Voltaképp az osztrák levéltáros, Alfred Sitte 1899 és 1908 között megjelent, bő forrásanyagot feldolgozó tanulmánysorozata786 ébresztette rá a magyar kutatást arra, hogy Nádasdy Ferenc javainak elkobzásával a 17. század egyik legjelentősebb hazai műgyűjteménye tűnt el szinte nyomtalanul. Ráadásul a tárgyakkal és a művekkel együtt sajnos az értékelhető ismeretek egy jelentős része is odaveszett. A következő évtizedekben Takáts Sándortól787 és Schoen Arnoldtól788 megjelent, forrásokra építő közlemények az adatok szemléletes összesítésével megpróbálták ugyan az eszmei kár nagyságát érzékeltetni, arra azonban nem vállalkoztak, hogy akárcsak részleteiben körülírják a magyarországi műkincsállományt ért veszteség mibenlétét. Mindkét szerző inkább a sárvári (kisebb részben a pottendorfi) tárház egykori arany és ezüst dísztárgyait, ötvösműveit és ékszereit, továbbá éremgyűjteményét, fegyvereit és textilneműit ismertette, s összességében kevesebb figyelmet szánt a Nádasdy tulajdonában tudott egyéb műtárgyaknak. A festmények közül Takáts még csak azokat a magyar vonatkozású portrékat említette, amelyeket – mint Esterházy Pálhoz került Sebastian Müller 1660-ban tett utazása során vezetett naplója kiadva: KELLER–SCHEUTZ–TERSCH
2005, itt a prímási kert leírása: 41–43. A naplórészlet magyar fordítása a mű 1714-es kiadása alapján: PIGLER ANDOR: A pozsonyi prímási kert. Napkelet 3 (1925), 29–31. Lippay György pozsonyi és nagyszombati rezidenciáiról alapvető új eredményekkel, újonnan feltárt forrásokkal és épület-dokumentációval: ECSEDY 2020.
784 ECSEDY 2020, 131–136.
785 Ld. a Luchese bécsi palotái között 1655-től elsőként épült (elpusztult) Abensberg–Traun-palotát a Herrengassén: FIDLER 1990, 148, 196–198.
786 SITTE 1899, 87–96; SITTE 1900, 66–75; SITTE 1907, 47–81, 117–137; valamint SITTE 1908, 31–52.
787 TAKÁTS 1900, 147–150; TAKÁTS 1902, 122–127. Takáts kutatásaira és közlésére támaszkodva ad összefoglalást SIKLÓSSY LÁSZLÓ: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest 1919, 166–171.
788 SCHOEN 1921: 15. sz. 268–273. és 1921: 16. sz. 281–285.
darabokat – Sitte is részletesen tárgyalt,789 Schoen Arnold viszont már egy egész cikket szentelt Nádasdy pottendorfi képtárának.790 Meglehetősen indulatos hangvételű írása ezzel együtt inkább megalapozatlan és módszerében is erősen vitatható próbálkozás arra, hogy a Nádasdy-leltárakban szereplő festmények némelyikét a bécsi császári gyűjtemény egyes – főként itáliai – darabjaival azonosítsa.791 Egyértelműnek látszik, hogy a két kutató szempontjait a századforduló idejének jellemzően tárgyközpontú értékszemlélete irányította (ami alatt a történeti vonatkozású és iparművészeti tárgyak elsőbbsége értendő), ám egyoldalú érdeklődésükben szerepe lehetett annak is, hogy a Sitte által feltárt és feldolgozott összeírások (melyeknek számát Takáts tovább bővítette) a részletesen adatolt ötvösneműekhez képest a képzőművészeti anyagra nézve túl kevés információt tartalmaztak ahhoz, hogy az akkori kutatási preferenciáknak megfelelő értékelésre, következtetésre jussanak belőlük.
Mi tagadás, ez utóbbi téren ma sem vagyunk könnyebb helyzetben, annak ellenére, hogy a Nádasdy Ferenc tulajdonában volt művekre és tárgyakra vonatkozóan jelenleg (nem számolva a leltármásolatokkal) 63 olyan leltárt ismerünk, amelyik 12 helyszín, illetve gyűjteményi egység teljes vagy valamilyen szempont szerint készült összeírását tartalmazza. Az alább hivatkozott leltárak az 1630 és 1682 közötti évekből valók, közülük több egyazon anyagrészre vonatkozik, az összeírás alkalmának és céljának megfelelő, változó információmennyiséggel.792 Az abból leszűrhetők értékelésével az a szándékom, hogy lehetőség szerint rekonstruáljam Nádasdy környezetének képzőművészeti jellegét, körvonalazva szerepét az országbíró közéleti pályáját kísérő imázsépítésben is.
V. 1. A NÁDASDY-REZIDENCIÁK 1669. ÉVIÖSSZEÍRÁSA
Az áttekintés és összegzés alapját – a célszerű egyidejűség érdekében – az 1669-ben készült összeírások adják. Felvételükre egy olyan leltározási folyamatban került sor, amit maga Nádasdy rendelt el, illetve ami a leltárszövegek megjegyzései alapján néhol az ő személyes felügyeletével és részvételével zajlott. Információtartalmuk többrétegű:
egyfelől mert az egyes helyszíneken az országbíró idejére jellemző állapotot tükrözik, másfelől mert azokban az esetekben, ahol kimutatható Nádasdy közreműködése, a megadott adatokból következtetéseket vonhatunk le arra, hogy ő maga mit tartott fontosnak a tárgyról rögzíteni. Ilyenkor nemcsak a közlés, de éppenséggel annak hiánya is bizonyos esetben információnak minősül.
789 SITTE 1907, 123–124.; TAKÁTS 1902, 127.
790 SCHOEN 1923, 53–58.
791 A tárgyak téves agnoszkálásával Rózsa György foglalkozott átfogóan, aki egy-egy erőltetett azonosítás helyreigazításával felhívta a figyelmet arra, hogy a Nádasdy-gyűjtemény egykori mű-és ötvöstárgyainak meghatározása csak az egyes művek provenienciájának végigkövetmű-ésével, adataik lehetőség szerinti minél pontosabb feltárásával és figyelembevételével lehetséges. RÓZSA
1973. 13–80, 107–141., itt különösen 140.
792 Az alábbi, csak utalásokban hasznosított leltárak mint a 2007–2012 között folytatott OTKA-kutatás (ld. a bevezetőben) eredményei, egy majdani forráskiaványban kerülnek publikálásra.
Jelzeteik első szerepeltetésekor a következőkben mindenhol megadom a forrás átírójának nevét.
Az 1669-ben történt inventálás egy olyan számvetés része, amelynek valószínűleg nem ismerjük minden dokumentumát, de amelyből fennmaradt egy vaskos folió-kötet, több helyszín, illetve ingóságállomány összeírásával.793 Pottendorf berendezésének és
„felső tárházának” számbavételével kezdődik,794 a Kunstkammer tárgyainak részletes leírásával folytatódik,795 majd olyan ékszerek, ruhák, viseleti darabok és használati tárgyak különféle jegyzékei következnek, amelyek a vár készletéhez tartozóan valamilyen alkalmazott kezelésébe vagy éppenséggel valaki révén elvitelre kerültek.
Ilyen mindjárt a sorban következő, 1669. január 29-re datált jegyzék ékszerekről, ezüstneműekről és öltözeti darabokról, amely tárgyakat az országbíró leánya, Nádasdy Julianna (később apáca a pozsonyi orsolyitáknál) vitt magával Pottendorfról.796 Juliannát idősebb nővére, Draskovich Miklósné Nádasdy Krisztina vette magához Frauzimmerével együtt, a leltár dátuma szerint egy héttel anyjuk, Esterházy Anna Júlia január 22-én, szülés közben bekövetkezett halála után. Ezután jönnek sorra azok az
„Inventariumok, Kinek Kinek Vram eö Nag(ysag)ha ezközében mi assignaltatot kezekhez”,797 amelyek közül néhány – csakúgy, mint az előbbi – a leltár címét és tartalomismertetését leszámítva német nyelven íródott, az ott lévő többitől eltérő kézírással. Némelyik datált, a kötetbe írás sorrendjében 1665. október 1-re a konyhai eszközök leltára,798 1668. november 27-re a tálnok kezelésében lévő edényeké,799 illetve 1669. február 6-ra keltezve a főbortöltőnek, illetve a textilneműekhez való inventárium.800 A többféle jegyzéket tartalmazó pottendorfi összeírást további helyszínek leltárai követik: Nádasdynak a mai Augustinerkirchével szemben álló, még Nádasdy Tamás vásárlásaként szerzett801 bécsi palotájáé,802 majd azoknak a „házi eszközöknek a consignatiója”, amelyek Pozsonyban a palatinusnénál, azaz Pálffy Pál nádor özvegyénél, Franziska Maria Khuen von Belasy grófnőnél, Nádasdy Anna
793 MNL OL, E 185 (Mf. 31996–31997.), Fasc. 52., fol. 190r–330v.
794 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 190r–213r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
795 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 214r–229r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
796 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 231r–234r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
797 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 234v–236r, a pottendorfi pohárnoknak átadott tárgyak leltára. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
798 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 239r–v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
799 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 240r, a tálnok kezelésében lévő edények leltára. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Kiss Erika munkája.
800 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 240v, fol. 241r–244r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Kiss Erika munkája.
801 A kérdés legújabb feldolgozása: DEÁK 2015, 571–583; továbbá ld. PÁLFFY 2010, 114–115;
DOMINKOVITS–PÁLFFY 2010, 776. A hely megnevezésével említve Nádasdy Ferenc országbíró egy dátum nélküli elismervényében: ÖStA AVA FHKA HKA, Kontrakte und Reverse Reihe D. Nr.
77., Litteralien den Grafen Franz v. Nádasd betreffend, Nr. 87.
802 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 245r–246v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
Terézia anyósánál maradtak.803 Sajnos Nádasdy két pozsonyi házának összeírása – egyelőre ismeretlen okból – nem került ebbe a leltársorba. Pedig a helye itt lenne, mivel az inventálás hozzávetőleges topográfiai rend szerint halad: Drassburg berendezésének jegyzéke804 következik, majd a keresztúri váré805 és tárházé,806 mely utóbbiak ismét datáltak, mégpedig 1669. május 7-re. Sárváron 1669. május 12-én kezdődött a leltározás, előbb a vár egyes részeinek berendezésével,807 majd a tárház összeírásával.808 Az inventálás március 20-án Kapuváron folytatódott,809 és – 1669. december 7-i keltezéssel – a Nyitra megyei berencsi vár810 ingóságainak számbavételével zárult.
A kötetes példányból a leltározási folyamat kezdetének ideje nem állapítható meg, Pottendorfról szóló első része ugyanis nincs dátummal ellátva, két egyező tartalmú, február 4-re keltezett, külön fennmaradt leltárváltozat alapján azonban az összeírás kezdete meghatározható. Közülük az első egy betoldásokkal, áthúzásokkal javított példány, amelyben a tárgyleírásoknál – színre, darabszámra, anyagra, illetve kinézetre vonatkozóan – gyakran fordulnak elő fogalmazással összefüggő szövegmódosítások, pontosítások.811 Munkapéldánynak, piszkozatnak látszik, amit alátámaszt az is, hogy ezen a változaton nem találhatók a következő oldal első sorát hivatkozó custosok, szemben az ugyanakkorra datált másik, küllemére nézve rendezettebb jegyzékkel – ami ez utóbbit inkább másodpéldánynak tünteti fel.812 S ebben az összefüggésben van szerepe annak is, hogy a piszkozatnak tekinthető, vélhetően első változat lett Nádasdy hitelesítő kézjegyével ellátva. A kötetben fennmaradt leltársorozat tehát egy tisztázat, amelynek Pottendorf berendezésére vonatkozó első része a február 4-én kelt leltárak alapján íródott, azok egymástól való apró szövegeltérései szerint a két leltárra egyaránt
803 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 247r–250v. Nádasdy Anna Terézia mielőtt 1666-ban a császárné, Margaretha Theresia udvarhölgyei közé került, egy ideig az özvegy nádorné bécsi házában tartózkodott. A nádorné fiával, Pálffy Jánossal, annak kétéves udvari szolgálatát követően, 1668. június 8-án lépett házasságra Bécsben. Ld. TOMA 2005. 42; FUNDÁRKOVÁ 2013, 411. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
804 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 251r–253v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
805 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 254r–261r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
806 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol.262r–269r. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Király Péter munkája.
807 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 270r–271v, fol. 272r–277v. A kiadásra szánt leltárak elkészült átírása az első esetben Kiss Erikától, a második leltári egység esetében tőlem.
808 MNL OL, E 185 (Mf. 31996.), Fasc. 52., fol. 278r–314v. Csaknem teljes terjedelmű közlését adja, de nem betűhű átírásban: SCHOEN 1921. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Kiss Erika munkája.
809 MNL OL, E 185 (Mf. 31997.), Fasc. 52., fol. 315r–326v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
810 MNL OL, E 185 (Mf. 31997.), Fasc. 52., fol. 327r–330v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
811 MNL OL, E 156, UetC Fasc. 78. Nr. 45., fol. 1r–8r. Nádasdy Ferenc által hitelesített példány.
A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
812 MNL OL, E 156, UetC Fasc. 78. Nr. 45., fol. 23r–29v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása tőlem.
támaszkodva. Hogy a kötetbe írt leltársor másolatként készült, kitűnik abból is, hogy a topográfiai-kronológiai rend egy helyen megtörik: előbb került be (feltehetően jelentősége okán) Sárvár teljes anyagának május folyamán rögzített jegyzéke, és csak azt követi Kapuváré márciusi keltezéssel. De a kötetes példány másolat-volta a leltár-előzményekkel összevetve is szembetűnő: amíg a leltározáshoz közvetlenül kapcsolódó, februárra datált pottendorfi jegyzékek gyakran több tárgyat tüntetnek fel egy sorban, és a szövegbe foglalják a darabszámot is, addig a kötetben (nemcsak Pottendorf esetében, de másutt is) minden tárgy tételszámmal ellátva, külön sorba, a mennyiség pedig a tételek végére, numerusoszlopokba került. Emellett a fogalmazás is összefogottabb, néhol tárgyszerűbb, kalligrafáltabb összképpel és a lap alján ismét custosokkal. S amint Pottendorf helyiségeinek összeírásához, úgy Kunstkammerének leltárához is tartozik egy munkapéldány,813 amely ugyan dátum nélküli, de a sűrű javításokból, valamint lapszéli és lapalji betoldásokból ítélve a leltárfelvétel alkalmával készült, és a hiányzó utolsó Schraibtisch, valamint az „Apro Ezüst Művek” anyagát leszámítva megegyezik a kötetben lévő másolattal. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a leltározási folyamat a pottendorfi vár és Kunstkammer összeírásával 1669. február 4-én (amúgy egy hétfői napon) kezdődött, az a néhány korábbi dátumú, jobbára készlet-leltár amely ugyanott található, szintén másolatként került a pottendorfi egység végére, dátumuk így nem tekinthető az addig beírtak ante quemjének. A munkapéldányok, illetve a korábbi összeírásokból rendelkezésre álló jegyzékek összemásolása némely datált lapszéli bejegyzés, illetve a dátumhoz köthető sárvári tárházra való megjegyzés alapján 1669. május közepe és szeptember eleje között történhetett.
Nádasdy országbíró tehát a felesége halálát követő második héten már hozzáfogott ingóságai számbavételéhez; több hónappal azelőtt, hogy Anna Júliát a lékai ágostonosoknál végső nyugalomba helyezték volna.814 Az ingóságok ilyen gyorsan megkezdett, szisztematikus összeírásának magyarázata Nádasdy 1663. július 10-én kelt végrendeletéből tudható meg.815 Ebben osztrák mintára („austriai törvény szerint”) hitbizományként, az elsőszülöttség (primogenitura) alapján történő öröklési rendben hagyta utódaira legjelentősebb ingatlanait: a család ősi várát, Sárvárt, Alsó és Felső Vidékkel, valamint főrezidenciáját és akkori lakhelyét, Pottendorfot, továbbá Szarvkőt és Drassburgot, illetve városi házait intra et extra regnum Hungariae.816 A 17. században azonban nem szokásos módon és törvényileg ekkor még nem szabályozott formában817 ingóságairól is hasonlóképpen rendelkezett, nevezetesen oly módon, hogy „ingó marhái” soha „föl ne oszthassanak, hanem az sárvári tárházban az öregbik atyafi kezénél tartassék”.818 Hogy mely darabok kerülnének a kissé odébb „köztárház”-nak mondott és szándéka szerint testamentumával hitbizományi kincstárrá tett tárházba, azt fiainak „itt meg nem nevezhetem, hanem magam keze írása alatt hagyom [...]
813 MNL OL, E 156, UetC Fasc. 79. Nr. 50., fol. 1r–7r, Pottendorf, 1669. január után. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Kiss Erika munkája.
814 Esterházy Anna Júlia temetésére a lékai családi kriptában 1669. október 7-én került sor. A gyászbeszédet Sennyey István veszprémi püspök tartotta. RMK I. 1080.
815 SCHÖNHERR 1888, 176–187, 369–382, 580–591.
816 Uo. 372, 378–379.
817 KÁLLAY István: A családi hitbizományok Magyarországon. Levéltári Közlemények 50 (1979), 71, valamint főképp PERES 2009, 95; PERES 2014, 140.
818 SCHÖNHERR 1888, 580.
pecsétjek alatt, lajstroma lévén mindeniknél”.819 Vagyis Nádasdy végrendeletének írásakor egy hitbizományi ingóságleltár összeállítását tervezte, amely 1663-ban valószínűleg nem készült el.820
Feltehetően az akkor be nem váltott szándék megvalósításához fogott hozzá a felesége halála utáni hetekben, mivel testamentumát úgy alkotta meg, hogy azon egyébként változtatni már nem akart.821 Ennek ellenére 1669. április 20-án egy második végrendeletet írt, amelyben vagyonára nézve lényegében megerősítette korábbi végakaratát, egyértelmű utasítást adva, miként járjanak el a hitbizományként örökül hagyott javakkal.822 A leltármásolatokat tartalmazó kötet mindenesetre nem tartható azonosnak a második végrendelet utólagos mellékleteként valószínűleg valóban elkészült és véglegesnek szánt hitbizományi jegyzékkel, mivel egyfelől nincs hitelesítve Nádasdy aláírásával, valamint a végrendeletében nyomatékkal említett pecsétjével, továbbá mert olyan megjegyzések találhatók benne, amelyek a pottendorfi Kunstkammer egyes tételeinél utólag tüntetik fel azt, hogy a tárgy időközben (szeptember 4-én) „a sárvári tárházba vitetett” – esetleg éppen a hitbizományi kincstár állományának összeállítása, véglegesítése kapcsán. Mindazonáltal tény, hogy a számbavételi folyamatnak valószínűleg több dokumentuma nem ismert, így például az a jegyzék, amelyet – úgy tudni – elfogásakor Nádasdy végakarata egyik végrehajtójának, Esterházy Mihálynak adott át megőrzésre,823 amely jegyzék (a jelentőségét sejtető eljárásból ítélve) talán a hitbizományi anyag leltárának kész, hitelesített példánya volt.
Az elmondottak az 1669. évi leltársorozat dokumentáló értékét a szokásosnál kissé magasabbra helyezik. Nemcsak Nádasdy közreműködése miatt, hanem azért is, mert a hitbizomány alá utalt kincstári egységek, művek rögzítése ezúttal többet jelentett, mint szokásos tárgyszerű leírásukat. A jegyzékekben – túl a megadott vagyoni értéken (az ékszereknél és ötvösműveknél) – benne foglaltatik az az átörökíteni kívánt személyes tudás is, amivel Nádasdy a tárgyakról rendelkezett. A berendezés egyéb részeire vonatkozóan viszont annak van jelentősége, ami hiányzik a leírásokból.
A festményekre nézve mindenesetre ez utóbbi szempont és értékelésmód érvényes:
a rezidenciák, elsősorban Pottendorf, Sárvár, Keresztúr, Bécs és Drassburg műtárgyairól, főképp képeiről ugyanis a leltárakban írottak alapján jószerével mennyiségi alapon értesülünk. Az ismert forrásadatokat összesítve 616, darabszám
819 Uo. 580–581.
820 A különböző leltártípusokat, köztük a tulajdonosi leltárakat és formai megkötéseiket (tételszámozás, számmal azonosított, illetve más módon pontosított elhelyezés) 16–17. századi példák alapján, a leltárak forrásértéke szempontjából tárgyalja: KLAPSIA, HEINRICH: Von Kunstkammer-Inventaren. Versuch einer quellenkritischen Grundlegung. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 49 (1935), Heft 1–2. 444–455, különösen 447, 450.
821 SCHÖNHERR 1888, 585.
822 MNL OL, E 185 (Mf. 31986.) Fasc. 40., fol. 231r–233r. A „Szent Anna Eremusaban”, azaz a Mannersdorf melletti Szent Anna karmelita remeteségben kelt végrendelet hivatkozott része:
„Tizenegyedszer [...] Az Ingo marhát az Inventariumok szerint reinventaltassáák. Az Tárházbélit helyben hagyván, az többit intézzék el, mindeneket Testamentumom szerint [...]”.
823 PAULER GYULA: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összesküvése (1664–1671). Budapest 1876, II. köt. 141, ill. ennek alapján: SCHOEN 1923, 57.
szerint megadott képről tudunk, ennél azonban több lehetett, mivel Pottendorfon és Keresztúron jelentős mennyiséget számlálatlanul jegyeztek fel.824 A legtöbb műtárgy Pottendorfon volt, ahol a lakóterekbe tartozó 170 festmény mellett a Kunstkammer helyszínen felvett leltára további 110, különböző méretben és hordozó anyagra készült képet említ meg, közülük a Bécsbe szállított 108 műnél a témát is megadva. Majd Keresztúr következik 202 festménnyel, amiből csak 93 volt a kastély termeiben, a többi 109 a tárházban őrzött kisebb-nagyobb mű volt, míg Sárváron – néhány kincstári tárggyal együtt – 104 darabbal számolhatunk. Bécsben 34 kép volt, Drassburgban 11.
Mint arról már szó esett, Pozsony nem szerepel az 1669-es évre tehető leltárak között.
Nádasdynak a városfal közelében, a Gabona-téren (egykorú magyar elnevezéssel
„Bozapiacz”),825 valamint a váraljai Ispitály utcában volt egy-egy háza, amelyekre valószínűleg országbíróvá történt kinevezése, vagyis 1655 után (de még 1660 előtt) tett szert, ugyanis az 1655 tavaszán kezdődött országgyűlés idejére még bérelt szállást foglaltatott.826 Két pozsonyi házáról mindenesetre csak a kamarai bizottság által 1670 szeptembere után felvett keltezetlen, latin nyelvű összeírást ismerjük, amelyben feltűnően szerény, minden díszítést és luxust nélkülöző és csupán a legszükségesebb bútorokra korlátozott berendezést találunk. A helyiségek leltárbeli megnevezései arra utalnak, hogy az országbíró és felesége a Gabona-téri épületet használta, ennek ellenére (csakúgy, mint a másik házban) sem kárpit, sem szőnyeg vagy textilnemű nem volt benne, festmény is mindössze egy Mária-kép.827 Az ismert leltárak a jelentősebb várak és kastélyok közül sem Csejtén,828 sem Kapuváron, sem Berencsen nem említenek képet
824 A megadott képmennyiség az alábbi leltárak adataiból állt össze: Pottendorf – a vár-berendezés és a Kunstkammer leltárai: 1669. február 4. után (MNL OL, E 185, Mf. 31996., MNL OL, E 156, UetC Fasc. 78. Nr. 45.), 1671. február 11–14., 1671. június 25., 1671. augusztus (MNL OL, E 156, UetC Fasc. 160. Nr. 4., ÖStA AVA FHKA HKA, Kontrakte und Reverse A 1024, valamint Kontrakte und Reverse A 1025), 1673. július 5–10. ÖStA AVA FHKA HKA, NÖHA, P 54/A/1); Sárvár – a vár-berendezés és a tárház leltárai: 1669. május 12. (MNL OL, E 185, Mf.
31996.) 1670. szeptember 18. (MNL OL, E 156, UetC Fasc. 78. Nr. 16.), 1671. április 30. után (MNL OL, E 185, Mf. 32000.); Keresztúr – a vár-berendezés és a tárház leltárai: 1669. május 7., 1669.
május 16. (ÖStA AVA FHKA HKA HFU r. Nr. 234; MNL OL, E 185, Mf. 31996.), 1670.
szeptember vége (ÖStA AVA FHKA HKA HFU r. Nr. 231), Bécs – 1669. április? (MNL OL, E 185, Mf. 31996.); Drassburg – 1669. április? (MNL OL, E 185, Mf. 31996.), 1670. szeptember 24., 1670.
szeptember 30. (ÖStA AVA FHKA HKA HFU r. Nr. 231). A felsorolt, kiadásra előkészített leltárak elkészült átírása Toma Katalin, Viskolcz Noémi, Kiss Erika, Király Péter, valamint Buzási Enikő munkája.
825 Ld. ORTVAY TIVADAR: Pozsony város utcái és terei. A város története utca- és térnevekben.
Pozsony 1905. http://www.ortvay.eu/ utmutato A tér magyar neve 1658. évi adatból származik.
826 Nádasdy 1655. február 22-én írja Batthyány Ádámnak, hogy szolgáit küldte Pozsonyba szállást foglalni. Az adatot közli TOMA 2007, 116/19. j. Ugyancsak ő hoz forrást arra, hogy 1660-ban Nádasdy pozsonyi házát említi egy nemesi házakat, ill. azok taxarészét felsoroló lista. Ld.
TOMA 2005, 52.
827 MNL OL, E 185 (Mf. 32000.), Fasc. 57., fol. 456r–461v. A kiadásra szánt leltár elkészült átírása Toma Katalin munkája. Nádasdy pozsonyi házait az Udvari Kamara 1671-ben a karmelita rendnek tervezte átengedni (BADÁL 1975, 301, 1103 sz.), majd 1677-ben a jezsuitáknak adományozta. Ld. BADÁL 1976, 126, 1187. SZ.
828 MNL OL, E 156, UetC Fasc. 87. Nr. 7. 1661. július 16.; uo. Fasc. 98. Nr. 21. 1662–1672. A két leltárból részleteket közöl: MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai 1981, 46–48.
vagy egyéb, műtárgy jellegű darabot, Füzéren viszont egy 1665-ben készült összeírás
vagy egyéb, műtárgy jellegű darabot, Füzéren viszont egy 1665-ben készült összeírás