Eduard Norden kijelentése, mely szerint a Naturalis historia stiliszti-kai szempontból a létező legrosszabb szövegek egyike,140 megtette el-rettentő hatását. A művet továbbra is,141 egészen a közelmúltig szinte kizárólag tudománytörténeti forrásként használták.142 Az
irodalomtörté-137 Például Sellers (1968) XIII: „Ezért a munkáját nem tekinthetjük többnek más
források puszta kompilációjánál, amelyben a személyes megfigyelés, amely túlmutat a maga korának időkeretén, nem játszik szerepet.”
138 Kalkmann a NH művészettörténeti tárgyú könyveivel összefüggésben
egyene-sen a kompilált szöveg forráselemekre bontásában jelölte ki a filológiai-művészet-történeti feladatot, lásd Kalkmann (1898) III: „A filológiai-művészet-történeti fejlődésről azonban csak akkor kaphatunk világos képet, ha a kompilációt sikerül újra az őt alkotó különböző elemekre bontanunk.”
139 Münzer (1897) 423. Silvio Ferri ugyancsak ebben határozta meg a
Plinius-ku-tatás végső célját: „jobban fel kell tárni a pliniusi nyelv és kifejezésmód értelmét;
rögzíteni, esetről esetre, egységről egységre Plinius munkamódszerét; és végül – az utolsó dolog, amelynek azonban az elsőnek kellene lennie – megkísérelni belülről megérteni a különféle és gyakran zavarba ejtő pliniusi terminus technicusok valódi értelmét”: Ferri (1946) 5.
140 Norden (1923) 314: „Munkája stilisztikai szempontból az ókorból fennmaradt
legrosszabbak közé tartozik. […]. Plinius egyszerűen nem volt képes jobbra.”
141 A 20. századi Plinius-kutatás összefoglalásai: Sallmann (1975); Serbat (1986);
Kö-nig–Winkler (1997).
142 A teljesség igénye nélkül: Bailey (1929–32); Projektgruppe Plinius (1985);
French–Greenaway (1986); Bodson (1986); Healy (1999).
nészek a kompilátor Pliniusról írtak,143 aki képtelen volt a tárgyát meg-felelő felépítésben és illő stílusban előadni.144 A római irodalomtörténet legújabb összefoglalásának szerzője, Michael von Albrecht már vissza-fogottabban jellemzi Plinius művét.145 A szöveg stiláris egyenetlenségét elismerve a 37 könyv struktúrájának átgondoltságát és filozófiai meg-alapozottságát emeli ki. Ebben az értékelésben már összegeződnek azoknak a kutatásoknak az eredményei, amelyek az 1980-as években vették kezdetüket.146
Ezeknek az egyik iránya és egyben eredménye annak a felismerése, hogy a Naturalis historia filozófiai, ideológiai és morális szempontból is figyelemre méltó, sőt koncepciózus alkotás. Plinius sztoikus filozófiától áthatott gondolkodásmódjának középpontjában a természet áll, amely az egész művet egységbe fogó téma.147 Világa antropocentrikus: a természet legnagyszerűbb teremtménye az ember,148 akinek ebből adódó felelős-sége,149 hogy a természet adományait az emberiség javára hasznosítsa, és ne az értelmetlen fényűzés szolgálatába állítsa. Természet és ember egy-másra utaltságából következik Plinius értékrendjének vezérelve: a szol-gálat (iuvare mortalem) etikájának mindenek fölé helyezése,150 és ettől el-választhatatlanul a luxus ostorozása.151
A kutatás figyelme – nem függetlenül a filozófiai és ideológiai koncep-ció felismerésétől – a mű szövegére is ráirányult: megszerkesztettségé-re, előadásmódjára és stilisztikai eszköztárára. Plinius a Naturalis historia könyveinek java részét a Kr. u. 70-es évek folyamán írta meg, azonban
143 Schanz–Hosius (1959) 775: „Műve puszta kompilációnak tekinthető, amely
jog-gal kapta a »Studierlampenbuch« nevet.”
144 Goodyear (1983) 174–175: „Plinius […] alig tudott összerakni egy koherens
mondatot. […] A témájához illő gördülékeny és világos stílus helyett teret enged a nyelvi díszítés vágyának.”
145 Albrecht (1994) 1005–1006.
146 Összefoglalását lásd Darab–Gesztelyi (2001a) 361–374.
147 Wallace-Hadrill (1990) 80–96; Citroni Marchetti (1992) 3249–3306; Beagon
(1992); Gesztelyi (1993) 102–110; French (1994) 196–218; Darab (1995) 241–251;
Beagon (1996) 285; Darab (2001) 198–204.
148 Kádár – Berényi-Révész (1986) 2201–2224; Beagon (2005) 40–57.
149 A kérdést a NH–n túllépve, szélesebb összefüggésben tárgyalja Sallmann (1987)
251–266.
150 Citroni Marchetti (1982) 124–148; Citroni Marchetti (1991) 212 skk.
151 Erre leginkább a fémeket és ásványokat, valamint azok felhasználását tárgyaló
utolsó öt könyvben nyílt alkalom: Isager (1991) 52–55, 70–73, 142–146, 212–220. Pli-niusnak sokféle módon megmutatkozó természet iránti rajongásában állapítja meg az egész művet szintetizáló témát Locher (1986) 29. Wallace-Hadrill (1990) a természet és luxus antitézisében a NH struktúraszervező szerepét látja.
egyes tematikus egységein már Nero korában elkezdett dolgozni.152 Mind a 37 könyvvel valószínűleg Kr. u. 77 körül készült el. E hosszú folya-mat ellenére a mű jól átgondolt, nagy ívű és konzekvensen megvalósított kompozíciót mutat. A kozmológia (2), geográfia (3–6), antropológia (7), zoológia (8–11), botanika (12–19), a növényekből (20–27) és állatokból (28–32) nyert gyógyszerek, mineralógia (33–37) sorrend az univerzumtól a földön és élőlényein át az élettelen ásványokig jut el.153 A descensus mint rendező elv154 az enciklopédia egészét fogja strukturális egységbe, mi-közben éppen ebben a világmindenséget átfogó struktúrában ölt testet a praefatióban megfogalmazott témaválasztás, ami a természet, más szóval az élet teljessége.155 A könyvek nagyobb tematikus egységei ugyanakkor szimmetrikus felépítésűek, amely gyűrűs kompozíciót eredményez.156
A 37 könyvre kiterjedő struktúrán belül megállapítható a kisebb szer-kezeti egységek felépítése is. Ezek a kisebb strukturális egységek úgy is leírhatók, mint amelyek az információk pliniusi csoportosításának három kategóriájára, a res, historiae, observationes hármasságára épülnek.157 Emel-lett Plinius a 37 könyv strukturális alapsémáját, a nagyobbtól a kisebbig haladó kompozíciót a szöveg kisebb tartalmi egységeiben is alkalmazza.
Így a 8. könyvben is, amelyben a szárazföldi állatokat nem a zoológia adta szempontok szerinti, hanem teoretikus elrendezésben ismerteti: a méretben és tekintélyben legnagyobbal, az elefánttal kezdve halad to-vább az egyre kisebbekig.158 Mindezek a struktúrák azonban nem ér-vényesíthetők a szöveg egészére, mert hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. A Naturalis historia kisebb-nagyobb részeinek ez a szerkezeti változatossága az oka, hogy a mű egységéről csak ideológiai értelemben beszélhetünk. Ezt az egységbe szervező ideologikumot az elemzők hol a natura tökéletességében,159 hol a luxus ostorozásában,160 hol pedig a mű Róma-központúságában161 határozzák meg.
152 Duff (1960) 286; Baldwin (1995) 72–81; Beagon (2005) 33–34.
153 Gigon (1966) 23–46; Della Corte (1982) 19–41, Albrecht (1994) 1003–1004.
154 Az elnevezést Hübner (2002) 25–41 alkalmazza, aki rámutat arra, hogy a
témá-nak erre az elvre épített elrendezése általában is jelen van a római szaktudományos prózában és a tanköltészetben (például Vergilius Georgicájában) egyaránt.
155 Carey (2003) 18.
156 Römer (1983) 104–109.
157 Locher (1986) 20–30.
158 Murphy (2004) 30.
159 Beagon (1992).
160 Wallace-Hadrill (1990); Isager (1991).
161 Howe (1985); Carey (2003); Murphy (2004).
Ezek a kutatások alapvetően más megvilágításba helyezték Plinius művét. Feltárták a Naturalis historia szerkezetének átgondoltságát,162 an-nak politikai, filozófiai és ideológiai összefüggéseit, amely ráirányította a figyelmet a mű narratív struktúráira, tehát Plinius előadásmódjára, illet-ve a narratíva elemzésének a szükségességére.163 Ezzel a Plinius-kutatás eljutott annak a feladatnak a felismeréséhez és kezdeti megvalósításá-hoz, amit Friedrich Münzer már egy évszázaddal azelőtt megfogalmazott.
A Naturalis historia eszmetörténeti, strukturális és retorikai vizsgálatának eredményei164 nyomán lépésről lépésre bontakozik ki az enciklopédia információhalmazából egy ember, aki nem személytelen kompilátor, hanem határozott etikai értékrenddel és művét illetően annak mind a célját, mind a megformálását és a megfogalmazását tekintve koncepció-val rendelkező alkotó. Éppen ez az alapvetése a legújabb, a pisai Scuo-la Normale Superiore még folyamatban lévő Oltre Plinio projektjének.165 A 2015-ben megkezdett multidiszciplináris kutatás a 34–36. könyvekre fókuszál, és a Naturalis historia szerzői önállóságát elsősorban a képzőmű-vészeti kánonképzésben és annak hatástörténetében vizsgálja.