem nyilvánított véleményt. Most van ígéret a minisztériumtól és igény a fels oktatástól arra, hogy a következ kben el zetes jogszabá-lyi egyeztetések lesznek/legyenek. Az itt leírtak szerint legalább tíz fontos területen szükséges tárgyalni, sikereket elérni és gondokat megoldani. Amihez természetesen így kiérlelt, megvitatott, kölcsönösen elfogadott stratégia kell.18
17 Az Akadémia is megkapta ezt a jogot, de elnöke egyértelm en és nagyon korrektül jelezte: az MTA nem kíván a fels oktatás értékrendjébe és autonómiájába beleavatkozni.
18 Tanulságos lenne ehhez most minden oldalnak végiggondolni a Űologna-rendszer bevezetésének „kiérlelt, megvitatott és kölcsönösen elfogadott” módját és következményeit. Ismétlünk vagy tanulunk?