Az Úr időnként megmutatta rendkívüli hatalmát, csodálatos gyógyulások történtek.
UZONKA
Repülőgépen szállítottuk Uzonkát 1957 februárjában a miskolci kórházból a debreceni szanatóriumba. Miskolcon bizonytalanul ítélték meg a diagnózist, Debrecenben a miskolci röntgenlelet alapján azonnal megmondták, hogy „magának van még egy pár hete… Milliáris Tbc.”
(Hathetes tbc. Ami azt jelenti, hogy hat hét után belehal, menthetetlen.) Testének minden része fertőzött lett. Gyógyszerrel tömték, gipszágyba fektették. Június 11-én azt az igét kapta: „Vedd a te nyoszolyádat és járj”!
Isten felkeltette az ágyból és meghajolt. Senki nem volt közelében, csak az Úr Jézus. Következő igéje: „Hogy soha el ne hallgasson szájadból a dicsé-ret”. „Meggyógyultam!” Az Úr csodát cselekedett, amit hálaadással fo-gadtunk, dicsérjük érte a hatalmas Istent! Évek múlva ellenőrzésre küldték megfázás miatt. A szanatóriumban a volt adjunktusa messziről megismerte és mondta: „Nem tudom elfelejteni, mert nem mi gyógyí-tottuk meg magát.” Dicsőség érte az Úr Jézus Krisztusnak!
JOHANNA
Hörcsik Lajos lelkipásztor felesége Fonyban halálos beteg, csont
„szarkómája” van. Hetenként látogatjuk. A család és gyülekezet teme-tésre készül; Johanna tervezgeti, hogy milyen terítő legyen feltéve a templomban temetésekor. Arról beszélnek, hogy ha meggyógyulna, akkor megtérne az egész falu, még a környéke is, sőt a fél ország.
Halkan, fáradtan beszél.
– Pistám! Ha megkapod az útlevelet, kimész Amerikába, és ott ta-lálkozol olyan keresztyénekkel, akiknek Isten megadta a gyógyítás ajándékát, imádkozzatok érettem, hogy meggyógyuljak.
Kint, Amerikában Sam Lanham studenttel hamar felismerjük egy-másban Krisztust. Továbbítom Johanna kérését.
– Az Úrnál minden lehetséges! ‒ válaszolja bizonyossággal. – Várj a következő szerdáig, amikor találkozunk!+
Szerda délutánonként az ő lakásán volt baráti bibliakör, imakö-zösség. Egy hét múlva, vékony, derűs, melegszívű, angolját nehezen érthető fiatal férfinak mutatott be. Neve: Robert Ewing lelkipásztor, prófétikus személyiség. Elmondom Johanna kérését. Mosolyog.
– Az Úrnál minden lehetséges!
Megbeszéljük az időpontot, amikor találkozunk Amerikában és Magyarországon élő keresztyénekkel imádságban. Az Úr Johannát csodálatosan meggyógyította. Orvosai, korházak, szanatóriumok megállapították, hogy a diagnózissal tévedtek, mert „szarkómából”
nincs gyógyulás. A falu és környéke hamar napirendre tért a csoda felett, mintha nem történt volna semmi.
Robert Ewinggel a mai napig szoros testvéri közösségünk van Krisztusban. Tom Jones lelkésztestvérrel többször jártak Magyaror-szágon, betegek is gyógyultak imádságukra.
1997 októberében Uzonkámmal részt vettünk Waco Texasban a konferenciájukon. Igeszolgálatom után kézrátétellel megáldottak. Ka-rizmatikus testvéreim szolgálata által engem is megújított, megbáto-rított az Úr! Dicsőség Neki.
Johanna testvért csak 1999 júniusában vette magához az Úr Jézus.
EMESE GYÓGYULÁSA
1967. május 19-20. Debrecen. Az 1567-es zsinatra emlékezve nem-zetközi konferencia a Nagytemplomban. Tolmácsnak osztottak be, ott találkoztam programon kívül, ellenőrzés nélkül Csete Szemesi István jugoszláviai lelkésszel, David Vilis professzorral, akivel Austinban is-merkedtem meg. 21-én ‒ őrizőitől elszakadva ‒ Göncruszkára látoga-tott. Innen irányítottuk Erdélybe titkos találkozásra dr. Dobri János professzorhoz Kolozsvárra.
Emesénk hetek óta betegen vérzik. Vittük orvostól orvosig, nem tudtak rajta segíteni. Sárospatakon, a neves dr. Mátyás Lászlóné Ma-rian főorvosnő sem. Urunk, ne vedd el tőlünk, mint István fiunkat!
Urunk könyörülj rajtunk!
Május 28, vasárnap, ebéd után. Elvégeztem a délutáni istentiszte-letet. Nagyon ritka eset, hogy Uzonkámmal együtt leülünk halk be-szélgetésre a szüleinktől örökölt szép, fekete bútorzatú dolgozószo-bánkban. Emesénk a tornácon nyugágyban fekszik. Csöndes békesség lengedez körül. A szívünkben béke honol. Májusi napfény csókolgatja a parókiát és a virágoskertet. Szívünkben nyugalom és csöndes derű.
Autózúgás. A gépkocsi bejáratunk előtt parkol. Majd bejön, aki akar. Köhécselés, kopogás. Magas, sovány, jóképű férfi áll előttünk, papi öltözetben. Angolul köszön ránk. Szívesen invitáljuk dolgozó-szobánkba. Érezzük, felismerjük, hogy testvérünk a Krisztusban. Be-mutatkozik Frans Schadee Hollandiából.
Uzonka kávét, süteményt hoz, oldott légkörben beszélgetünk.
Őszinte hozzánk. Elmondja, hogy Billy Graham evangélizációján tért meg Hollandiában. Isten arra hívta el, hogy Kelet-Európában végez-zen missziói szolgálatot. Semmi kapcsolata nincs a vasfüggönyön túli keresztyénekkel. Tavasszal Svájcban vett részt egy nemzetközi konfe-rencián, és egy USA-beli evangélistával aludt egy szobában.
– Kelet-Európába küld Isten, és egyetlen címem sincs.
‒ Frans, én segítek rajtad, adok neked egy címet, ‒ mondta, és át-nyújtotta Bojtor István göncruszkai református lelkész nevét és címét.
‒ Hat órakor bibliaóra kezdődik, ha akarod, tartsál velünk.
‒ Maradok.
Gyülekezetünk kis imaházába Emesénket nyugággyal vittük be.
Igemagyarázat után ránk kérdezett:
– Emese? Beteg?
‒ Nem tudják gyógyítani – válaszoltam.
‒ Az Úrnál minden lehetséges! –nézett rám.
Többen is odamentünk az ágyához, ahol Frans kézrátétellel imád-kozott, megköszönte Istennek a gyógyulást. Valahogy oly „természe-tes volt” minden. A résztvevők közül senki nem vitatkozott, sem nem kételkedett. Egy akarattal hittük azt, hogy az Úr cselekedett, itt nem emberi machináció történt.
Mesi másnap felkelt, és szerdán elment az iskolába.
A kételkedő keresztyének később úgy okoskodtak, hogy meg-gyógyult ugyan, de majd visszaesik. Nem esett vissza. Dicsőség az Úrnak!
Frans Schadeet Mesi egyszerűen Feri bácsinak nevezte. Ezt a „ra-gadványnevét” használja fiatalok, idősek között a mai napig. Sok-sok ifjúsági táborunkon, konferenciánkon szolgált vidáman, egyszerűen, biblikusan; Magyarországon, Felvidéken, Erdélyben, Lengyelország-ban és Kelet-NémetországLengyelország-ban. Hallgatói örömmel fogadták az általa hirdetett Krisztust és Feri bácsi személyét is.
Elhunyt 2017 szeptemberében, 24-én.
IDUSKA
1969 februárjában evangélizációs hét volt Zsujtán, Balog Zoltán szolgálatával. Ő Balog Zoltán miniszter édesapja. Minden reggel ima-órát tartottunk a szeretet légkörében. Éreztük, láttuk, hallottuk, hogy nagyon közel van hozzánk az Úr Jézus.
Kovács Barna felesége Molnár Ida reggelenként súlyos fájdalmak-kal, botra támaszkodva bicegett fel a parókiára. Régóta beteg, nem tudtak segíteni rajta. Szerda reggel áhítat után keresi botját, hogy kis székéről feltápászkodjék. Megdöbbenve érzékeli, hogy fájdalma el-múlt. Könnyedén feláll, bot nélkül, csodálkozva dicséri az Urat:
‒ Meggyógyultam! Meggyógyultam!
Valahogy olyan „természetes volt” minden, hogy itt nem ember, hanem Isten cselekedett, Akié a dicsőség örökre!
Tom Jones és Robert Ewing amerikai lelkész testvéreim, valamint Feri bácsi által többször végzett lelki-testi gyógyulást az Úr Magyar-országon is, amelyek után Jézus nevét magasztaltuk. A lelkészek kö-zül némelyek megállapították, hogy az amerikai, német és holland testvéreim a Krisztusban veszedelmes pünkösdisták, akik tévelygése-ikkel engem is tökéletesen behálóztak.
– Kűrié Eleison! Uram könyörülj rajtunk.
TESTVÉRHÁBORÚ
1966. október, nyirkos, fojtogató ősz. Besötétedett, és a Szerencstől Miskolcig elnyúló országúton ijesztő látványban volt részem. Már ír-tam róla, hogy mezei patkányok vonultak át az úttesten, amelyeket a járművek szétnyomtak. Utánuk jöttek az élők, hogy lakmározzanak a sérültekből és kimúltakból, akiket újra eltapostak a járművek.
Isten igéje lángolt előttem, hogy ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást meg ne emésszétek. Isten őrizzen meg bennünket testvérháborútól, de bekövetkezett.
Horváth Zoltán utoljára bihardancsházai lelkész 1955-től kb. 1962-ig Borbély Béla vencsellői lelkész jobbkeze volt. Piedesztálra emelték Cséke Lajosné Matild nénivel együtt, hogy egyedül ők az Úr prófétái.
Általuk hitelesen szól az Úr. Fejükbe szállt a dicsőség? Az bizonyos, hogy eltévelyedtek az igétől, ezért elszakadtunk egymástól. Azután Horváth Zoltán Uzonkának és nekem is meggyónta életének iszonya-tos mélységeit, botlásait. Budapesten testvéri közösségben imádkoz-tunk érettük, és újra szolgatársaim lettek a Krisztusban.
1969. október 31-én Horváth Zoltán Göncruszkán prédikált. Bor-bély Béláék világgá hirdették, hogy a református egyház törvényesen levette Zoli palástját, Bojtor Pista meg visszaadta. Abban az időben ezért a mondatért fej- és jószágvesztésre ítélhettek volna. Dörgedel-mes leveleket írtak rólam, hogy már megint láttak valahol Horváth Zoltánnal.
Az Úr 1990. évének április 21. napján Bihardancsháza gyülekeze-tébe látogatott Horváth Zoltán rehabilitációjára Kocsis Elemér tiszán-túli püspök és Bütösi János a Református Világszövetség elnöke. Visz-szahelyezték a lelkészi szolgálatba nagy ünnepség keretében!
Az 1970-es, 80-as éveket a magyar történelemből vett példával
„gyászévtizednek” mondhatjuk. Teljes erővel folyt a hitvalló reformá-tus lelkészek között a karizmatikus és antikarizmatikus testvérháború.
Hívő testvéreim vezető testülete megalakította a vérbíróságot, gyakran maguk elé idéztek, megvádoltak, követelték, hogy ismerjem be…
1973. május 25-én Hajdúböszörményben Sükös Pálné lakásán fo-gadott az inquiziciós bizottság. 1974. február 8-ra Alsóvadászra ren-delt be a testvéri közösség, ahol régi módszerekkel és régi anyaggal vádoltak. Bocsánatot kértem, ha a testvérháborúban fájdalmat, bán-tást okoztam, de a Szentlélek munkáját dicsőítem, a kárhoztatott ame-rikai és holland keresztyének pedig testvéreim a Jézus Krisztusban.
Ezután úgy támadtak rám, mint vad darazsak az áldozatra. Uzonká-val gyorsan menekültünk Alsóvadászról.
A karizmatikus teológiában van indifferens nyelveken szólás, ami se ördögi, se krisztusi, hanem emberi emóció. Van ördögi nyelveken szólás, és van a Szentlélek által való is. Nem fogadom el az antikariz-matikusok főtételét, hogy minden pünkösdizmus az USÁ-ban Los Angelesből az Azuba Streetről eredt, hogy minden pünkösdizmus minden helyen és korszakban démonikus spiritizmus. Azt sem foga-dom el, hogy a jelek és gyógyulások megszűntek az ősi gyülekezet-ben, és ma már nincsenek ilyenek. Elfogadom a fundamentalisták (pünkösdisták) alapvető tanításait, hogy a Biblia Isten igéje, Krisztus a Szentlélektől fogantatott, Isten szuverén Király, Aki ma is megteszi azt, amit akar, gyógyít, halottakat támaszt, elítél vagy simogat. A glos-solália (nyelveken szólás) nem a keresztyénség kritériuma. Keresz-tyén az, aki Jézus Krisztusban hisz, Őt követi, a Szentlélek misztikus munkája által.
1975. március 19-én Asztalos Zoltánt súlyos autóbaleset érte. Rö-viddel utána Borbély Bélát is. Meglátogattam őket Miskolcon a kór-házban.
– Nehogy azt gondold, hogy Isten büntetése van rajtunk az anti-karizmatikus támadás miatt! – ezzel fogadott Borbély Béla.
Istenünk az ítélő Bíró.
Borbély Béla Bartha Tibor püspök úrhoz csatlakozott, aki élete vé-gén, Budapesten a Schweitzer Otthonban talált nyugalmat feleségével
együtt. Halála után elhamvasztották, porait szétszórták. Fia Szegeden halt meg.
1980 után csitult a vihar.
Egymást marni könnyebb, mint egymást erősíteni, vigasztalni.
Egymással tanvitát folytatni könnyebb, mint missziót végezni. A kommunista államhatalom és az ördögök hada örült a testvérháború-nak, de ideges volt, amikor fiatalok megtértek, és elhatározták, hogy Jézus Krisztust követik. Az ateista állam és a hivatalos, kollaboráló egyház toleránsabb volt hozzám karizmatikus kérdésben, mint a hívő testvéreim, akikkel valamikor együtt voltunk Krisztus harcosai. Irigy-kedtek rám. Nagyobbak kívántak lenni. Ám legyen. Félrehúzódtam, helyet adtam az érvényesülésre nekik. Fogyó életem pedig éppen úgy Jézus Krisztus kezében, ölelésében maradt, mint 1948-49 éjjelén.
2008. január, családi, testvéri találkozó Hajdúszoboszlón, a paró-kián. Akkor Asztalos Zoltán testvérem bocsánatot kért tőlem a múltért és eseményeiért. Azt válaszoltam, hogy igen, rendben van minden, fe-lejtsük el. Így állt vissza a régi testvéri közösség a Krisztusban.
ZONGORATANÍTÁS, ORGONASZENTELÉS
Göncruszkán, 1959-ben a tanácselnök felesége, Demkó Imréné Marika kért arra, hogy leányát zongorára tanítsam. Meglepődtem, hogy a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Zenepedagógus Munkakö-zösség elismerte szaktudásomat, szakvizsgát tettem, felvett tagjai közé. Bekerültem a választmányba is 1980-ban. Tanítottam 32 évig Göncruszkán, Göncön és Abaújszántón is néhány esztendőn át.
Diákjaimmal többször zongoráztam hangversenyen Weiner: Róka tánc négykezest és Tokajban is megyei tanári koncerten. A körzeti hangversenyeken növendékeim mindig előkelő helyezést kaptak.
Amikor a helyi és járási pártbizottság leállította egy lelkész kulturális munkáját, akkor a megyei szakfelügyelet határozottan mellém állt, és mint felettes szerv megvétózta a pártbizottság döntését. Munkámat akadály nélkül folytattam 1959 és 1991 között, harminckét éven át.
Hangversenyek után a zsűri sokra értékelte munkámat, és a vezetőség elhatározta, hogy miniszteri kitüntetésre felterjeszt. Minden állami, társadalmi, politikai szervezet jóváhagyta, de Kürti László püspök úr
végül is megvétózta. Azt viszont nem akadályozhatta meg, hogy ze-nepedagógiai munkámért 1979. május 5-én nagy zenei rendezvényen, Göncruszkán ifjú Bartók Béla személyesen kitüntetést adjon át.
Az encsi és a miskolci rendőrkapitányság többször felelősségre vont, hogy zenetanítás címszó alatt „zug hittanórát” tartok. Ha nem is mindig, de „alkalmas időben” vallást tettem tanítványaimnak meg-váltó Jézusomról. Többen, pl. Bereznai Ágnes (a nevelőotthonból) részt vettek illegális táborunkban. Dicsőség érte az Úrnak!
Az orgona építése Göncruszkán már az 1900-as évek elején felme-rült. Amerikából gyűjtöttek is rá, ami a háború miatt nem érkezett meg. A presbitérium többször tárgyalta, hogy régit vegyünk-e, vagy újat építsünk. Az újnál maradtunk, és minden presbiter ‒ Tóth Bálint presbiter javaslatára ‒ egy tehén árát ajánlotta fel. Elindulásnak 1975-ben éppen elég volt. A Műemléki Felügyelőség engedélyével hozzá-fogtunk a nagy karzat lebontásához és az új építéséhez, ami megbírja az orgonát.
Miután Fonyból 1977-ben eltávolított esperes úr, és 1986-ig nem szolgálhattam ott, teljes erővel és idővel az orgonaépítés szellemi és anyagi megvalósításával foglalkoztam. Nem volt „elvi engedélyünk”
hozzá, bár sokszor kértem. Miskolcra utaztam Polonkai Imréhez, az Állami Egyházügyi Hivatal megyei megbízottjához. Barátságosan fo-gadott, ő is orgonát épít a lakásán. Egész délelőtt a Megyeháza folyo-sóján sétáltunk, azt kérdezte, „Hol van Ráski? Csak lötyögött rajta a zakó. Ha építkezünk, az jó Magyarországnak.” Elhatároztam, hogy senkiről nem mondok semmit, ő pedig más témáról nem beszélt. Vé-gül átszólt az illetékes osztálynak, és a tízezer forinton felüli építke-zéshez az engedélyt azonnal kiadták. Kijött Göncruszkára is, és egész délelőtt a saját orgonájának adatait ismertette.
Orgonánkat Máté János budapesti professzor tervezte, Szabó Ár-pád László mester (Vaja, majd Abaújszántó) készítette. Kiváló mérnö-kök segítettek a legmagasabb szinten: Bianki István, Kormány Attila, Szilágyi Zoltán. Állandó segítőnk, illetve akadályozónk volt az ifjú Kopcsó Vince Göncruszka „réme”, aki abban az időben Jézus Krisz-tusnak kívánt szolgálni. Erchard Winkels hozta be Németországból a villanymotort. A vámos kérdezte, hogy mi az. „Levegőt cserélek vele
a mikrobuszban.” „Még ilyet nem láttam”, ‒ csodálkozott a magyar vámos és beengedte. Az építkezésről való zárszámadást elküldtem es-peres úrnak. Mai napig nem hagyta jóvá. Váratlanul meglátogatott, és sajnálatát fejezte ki Uzonkának, hogy ilyen férje van. „Én meg örülök neki” – válaszolta a feleségem.
Az orgonaszentelés 1980. július 13-án, vasárnap történt. Délelőtt úrvacsorát osztottunk, a délutáni ünnepély 15 órától 17.30-ig tartott.
Részt vettek kb. 2000-en. Bacsó István, egy miskolci iskola gazdasági vezetője elhozta az intézet hangosítóját, amire égető szükségünk volt.
A gyülekezet énekét az állomásig hallották. A lányok abaúji népvise-letben forgolódtak. Kürti László püspök úr a feleségével és Petró László titkárral érkezett. Fogadta őket az esperes úr, valamint dr. Kor-mány Károly főgondnokunk és Kiss László gondnok.
„Igét” hirdetett a levegő szennyeződéséről Kürti László püspök úr. Az ünnepély rendjét vezette Benkő György esperes úr, aki nem hagyta jóvá az orgonaépítés számadásait. Házigazda volt dr. Kor-mány Károly főgondnok és Kiss László gondnok testvérünk. Orgona darabokat játszott Máté János művésztanár, aki orgona- és ének-hangra zsoltárfeldolgozással köszöntött bennünket. Kormány Attila is orgonázott. Hegedült Gergely Péter, csellózott Gergely Péterné mű-vésztanár. Gitáron Takácsné Bojtor Emese játszott, szólót énekelt Baski István művész. Szenczi Molnár vegyeskarunk szolgálatában ez volt a csúcs, a fénypont. Kovács Lajos esti dalának záró mondata a szívünkben maradt. „Az utolsó sóhajom”.
Vendégeink voltak: Kürti László püspök feleségével, Petró László titkár, Bütösi János püspök (USA), Peter Assmus, az Odenwald Misz-szió vezetője Nyugat-Németországból, a Felvidékről és itthonról lel-kipásztorok sokasága, valamint más gyülekezetekből is jöttek.
„De miért az orgona, ha úgyis kipusztul a falu?” ‒ kérdeztem a beszámolómban. Dávid példájával illusztráltam, aki a betlehemi kút-ból kívánt inni vizet. Néhány embere vállalkozott rá, hogy az ellenség táborán átkelve vizet hozzon. Dávid kiöntötte az Úrnak. Az Úr Jézus Krisztusnak építettük az orgonát. Az Úrnak!
„Miért az orgona?” ‒ kérdezték sokan. Sándorné Hornyák Mari-kával megbeszélés után beutaztam Miskolcra a Filharmóniához orgo-nahangverseny ügyében. A cél a klasszikus zene, a nemes lelkület, a helyes gondolkozás plántálása. A hangverseny titkos célja az evangé-lium proklamálása. Miskolcon Gonda Ferenc, a Filharmónia vezetője barátságosan fogadott.
– Ferikém! Ha lehet, ne orosz partizándalokat vagy modern disz-kózenét hozzatok műemlék templomunkba!
‒ Tudjuk mi azt, hogy milyen műsor talál oda.
‒ Miskolcon a hangversenylátogatók értenek a muzsikához. Falun szükség van narrátorra, aki bemondja a szerző nevét, a darab címét és ismerteti a szerkesztést, a zenei üzenetet. Lehetséges, hogy én vállal-jam el a bemutatást?
Nagyot nézett:
– Lehetséges.
Göncruszkán 1981-től 1997-ig a Filharmónia rendezett sikeres, hí-ressé vált hangversenyeket. Kiváló művészeket hívtunk, leggyakrab-ban Máté Jánost. Miskolcról a Bartók-kórus is kivonult, vezényelte Re-ményi János művész tanár, titokban római katolikus vallású. A kórus vasárnap délelőtt megérkezett, és az igehirdetést meghallgatva, utána
„beénekelt”. Szerettük volna, hogy élő igét kapjanak.
Sotkó József gönci zenetanárral beszélgettem.
– Jóska, nem régen Szenczi Molnár kórusunk énekelte Bach „Már nyugosznak a völgyek” című feldolgozását. Te nem jöhettél, mert pe-dagógusoknak tilos vallásos művet templomban hallgatni. Vasárnap a Bartók-kórus énekli Bach: Már nyugosznak a völgyek korálját. Most beléphetsz templomunkba, ha jegyet vásároltál, mert az Állami Fil-harmónia rendezésében állami kórus énekli.
Göncruszka, napfényes vasárnap délután 3 óra, orgonahangver-seny. Ezután sorban ismertetem a darabokat. Kodály 114. Zsoltára előtt Kormányné Mancika nővérem felolvasta a Károlyi Gáspár fakszimile hasonmás Bibliából a Zsoltár szövegét. Sándorné Marika kétségbe esve kérdezte, hogy mit tettem? Be fogják tiltani a hangversenyeket.
‒ Szerencsen illetékes tudósok foglalkoztak a Károlyi-fordítással – válaszoltam.
Bach korálrészletének címe: Bis du bei mir? Mellettem vagy? Zene-tudósok vitatják, hogy kit értett rajta a szerző. A feleségét vagy Krisz-tust a halál pillanatában? Erre gondoljunk, mikor hallgatjuk. A tudo-mányos kérdés nincs eldöntve.
Göncruszkán 1997-ben utoljára volt hangverseny. Máté János ked-ves barátunkat hívtuk, aki Baski István énekessel jött. Czentnár Ferenc és Czentnár Dezső művész – volt tanítványaim – kürtön játszottak.
Máté János 1998-ban a mennyei kórushoz csatlakozott… Isten áldja emlékét, Júlia özvegyét, gyermekeit, unokáit és volt tanítványait…
ORVOSI TALÁLKOZÓK GÖNCRUSZKÁN
Dr. Lukács orvos Hollandiából 1980-ban keresett Göncruszkán.
Nem mondta meg honnan ismeri a nevemet, Németh Gézától, Dre-nyovszky Irénkétől vagy más valakitől. Azt csak sejtettem, hogy Lu-kas az álneve a Bibliából. Luke, Lukács írta a harmadik evangéliumot.
Eredeti neve: dr. Peuchen, felesége Nel. Abban pedig biztos voltam, hogy Krisztus gyermeke. Merész látása volt az, hogy próbáljunk or-vosoknak keresztyén összejövetelt szervezni. Ám a diktatúrában ilyen esetben fejünkkel, egzisztenciánkkal játszottunk. Ki meri összehívni az orvosokat, és 1980-ban kik mernek eljönni?
Az Úr biztatott, bátorított, tanácsolt. Keresztyén – nem keresztyén orvosokat igyekeztem megszólítani és meghívni. Orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók 24-en jöttek el először szeptemberben. Dr.
„Lukács” orvos somathologia, psihoterápia, Fekete Péter metanoia
„Lukács” orvos somathologia, psihoterápia, Fekete Péter metanoia