I. Bevezetés
I.1. A szervezeti bűnözés fogalmának elméleti megalapozása
A szervezeti/vállalati bűnözés (corporate crime) fogalmának kialakulása visszanyú-lik Sutherland fehérgalléros bűnözés (white-collar crime) definíciójához. A fehérgal-léros bűnözés fogalmát először Edwin H. Sutherland használta 1939-ben az Amerikai Szociológiai Társaság konferenciáján. 1949-ben megjelent könyvében Sutherland a következőképpen határozta meg a fehérgalléros bűnözést: „may be defined approxi-mately as a crime committed by a person of respectability and high social status in the course of his occupation”.4 Azaz „közelítőleg olyan bűncselekményként lehet meghatározni, amit egy jóhírű és magas társadalmi státuszú személy foglalkozási
1 Jelen kötetben a szervezeti és vállalati bűnözést szinonim fogalomként használjuk, az angol corporote crime magyar megfelelőjeként.
2 Jávor I. – Jancsics D.: The Role of Power in Organizational Corruption. An Empirical Study. Administration
& Society, 48. (2016) 5., 527–558. o.
3 Tóth M.: Piacgazdaság és büntetőjog. In Lévay M. (szerk.): A piacgazdaság kiépülése és a gazdasági bűnö-zés. Budapest, 1995. 4–35. o.
4 sutherLanD, E. H.: The White Collar Crime. Dryden, NY, 1949. 9. o.
B8 evezeTés
körében követ el”. Sutherland főleg a nagy cégek vizsgálatával foglalkozott, tehát azzal a területtel, amely ma vállalati bűnözésnek (corporate crime) nevezünk. Ezek nagy része a gazdasági bűnözés (economic crime), a foglalkozás körében elkövetett törvényszegések (occupational crime) vagy a hatalommal való visszaélés (abuse of power) kategóriájába tartozik. Sutherland említett előadásában számos példát sorolt fel gazdasági és politikai korrupcióra, vesztegetésre, csalásokra, bennfentes kapcso-latokra épülő csalásokra, csalárd csődre, adócsalásra, biztosítási csalásokra, megté-vesztő hirdetésekre, értékpapírokkal kapcsolatos bűncselekményekre, sikkasztások-ra, munkaügyi visszaélésekre. Mint látjuk, ma a fehérgalléros bűnözés fogalmát ernyőfogalomnak tekinthetjük, amely magába foglal számos gazdasági, foglalkozási és vállalati bűncselekményt. Helmkamp, Ball és Townsend definíciója szerint minden
„olyan illegális vagy etikátlan cselekmény, amely sérti a közbizalmat, amelyet egy tisztességes és magas társadalmi státuszú személy vagy szervezet követ el, általában jogszerű foglalkozási tevékenysége körében, személyes vagy szervezeti nyereség céljából”.5 Számos oka van annak, hogy miért olyan nehéz kutatni ezt az igen magas látenciával rendelkező bűncselekménytípust. Napjainkban – és ez mit sem változott a történelmi idők során – egy-egy ország társadalmi és gazdasági berendezkedése sikerként a pénzügyi nyereségeket, a jóllétet könyveli el, ezért az állami kulcsintéz-mények szemet hunynak fölöttük, sőt néhány esetben akár ösztönzik is ezen cselek-mények elkövetését.
Sutherland arra is felhívja a figyelmet, hogy az alsóbb osztályhoz tartozók bűncselekményeit rendőrök, ügyészek és bírák kezelik, amelynek során olyan büntetőjogi szankciókkal sújtják őket, mint például a pénzbírság, a börtönbünte-tés vagy akár a halálbüntebörtönbünte-tés. A magasabb társadalmi osztályhoz tartozók által elkövetett bűncselekmények jó néhány esetben semmilyen hivatalos következ-ménnyel nem járnak, vagy a vétkeseknek legfeljebb polgári jogi kártérítési igé-nyeket kell kielégíteniük. Ritkább esetben ágazati ellenőrző szervek, testületek járnak el, és kvázi büntetőjogi szankcióként figyelmeztetéseket bocsátanak ki, a cég megszüntetését rendelik el, vagy visszavonják a tevékenység végzéséhez szükséges engedélyeket, és csak legvégső esetben alkalmaznak pénzbírságot vagy börtönbüntetést.6
Sutherland volt az első, aki szisztematikus kutatást végzett a vállalatok által elkö-vetett szabálysértések vonatkozásában. 70 nagy cég különböző típusú (büntetőjogi, közigazgatási vagy polgári jogi norma) jogszabálysértéseit vizsgálta. Számos ágazati
5 „Illegal or unethical acts that violate fiduciary responsibility of public trust committed by an individual or organisation, usually doing the course of legitimate occupational activity, by persons of high/respectable social status for personal/organisational gain.” Lásd: heLMkaMp, J. – BaLL, R. – townsenD, K.: Definitional Dilemma: Can and Should There Be a Universal Definition of White Collar Crime? Proceedings of the Academic Workshop. Morgantown, 1996. 6. o.
6 sutherLanD, E. H.: White-Collar-Criminality. Sociological Review, 5. (1940) February, 7. o.
A szervezeti bűnözés fogalmának elméleti megalapozása i9 ellenőrző szerv, mint például az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság, az
Államközi Kereskedelmi Bizottság, az Értékpapír- és Tőzsde Bizottság, a Nemzeti Munkaügyi Testület, valamint a Tiszta Élelmiszer és Gyógyszer Bizottság jelentéseit elemezte. Olyan cégek visszaéléseire bukkant, mint például a General Electric, Ge-neral Motors, Goodyear, Procter & Gamble és az U.S. Steel. Jogszabálysértéseik a tevékenységek széles körére kiterjedtek, mint például a kereskedelem befolyásolása, a félrevezető hirdetés, a munkaügyi szabályok megsértése vagy éppen a jutalékkal való visszaélés. Sutherland egyik megállapítása az volt, hogy a bírósági ítéletek és a különböző szabályozó szervek elmarasztaló határozatai szinte alig befolyásolták a vál-lalatok társadalmi megítélését, részvényeik árát.
Sutherland koncepciója ellentmondott annak az akkori közmeggyőződésnek, hogy a bűnözők az alacsony társadalmi státuszú, deviáns, marginalizálódott rétegek közül kerülnek ki. Rámutatott arra, hogy a gazdag és tiszteletre méltó emberek bűncselek-ményei nemcsak ténylegesen léteznek, hanem jelentős pénzügyi veszteségeket is okoznak, és úgy tűnik, hogy ez a bűncselekmények egyik legsúlyosabb típusa. Sut-herland a fehérgalléros bűnözés elméletével megváltoztatta az bűnözésről való addigi kriminológiai gondolkodást, de számos kérdést és kétséget is teremtett teóriájával.
Definíciója az elkövető karakterére fókuszál, nem pedig az elkövetett bűncselekmény-re. A közvélemény szemében különösen érdekesnek bizonyultak a fehérgalléros bűn-cselekmények, mivel úgy vélték, hogy a hagyományos bűnözők lőfegyvereket vagy kést használnak ahhoz, hogy ellopjanak valamit, és nem támaszkodnak dokumentu-mokra vagy számítógépes eszközökre a bűnelkövetéshez.7 E ponton érdemes kiemel-ni, hogy az elkövető társadalmi helyzete hogyan befolyásolja az általa elkövetett cse-lekmények jellegét, a társadalom és a bűnüldöző szervek e csecse-lekményekre gyakorolt reakcióját és végső következményeit, annak büntetését. A fehérgalléros bűncselekmé-nyek, mint a vállalati bűncselekmébűncselekmé-nyek, az üzleti és/vagy kormányzati szakemberek által elkövetett, pénzügyileg motivált bűncselekmények.
Friedrichs szerint a fehérgalléros bűnözés fogalma alá esik minden olyan ille-gális, tiltott és bizonyíthatóan káros cselekmény, amely sérti a köz- vagy magánbi-zalmat, továbbá törvényes és tiszteletreméltó intézmények vagy egyének követik el annak érdekében, hogy anyagi előnyökre tegyenek szert, vagy fenntartsák széles körű hatalmukat, kiváltságaikat és privilégiumaikat.8 Friedrichs hangsúlyozza, hogy a fehérgalléros bűnözés fennállásának megállapításához az alábbi szempontokat szükséges áttekinteni: a kontextus, amelyben az illegális tevékenységet végzik (társasági, kor mányzati szerv), és a szint a szervezeten belül (egyéni, munkacsoport, teljes szervezet); az elkövető státusza vagy pozíciója; az elsődleges áldozatok (tár-sadalom vagy egyéni ügyfél); a kár fő formája (gazdasági vagy fizikai sérülés),
7 weisBurD, w. – warring, e.: White Collar Crime and Criminal Careers. Cambridge, 2001. 9. o.
8 FrieDrichs, D. O.: Trusted Criminals: White Collar Crime in Contemporary Society. Belmont, 1996. 6. o.
B10 evezeTés
illetve a jogi klasszifikáció (polgári, büntető vagy ágazati normasértés és konkrétan milyen cselekmény például csalás, sikkasztás, tisztességtelen kereskedelmi gya-korlat, vesztegetés).