I. Bevezető gondolatok
5. A „panem et circenses”-elv mint retorikai τόπος
A kifejezés eredetileg a római költő, Iuvenalis tollából származik, aki olyanként hivatkozik a „kenyeret és cirkuszt” kifejezésre, mint az egyetlen dologra, ami a politikai részvétel lehetőségével mintegy születési előjogként bíró római lakos-ságot még egyáltalán képes lekötni.53
Iuv. Sat. 10, 77-81
Iam pridem, ex quo suffragia nulli / vendimus, effudit curas; nam qui dabat olim / imperium, fasces, legiones, omnia, nunc se / continet atque duas tantum res anxius optat, / panem et circenses.
49 Ld. pl. Domitianus vitájában: „[…] quia pars maior [ti. missiliarum – E.J.] intra popularia decidebat, quinquagenas tesseras in singulos cuneos equestris ac senatorii ordinis pronuntiavit” (Suet. Dom. 4).
50 GROOT (2008) i. m. 307–308.
51 GEDEON (2005) i. m. 137.
52 Mommsen rámutat, hogy a játékok a királykorban szakrális célzatúak voltak. Vö. MOMMSEN (1879) i. m. 42. skk. Csak a köztársaság korában változott meg a játékok célja és jelentősége, hiszen ekkor a Iuppiternek ajánlott rendkívüli fogadalmi játékokon kívül, a magistratusok is évente rendeztek játékokat, amelyek hagyománya a királykorra vezethető vissza. Vö. GEDEON (2005) i. m. 14. és 18.; BERNSTEIN (1998) i. m. 13., 51. és 77.
53 Megjegyzendő, hogy Marcus Aurelius császár nevelője, Fronto is kritikus éllel utal erre a jelen-ségre. Vö. Princ. hist. 18: „Ex summa civilis scientiae ratione sumpta videntur, ne histrionum quidem ceterorumque scaenae aut circi aut harenae artifi cum indiligentem principem fuisse, ut qui sciret populum Romanum duabus praecipue rebus, annona et spectaculis, teneri […]”.
I. Bevezető gondolatok 24
A szövegből kitűnik, hogy a költő összességében némiképp megvetéssel szól korának római társadalmáról, összehasonlítva a régi időket korának hanyatló felfogásával: amíg egykor a római polgár szavazata nem volt áruba bocsátható, addig Iuvenalis korára a polgárok többségét mindössze két dolog érdekelte csu-pán – az ingyen búza, és a szórakozás lehetősége. A politikusok számára e kettő csupán a politikai hatalom növelésének egy eszköze volt.54 Mégoly röviden szól-va is a nyilvános játékok kérdéséről, le kell szögezni, hogy a köztársaság korának játékai sok tekintetben előfutárai voltak ugyan a principátus rendezvényeinek, mégis a köztársaság korának ilyen rendezvényei az ünnepi játékok történetében önálló irányvonalat is képviselnek.55 A nyilvános játékok szolgálhatták egyes csoportok, vagy akár egyének politikai célkitűzéseit,56 a későbbiekben pedig, ha jelképesen is, de alkalmasak voltak a császár hatalmának megjelenítésére is.57 A korra jellemző társadalmi gyakorlat szerint, a gazdagok egyfajta morális kötelessége volt a tömegek részeltetése saját szerencséjükből, így egyfajta tár-sadalmi kötelezettségé vált az elit számára a játékokon való jelenlét, függetlenül attól, hogy kinek a szervezésében kerültek megrendezésre. A játékok kereté-ben gyakorolt bőkezűség – mintegy az euergetizmus megnyilvánulása – egy-felől a fontosabb magistratusi tisztségek betöltése körében is elengedhetetlen szerepet játszott,58 másfelől pedig a császárok – ha úgy tetszik – mint kommu-nikációs eszközt alkalmazták: saját hatalmuk megerősítésére, népszerűségük növelésére, vagy egyes csoportok olyan jellegű befolyásolására, amely a ha-talomgyakorlás során később is hasznos lehetett.59 Suetonius leírásai alapján állítható tehát, hogy az euergetizmus konkrét megnyilvánulási eszköze a csá-szárkorban a panem et circenses elvben öltött testet. Akár a köztársaság kori elit, akár a császár hatalmának megerősítésére a nyilvános játékok annál is in-kább megfelelő színtérül szolgálhattak, mivel nagyban-egészben a teljes római társadalom képviseltette magát ezeken a rendezvényeken.60 Mind a köztársa-ság korának elitje, mind a császárok számára a játékok kommunikációs célo-kat szolgáltak: jól lehetett használni ezeket a rendezvényeket a politikai karrier
54 Ilyen hangvétellel DODGE (1999) i. m. 205; POTTER (1999) i. m. 324. Ezzel egyezően utal erre a problémára az ókeresztény író, Tertullianus is (vö. Tert. De Spect. 1, 1 és 5, 7), aki egyene-sen bálványimádásnak (idololatria) minősíti ezeket a játékokat. Vö. HARMON (1988) i. m. 237.
55 BERNSTEIN (1998) i. m. 13.
56 Ehhez a győzelmi játékok vonatkozásában ld. BERNSTEIN (1998) i. m. 280., a magasabb magistratusi tisztség betöltésére vonatkozóan BERNSTEIN (1998) i. m. 281., és GEDEON (2005) i. m. 22.
57 GROOT (2008) i. m. 305–306., 307–308. és 311.
58 TONER (1995) i. m. 125.
59 GROOT (2008) i. m. 306–307.
60 GROOT (2008) i. m. 307–308. Ezzel egyezően BERNSTEIN (1998) i. m. 300.
I. Bevezető gondolatok 25
előmozdítására, vagy a politikai nézetek nyilvánvalóvá tételére – akárhogy is, a cél a favor populi megszerzése volt.61 Ennek legjobb példája Suetoniusnál a Claudius-vitában szereplő hosszabb textus.
Suet. Claud. 21
Congiaria populo saepius distribuit. Spectacula quoque complura et magnifi ca edidit, non usitata modo ac solitis locis, sed et commenticia et ex antiquitate repetita, et ubi praeterea nemo ante eum. Ludos dedicationis Pompeiani theatri, quod ambustum restitverat, e tribunali posito in orchestra commisit, cum prius apud superiores aedes supplicasset perque mediam caueam sedentibus ac silentibus cunctis descendisset. Fecit et saeculares [...]. Circenses freqventer etiam in Vaticano commisit, nonnumquam interiecta per quinos missus venatione. Circo vero maximo marmoreis carceribus auratisque metis, quae utraque et tofi na ac lignea antea fverant, exculto propria senatoribus constituit loca promiscue spectare solitis; ac super quadrigarum certamina Troiae lusum […]. Gladiatoria munera plurifariam ac multiplicia exhibuit […] et breve dierumque paucorum, quodque appellare coepit „sportulam”, quia primum daturus edixerat, velut ad subitam condictamque cenulam invitare se populum. Nec ullo spectaculi genere communior aut remissior erat, adeo ut oblatos victoribus aureos prolata sinistra pariter cum vulgo voce digitisque numeraret ac saepe hortando rogandoque ad hilaritatem homines provocaret, dominos identidem appellans, immixtis interdum frigidis et arcessitis iocis; qualis est ut cum Palumbum postulantibus daturum se promisit, si captus esset. Illud plane quantumvis salubriter et in tempore: cum essedario, pro quo quattuor fi li deprecabantur, magno omnium fauore indulsisset rudem, tabulam ilico misit admonens populum, quanto opere liberos suscipere deberet, quos videret et gladiatori praesidio gratiaeque esse. Edidit et in Martio campo expugnationem direptionemque oppidi ad imaginem bellicam et deditionem Britanniae regum praeseditque paludatus.
Suetonius elmeséli, hogy Claudius gyakorta osztogatott adományokat a nép-nek, illetőleg megannyi nagyszerű színjátékot rendezett. Ezek között volt olyan, amelyet az emberek már régtől fogva ismertek, és lebonyolításukra a meg-szokott helyeken került sor, ugyanakkor újakat is kieszelt, vagy éppen egye-seket felújított a régi idők látványosságai közül, méghozzá olyan helyszínen, ahol előtte még nem rendeztek semmit. Anekdota-szerűen kerül megemlítésre,
61 GROOT (2008) i. m. 311. és 313.; BERNSTEIN (1998) i. m. 300.
I. Bevezető gondolatok 26
hogy rendezett játékokat a tűz martalékává vált Pompeius-színház helyreállítá-sának tiszteletére, ahol maga elnökölt és mutatott be áldozatot a színház fölött emelt templomban. Megrendezte az évszázados játékokat is,62 illetőleg cirku-szi játékokat a Vaticanuson, amelyek közé be-beiktatott egy-egy állathajszát is.
Suetonius – talán lovagrendi kötődéséből eredően – külön kiemeli azt is, hogy a Circus Maximusban külön ülőhelyet jelölt ki a senatoroknak, így nem kellett többé a közönség között elvegyülve helyet foglalniuk. A kocsiversenyeken kí-vül trójai játékokat, állatviadalokat is rendezett, éppígy számos, igen változatos gladiátori viadalt. Mi több, még egy soron kívüli, rövid, sportula nevű, csak né-hány napig tartó játékot, amelyre első alkalommal akként hívta meg az embe-reket, mint valami gyorsan összeütött vacsorára. Előadatta továbbá egy város meghódítását és kifosztását megjelenítő harci játékot a Mars-mezőn, valamint egy jelenetet Britannia királyainak behódolásáról. Mindezek a leírások, rövid történetek, anekdoták minden bizonnyal kedvező színben igyekeznek feltüntet-ni a császárt, akinek suetofeltüntet-niusi vitája – mint az fentebb már látható volt – meg-lehetősen dodonai: jóllehet a császárportré összességében negatív, mégis szá-mos olyan elem olvasható ebben a De vita Caesarum eme könyvében, amely jelentős mértékben árnyalja a képet. Ekként lehet némi alapja annak az állí-tásnak, hogy a szövegek alapján a császár törekedett arra, hogy Róma népével való találkozásai során jó benyomást keltsen. Ilyen, a favor populi megszerzé-sére irányuló törekvés megnyilvánulásaként értékelhetők azok a rövid, már-már élőképeket idéző történetek, amelyekben Suetonius leírja, miként számolta le a császár az aranyakat a győzteseknek, bal keze ujjain hangosan olvasva azokat.
Megtudhatjuk azt is, hogyan biztatgatta és kérdezgette az embereket, miként bizalmaskodott velük úrnak szólítva őket, és így tovább. Szinte a pietas meg-nyilvánulása, hogy felmentette a szolgálat alól azt a kocsihajtót, akinek fi ai kö-nyörögtek hozzá – maga Suetonius is célszerűnek és egészségesnek (salubriter) ítéli a császár magatartását, és a jelenlevők helyeslése is ezt támasztja alá.
Ehhez hasonló egy, a Titus uralkodását bemutató, rövidebb könyvből szár-mazó töredék.
Suet. Tit. 7
Praeter saevitiam suspecta in eo etiam luxuria erat, quod ad mediam noctem comissationem cum profusissimo quoque familiarum extenderet […] suspecta rapacitas […] deinque propalam alium Neronem et opinabantur et praedicabant. At illi ea fama pro bono cessit conversaque est in maximas laudes, neque vitio ullo reperto
62 Minthogy a ludi saeculares megrendezésére már Augustus alatt sor került, így eléggé meg-mosolyogtató lehetett az a reklámszöveg, hogy ilyet még senki sem látott (quos nec spectasset quisquam nec spectaturus esset), minthogy mind a résztvevők, mind a színészek között volt olyan, akik mindkettőben közreműködtek. Vö. Suet. Claud. 21.
I. Bevezető gondolatok 27
et contra virtutibus summis. Convivia instituit iucunda magis quam profusa. Amicos elegit, quibus etiam post eum principes ut et sibi et rei publicae necessariis adquieverunt […]. Et tamen nemine ante se munifi centia minor, amphitheatro dedicato thermisque iuxta celeriter exstructis, munus edidit apparatissimum largissimusque; dedit et navale proelium in veteri naumachia, ibidem et gladiatores atque uno die quinque milia omne genus ferarum.
Ebből a vita-részletből kiderül, hogy kortársai még császárrá választása előtt akként látták Titust, mint kegyetlen, duhaj természetű és kapzsi személyt, mi több, nyíltan úgy tekintettek rá, mint a második Neróra, és ekként is nevezték.
Ez a hírnév azután a császárrá választást követően hasznára vált az új uralko-dónak, minthogy a sok szidalom trónralépését követően csupa dicséretté válto-zott. Később már nemcsak hogy hibát nem találtak benne, hanem egyenesen a legnemesebb erényekkel ruházták fel. Az általa rendezett lakomákat a zabolát-lan, pazarló (profusa) helyett inkább a kellemes (iucunda) jelzővel illették. Az általa választott barátok mind az őt követő uralkodóknak, mind pedig az állam számára egyaránt hasznára váltak. Bőkezűség dolgában ugyanakkor elődei nem tudták felülmúlni. Az Amphitheatrum felszentelését követően, mellette fürdő-ket építtetett, és pompás lakomát adott. A régi naumachia helyén új tengeri csa-tajelenetet (navale proelium) rendezett, továbbá gladiátori játékot, majd egyet-len napon ötezer különféle vadállattal állatviadalt.
Az utóbbi textus kapcsán jól látszik, hogy itt az alapvetően negatív színben feltűnő császár egyes fi atalkori tulajdonságai trónra lépése után pozitívumként jelennek meg. Ezek között említettnek a játékok, látványosságok rendezésével kapcsolatos szokások is. Ugyan költséges módja volt ez a közönség befolyásolá-sának, hiszen a költségek legalább egy részét az állta, aki a játékokat rendezte, mégis összességében megérhette, hiszen a tömeg általi ünnepeltség a népsze-rűség mutatójaként szolgált.63 Mindezen megfontolások után, egy következő lé-pésben érdemes lehet a iactus missilium kérdését csak jogi szempontból, a jogi forrásokban megvizsgálni.