4.4. A piaci magánszereplő elvének alesetei
4.4.1. A piaci magánbefektető elve
A befektetések terén a piaci magánbefektető elv lényege, hogy egy állami szerv befektetése egy vállalkozásba nem minősül állami támogatásnak, amennyiben egy normál piaci körül-mények között működő, csak a profit maximalizálás szempontjától vezérelt piaci befektető is megtette volna ezt a lépést. Egy piaci szereplő ugyanis soha nem adna viszonzatlan előnyt, csak a befektetésen megszerezhető hasznot, megtérülést nézné, függetlenül attól, hogy az intézkedés milyen hatással van például a munkanélküliség csökkentésére vagy a környezet védelmére.
A piaci befektető profitot remél befektetése után, ezért befektetések esetén az ál-lami szereplő által az adott ügyletben elvárt profit mértékét kell összehasonlítani a piac elvárásaival. Ugyanakkor egy hipotetikus magánbefektetőnek nem kell a legtöbb profittal kecsegető üzletet választania vagy maximalizálni a befektetése utáni profitját. Elegendő, ha a hozam megfelel az érintett ágazat átlagos hozamának.45 Továbbá az állami támogatási vizsgálatokhoz használt befektető a hozamot nem rövid távon nézi, hanem úgy viselkedik, mint egy vállalatcsoport, amely rövid távon hajlandó veszteséget is elkönyvelni a hosszú távú profit reményében.46
44 C-124/10. P. számú ügy – Bizottság kontra EDF (2012), [ECLI:EU:C:2012:318], 85. pont.
45 Lásd a T-228/99. számú WestLB kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet [EBHT 2003., I-435. o.].
46 Lásd a C-305/89. számú Olaszország kontra Bizottság (Alfa Romeo-) ügyben hozott ítélet [ EBHT 1991., I-1433. o.] 19‒20. pontját, valamint a C-303/88. számú Olaszország kontra Bizottság (ENI/Lanerossi-) ügy-ben [EBHT 1991., I-1433. o.] hozott ítélet 21. pontját.
33. szövegdoboz
A Ciudad de la Luz filmstúdió-ügy (SA.22668)
Ciudad de la Luz (CL) egy nagy filmstúdió-komplexum Alicantéban (Spanyolország). A valen-ciai regionális kormányzat 2000-ben döntött úgy, hogy befektet egy filmstúdió létrehozását célzó projektbe. A projekt végrehajtására egy SPV-t hoztak létre, amelyben 75%-ban a valenciai regio-nális hatóság cége volt a tulajdonos, és 25%-ban egy magánfél. 2001-ben tőkeemelésre került sor, amelynek eredményeként a regionális hatóság tulajdonrésze 98,4%-ra nőtt. 2003-ban és 2004-ben további tőkeemelésekre került sor, és a magánfél eladta maradék tulajdonrészét a regionális ha-tóságnak, amely 100%-os tulajdonos lett, azonban a magánfél felelt továbbra is az építés befeje-zéséért és a komplexum működéséért. A komplexumot, amely az egyik legnagyobb a világon, és az ott lévő technológia jóval fejlettebb, mint az európai stúdiók többségéé, 2005-ben nyitották meg.
A versenytársak bejelentése alapján a Bizottság állami támogatási gyanú miatt vizsgálatot indított. A vizsgálat tárgyát 3 intézkedés képezte: a) 104 millió euró tőkebefektetés, b) 9,8 millió euró értékben természetbeni hozzájárulás (telek) és c) 95 millió eurós hitel 2005-ben, amelynek kamata 2 részből állt: éves EURIBOR plusz 1% fix kamat és 1,25%-a az adózás előtti nyereségnek.
A spanyol hatóságok azzal érveltek, hogy a beruházás összhangban van a piaci magánbe-fektető elvével. Határozatában ezt a Bizottság pontról pontra cáfolta az alábbiak szerint:
• Jövedelmezőség: a CL jövedelmezősége (1%) jóval alatta marad a hasonló méretű film-stúdiók jövedelmezőségének (3,1% és 7,8%).
• Súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC): a CL üzleti tervéhez használt WACC alatta marad a kockázatmentes piaci kamatlábnak, ami azt jelentené, hogy biztonságosabb a CL pro-jektbe fektetni, mint államkötvényt venni. Ez nem realisztikus. A Bizottság számításai szerint a WACC 14,9% volt.47
• Hitel kamata: a hitel kamata túlzottan alacsonyan lett megállapítva, figyelemmel arra, hogy az 1%-os fix kamat meglehetősen alacsony és az adózás előtti nyereség százalékában történő hozzájárulás, amely az alacsony fix kamatot hivatott kompenzálni, sem teljesíti ezt a célt, mivel a 2005‒2014. évekre vonatkozó üzleti terv alacsony nyereséggel számol (2009-ig csak veszteséggel).
• 2014. évi maradványérték: a beadott üzleti terv azzal számol, hogy 2014-ben a filmstúdió értékesítésre kerül olyan áron, amely 117 év múlva térül meg az akkori vevőnek. A cég üzleti terve alapján ez a terv nem tekinthető realisztikusnak.
A fentiek alapján a Bizottság elutasította a piaci magánbefektetői érvelést, és a támogatások visszafizettetését rendelte el.
Forrás: a szerző szerkesztése
A piaci magánbefektető elve értelmében eltérően kell megítélni egy állami befektető maga-tartását, ha új befektetést hajt végre, vagy ha a már meglévő vállalkozásában emel tőkét, mivel ez utóbbi esetben előfordulhat, hogy a befektetés célja egy már korábbi befektetés
47 The Role of Economics in State Aid Cases. London, 08. 05. 2013. Elérhető: http://ec.europa.eu/dgs/compe-tition/economist/verouden_economics_stateaid_en.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 06. 19.)
értékének „megmentése”.48 Különösen nehéz az eset elbírálása, amikor nehéz helyzetben lévő állami tulajdonú cég megmentésénél kell azt vizsgálni, hogy vajon egy magánbefek-tető hajlandó lett volna további forrásokat „felszabadítani” arra, hogy a tulajdonában lévő vállalkozást megmentse, vagy olcsóbb, ha bezárja, felszámolja azt. Az is megfigyelhető, hogy a piaci magánbefektető könnyebben hoz áldozatot a már tulajdonában lévő vállalkozás javára, mint új befektetőként, azaz addig kívülállóként.
34. szövegdoboz Az ENI–Lanerossi-ügy49
1962-ben az ENI (Ente Nazionale Idrocarburi) állami holdingvállalat megvásárolta a Lanerossi céget annak érdekében, hogy egyrészt teljes vertikálisan integrált textilipari csoportot hozzanak létre, másrészt hogy a Lanerossi cég által megvásárolt textil- és ruhaiparban tevékenykedő vál-lalatok gazdasági és pénzügyi problémái megoldódjanak. Az évek során a szerkezetátalakítás a legtöbb átvett vállalatnál sikeres volt, így ezek ismét magánkézbe kerültek. 4, felsőruházati ága-zatban tevékenykedő vállalat50 esetében azonban a szerkezetátalakítás nem volt sikeres. Az 1974 óta folyamatosan növekvő veszteségeiket az állam magára vállalta. 1980-ban a Bizottság felhívta az olasz kormány figyelmét, hogy a szóban forgó vállalatok támogatása csak a szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó feltételek teljesítésével lehetséges. 1983-ban a Bizottság az 1982 végéig nyújtott támogatásokat – szociális és regionális szempontokat figyelembe véve – jóváhagyta, azonban kétségeit fejezte ki e támogatási gyakorlat folytatásának kompatibilitását illetően.
Az olasz kormány 1983 végén úgy tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem áll szándékában további támogatás nyújtani e vállalatoknak.
Ezt követően azonban a sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy e vállalatok veszteségeit továbbra is finanszírozzák. A Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást, amelynek vég-eredményeként kimondta, hogy az 1983 és 1987 között az ENI által a leányvállalatoknak nyújtott 260,4 milliárd líra összegű támogatás összeegyeztethetetlen a Szerződéssel, és kötelezte az olasz államot, hogy a támogatást az ENI/Lanerossi cég leányvállalataitól követelje vissza; a szóban forgó vállalatok ekkor már ismét magánkézben voltak.
Az ENI megtámadta a Bizottság döntését többek között arra hivatkozva, hogy a Bizottság tévedett, amikor elvetette a magánbefektetői elv alkalmazását a veszteségfinanszírozási intéz-kedések megítélésénél, és megsértette a Szerződés az állami és magánvállalatok egyenlő elbá-násban való részesítésére vonatkozó elvét, amikor elvetette annak lehetőségét, hogy az ENI saját forrásainak átcsoportosításával képes egyes leányvállalatainak veszteségeit fedezni. A Bíróság álláspontja szerint az ENI „állam”-nak minősül az EUMSz. 107. cikk értelmében, mivel az ENI igazgatóságának és vezetésének tagjait az olasz miniszterelnök nevezte ki rendelettel, és az ENI független működését miniszteri bizottság által kiadott irányelvek is korlátozták. Ezen felül az ENI állami kezességvállalással juthatott hitelekhez. Továbbá a Bíróság elismerte, hogy egy magán-befektető tőkebefektetést eszközölhet, hogy lehetővé tegye a vállalat átmeneti nehézségeinek megoldását annak érdekében, hogy az ismét nyereségessé váljon, és az anyavállalat szintén
48 Staviczky 2012a, 3–19.
49 A C-303/88. számú Olaszország kontra Bizottság ENI–Lanerossi-ügy [EBHT 1991., I-1433. o.].
50 Lanerossi Confezioni, Intesa, Confezioni di Filottrano és Confezioni Monti.
dönthet úgy, hogy átmenetileg viseli a leányvállalat veszteségeit nyereségességen kívüli egyéb szempontok (csoport megítélése, tevékenység átalakítása stb.) figyelembevételével. Ugyanakkor jelen esetben a befektető eltekintett a hosszú távú jövedelmezőségtől, és ezért az intézkedést ál-lami támogatásnak kell tekinteni.
Forrás: a szerző szerkesztése