• Nem Talált Eredményt

A páncélvonataink kezdetei

In document Rónaföldi Zoltán Páncélvonataink (Pldal 63-88)

Már az I. világháború nyitóharcaiban is részt vettek a páncélvonatok. Az orosz fronton, Galìciában az osztrák-magyar hadvezetést meglepetésként érte az oroszok ilyen jellegű technikája. Ez volt az egyik tényező, amely a válaszlépéseket sarkalta, a másik pedig az, hogy az „úttalan‖, nagy kiterjedésű frontvonalon a vasút volt az, ami a biztos mozgási, ellátási lehetőségeket adhatta. Erre válaszlépésként, "szükség törvényt bont" alapon, a helyszìnen készültek az első páncélvonataink.

Nézzük ezek után a rögtönzött és harctéri körülmények között épült vonatokat!

Galícia 1914

1914, vajon ez melyik rögtönzött páncélvonat?82

82 www.heeresgeschichten.at

Sejtéseink vannak, de ténylegesen kik ők?

„… a páncélvonatokkal szerzett jó tapasztalatok dacára sem tettek semmiféle intézkedést, hogy a páncélvonatokat, mint szervezetszerű harceszközt rendszeresítsék és így a páncélvonatok a világháborúban, csakúgy, mint az előbbi alkalmaknál is, rögtönzésekből fejlődtek ki. A kezdeményezést a vasútépítő csapatban is mélyen gyökerező harci szellem és cselekvési vágy adta, aminek legszebb bizonysága az, hogy több idősebb és fiatalabb tiszt, midőn 1914 őszén az ellenséges túlerővel vívott harc oly sok áldozatot szedett, a gyalogsághoz való beosztását kérte. Tekintettel a vasútépítő csapat szükségessé vált szaporítására, a főparancsnokság kénytelen volt ezeket a kérelmeket elutasítani és már a gyalogságnál lévő tiszteket is a vasútépítő csapathoz vonultatta be…‖83

A legelső páncélozott vasúti szerelvényt, egy MÁV mozdonyból és vasúti kocsikból, Schober Frigyes84 főhadnagy irányìtása alatt, a cs. és kir. 15. vasútépìtő század katonái épìtették. A vonat az ott rendelkezésre álló vasúti-készletekből 1914 augusztusa és szeptembere között épült, a galìciai hadszìntéren, a stanislaui vasúti műhelyben. Közönséges 10 mm-es kazánlemezzel borìtották be a vonat mozdonyát és a teherkocsikat.

Ez a változat még csak védett utánpótlás szállìtására volt alkalmas, fegyverzete nem volt. Ez a páncélvonat már 1914 szeptemberében Galìciában lőszert, élelmet, postát, valamint a sérülteket szállìtotta és eredményesen működött. Később felfegyverezték. A vonaton a vép.

század tisztjei és katonái szolgáltak és harcoltak ebben az időben.

83 vitéz Kalándy Imre altábornagy feljegyzései

84 Schober, egyes helyeken Schoeber, máshol Schobert. A feljegyzésekben akkor hol főhadnagy, hol százados.

„… Az első páncélvonatot a 15. vasútépítő század parancsnoka, Schober százados rögtönözte. A mozdony megvédésére 8—10 mm vastag kazánlemezt használt páncélul, a nyitott teherkocsikat vasúti sínekkel és vékony vaslemezekkel bélelte ki, tekintetbe véve a lőrések számára hagyandó hézagokat. A parancsnoknak sikerült a vonat számára még gépfegyvereket is szereznie. Saját századának tisztjeivel és legénységével megszállva, a páncélvonat Galíciában 1914. szeptember és október hónapokban különféle harci cselekményekben vett részt és lőszert is szállított előre a legszorongatottabb helyzetben harcoló csapatokhoz. A vállalkozás véráldozatot is követelt: Balczar és Hauptmann hadnagyok, valamint néhány utász súlyos sebe, Schober százados által rögtönzött első páncélvonat sérüléssel tértek vissza a páncélvonat egyik kifutásáról…‖85

A Schober – féle első, szükség páncélvonat, 15. vép. 1914. szeptember

A „Schober szükség páncélvonat”

egy, már átépített, erősített változata, 1914-ben86

„… Azokat a hibákat, töréseket stb., a melyeket itt sem lehet kijavítani, a stabil-műhelyekbe küldik. Ezek teljesen fölszerelt gyárak, a melyek a hengeröntésen kivül minden munkát el tudnak végezni, s szükség esetén akár egész uj autót építenek. A főhadiszállás

85 vitéz Kalándy Imre altábornagy feljegyzései

86 nauka-technika.com.ua

jelenlegi állomáshelyén87 van a legnagyobb ilyen állandó műhely, a melyet egy magyar tiszt, Haba Lajos88 főhadnagy állított fel s a melyben az ő és Vértesi Vilmos89 zászlós, budapesti iparfelügyelő vezetése mellett kizárólag magyar munkások dolgoznak. Egy külön magyar kolónia az a 80 ember abban a galíciai városkában, a hol kezük szorgalmával, ügyességükkel és becsületes munkájukkal nagyszerű diadalt szereznek a magyar iparnak. Csupa magyar munkás: fémesztergályos, autogénhegesztő, pneumatikos, asztalos, villám- szerelő, és csupa magyar gép…

Budapesten rekvirálta őket négy héttel ezelőtt Haba főhadnagy. De megy is a munka, hogy öröm nézni. Darabokra törött automobilok, a miknek egy ép alkotórészük nem volt, már, mint uj, használható kocsik futnak ki a műhelyből. És nem is egy, hanem 16 nap alatt 250! S e közben még Schobert főihadnagy páncélvonatát is ők csinálták meg, a mely a közelmúltban oly óriás károkat okozott az oroszoknak.

Véletlenül alkalmam volt megnézni ezt a páncélvonatot. Egy lokomotivból és négy teherkocsiból áll. A lokomotivot minden oldalról centiméteres acélpáncél borítja, a kocsik oldala és teteje pedig lapjukra fordított sínekkel van fedve. Oldalt félméteres távolságokra ugyancsak sínekkel zárható lövőrések vannak, anig a kocsi közepén a géppuska számára van egy páncélozott nyílás. A vonat most ott áll a főhadiszálláson, s a tatarozás ellenére még ezerszámra látszik rajta az ellapult golyóknak és gránátszilánkoknak a nyoma.‖90

Az 5. vasútépìtő század hasonló módon létesìtett egy páncélvonatot, Kossowicz Xenophon91 százados, a cs. és kir. 5. vasútépìtő (vép) század parancsnokának irányìtásával. A vonat két részből állt, amiket önállóan is be lehetett vetni. A géppuskákkal és 8 cm-es lövegekkel felszerelt kocsikból azonban csak menetirányban lehetett tüzelni, mégis sikeres akciókat hajtottak vele végre. Az 1914. októberi előrenyomulásban fontos szerepet játszott és a működésére a legfelső hadvezetés is felfigyelt. A Munkács – Stryj vasútvonalon tevékenykedtek.

„A Stryj völgyében egy ellenséges csoportot páncélvonatunk tüze és meglepetésszerűen fellépett lovasságunk nagy veszteséggel járó menekülésre kényszerített."92

87 Lemberg, esetleg Stanislau?

88 ?

89 Vértes Vilmos hdgy? 30. h.gy.e. 1917. (Vértes Vilmos m.kir.ipari segédfelügyelő, az 1910. évi cìmtár szerint.)

90 Budapesti Hìrlap, 1914. október (34. évfolyam, 242-272. szám)

91 Kossowicz Xenophon századossal kapcsolatosan a következőket lehetett kiderìteni: 1. Az Osztrák Állami Levéltár őriz egy fényképgyűjteményt tőle, melyet az özvegye ajándékozta oda. (PUBLIKATIONEN DES ÖSTERREICHISCHEN STAATSARCHIVS HERAUSGEGEBEN VON DER ENERALDIREKTION II.

SERIE: INVENTARE ÖSTERREICHISCHER ARCHIVE VIII. INVENTAR DES KRIEGSARCHIVS WIEN MIT 3 BILDTAFELN WIEN, 1953. 5. Die Sammlung Kossowicz. (5. Kossowicz. gyűjtemény. A gyűjteményt Kossovicz özvegyének ajándéka. Háborús felvételek a cs. és kir.. Vasúti Ezredről (k. u. k. Eisenbahn-Regiment).

2. Egy családfán találtam róla csekély adatot, akkor ott őrnagyként tüntették fel. Csekély életkori adatairól a III.

kötetben számolunk be. (Familie Johann Himmelbauer Barbara Matznetter) http://www.stroux.org/Wo_f/stWo_f/Hi_r.pdf

92 Hőfer jelentés, 1914. november 11.

Ennek a páncélvonatnak megjelenése sok zavart és jelentékeny veszteséget okozott az orosz gyalogságnál. Orosz foglyok kijelentése szerint ezt a „rém"-vonatot „osztrák-magyar ördög"-nek nevezték és mindent elkövettek, hogy azt elfoghassák.

Kleindin Imre93 századosé volt a harmadik olyan vonat, amelyet a harctéren rögtönöztek.94 Ennek a páncélvonatnak a működése a Kőrösmező—Stanislau—Kolomea vasútvonalon történt. Ez a páncélvonat is az egyszerű vasúti szerelvényből kezdve feljődött ki, eredményes harci eszközzé.

Az 1914. évi első galìciai visszavonulás alkalmával a tábori szállìtásvezetőségnél beosztott Kleindin Imre százados a Kőrösmező-i kirendeltség felállìtására és vezetésére kapott megbìzást. Tudva azt, hogy a katonai és polgári hatóságoknak Kelet-Galicia területét meglepő gyorsan kellett kiürìteniük, miközben értékes kincstári javakat és igen sok beteget és sebesültet visszahagytak, azon igyekezett, hogy ezekből amennyit csak lehet, megmentsen.

1914. szeptember 4-én, 200 vasútbiztosìtó népfelkelővel, Kolomeáig nyomult elő a vonatával.

Itt jelentős raktári készleteket mentett meg. A vonatuk egy mozdonyból és két nyitott kocsiból állt! Megépìtése után naponta járt felderìtésre Chryplinig, Horodenkáig, Napokolonitzig.

Nem lehet tudni, hogy e három vonat közül melyik volt az, amelyet az 1914.

augusztus 25-i hadijelentés is megemlìtett. A nevezetes esemény a kraszniki csata része volt, amelyben az oroszokat sikerült visszaszorìtani a San folyó mögé. Ennek a sikernek volt részese ez a páncélvonat, amely a gyalogságunkat támogatva, azzal együtt megrohanta és elfoglalta a debicai vasúti hidat, még azelőtt, hogy az oroszok fel tudták volna robbantani.

Ilyen módon egy fontos vasútvonal épségben került a támadó I. hadsereg kezébe. Az időpont alapján ez talán a Schober féle vonat lehetett.

1914. szeptemberben, az egyik ilyen vonat mozdonya a sátoraljaújhelyi MÁV műhelybe került javìtásra. Ennek ideiglenes lemezborìtását a stanislaui95 vasúti műhely készìtette.

A mozdony javìtása során az illetékes MÁV igazgatóság értesìtése alapján a MÁV Gépészeti Főosztály már részletes tervekkel állt elő, már nem lemez, hanem páncélborìtásra nézve. Egyúttal ezt is felajánlották, hogy az ilyen jellegű vonatokhoz páncélozott mozdonyokat bocsátanak rendelkezésre.

„… Egy vonatszerelvénnyel, amelyet 200 vonatbiztosító népfölkelővel szállt meg, szeptember 4-én előrement Kolomea-ig, amikor a visszavonuló 35. népfölkelő-dandár már

93 Később vitéz Kalándy Imre altábornagy (1878 – 1945). Az oroszok által körülzárt fővárosban, már nyugállományú altábornagyként, karhatalmi csoportot vezetett (a teljes rendőrség és 5 csendőrzászlóalj tartozott hozzá). 1945. január 17-én súlyosan megsebesült, még ez évben elhunyt. Fiatal korában kiváló sportoló volt, boksz-bajnok. 1943-ban a MÖSZ elnöke.

94 Kleindin Imre százados ekkor a körösmezei tábori szállìtásvezetőség beosztott tisztje volt. A vonatot az itteni 18. vép. szd katonáival és a vasúti alkalmazottakkal épìtette.

95 Galìciai város, később Szovjetunió → Stanislav, ma Ukrajna → Ivano Frankivsk

Delatyn-ra ért. Kolomean azonnal megkezdte a betegek és sebesültek elszállítását, összegyűjtötte a szétszórt vasútbiztosító osztag kereken 500 emberét, ezekkel ellátta a Delatyn

—Kolomea vasútvonal és Kolomea katonai biztosítását és hozzáfogott az anyag mentéséhez.

Naponta érkeztek a Kőrösmező-ről indított vonatok Kolomea-ra, hogy megrakva gördüljenek vissza. Így sikerült ennek a kezdeményező, merész tisztnek, — akinek rettenthetetlen bátorsága és rendíthetetlen nyugalma ebben a sorsverte időben buzdítólag és egyben megnyugtatólag hatott csak Werndl-puskákkal96 felszerelt legénységére —, a 35. Landwehr-ezrednek és egy ulánus ezrednek raktárkészletét, valamint a Kolomea-i élelmezési raktár nagy készleteit szeptember 13-ig biztonságba helyezni…‖97

Ez azt jelentette, hogy ezeken az utakon napi 80-100 km távolságokat jártak be, legtöbbször már megszállt területen! A vonat mozgását csak az orosz hìdrobbantások akadályozták és e formájában 1914. december 15-ig volt szolgálatban ez a páncélvonat.

„… Emellett egy mozdonyból és két nyitott teherkocsiból álló vonaton, 50 népfölkelővel mint harci erővel, naponta felderítő utakat tett Chryplin-ig, Horodenka-ig és Nepolokoutz-ig — tehát a Delatyn-nál álló saját csapatoktól 80—100 kilométernyi távolságra az ellenség felé. Szeptember 11-i felderítő útján Horodenka-tól nyugatra egy nagy vonat-tábort lepett meg. Egy menekült lengyel földbirtokos értesítése szerint az oroszok 50 embert vesztettek holtakban és sebesültekben. Kleindin százados a 18. vasútépítő-század által rögtönzött páncélvonattal december 5-ig még különféle földerítő utakat tett és fedezte a szeptember 27-én kezdődő visszavonulásnál a vonal kiürítését is. A páncélvonat alkalmazását azonban később a végrehajtott hídrobbantások korlátozták…‖98

Páncélvonat támogatja a gyalogsági

96 Lásd majd a fegyverzettel foglalkozó fejezetet! Korszerűtlen, egylövetű puska, 1867-ban rendszeresìtették. A világháború kitörésekor a krónikus fegyverhiány miatt kellett alkalmazni!

97 Heuber Miksa és lovag Scheda Róbert emlékezései alapján.

98 Heuber Miksa és lovag Scheda Róbert emlékezései alapján.

99 Dębica, Lengyelország, a Wisłoka folyó partján, Tarnówtól kb. 20 km-re, keletre.

100 digi.landesbibliothek.at (A képen szereplő páncélvonat, már ami látható belóle, a Schober féle vonatra emlékeztet.)

1914. szeptember - október havában nap-nap után végzett páncélvonatával felderìtéseket a Pruth-völgyében, miközben orosz járőröket megsemmisìtett, visszavert, s hidakat robbantott.

„…Arról az ötnapos csatáról, mely magába foglalta a Lemberg, Grodek és Ravaruska körüli harcokat, a hivatalos jelentés a következőképpen számolt be szeptenber15-én: ..

… Az álló csata, irtózatos feszültségével, kiapadhatatlan áradásával a tűznek, szünetlen dörgésével a fegyvereknek: ez a pokol maga. A mi részünkről ezúttal már a páncélos vonatok is beleszóltak a kábító koncertbe a maguk géppuskáival és ágyúival. Az egyikkel megesett, hogy gránátlövés megsértette a kazánját. A vonat személyzete a leghevesebb tűzeső közepette helyre kalapálta a kazánt, miközben a páncélos tizenegy géppuskája valósággal learatta a feléje rohanó orosz csapatot.

Az erőknek rettentő megfeszítésével folyta harc napról-napra. A mi részünkön tanúja volt a kétségbeesett viaskodásnak maga Frigyes királyi herceg101 is Károly Ferenc József trónörökössel102 és Hötzendorfi Conrad báró103 vezérkari főnökkel. Tanúi voltak a többi között a budapesti negyedik hadtest győzelmes előretörésének is, melynek negyven zsákmányolt ágyú és ötezer fogoly volt az eredménye. …‖104

„… A Maasburg-különítmény visszavonulása közben egy repülőgépünk Jasló déli szegélyén kényszerleszállást hajtott végre. Maasburg százados Lévay hadnagyot kiküldte szakaszával a repülők megsegítésére. Lévay hadnagy a repülőknél levő fontos jelentést azonnal továbbította a hadosztályparancsnoksághoz, majd huszárjaival biztosította a gépet és segédkezett, hogy a repülők újra felszállhassanak. Ez egyórai munka árán sikerült is.

101 Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg (Erzherzog Friedrich Maria Albrecht Wilhelm Karl von Österreich), (Gross-Seelowitz, Morvaország, 1856. június 4. – Magyaróvár, 1936. december 30.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Teschen hercege, császári és királyi tábornagy, 1914-től 1917-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka.

102 IV. (Boldog) Károly (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.), teljes nevén Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich, osztrák főherceg, a Habsburg–

Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven az utolsó magyar király. 1916. december 2-án az új császár napiparancsban tudatta a birodalom népeivel, hogy maga veszi át az osztrák-magyar hadsereg szárazföldi és tengeri erőinek főparancsnokságát. A cìmmel együtt megkapta a tábornagyi rangot (Feldmarschall), a korábbi főparancsnok, Frigyes főherceg ìgy kénytelen volt lemondani tisztségéről és visszavonulni. Kétévi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.

103 Franz Conrad von Hötzendorf gróf (Franz Graf Conrad von Hötzendorf, korabeli magyar forrásokban gróf hötzendorfi Conrad Ferenc néven is), (Bécs, 1852. november 11. – Bad Mergentheim, 1925. augusztus 25.), osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, (k.u.k. Feldmarschall), 1906–1911, majd 1912−17 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke. 1878-tól báró (Freiherr). 1917. március 1-jén a császár leváltotta őt a vezérkari főnöki tisztségről, bár kitüntette a Katonai Mária Terézia-rend Nagykeresztjével.

Utódja Arz Artúr báró, gyalogsági tábornok lett, aki 1916-ban az I. hadsereg parancsnokaként Erdély sikeres védelmét irányìtotta a betörő románokkal szemben. Conrad tábornagy átvette a délnyugati front parancsnokságát, és az olaszok ellen harcoló tiroli hadseregcsoportot (Heeresgruppe) irányìtotta 1918 nyaráig.

1918-ban grófi rangra emelték, és a császári testőrség parancsnokává nevezték ki. De ez már katonai karrierjének végét jelentette. 1918 júliusában lemondott tisztségéről.

104 http://epa.oszk.hu/01500/01596/00017/pdf/1vh_kepes_kronikaja_1915_17.pdf

Ugyanekkor Pintér főhadnagy Zimnavoda-nál egy odaérkező páncélvonattal karöltve tűzzel rajtaütött egy lovasoszlopon, mely a műúton Jasló felé nyomult előre, érzékeny veszteséget okozott neki és szétugrasztotta. Későbh a páncélvonattal együtt visszavonult, de a Jasió-i vasúti hídnál lesállásba ment és az abból gyanútlanul előnyomuló orosz lovasságnak ismét súlyos veszteséget okozott.

A késő délutáni órákban az orosz lovasság zöme bevonult Jasló-ba és járőrei a várostól délre és északra is elérték a Wisloka-t. [1914. szeptember 26.]”105

A vasutasok nem csak a páncélvonatokon vették ki részüket a harcokból, hanem szükség esetén, fegyvertelen vonatokon is elindultak feladatokra, ha a helyzet úgy kìvánta, vagy erre kaptak utasìtást.

„ … Hirschler Béla a huszti osztálymérnökség vezetője volt, s amikor csapataink kiverték az oroszokat Máramarosszigetről, Huszton állították össze az első vonatot, mely visszavitte a hivatalnokokat és a főispánt a vármegye székhelyére. Máramarosszigetre be is értek rendben, de a vonaton lévő kapitány

ekkor parancsot adott, hogy a mozdonynak a szerelvénnyel együtt tovább kell mennie mindaddig, ameddig csak lehet. Délután két órakor összeállították a vonatot, amelyen a következők foglaltak helyet: a kapitány, két csendőr, egy pályafölvigyázó, Vaday mozdonyvezető, a fűtő és Hirschler Béla főmérnök.

A máramarosszigeti mozdony, amelyet Nagybocskó alatt támadtak meg az oroszok.

A találatok jól látszanak a mozdony lemezein. A mozdony 221.011.106 a felső fényképen Hirschler Béla főmérnök, az alsón Vaday mozdonyvezető.

1914. október Nagybocskó

A vonat kigördült a szigeti állomásról és 5-6 kilométerig baj nélkül ment előre. Ekkor

azonban, közvetlenül a pályatest mellett, vagy 30 kozák bukkant fel s abban a pillanatban,

105 Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 1869-1918 (Budapest, 1939)

106 A MÁV 1890-ben megvásárolta a Magyar Északkeleti Vasutat (MÉKV), ìgy a nyolc itt szolgáló 221.

sorozatú mozdony MÉKV 1”-8” pályaszámokkal MÁV 743-750 pályaszámú lett. 1891-től Id osztály 345-352, 1911-től 221.001-032 –re változott pályaszámuk. A mozdony Westinghouse rendszerű fékberendezéssel bìrt.

amikor a mozdonyról észrevették őket, már el is sütötték a puskájukat. Hirschler főmérnököt, aki a mozdonyból kihajolva kémlelte a pályát, 17 golyó járta át és azonnal meghalt; halálos sebet kapott Vaday mozdonyvezető is, aki a főmérnök mellé roskadt a gépre.

A kapitány, a két csendőr és a fűtő nem vehették fel a harcot a harminc kozákkal, futással igyekeztek tehát menekülni. Leugrottak a mozdony másik oldalán, de az oroszok utánnuk lőttek; az egyik csendőr meghalt, a másik és a fűtő megsebesült. Egyedül a kapitány menekült meg ép bőrrel.

Teltek az órák, de a vonat csak nem jött. Késő este már sejteni kezdték, hogy baj történt vele;

elindítottak hát a keresésére egy másik vonatot.

Ez találta meg éjféltájban a halottakat és sebesülteket és vitte be őket Szigetre…‖107

A tények egy kicsit mást is elárulnak, mint a könyvből idézettek!

1914. október 7-én Kleindin százados, − mert ő volt az előző leìrás „kapitánya‖ − egy mozdonnyal és egy vasúti kocsin, a vasúti mérnökkel és két csendőrrel Nagybocskó felé utazott szemrevételezésre, felderìtésre. Veresmart községnél kozák csapat közvetlen közelből gyorstűzzel fogadta őket. Az első lövések egyike átlőtte a légfékvezetéket, miáltal a mozdony befékezve visszafutni már nem tudott. A vasúti mérnök és a mozdonyvezető a mozdonyon halálos sebet kapott. Kleindin századosnak sikerült több emberével a közeli erdőbe menekülni, éjjel azonban visszatértek s egy segìtő mozdonnyal haza vitték a sérült vonatot.

Ezután már csak néhány pontosìtás: a mozdonyvezető neve helyesen Vadnay Lajos és főmozdonyvezető volt. A sebesült mozdonyfűtő Bekecs György királyházai illetőségű MÁV alkalmazott volt, aki a „golyózáporban” az „ellenség előtt tanúsított bátorságáért‖ a II.

osztályú vitézségi érmet kapta meg, sebesülése után. E forrás a főmérnök, a főmozdonyvezető mellett, mindkét csendőr haláláról számolt be.108

Egy későbbi újságcikkben találtuk meg azt a hìrt, hogy a harc közben elhunyt főmérnök özvegyét a biztosìtó, milyen szöveggel fosztotta meg az életbiztosìtási kötvény kifizetésétől:

„A háború és a biztosítás.

Ezzel a cimmel lapunk tegnapelőtti számában hírt adtunk arról a keresetről, melyet Hirschler Béla államvasuti főmérnök özvegye indított a Nemzeti balesetbiztosító társaság ellen. E közleményünkre a nevezett társaság nyilatkozatot küldött hozzánk, melyben kijelenti, hogy Hirschler főmérnök az intézetnél úgynevezett élethossziglani utazási baleset-kötvény alapján volt biztosítva, mely baleset a biztosítottat, mint valamely szentélyforgalomra szolgáló vonat utasát, vasúti szerencsétlenség következtében éri. Már pedig Hirschler egy katonai

107 Tolnai: A világháború története III. kötet

108 Magyar hősök 1914 1916. Magyar ezredek beszámolója kiváló hőseikről http://mek.oszk.hu/13200/13252/pdf/13252_3.pdf

páncélvonaton teljesített szolgálat közben lelte halálát és így az általános biztosítási fellételek páncélosvonat a galíciai Szan-folyó vidékén

és nem volt nap ezekben a mozgalmas hetekben, mikor nem hozott hasznot a mi csapatainknak és veszélyt az oroszok csapataira. Majd munkásokat és anyagot vitt a Szan partjának erődítési munkálataihoz;

majd sebesülteket szállított vissza a hadtápláló-állomásokra, vagy élelemmel látta el a hiányt szenvedő hadosztályokat.

Amidőn Nadbrzezíe községet 1914.

november 3-án kiürítették, őrt állt, sötét, megvasalt tagjai bástyák gyanánt fenyegették az ellenséget, réseiből géppuskák

szórtak tüzet. Mozdulatlanul állt mindaddig, míg az utolsó ember és az utolsó kocsi el nem mentek. De az oroszok tévedtek, ha azt hitték, hogy a páncélvonat is követni fogja a többit.

Bátor vezetőjének parancsára, nem törődve a felszakított sínek veszedelmével, hirtelen előrerobogott. A vasút mentén orosz lovas csapat tartott pihenőt, nincs idejük rendezkedni: a felriadt lovasokat puskák és gépfegyverek tüze pusztítja. Javarészük holtan maradt a földön, a többi fejvesztve menekült szerte-széjjel. Mire az orosz tüzérség a páncélosvonat ellen felkészült, már késő volt; lassan, lövést lövéssel viszonozva jött vissza a síneken a szerencsésen sikerült meglepetés után a mozgó erőd.

Az oroszok azonban halált esküdtek a veszedelmes fekete szörnyeteg ellen. Már a következő

Az oroszok azonban halált esküdtek a veszedelmes fekete szörnyeteg ellen. Már a következő

In document Rónaföldi Zoltán Páncélvonataink (Pldal 63-88)