A szaknyelvoktatás fogalma, főbb jellemzői

A szaknyelv (szakmai nyelvhasználat) fogalmát Kurtán (2011) valamely szakmai beszélőközösség sajátos beszédhelyzetekhez kötött specifikus célú nyelvhasználata-ként értelmezi, amely egyértelműen és világosan tükrözi a valóságnak azt a részét,

amellyel az adott terület közössége foglalkozik, és ezen keretek között a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellegzetes megnyilvánulása. Ez a specifikus célú nyelvhasz-nálat, amelyre a folyamatos változás, a dinamizmus jellemző, interdiszciplináris összefüggések többszintű kölcsönhatásaiban ragadható meg.⁴

Kurtán és Silye (2006: 553) megfogalmazása szerint a szaknyelvoktatás specifikusan meghatározott idegennyelv-tanítási és -tanulási folyamat, amely arra irányul, hogy segítse a diákokat olyan kompetenciák kialakításában, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző szakmák, foglalkozások, idegen nyelven folytatott tanulmányok az általános nyelvi képzéshez viszonyítva pontosabban meghatározott tevékenységeit, feladatait végre tudják hajtani, illetve specifikus követelményeknek feleljenek meg.

A szaknyelvoktatást főleg a szaknyelvhasználat kontextusa iránti érzékenység és a nagyfokú rugalmasság különbözteti meg az általános célú nyelvtanítástól. Sajátos szükségleten alapuló folyamat, amely már – az anyanyelv és esetleg bizonyos szintű idegen nyelv(ek) használata révén – meglévő tapasztalatokon alapul. Ezeken belül kiemelt jelentőségű a szakmai tapasztalat, a szakismeretek, a szaktudás. A szakmai háttér ismerete eltérhet az idegennyelv-tudás szintjétől. További fontos jellemző, hogy a nyelv használata egyben eszköz is a tanulási cél eléréséhez. Ezért van külön-leges jelentősége annak, hogy minél több alkalmat biztosítsunk a szaknyelvet tanu-lónak a nyelv mielőbbi használatára.

6.1. A magyar orvosiszaknyelv-oktatás sajátosságai

A külföldi orvostanhallgatók magyar szaknyelvi tanulásának középpontjában a beteg kórtörténetének felvétele és a fizikális vizsgálatok elvégzéséhez szükséges kommunikáció áll mint autentikus szituációs feladat (Halász–Koppán–Eklicsné Lepenye 2016). A célnyelven történő orvostanhallgatói anamnézisfelvételre és beteg-vizsgálatra az első négy félévben fel kell készítenünk a hallgatókat. A külföldi képzé-sekben részt vevő diákok nagyon speciális helyzetben vannak a magyar mint idegen nyelv elsajátítása szempontjából. Mint már fentebb említettem, a hallgatóknak csak tanulmányaik idejére van szükségük a magyar szaknyelvre, de viszonylag rövid időn belül (4 szemeszter, 224 vagy 196 óra után) meg kell szerezniük azt a képessé-get, hogy anyanyelvi beszélőkkel folytassanak beszélgetéseket. Nagy kihívást jelent az A1 szintre eljutott hallgatók felkészítése erre a kommunikációs feladatra.

A SE magyarul tanuló orvostanhallgatói kb. 10 fős csoportokban a belgyógyá-szaton kezdik meg szakmai gyakorlatukat a budapesti kórházakban. Az orvos–

beteg interakciók kommunikációs céljukat tekintve sokrétűek lehetnek: an am né zis-felvétel, betegtájékoztatás, terápiát érintő döntéshozatal, diagnózist követő rossz hír

4 A magyar orvosi szaknyelv nyelvészeti vonatkozású kutatásáról: Kuna 2016, Kuna–Ludányi 2019.

közlése stb. A magyar szaknyelvi oktatás számára releváns orvostanhallgató–beteg diskurzusok csak a betegkikérdezést és a betegvizsgálatot célozzák, mivel a hallgatók nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy ők közöljenek a beteggel például terápiás lehetőségeket. Esetükben a magyar szaknyelv használata arra korlátozódik, hogy megvizsgálják a beteget, és felvegyék a kórtörténetet (Halász–Rébék-Nagy 2019: 178).

Kiemelten erre a feladatra kell tehát felkészítenünk őket.

A kórházi gyakorlaton kisebb csoportokban vesznek részt. Ekkor a szemináriumo-kon szimulált orvos–beteg párbeszédeket valós helyzetekben kell gyakorolniuk. Ter-mészetesen elsősorban a szakmai kompetenciák osztálytermen kívüli alkalmazásán van a hangsúly, de a feladat végrehajtása a legtöbb esetben lehetetlen a magyar nyelv használata nélkül. A hallgatókra váró kórházi szituáció a következőképp történik:

a gyakorlatot vezető orvos megvizsgálja a beteget a kórteremben, bemutatja a folya-mat lépéseit, majd arra kéri a hallgatókat, hogy őt követve ismételjék meg a látottakat.

A diákok önként jelentkeznek, jellemzően a jobb nyelvtudással bíró hallgatók vállalják a betegvizsgálatot. Az orvos ezek után magukra hagyja őket körülbelül 15 percre.

Ez alatt az idő alatt a hallgatóknak meg kell próbálniuk kikérdezni a beteget esetleges panaszairól, és megvizsgálni pillanatnyi állapotát. A kérdezéshez hasz-nálhatják a korábbi félévekben összeállított mintegy hétoldalas kérdéslistájukat.

Minden hallgatónak lehetősége van a kérdezésre, de általában jellemző, hogy ismét a magabiztosabb nyelvtudással rendelkezők próbálkoznak meg a feladattal. A bete-gek legtöbbször készségesek, szívesen válaszolnak. Ez a tevékenység kis felüdülést is jelent számukra a kényszerűen a kórházban töltött idő alatt. Az orvos visszatérte után együtt megbeszélik, hogy mit tudtak meg a betegtől. A félév célja, hogy a 10 fős csoportok egyedül is képesek legyenek a magyar betegeket kikérdezni. A szaknyelvi tanulásnak ezt a gyakorlati, klinikai terepen való szakmai oktatást kell előkészítenie.

6.2. Tananyagok

Jelenleg az említett karok mindegyikén az első négy szemeszter magyar nyelvi tan-anyaga Gyöngyösi Lívia és Hetesy Bálint Jó reggelt!, valamint Jó napot! című kötete.

Az Általános Orvostudományi Karon és az Egészségtudományi Karon a szaknyelvi magyaroktatáshoz Marthy Annamária és Végh Ágnes: Egészségére! tankönyvét hasz-nálják az oktatók az általuk létrehozott speciális fogorvosi, gyógyszerészeti tárgyú tananyagokkal kiegészítve. Az Egészségtudományi Karon a Horváth Ágnes és Joa-chim László által összeállított kiegészítő tananyagot használják a gyógytornász- és az ápolóhallgatók, a szülésznők magyar oktatásában pedig Borda Szandra kiegészítő jegyzetét.

2010 előtt a magyar orvosi szaknyelvet Győrffy Mária Mi a panasz?, illetve Paragh György Tessék mondani! című kiadványából tanították a Semmelweis Egyetemen.

A Debreceni Egyetemen jelenleg is használatban van a Tessék mondani! Segéd-könyv a belgyógyászati anamnézis felvételéhez, amelynek 2010-ben Marschalkó Gabriella és dr. Zatik János készítette el a szülészek, nőgyógyászok számára kidol-gozott változatát.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézetében dolgozó Halász Renáta állított össze olyan magyar szaknyelvi tananyagot (Anamné-zis magyarul: magyar orvosi szaknyelv kezdőknek), amely kezdő szintről indul min-den előzetes nyelvtanítás nélkül. Az Intézet munkatársai a SZOKOE konferenciákon elhangzott előadásaikban (Warta 2010) kifejtették, hogy a rendelkezésre álló rövid időn belül sokkal hatékonyabban tudják a hallgatókat felkészíteni a nyelvtudásuk alkalmazására, ha nem oktatnak általános nyelvet, hanem azonnal a számukra fon-tos szakmai kifejezéseken keresztül tanítják a nyelvtant.

2021 márciusában a Semmelweis Egyetem Szaknyelvi Intézetével összevonták a Semmelweis Egyetem ETK Társadalomtudományi Tanszékén belül működő Szak-nyelvi és Kommunikációs Csoportot. Az Intézet kiemelt feladatának tekinti az okta-tási tananyagok aktualizálását autentikus szakmai dokumentumokon keresztül. Ezt a folyamatot megnehezíti a szenzitív adatokat tartalmazó kórházi jelentésekhez, kór-lapokhoz való hozzáférés korlátozottsága, valamint a praktizáló orvosokkal, szülész-nőkkel, gyógytornászokkal való folyamatos kommunikáció. Fontos lenne, hogy a tan-anyagfejlesztők együtt dolgozhassanak a kórházi szakemberekkel annak érdekében, hogy minél használhatóbb szaknyelvi ismereteket tudjanak átadni a nyelvtanulóknak.

Azonban könnyen belátható, hogy ezt az együttműködést nem egyszerű megvalósí-tani az egészségügyben dolgozó szakemberek leterheltsége miatt.

6.2.1. Az Egészségére! felépítése

A tankönyv a Jó napot! folytatásaként készült az egyetemi képzés negyedik és ötödik szemeszterében tanuló hallgatók számára. Célja a korábban elsajátított nyelvtani ismeretek átismétlése, bővítése, illetve az egészség, betegség témakörének elmélyítése.

A tananyag megalapozza a beteggel való kapcsolatfelvétel képességét, széles körben gyakoroltatja az ehhez szükséges szókincset, felkészíti a hallgatókat az ötödik sze-meszter szakmai gyakorlatára, a páciensekkel való találkozásra szakmai dialógusok segítségével. Ezeket a szövegeket belgyógyász-endokrinológus szakember lektorálta.

A tankönyv 16 (szigorúan véve 14) fejezetből áll, az általánosabb témák (csa-ládi anamnézis, szociális anamnézis, testrészek, fájdalom) felől halad a speciáli-sabb szakmai területeken (belgyógyászati anamnézis, gyógyszerek, orvosi vizs-gálatok) keresztül a konkrétabb szakterületek (légúti megbetegedések, szív- és érrendszeri megbetegedések, a vizeletkiválasztás szerveinek betegségei stb.) felé.

Ezeket a betegség területeket a szerzők igyekeztek előfordulásuk gyakorisága szerint

válogatni. A 15–16. fejezet a szigorlatra felkészítő mintafeladatokat tartalmazza.

A könyv végén egy magyar–angol–német szójegyzék, illetve a két programban tanuló hallgatókat támogatva angol–magyar és német–magyar szójegyzék található.

A fejezetek felépítése hasonló: egy mintaszövegen (orvos–beteg párbeszédek, betegségleírások) keresztül mutatja be a szókincset és a nyelvtant. A szövegértésre irányuló feladatok egyben gyakoroltatják a szókincset is. A következő párbeszéd és feladat a könyv ötödik leckéjében található.

1. A szöveg alapján döntse el, hogy a következő állítások igazak