A magyar médiaszabályozás kritikusait támadó pozíciók

Az új médiatörvények európai vitájában megfogalmazott kritikák a vita első hónapjaiban süket fülekre találtak. Koltay András, a Médiatanács akkor még várományos tagja, „félre-értésnek” nevezte a vádakat²²⁸, Martonyi János külügyminiszter „nem értette” a kritiká-kat²²⁹, Cser-Palkovics András parlamenti képviselő szerint pedig „nincs ügy”²³⁰, amiről beszélni lehetne. A médiaszabályozás változásait kezdeményező és azt támogató hivata-los politikai intézmények tehát 2010 nyarán még a vita tényét sem óhajtották elfogadni.

A Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége azonban már 2010. július elsején teljes mellszélességgel kiállt a szabályozás tervezete mellett. Ezzel párhuzamosan igyekezett a Nemzetközi Sajtóintézet és az Európai Újságíró Szövetség hitelét tönkretenni, amikor politikai elfogultság gyanúját vetette fel;

„az elmúlt nyolc évben nem kifogásolták a magyar médiaviszonyokat, hallgattak 2006 őszén, mikor munkájukat végző újságírókat vertek az ünneplő tömeg erősza-kos oszlatása közepette”.²³¹

2010 őszén a Fidesz és a kormánypárti újságírók szinte egyszerre indítottak támadást az EBESZ ellen. 2010. szeptember 9-én L. Simon László az Országgyűlés Kulturális és saj-tóbizottságának elnöke parlamenti sajtótájékoztatóján éles szavakkal kritizálta a magyar

228 Az új médiaszabályozás védelmében, mno.hu, 2010. augusztus 29.

229 Médiatörvény: Martonyi nem érti az EBESZ-t, nol.hu, 2010. augusztus 28.

230 Eltűntek a médiatörvény előterjesztői, stop.hu, 2010. augusztus 11.

231 A MEUSZ sürgeti a médiatörvényt, meusz.hu, 2010. július 1.

186

médiatörvényeket támadókat; az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjét azzal vádolta, hogy a magyar baloldal szócsöve, hiszen jelentése „nagyon úgy néz ki, mintha Budapesten írták volna”.²³² Közben a Magyar Nemzet az EBESZ és a magyar balliberális értelmiség különlegesen szoros kapcsolatát elemezte szerkesztőségi cikkében.²³³ A mandiner.hu-n pedig így írtak az EBESZ-ről:

„De mielőtt hasra esnénk az EBESZ kifogásai előtt (arról az EBESZ-ről beszé-lünk, amely ujját sem mozdítja a szlovák nyelvtörvény ügyében, és amely akkor sem emelte fel a szavát, amikor Magyarországon kormány közeli alakok kábító-szert akartak rejteni ellenzéki újságírók autójába), érdemes lenne megkérdezni, hogy olvasták-e egyáltalán a jogszabály szövegét, vagy csak megbízható magyar-országi informátoraikra hagyatkoztak.²³⁴

A Jobbik országgyűlési frakciója is a kritika kritikusaként jelent meg. Kommunikációjá-ban világossá tette, hogy egyértelműen elutasítja az új magyar médiaszabályozást²³⁵, de a kérdés európai vitáját is abszolút ellenszenvvel fogadja²³⁶. Novák Előd a baloldali politi-kusok és értelmiségiek európai közvélemény felé fordulását árulásnak, az európai intéz-mények bevonódását illegitimnek ²³⁷, az Orbán-kormány és az Európai Bizottság 2011.

februári megegyezését pedig megfutamodásnak nevezte.²³⁸ Morvai Krisztina a párt

232 Fidesz: az EBESZ jelentése az MSZP vádpontjait tartalmazza, emasa.hu, 2010. szeptember 9.

233 Rendszerváltás a médiában hisztérikus felhangokkal, mno.hu, 2010. október 1.

234 Tiltaná a médiacsomagot az EBESZ, mandiner.hu, 2010. szeptember 9.

235 Novák Előd: Elfogadhatatlan a médiatörvény-tervezet, barrikad.hu, 2010. december 1.; A médiatörvény ellen tüntet a Jobbik, jobbik.hu, 2011. január 5.; Médiatörvény: a Jobbik tiltakozik, stop.hu, 2010. novem-ber 23.

236 A Jobbik nem támogatja a médiatörvényt, de álszentnek tartja támadását, hvg.hu, 2011. január 19.

237 A médiatörvény magyar belügy, jobbik.hu, 2011. január 20.

238 Novák Előd felszólalása az Országgyűlés 2011. február 27-i vitanapján, Jobbik youtube csatornája, 2011. február 27.

187

pai parlamenti képviselője az európai és magyar baloldal szidalmazásával vett részt a po-lémiában.²³⁹

A magyar kormány 2010 decemberében szállt be a vitába, s egy viszonylag komplex, több elemből álló pozíció promótálására kommunikációs offenzívát indított. Először arról próbálták meggyőzni az európai közvéleményt, hogy az új szabályozás „ízig-vérig euró-pai”²⁴⁰ vagyis nincs olyan eleme, amely más európai uniós tagállam valamelyikében ne lenne ismert és elfogadott médiapolitikai gyakorlat. Talán a budapesti svéd nagykövetség azonnali tiltakozása miatt elálltak a más európai országok médiapolitikai gyakorlatával példálózó kommunikációtól, s helyét a nemzeti szuverenitásra és a támadások mögött álló politikai érdekek hangoztatására épülő kommunikáció vette át.

A kormány által mindössze nyolc hétig életben tartott (2010. december 28-a és 2011. feb-ruár 21-e között) szuverenitás-értelmezési keret elfogadtatásával kísérletezett Orbán Vik-tor, amikor arra kérte a német és a francia kormány képviselőit, hogy „tartózkodjanak a véleménynyilvánítástól” olyan kérdésekben, amelyről „nincs közvetlen tudásuk” és amelyben „nincs érdekeltségük”.²⁴¹ A magyar nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását kérte Schmitt Pál államfő²⁴² és Németh Zsolt külügyi államtitkár²⁴³ is. Nem meglepő, hogy a nemzeti keretek primátusát hirdető érvkészletet főként a magyar kormánypárti újságírók és magyar civil szervezetek ápolták. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap szerkesztőségi cikkeiben a médiatörvény kritikáit a nemzeti önrendelkezés „példátlan”²⁴⁴,

„felháborító”²⁴⁵ és „tervszerű”²⁴⁶ megsértésének tekintették. A Civil Összefogás Fórum

239 Morvai Krisztina hozzászólása az EP 2011. január 19-ei plenáris ülésén.

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=CRE&reference=20110119&secondRef=ITEM-005&format=XML&language=EN Letöltés ideje: 2011. január 30.

240 Szijjártó: a médiatörvény "ízig-vérig európai jogszabály", nol.hu, 2010. december 28.

241 Orbán mégis változtatna?, bruxinfo.hu, 2011. január 6.

242 Le président hongrois promulgue une loi controversée sur la Presse, lalibre.be, 2011. január 5.

243 Uns muss niemand über Demokratie belehren, berliner-zeitung.de, 2011. január 22.

244 A kettős mérce bűze, mno.hu, 2011. január 10.

245 Második taxisblokád?, mno.hu, 2011. január 11.

246 Sarkosan fogalmazva, magyarhirlap.hu, 2011. február 21.

188

pedig elítélte a kétharmados állampolgári felhatalmazás semmibevételét és a belügyekbe való beavatkozást.²⁴⁷

A médiatörvények kritikusait támadó magyar és külföldi szereplők között összhangot azonban nem a szuverenitás, hanem a politikai motiváció értelmezési keret felépítése te-remtette meg. Az elfogultság, méltánytalanság, szándékos félrevezetés, szisztematikusan tervezettség és összehangolt politikai támadás vádjával operáló értelmezési keret ugyanis nemcsak a magyar kormányzat, a kormánypártok és a Fidesz európai parlamenti delegá-ciójának, hanem az Európai Parlament néppárti frakdelegá-ciójának, a Szabadság és Demokrácia Európája nevű képviselőcsoportjának és egyéb tagállami politikus álláspontját is megha-tározta (57 kódolt egység). A politikai motiváció értelmezési keretének alkalmazását új-ságírói beszélgetésekben és civil szervezetek kommunikációjában is rögzítettem (8 kódolt egység).

A kritikusok politikai motivációira felfűzött kommunikáció példája Szalai Annamária (Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke), Csermely Péter és Gajdics Ottó Hír TV Péntek 8 című műsorában rögzített beszélgetése. A műsorban az újságírók és Szalai An-namária egyetértettek abban, hogy nem szakmai, hanem politikai vita zajlik, amelyet köz-életi-gazdasági pozíciójukat féltő magyarok gerjesztenek és szakmai hitelességüket régen elvesztett szereplők karolnak fel.”²⁴⁸ A politikai motiváció értelmezési keretének érvei figyelhetők meg Orbán Viktor 2011. január 19-én, az EP plenáris ülésének második be-szédében, amely közvetlenül azután hangzott el, hogy a magyar miniszterelnök az Euró-pai Parlament frakcióvezetőinek és képviselőinek médiatörvénnyel kapcsolatos véleményét végighallgatta. A válaszban Orbán Viktor négy tétel köré szervezte mondani-valóját, amely a magyar médiatörvény kritikusainak politikai szándékait kívánta leleplez-ni.

247 A kormány jó úton halad, civilosszefogas.hu, 2011. január 11.

248 Hír TV Péntek 8 című műsora, mno.hu, 2011. január 14.

189 Nézzük ezeket egyenként!

1. „A tévedések méltatlanok Önökhöz. (…) Önöket rútul rászedték és becsapták.” A kritikusok tárgyi tévedései szándékosak, a magyar médiatörvények pontatlan idé-zésével pedig leleplezték forrásaikat, és azt is, hogy hajlandóak egyoldalú tájékoz-tatásra építve ítéletet alkotni.

2. „Abban kell bíznom, hogy az Európai Bizottság képes lesz elfogulatlan és tárgyi-lagos álláspontot kialakítani.” Orbán Viktor szavai megerősítették, hogy a magyar kormány jogszabályi változtatásra, ha vonakodva is, de csak az Európai Bizott-sággal történő tárgyalás nyomán és csak az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló európai uniós irányelv hatályáig hajlandók.

3. „Méltányosságot önöktől nem is remélhetek. (…) Önök számára nem a médiatör-vény jelent problémát, hanem a magyar kormány kétharmados támogatottsága.”

Az európai vita tehát a magyar kormány számára vegytisztán politikai ügyként je-lent meg, amelynek irányát politikai szereplők, politikai eszközökkel befolyásol-ják. A magyar kormány pozíciójában az Európai Parlament frakció sem politikán kívüli autoritásként jelent meg, így a baloldali vezérszónok, képviselők véleménye nem más, mint politikai szövetség-, illetve ellenfél definiáló lépések sorozata. Kö-vetkezésképpen a magyar kormánynak is lehetősége, hogy politikai módon vála-szoljon, vagyis a politika fegyvertárával küzdeni az ellenzőkkel és támogatói köröket szervezni.

190

4. „Mi ez, ha nem a magyar nép megsértése?” A magyar kormány álláspontja sze-rint a demokratikus értékek veszélyben létét felvetők a magyar nép demokratikus elköteleződését kérdőjelezték meg. Az ilyen megszólalások mögött nemcsak Or-bán Viktor, de később Németh Zsolt külügyi államtitkár erőteljes paternalizmust lát: a nyugati országok „leckéztetését”, amellyel magyarok „posztkommunista po-litikai kultúráját minősítik”.²⁴⁹ Navacsics Tibor miniszter szerint pedig a magyar médiatörvény vitája egy „teszt”, amelyben próbára teszik a magyar politikai kö-zösséget, hogy képes-e kiállni saját politikai döntései és értékei mellett.²⁵⁰

A magyar nép egésze elleni támadás a miniszterelnöki kommunikációnál harciasabb for-mában jelent meg az újságírói-értelmiségi körökben. Az Echo TV Korrektúra című be-szélgetős műsorában a résztvevők a vitát a háború metaforáival írták le: az európai kritikákat „Magyarország elleni nemzetközi hadjáratnak”, Orbán Viktort diktátornak titu-láló megszólalásokat a „likvidálási kísérleteknek”, a magyar kormány pozícióját pedig

„szabadságharcként” értelmezték. A támadások hátterében a „globális birodalmi rend fenntartásában érdekelt nemzetközi médiaköröket” tudják, s a médiatörvény-vita tétje nem más, mint „Magyarország függetlenségének kivívása”. A beszélgetésben nem politi-kai vagy gazdasági dependenciáról volt szó, hanem értelmezői függőségről, vagyis aho-gyan Bogár László fogalmaz: „a médiatörvény vitájában azért kell minden erővel küzdeni, (…) hogy Magyarországnak joga legyen a saját szavaival leírnia a világot és annak történéseit.” ²⁵¹

A politikai motiváció keret sikeréhez hozzájárult, hogy felépítésében és ápolásában nem magyar szereplők is kivették részüket. Egyik példája Jacek Olgierd Kursk (Európai

249 „Uns muss niemand über Demokratie belehren”, berliner-zeitung.de, 2011. január 22.

250 Tesztnek tartja a médiatörvényt ért bírálatokat Navracsics, origo.hu, 2011. január 10.

251 Echo TV Korrektúra című műsora, 2011. január 7.

191

zervatívok és Reformerek európai parlamenti képviselője) hozzászólása, amelyben az európai kritikái mögött politikai antipátiáról beszélt.²⁵² Nigel Farange brit EP képviselő pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy az Európai Bizottság „tele van kommunistákkal”, így az hamisan állítja be magát semleges testületnek. Farange ezért azt ajánlotta magyar miniszterelnöknek, hogy bánjon az EB-vel ennek megfelelően, vagyis ne engedje a ma-gyar belügyekbe történő beavatkozásukat.²⁵³ Német kereszténydemokrata képviselők a Bundestagban pedig a magyar médiatörvény európai visszhangját „összeurópai kommu-nista-szocialista produktumnak” nevezték.²⁵⁴

Fontos hangsúlyozni, hogy a vitában megszólalt külföldi politikusok – például a francia, litván, olasz és romániai Európa Tanács-i küldöttek – többnyire nem a médiatörvényeket és nem is elsősorban a magyar kormányt vették védelmükbe, hanem a kritikusait támad-ták.²⁵⁵ Voltak természetesen arra is példák, hogy személyesen Orbán Viktor érdemeit méltatták és demokratikus elköteleződését hangsúlyozták²⁵⁶, de sokkal inkább a „túl-zó”²⁵⁷, „hisztérikus”²⁵⁸, „előítéletekre alapuló”²⁵⁹ vádakat (ti. Magyarországon vége a sajtószabadságnak, az ország a diktatúra felé halad) és a felmerült „abszurd ötleteket”²⁶⁰ (ti. Magyarország európai uniós szavazati jogának visszavonását) utasították el. Noha az Európai Bizottság illetékességét és tárgyalások szükségességét nem kérdőjelezték meg, ez a fajta kommunikáció tulajdonképpen a magyar kormánnyal valamiféle szolidaritást vál-laló pozíciót jelez. A szolidaritás jóval erősebb és explicitebb formája jelenik meg azokon

252 Jacek Olgierd Kursk hozzászólása az EP 2011. január 19-ei plenáris ülésén.

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=CRE&reference=20110119&secondRef=ITEM-005&format=XML&language=EN Letöltés ideje: 2011. január 30

253 Nigel Farange hozzászólása az EP 2011. január 19-ei plenáris ülésén.

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=CRE&reference=20110119&secondRef=ITEM-005&format=XML&language=EN Letöltés ideje: 2011. január 30

254 Németek is kommunistáznak a magyar médiatörvény miatt, nol.hu, 2011. január 5.

255 Bernard Fournier, Edigijus Variekis, Luca Volunté, Frunda György hozzászólása. Council of Europe:

Debate on the functioning of democracy in Hungary, webtv.coe.int, 2011. január 26.

256 Tökéletes demokráciának nevezte Magyarországot a román külügyminiszter, origo.hu, 2011. január 17.

257 Laurent Wauquiez: „La Hongrie est prête, si besoin, à corriger ses lois”, la-croix.com, 2011. január 6.

258 Ők uszítanak Orbán ellen: a németek borítják a bilit, hetivalasz.hu, 2011. január 11.

259 Németek is kommunistáznak a magyar médiatörvény miatt, nol.hu, 2011. január 5.

260 'Hűséges Európához a magyar kormány', nol.hu, 2010. december 23.

192

a rendezvényeken, amelyek ténylegesen a magyar médiaszabályozást ellenzők ellen szer-veződött. A magyar kormányt támogató molinókkal és jelszavakkal Stockholmban a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, Berlinben a Szövetség a német-magyar párbeszédért nevű civil szervezet, Bécsben pedig egy Facebook csoport tagjai tűntek fel a magyar médiatörvényt támadó rendezvényeken.²⁶¹ Az ellenfelek politikai kötődését nem tárgyaló, de a magyar kormány iránti szolidaritást nyilvánossá tevő kommunikációkat a szolidaritás-értelmezési keret elnevezéssel illettem és összesen 19 esetben kódoltam.

A megszólalások dinamikájának összevetése (lásd Melléklet 3. és 4. számú ábra) jól mu-tatja, hogy a vita ütemét jóideig az új szabályozást elítélők diktálták, s a 2010 nyarán-őszén megfigyelt kommunikációs folyamot is ők dominálták. A médiatörvényeket kritizá-lókat támadó pozíció mindössze 2010-2011 fordulójára, a politikai motívációk-érvkészlet bevezetésével és felfutatásával erősödött meg. Míg az ellenzők erre többnyire az európai együvé tartozás értelmezési keretéhez tartozó argumetációk hangsúlyozásával válaszol-tak. Látható az is, hogy a kritikusat támadók jobban igyekeztek mondanvalójukat azono-sítható indokokkal alátámasztani. Pozíciójuk magyarázatakor gyakrabban kontextalizálták az eseményeket, mint az új szabályozással elégedetlenek.

261 Botrány, műbalhé vagy provokáció?, index.hu, 2011. április 14.

193 2.2.2.3 A vita kommunikációközösségei

A szereplők és a fórumok azonosítása során kimutattam, hogy a magyar médiatörvény-ügy körüli európai nyilvánosság alakulásában a politikai szereplők kezdeményező kés-zsége döntőnek bizonyult. A vitában elfoglalt pozíciók feltárásával pedig arra is fény de-rült, hogy az európai nyilvánosság létrejöttében nemcsak a konszenzusorientált, tényalapú és racionális kommunikáció értékes. A disszertáció esettanulmányának negyedik kutatási kérdése kapcsán pedig arra vállalkozom, hogy az európai nyilvánosság politikatudományi kontextusára tegyek javaslatot. A vitájában létrejövő kommunikációközösségek leírásával megkísérlem az európai nyilvánosság politikatudományi szempontból értelmezhető ke-retbe ágyazását, amely követve Thomas Risse elképzelését (Risse 2010: 1-19) az EU legi-timáció- és demokráciadeficit koncepciója helyett a közösség-problematikára fókuszál.

Az ügyet a megszólalók ugyanis egyértelműen nem az EU egészének elfogadására, nem az Európai Unió működésének szélesebb közvélemény előtti megismertetésére, és nem is egy európai uniós döntés előtti deliberatív konzultációra használták. Az eset sokkal in-kább arra mutat rá, hogy a szereplők az Európai Uniót egyfajta politikai struktúrának te-kintették, ahol a jól ismert lehetőségek mellett új porondok és új aktorok segítségével teremthetnek kedvezőbb feltételeket maguk számára, ha a nemzeti kereteket túlontúl szű-kösnek vagy ellenségesnek gondolták.

A mondanivaló nyomatékosításának és a pozíció megszilárdításának egyik lehetséges útja a szövetségkeresés, Carl Schmitt terminológiájával élve a barátok megszerzése. Carl Schmitt barát/ellenség megkülönböztetésére alapozott politikaképe (Schmitt 2002) na-gyon is eligazító magyar médiatörvény európai vitájában kialakult kommunikációközös-ségek elgondolására. Általa válik érthetővé, hogy a médiatörvények kapcsán tapasztalt konfrontáció nemcsak elválaszthatja az európaiakat, hanem bizonyos értelemben össze is

194

köti őket. Sőt, éppenséggel az elválasztás megkonstruálása teszi lehetővé a politikailag releváns közösségek létrejöttét (vö. Mouffe 2000, Szabó 2003a, Körösényi 2005). Politi-katudományi szempontból tehát nem érdektelen fejlemény, ahogyan a szereplők a kom-munikáció segítségével kitágítják szövetségkereső tevékenységük határait, s egy alapvetően belpolitikai kérdésben európai léptékű támogatói köröket szerveznek, illetve csatlakoznak azokhoz.

Ezzel pedig máris megérkeztünk a fejezet céljához, vagyis annak értékeléséhez, hogy vajon a magyar médiatörvény körüli polémia kommunikátorai értelmezhetők-e közösség-ként, s ha igen, akkor mi alapján.

A vita kommunikációközösségeinek meghatározására nem az ügyön kívül meghatározott, ex ante kategóriákat, s exogén változókat – például: baloldali-jobboldali, nemzeti-európai uniós, régi tagállambeli-új tagállambeli, kormányposzton lévő-ellenzéki, stb. – vetítettem a kommunikációkra, hanem a szereplők és vitában elfoglalt pozícióik közötti hasonlósá-got tekinttettem iránymutatónak. Más szóval: a magyar médiatörvények európai vitájában az egyforma érvkészlettel megszólalókat és egymás pozícióit támogató feleket kategori-záltam kommunikációközösségként. Mindezt két kereszttábla elemzés segítségével tet-tem, amelyben a megszólalókat és a vitában elfoglalt pozíciókat vetettem össze (lásd Melléklet 5. és 6. táblázat). Nézzük mindez milyen eredménnyel járt!

A kereszttáblák egyértelműen mutatják, hogy a magyar médiatörvényeket kritizálók gya-korlatilag ugyanazt az érvkészletet alkalmazták. Az új szabályozást ellenző kommuniká-cióközösség tagjai közé sorolhatjuk a magyar Országgyűlés ellenzéki pártjait, az Európai Parlament baloldali, liberális és zöld frakcióit, a német szociáldemokrata, szabaddemok-rata és zöld pártokat és a luxemburgi kormányt. A nemzetállami-európai uniós különbség-tételt tehát elvethetjük; a magyar médiatörvény európai vitájában a pozíciókat nem a nemzeti hovatartozás határozta meg. Így a polémia kommunikációközösségeiben sem a

195

nemzeti keretek primátusa érvényesült. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a sajtó-szakmai szempontokat nézzük. Míg a nemzetközi újságíró szervezetek és a Magyar Új-ságírók Országos Szövetsége egyértelműen kritikus, addig a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége világosan kormánypárti nyilatkozatokkal vett részt a vitában. Az intézményes-civil különbségtétel sem eligazító: a Milla-csoport a törvények ellen, a Civil Összefogás Fórum pedig a magyar kormány mellett érvelt. Mivel azonban az európai vitában Jobbik elhagyja a médiatörvények kritikusainak táborát, első ránézésre gondol-hatnánk, hogy az új szabályozást negatívan megítélők kommunikációközösségét az önde-finíció szerinti politikai baloldal adja. Következésképpen a kritikusok ellentáborát a jobboldal jelenti. S valóban azt látjuk, hogy a jobboldali-konzervatív Orbán-kormány, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, illetve a Médiatanács, a Fidesz és a konzervatív magyar újságírók kommunikációja teljesen egyformán alakult.

Adatok azonban azt is mutatják, hogy nemcsak a magukat baloldalinak vallók támadták a magyar médiatörvényeket. A vitában engesztelhetetlen kritikusaként aktív szerepet válla-ló nemzetközi és magyar jogvédő szervezetek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-képviselője és az Európa Tanács emberi jogi biztosa esetében a baloldali önmeghatározás biztosan nem áll fenn, noha pozíciója semmiben sem különbö-zik a médiatörvényt ellenző kommunikációközösségtől. Az Európai Bizottság álláspontja pedig minden kétséget kizáróan mutatja a jobb-bal korlátozott magyarázó erejét. Az Eu-rópai Bizottság pozíciója egyértelműen az ellenzők kommunikációközösségébe illik, s így azt a zavarba ejtő helyzetet teremtette, hogy a vitát értékelők egyszerre érveltek a Bizott-ság jobboldali²⁶² és baloldali²⁶³ elköteleződése mellett, holott az ügyben leginkább

262 Pedagógus-béremelés a bankadóból?, mno.hu, 2012. október 17.

263 Martin Schulz: szó sincs baloldali ármányról, népszava.hu, 2012. március 10.

196

nált José Manuel Barroso és Neelie Kroes magát a politikai jobboldalra definiáló párt

nált José Manuel Barroso és Neelie Kroes magát a politikai jobboldalra definiáló párt

In document médiatörvény ek európai vitájának tükrében Új utak az európai nyilvánosság vizsgálatában a magyar KOMMUNIKÁCIÓ ÉS INTEGRÁCIÓ - (Pldal 185-0)