A személyes adatok védelmének megjelenése az Alkotmánybíróság

Az emberi méltóság és a személyiségi jogok szoros összefüggése miatt ¹²⁸ szükséges az emberi méltóságra vonatkozó alkotmánybírósági jogfejlődést is vizsgálni.

A magyar adatvédelmi jog fejlődését vitathatatlanul nagy mértékben alakította az Alkotmánybíróság esetjoga a rendszerváltás után, és azóta is. Az Alkotmánybíróság határozataiban nem csupán értelmezett személyiséget alkotó jogosultságokat, hanem maga is „feltalált ilyeneket”. A magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződő jogok vizsgálata során például megállapította, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jog nem pusztán hagyományos védelmi jogot jelent, hanem aktív oldaláról szemlélve, az egyént megillető információs önrendelkezési jogként is funkcionál.¹²⁹

127 Kommentár az Alaptörvényhez

128 Kecskés László – Kőrös András – Makai Katalin – Orosz Árpád – Osztovits András – Petrik Ferenc: Az új Ptk.

magyarázata I./VI., HVGOrac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2013., 146-147. o.

129 Fézer Tamás (2011) i.m. 31-32. o.

37

Az Alaptörvény II. cikke kimondja, hogy „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”. Minden ember meghatározhatatlan értékkel – emberi méltósággal - rendelkezik, ezért az egyént speciális jogi és morális státusz illeti meg, s tiszteletben kell tartani mindenki autonómiáját, valamint az egyén igényt tarthat azokra a körülményekre, amelyek között kibontakoztathatja önmagát és képességeit. Ez egy objektív és egyéntől független érték, amelyet megsértő vagy veszélyeztető cselekedeteket tiltani kell, azaz az emberi méltóság általános személyiségi jogot konstruál. Személyiség-védelmi funkciójából az Alkotmánybíróság levezette az önrendelkezési szabadságot (benne külön is nevesítve pl. az egészségügyi önrendelkezés jogát, az információs önrendelkezési jogot), illetve a magánszférához való jogot, mint alapjogot is.

Az emberi méltósághoz való jog minden más alapjog lényeges tartalmának része is egyben, minden alapjog az emberi méltóságból ered, s így az összekapcsolja azokat, rendszert képezve ezáltal.

Az Alkotmánybíróság több ízben rögzítette, hogy az információs önrendelkezési jog nem abszolút alapjog, azaz korlátozható törvényi szinten, a szükségesség-arányosság tesztje alapján. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a személyes adatok kezelése már önmagában az információs önrendelkezési jog korlátozásának minősül, az adatkezelésre való felhatalmazás is csak törvényi szinten képzelhető el, azaz törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály nem rendelhet el adatkezelést. A 2/1990. (II. 18.) AB határozatában az ajánló szelvényre vonatkozó törvényi előírások alkotmányosságát vizsgálta a testület, s arra jutott, hogy a személyes adatok védelme nem abszolút érvényű jog, ahogyan az alkotmányban foglalt többi alapvető jog sem az: a személyes adatok védelme nem annyit jelent, hogy azokat az érintett szeményen kívül semmilyen körülmények között nem ismerheti meg senki más. Az adott esetben például a választójog és az ahhoz kapcsolódó ajánlási jog érvényesülése, egy másik alapvető állampolgári jog érvényesülése illetve a visszaélés megelőzése érdekében¹³⁰ korlátozható, törvényi szinten.

A 8/1990. (IV. 23.) AB határozattól kezdve az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot mint „általános személyiségi jogot” fogja fel. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. „általános személyiségi jog” egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad

130 2/1990. (II. 18.) AB határozat

38

kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog „anyajog”, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.^{131 132} Ennek a típusú generális védelemnek a szükségessége következik abból, hogy a jogvédelem a szubjektumból indul ki, ezért az emberi méltóságból eredő személyiségi jogok köre számbavehetetlen.¹³³ Az ember veleszületett joga ez, melyből levezethetők mindazon jogok, melyek a személyiség sokszínűségéből következően soha taxatívvé nem váló személyiségi jogi katalógusban nem szerepelnek. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ember jogi státuszának kifejezéseként értelmezi és ezzel az alapjogi hierarchia csúcsára állítja. Az általános személyiségi jog tehát forrása az egyéb nevesített és nem nevesített személyiségi jogoknak¹³⁴, az emberi méltóság a személyiség alapvető értékét jelenti, és a nevesített személyiségi jogok valójában az emberi méltóságból következő jogosultságok.¹³⁵

A 11/1990. (V. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azzal foglalkozott, hogy a cégbejegyzésről és cégjegyzékről szóló IM rendelet a törvényi szabályozáson túl további adat, a személyi szám feltüntetését írta elő. A testület megállapította, hogy a személyi szám nyilvános használatának kötelező elrendelése a személyes adat védelméhez fűződő alapvető jog gyakorlásának korlátozása, amelyet a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten szereplő miniszteri rendelet nem írhat elő.

Az Alkotmány szerint alapvető jog gyakorlása csak törvényben megállapított olyan korlátozásnak vethető alá, amely az állam biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának a védelme érdekében szükséges. A személyi szám nyilvános használatának kötelező elrendelése a személyes adat védelméhez fűződő alapvető jog gyakorlásának korlátozása; ilyen tartalmú rendelkezést miniszteri rendelet nem írhat elő. A személyi szám közlésének és nyilvánosságra jutásának rendelettel való előírására az igazságügyminiszternek nem volt törvényes felhatalmazása; a rendelkezés tehát alkotmányellenes volt.¹³⁶

131 8/1990. (IV. 23.) AB határozat

132 Havasi Péter (2002) i.m.

133 Jobbágyi i.m. 68. o.

134 8/1990 (IV. 23.) AB határozat

135 Fézer Tamás (2011) i.m. 320. o.

136 11/1990. (V. 1.) AB határozat

39

A 20/1990. (X. 4.) AB határozat mondta ki először, hogy az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség, ami azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban kell, hogy legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.

A 23/1990. (X. 31.) AB határozat az életet és emberi méltóságot egymástól elválaszthatatlan egységet alkotó, oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjogokként, minden mást megelőző legnagyobb értékként deklarálta. Az emberi élethez és méltósághoz való jog számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élet és méltóság egységéből fakadó alapjogokat az alkotmányos jogállam a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az alapvető jogelvek figyelembevételével, az alkotmányban meghatározott közösségi és egyéni érdekek szolgálatában hivatott szabályozni.¹³⁷

A személyes adatok védelméhez való jog tartalmát és az adatvédelmi szabályozás alapjait megfogalmazó, a személyi szám alkotmányellenességéről szóló 15/1991. (IV. 13.) AB határozat tekintendő, amely megalapozta a későbbi adatvédelmi törvény koncepcióját. A személyes adatok védelméhez fűződő joggal ellentétesnek ítélte az univerzális személyi számot, amely a magán- és a társadalmi élet minden egyes eseményében egyértelműen azonosította az állampolgárt.¹³⁸ Ebben a határozatban is az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezte, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként: mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról.¹³⁹ Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát.

Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is.¹⁴⁰

137 23/ 1990. (X. 31.) AB határozat

138 Alexin Zoltán: Adatvédelmi törvényünk - kisebb hibákkal (Infokommunikáció és Jog, 2010/38., 104-109. o.)

139 Sári János – Somody Bernadette: Alapjogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2008., 134. o.

140 15/1990. (IV. 13.) AB határozat

40

Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy személyes adatok meghatározott cél nélküli, tetszőleges jövőbeni felhasználásra való gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes.

Személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad, az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli,

„készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.¹⁴¹

Ezt követően a magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország adatvédelmi törvényét: A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.

törvényt, amely az akkori viszonyok között megelőzte korát.

A 74/1992. (XII. 28.) AB határozat szerint „a vallás és más lelkiismereti meggyőződés az emberi méltóság és önrendelkezés egyik legbensőbb ügye, az információs önrendelkezési jog különösen érzékeny tárgya”. Ezért az egyház saját híreire vonatkozó vallási tárgyú adatgyűjtésén kívül, más szervezett adatgyűjtés számára a vallási hovatartozás, illetve egyéb lelkiismereti meggyőződés az adatalany írásba foglalt hozzájárulása nélkül nem lehet személyes adat. Személyes adattá az egyént érintő információt a személyi azonosítás illetve azonosíthatóság teszi.¹⁴² Ezzel gyakorlatilag az Alkotmánybíróság kimondta a különleges, szenzitív adatok kezelésére vonatkozó minősített, szigorúbb szabályozás szükségességét.

A 29/1994. (V. 20.) AB határozatban (a második személyi szám határozat) az Alkotmánybíróság ismételten kifejtette, hogy kötelező adatkezelést kormányrendelet és melléklete nem írhat elő, hiszen a személyes adatok kezelése önmagában alapjogi korlátozás, amely korlátozás csak törvényben történhet, a szükségességi-arányossági szempontokat mindenkor szem előtt tartva. Az egészségi állapotra vonatkozó adat a különleges adat fogalmába tartozik, amely akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél

141 15/1990. (IV. 13.) AB határozat

142 74/1992. (XII. 28.) AB határozat

41

elérésére alkalmas, és csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. Az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához feltétlenül törvényi szabályozás szükséges.¹⁴³

Összefoglalóan elmondható, hogy bár az Alkotmánybíróság nem jogalkotó szerv, s határozatai nem minősülnek jogforrásnak, meghatározott hatáskörei révén különös hatással van a jogrendszerre és annak működésére. A testület negatív jogalkotó szerepe kétségkívül jelentősen alakította hazai szabályozásunkban az adatvédelmi jogot, az információs önrendelkezésre vonatkozó törvényt, valamint a határozatokban foglalt indoklások informálisan sokrétűen befolyásolták a jogalkotó és a jogalkalmazó tevékenységét. Ennek megfelelően az Alkotmánybírósági határozatokban foglalt alapvető elvek jelentik az adatvédelem alapját, amelyek bár nem bírnak kötelező erővel, mégis a bennük foglalt jogértelmezés, jogtételek nem hagyhatók figyelmen kívül a jogrendszer egyetlen szereplője által sem. A testület határozataiból tűnik ki, hogy az élet és emberi méltóság együtt jár, s az emberi méltóságból ered az adatvédelem, valamint a tény, hogy az egyenlőtlen kommunikációs helyzet az adatkezelő és az alany között sérti az emberi méltóságot. Az alkotmánybírósági döntések hangsúlyozták ki az adatvédelem legfontosabb alapelveit, így különösen a célhoz kötöttséget és a készletező adatkezelés tilalmát, az információs önrendelkezés korlátozásának lehetséges módját, a különösen érzékeny személyes adatok kezelésére vonatkozó többletkövetelményeket, az adatvédelem és általános személyiségi jog viszonyát, az információs önrendelkezési jog tartalmát, a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának közötti ellentét feloldását egyaránt.