ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
5.1. A Leipzig-Halle-ítéletek 2
5.1.1. Az ügy háttere
A fordulópont egy németországi reptérfejlesztéshez kapcsolódó jogvitában érkezett el.
A DHL nemzetközi expressz csomagküldő csoport 2005-ben úgy döntött, hogy brüsszeli cégközpontját 2008-ban Lipcsébe helyezi át. A német hatóságok a beruházáshoz regionális beruházási, képzési támogatásokat nyújtottak, illetve vállalták, hogy a köztulajdonban
1 Application of Articles 92 and 93 of the EC Treaty and Article 61 of the EEA Agreement to State aids in the aviation sector. [94/C 350/07], 10. 12. 1994., 5. II.3. pont. Elérhető: https://publications.europa.eu/en/
publicationdetail/-/publication/497a0c02-d616-44e5-ab7c-a5802813d842/language-en (A letöltés dátuma:
2018. 03. 22.)
2 A témáról részletesebben lásd Tóth Tihamér (2011): A lipcsei reptérnek nyújtott támogatás. Állami támo-gatások joga, 3. évf. 1. sz. 69–82.
lévő leipzig-hallei repteret kibővítik egy új leszállópályával, és a reptér üzemeltetése terén is kötelezettségeket vállaltak (folyamatos üzemeltetés), hogy az a DHL üzleti modelljéhez illeszkedjen. A Bizottság egyrészt a reptérüzemeltetés tekintetében vállalt garanciákat összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítette, és megszüntetésüket rendelte el.
Másrészt a reptérfejlesztés 350 millió eurós beruházását összeegyeztethető támogatásként engedélyezte.3
5.1.2. A Törvényszék ítélete
Két német szövetségi állam, valamint a köztulajdonban lévő reptérüzemeltető (FLH) és anyavállalata megtámadták a bizottság határozatát többek között arra hivatkozva, hogy a leszállópálya építésének finanszírozása nem minősülhet állami támogatásnak, a reptér üzemeltetője pedig – ellentétben azzal, amit a Bizottság állított – nem lehet egyszerre a tá-mogatás kedvezményezettje és nyújtója is a tátá-mogatásnak.
A felperesek első érve az volt, hogy az infrastruktúra kiépítése nem gazdasági tevé-kenységet képez, hanem a közlekedéspolitika, a gazdaságpolitika és a regionális politika körébe tartozik, ami megfelel az uniós érdekeknek is. Továbbá a reptér üzemeltetése a rep-téri díjak hatósági árszabása miatt azért sem képez gazdasági tevékenységet, mert e tevé-kenységet magánbefektető nem végezte volna el. A beruházás jövedelmezőségére ugyanis nincs semmilyen kilátás, mivel az építési költségek repülőtéri díjak révén nem háríthatók át a repülőtér használóira. A felperesek harmadik érve szerint a repülőterek fő célja nem a gazdasági tevékenység gyakorlása, és abból, hogy adott esetben versenyben állnak, nem vezethető le, hogy vállalkozásoknak minősülnének. Másfelől a Bizottság maga is úgy ítéli meg, hogy különbséget kell tenni a repülőtér üzemeltetőjének különböző tevékenységei között, mivel e tevékenységeknek nem mindegyike gazdasági jellegű. A jelen ügyben a be-ruházás csak az infrastruktúrára, a déli leszállópályára vonatkozik. Márpedig piaci alapon abba soha nem ruházott volna be egyetlen magánbefektető sem. A felperesek azzal is ér-veltek, hogy a repülőtéri infrastruktúra kiépítésére, illetve az ezen infrastruktúra üzemel-tetésére irányuló tevékenység két különböző tevékenységnek minősül, amelyek gazdasági jellegét a Bizottságnak a tevékenységek mindegyike vonatkozásában külön bizonyítania kell. A Bizottság viszont a leszállópálya építésének gazdasági jellegét az üzemeltetés gaz-dasági jellegéből vezette le, viszont semmilyen bizonyítékot nem mutatott be arról, hogy a repülőtéri infrastruktúra kiépítésére irányuló tevékenység elválaszthatatlan lenne az annak üzemeltetésére irányuló tevékenységtől. A felperesek a reptéri infrastruktúra fejlesztésének történeti hátterét is ismertették, miszerint a repülőterek építését nem gazdasági magánsze-replők végzik. Az Európai Unión belül egyetlen példa sincs arra, hogy a magánbefektetők saját maguk finanszírozták volna a repülőtér megépítését vagy annak jelentős kibővítését, így az állami jelenlét kizárólagossága miatt piacról sem beszélhetünk ebben a tekintetben.
A Bizottság által a határozatban hivatkozott Aéroports de Paris4 ítélkezési gyakorlat a
fel-3 A Németország által a DHL és a leipzig-hallei repülőtér javára tett intézkedésekről szóló 2008/948/EK bi-zottsági határozat (HL L 346., 23. 12. 2008., 1. o.).
4 A T-128/98. számú Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [ECLI:EU:T:2000:290] és az azt megerősítő C-82/01. P. számú Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [ ECLI:EU:C:2002:617].
peresek szerint pedig azért nem releváns jelen esetben, mivel a repülőterek üzemeltetésére és nem építésére vonatkozott. Azokban az ítéletben csak a reptérüzemeltetés tekintetében mondta az Európai Bíróság, hogy gazdasági tevékenységnek minősül.
A Törvényszék a bizottsági határozat jogszerűségét elbíráló ítéletében5 először is rá-mutatott arra, hogy a versenyjog alapján vállalkozásnak minősül az, ha valaki gazdasági tevékenységet végez, vagyis árukat vagy szolgáltatásokat nyújt a piacon.6 Ezek alapján az FLH – a joggyakorlat szerint7 is – egyértelműen gazdasági tevékenységet végez, díjazá-sért nyújt repülőtéri szolgáltatásokat, ezek egy része a repülőtéri díjakból áll, amely díjakat a repülőtér koncessziós jogosultja által nyújtott szolgáltatások ellenszolgáltatásaként kell elemezni. A reptér regionális jellegének ebből a szempontból nincsen jelentősége, és nem csak a DHL tevékenysége miatt, bár a Törvényszék kiemelte, hogy az expressz csomag-szállítás terén a repterek versenyeznek egymással. A megépítendő új leszállópálya üzemel-tetése pedig a reptérüzemeltető gazdasági tevékenységének részét fogja képezni. Az FLH tehát kereskedelmi célból fogja a leszállópályát üzemeltetni, mivel azt nem térítésmentesen, általános érdekből bocsátja rendelkezésre, hanem díjat kér a használatáért, a beruházással kapacitásai bővülnek.
A Törvényszék az infrastruktúra fejlesztésének állami finanszírozása szempontjából legfontosabb megállapítása az ítélet 95‒96. pontjaiban található: „az FLH által végzett tevékenység gazdasági jellegének a déli pálya kibővítése állami finanszírozásával össze-függésben történő vizsgálata során nem kell elválasztani a valamely infrastruktúra – jelen esetben a déli pálya – megépítéséből vagy kibővítéséből álló tevékenységet ezen infra-struktúra utólagos használatától, valamint, hogy a felépített infrainfra-struktúra utólagos hasz-nálatának gazdasági jellege vagy annak hiánya szükségszerűen meghatározza a kibővítési tevékenység jellegét is. […] A le- és felszállópályák ugyanis a repülőtér üzemeltetője által végzett gazdasági tevékenységek elengedhetetlen elemeit képezik. A le- és felszállópályák építése így lehetővé teszi a repülőtér számára a fő gazdasági tevékenységének gyakorlását, illetve további leszállópálya építése vagy meglévő leszállópálya kibővítése esetén e tevé-kenység fejlesztését.”
Az infrastruktúra gazdasági hasznosítása tehát hatással van az infrastruktúra épí-tésének állami támogatási megítélésére is, függetlenül attól, hogy az üzemeltetőnek nem minden tevékenysége gazdasági jellegű. A Törvényszék szerint, mivel a déli pálya meg-építése és kibővítése a jellegére és tárgyára tekintettel önmagában nem minősül közhatalmi jogkör gyakorlásának, az állami támogatási vizsgálat során nem lehet, nem kell különbséget tenni egyrészt a déli pálya megépítése és kibővítése, másrészt pedig annak üzemeltetése között.
Mindezen megállapítás nem vonja kétségbe a repterek fejlesztésének regionális és gazdaságpolitikai jelentőségét. A Törvényszék rámutatott arra, hogy a reptérüzemeltetés terén az elmúlt években olyan változások következtek be, amelyek különösen ezen ágazat szervezetét, valamint gazdasági és versenyhelyzetét érintették, aminek következtében
5 A T-443/08. és T-455/08. számú Freistaat Sachsen és Land Sachsen-Anhalt és társai kontra Bizottság egye-sített ügyekben hozott ítélet [ECLI:EU:T:2011:117].
6 Lásd a 2.1. fejezetet.
7 Az Aéroports de Paris-ítéletek, valamint a T-196/04. számú Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [ECLI:EU:T:2008:585].
a reptérüzemeltetők gazdasági tevékenységei az állami támogatási szabályok hatálya alá kerültek. Mivel az infrastruktúra üzemeltetője gazdasági tevékenységet is gyakorol, saját forrásaiból kell finanszíroznia azoknak az építkezéseknek a költségeit, amelyek a gazdasági tevékenységének alapját képezik. A közhatalmi jelleg hiánya miatt a Törvényszék szerint egyébként nem várható el a Bizottságtól az építés és az üzemeltetés elválaszthatóságának bizonyítása. A Törvényszék ezért elutasította, hogy a nyilvános infrastruktúra költségeit a nagyközönségnek kell viselnie. Az állam jelenléte ezekben az ügyletekben csak akkor nem minősül állami támogatásnak, ha megfelel a piaci magánszereplő elvének.8 A Törvény-szék a felperesek érvei alapján még röviden kitért azokra a helyzetekre, amikor az infra-struktúra mint főtevékenység mellett gazdasági melléktevékenység is megjelenik (például múzeumi büfé, autópálya melletti étterem), de ezeket a konkrét ügytől elválasztotta, mivel jelen esetben a főtevékenységhez, a reptérüzemeltetéshez kapcsolódott az infrastruktúra fejlesztése. A gazdasági jelleg miatt a Törvényszék szerint nem kell figyelembe venni azt sem, hogy a tevékenység jövedelmezőségének hiánya folytán magánbefektető nem gyako-rolná azt, mert a joggyakorlat alapján ez nem előfeltétele a vállalkozásnak minősítésnek.
Ebből következően az FLH lehet támogatás kedvezményezettje, továbbá lehet egyszerre kedvezményezett és a DHL irányába támogatást nyújtó is.
A Törvényszék tehát igazat adott a Bizottságnak, és elfogadta az infrastruktúra állami finanszírozásával kapcsolatos megállapításait. Ugyanakkor mivel a 350 millió eurós állami tőkeemelésből a Bizottság nem vonta le az állami közfeladatokra (rendőrség, meteorológia) eső költségeket, a határozatnak a támogatás összegére vonatkozó megállapítását hatályon kívül helyezte.
5.1.3. Az Európai Bíróság ítélete
A reptérüzemeltető FLH és anyavállalata fellebbeztek a Törvényszék ítélete ellen, így az infrastruktúra fejlesztése állami támogatási szempontú minősítésének kérdését végül az Európai Unió Bírósága döntötte el.9
A fellebbezők szerint a Törvényszék ítélete nem volt helyes, és az infrastruktúra épí-tését annak üzemelteépí-tésétől el kell választani. Az infrastruktúra építése szempontjából nem lehet az üzemeltetőt vállalkozásnak tekinteni. Ismét utaltak a jövedelmezőségi kilátásokra és a magánfinanszírozás hiányára a regionális repterek vonatkozásában.
A Bíróság azonban egyetértett a Törvényszék és így a Bizottság megközelítésével.
Mivel az FLH mint reptérüzemeltető gazdasági tevékenységet végez, a közhatalmi jogkör hiánya miatt a leszállópálya építése a reptérüzemeltetés egyik fő eleme, és így a megépítés nem választható el az infrastruktúra üzemeltetésétől. A Bíróság szerint a várható megté-rülés sem releváns abból a szempontból, hogy a reptérüzemeltetésnek van-e sajátos piaca, tehát hogy gazdasági tevékenységnek minősül-e. Így végérvényesen megszületett a döntés, hogy a gazdaságilag hasznosított infrastruktúra építésének állami finanszírozása az állami támogatási szabályok hatálya alá tartozik.
8 Lásd a 4.4. fejezetet.
9 A C-288/11. P. számú Mitteldeutsche Flughafen AG és Flughafen Leipzig-Halle GmbH kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [ECLI:EU:C:2012:821].