Mikor először közöltem, hogy szeretnék előadást tartani ezen a konferencián, azt is jeleztem, hogy a magyar irodalom külföldi elismertetésének lehetőségeiről fogok beszélni. Ez nagymértékben, bár nem kizárólag a fordítások függvénye. Valójában
„róka fogta csuka" helyzetben vagyunk: mivel a magyar irodalmat széles körben nem ismerik, kevés fordításra van pénz, és keveset adnak ki, másrészről viszont éppen a for
dítások hiánya magyarázza, legalábbis részben, hogy a magyar irodalom nemzetközi
leg alig ismert. A bűvös kör megtörésének egyik lehetséges módja, hogy nagyobb fi
gyelmet szentelünk a magyar irodalomról szóló tanulmányoknak, és több figyelmet fordítunk az ilyen jellegű törekvésekre. A konferenciákon, szimpóziumokon elhangzó előadás és az irodalmi társaságokban folytatott tevékenység igen hasznos lehet, vala
mint az, hogy az írók körútjaik során érintsék a főiskolákat és egyetemeket, és tűz
zék ki célul az amerikai közönség megnyerését! Ugyanezek a megfontolások vezettek arra, hogy ezt az előadást angol nyelven tartsam meg, hiszen ha ez a társaság a kül
földön folytatott hungarológiai kutatást óhajtja szolgálni, akkor nem szabad auto
matikusan kizárnia mindazokat, akiket még nem hódított meg az ügy számára. Két
ségtelen, hogy Magyarországon évente számos olyan konferenciát rendeznek, amely ennek a találkozónak a témáival foglalkozik, azonban sem Magyarországon, sem kül
földön nem rendeznek szinte egyet sem a világnyelvek valamelyikén. A Modern Lan-guage Association magyar csoportja kivétel ebből a szempontból. Ezért azt a két, egymással összefüggő eszközt választottam előadásom tárgyául, amellyel a magyar irodalom utat találhat az angol, pontosabban az amerikai tudathoz, nevezetesen a fordításokat és a kritikai vagy irodalomtörténeti tanulmányokat.
A félreértések elkerülésére tisztázni kell, hogy az irodalom iránt érdeklődők eléréséről fogok beszélni, azaz a célba vett közönség a művelt tömeg, de ezen belül is csak az a kis töredék, akit érdekel az irodalom, és főképp azok, akiket az angolon és amerikain kívül más népek irodalma is érdekel. A magyar irodalom a közeljövőben nem számíthat elsöprő sikerre. Még egy best sellerből készített sikeres film is csak az iránt a bizonyos darab iránt keltené fel a széles tömegek érdeklődését. A kört termé
szetesen lehet tágítani, hogy magába foglalja mindazokat a művelt embereket, akiket foglalkoztatnak a nemzetközi kérdések, és van valamilyen kapcsolatuk Magyaror
szággal, például egy barát, egy szomszéd vagy egy munkatárs. így tehát bár nem nagy tömegről van szó, a lakosság széles rétegeiből kerül ki a célba vett közönség. Hosszú távon az értelmiségi körök figyelme többet tehet a magyar irodalom elismeréséért és értékeléséért Amerikában, mint a hirtelen kirobbanó, majd gyorsan lanyhuló érdek
lődés.
Vegyük szemügyre, mi érhető el fordításban, milyen problémák merülnek fel ezekkel a művekkel kapcsolatban, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a for
dításokat hatékonyabban használják.
Az 1976-ban megrendezett ICLA konferencián áttekintettem az akkoriban Amerikában megszerezhető magyar fordításokat. A kép sokszínű volt, de nem sok örömre adott okot. Azóta a problémák alig változtak. A lelkesedéskitörések, mint például a Kossuth amerikai látogatását követő érdeklődés vagy Jókai népszerűsége, sok fordítást szültek, de ezek gyakran gyenge minőségűek, és a legjobb esetben is korhoz kötöttek. így elképzelhető, hogy a magyarról fordított művek száma lenyűgözőnek látszik, valójában jelentőségük csekély. Bizonyos esetekben a rossz fordításoknak ne
gatív hatásuk is lehet. A költészet ügyét különösen rosszul szolgálták korábban. Ért
hető, hogy lírai műveket nehezebb fordítani, mint prózát, de mivel a magyar irodalom
ban mindig a költészetnek jutott a vezető szerep, a torzításnak súlyos következményei vannak.
Eltekintve attól, hogy a fordítások szórványosak és egyenetlen minőségűek, meglehetősen véletlenszerű is, hogy mit fordítottak le, hiszen a választás és a siker a fordító érdeklődésén és tehetségén múlt. Természetesen nem akarom lebecsülni azt a lelkesedést, amely a jó Illyés- vagy iíaűfríóri-fordításokat szülte, de egy olyan antoló
gia, amely képet ad az élvonalbeli magyar költészet történetéről, még mindig várat magára. A Gross-Boggs gyűjtemény2 második kiadása valamelyest kitölti az űrt, de a Bornemisza Pétertől Bihari Sándorig terjedő, 80 szerzőt bemutató válogatás olyan jelentős költőket hanyagolt el, mint Zrínyi és Balassi. Noha a fordítások technikailag
pontosak, előfordulnak olyan zavaró képek, mint például a „kegyetlen vénuszhaj"
(grim maidenhead), és a minden angol fordítás esetében problémát jelentő terjengős-ség itt is nagy nehézterjengős-ségeket okoz. A Thomas Kabdebo szerkesztette Hundred Hun
gárián Poems^ hasznosabb munka. Bár az ebben a kötetben közölt művek zöme szin
tén 19. és 20. századi, jelentős korábbi művek is helyet kaptak benne. A fordítások a legjobbak közé tartoznak, amelyeket valaha olvastam, és a szerkesztői apparátus, bár korlátozott terjedelmű, a versek egyetemes jellegét hangsúlyozza. A rímtelen verse
lésnek megvannak az elkerülhetetlen következményei, de a legtöbb fordítás kelleme
sen hangzik az angol fülnek. A munka legzavaróbb jellegzetessége a tipográfiai hibák sokasága. Remélhető, hogy a magyar irodalom hét évszázadát reprezentáló költészeti gyűjtemény, amelyből ez válogatás is származik, hamarosan megjelenik. Az üyen nagy
szabású vállalkozáshoz elengedhetetlenül szükséges valamiféle támogatás. Sajnos, kevés forrás létezik, talán legkönnyebben áEami segély szerezhető. A válogatás egyik jelleg
zetessége, amely már a Hundred Hungárián Poems esetében is feltűnik, az, hogy a Ma
gyarországon kívül élő költők művei is helyet kaptak benne.
Az elmúlt években számos jó fordítás jelent meg. A Vajda Miklós szerkesztette Modern Hungárián Poetry kitűnő bevezetést nyújt a 20. századi magyar irodalomhoz.
Mint ahogy Marianna Birnbaum5 ismertetésében rámutatott, az antológia korlátai a New Hungárián Quarterly korlátaiból fakadnak, mivel a kötet magját onnan vették át.
Birnbaum egy másik problémára is ráirányította a figyelmet, amely mindig felmerül, ha a magyar irodalmat a nyugatiak számára értelmezik, nevezetesen arra, hogy irodal
munk központi gondolatköre a hazaszeretet, a nemzeti függetlenség és a (nemzeti) önsajnálat, ami a kis népek irodalmát gyakran jellemzi. Éppen ez az, amiért más
kör-f
383nyezetben a témák gyakran süket fülekre találnak. A Hundred Hungárián Poems fe
lülemelkedik ezen a problémán: az igazán jó költészet egyetemes kérdésekkel foglal
kozik, és a száműzetés fájdalma {Bornemisza) vagy a zsarnokság gyűlölete {Illyés) min
den emberhez szóló gondolat.
Itt nem részletezhető, hogy milyen mértékben van létjogosultsága az ilyen tí
pusú elkötelezett irodalomnak, de a kérdés aktualitását kitűnően példázza, hogy az Amerikai Magyar Oktatók Szövetségének 1981-es konferenciáján azt vizsgálták, mi
lyen hatása volt az 1956-os eseményeknek az irodalomra.
A másik antológia, az Albert Tezla szerkesztette Ocean at the Window, Prose and Poetry Since 1945 a kötet számára készült fordításokat mutat be. A bevezetések a szerzőket és írásaikat történelmi távlatba helyezik, megadva a szükséges hátteret és tájékoztatást. Mivel a nyugati viszonyoknak és gondolkodásnak alapos ismeretében ké
szültek, a jegyzetek megadják azt a hátteret, amely a költők megértéséhez és értelme
zéséhez elengedhetetlen. Jelentős irodalmi és kritikai értéke van az egyes szerzőkről szóló bevezető tanulmányoknak és a kitűnő bibliográfiának, amely a szerzők angol, német és francia fordításban megjelent műveit sorolja fel.
örömmel láttuk, hogy a George Gömóri és Charles Newman szerkesztette New Writing of Eastern Europe^ is jó válogatást közöl a magyar irodalomból, és hogy a Micromegas egyik számának jelentős részét szintén fordításoknak szentelte. Válo
gatott versek önálló kiadásai szintén jelentősek. Juhász Ferencet például a The Boy Changed Intő a Stag. Selected Poems 1949-19769 képviseli. Kenneth McRobbie és Duczynska Ilona fordításai olyan szintűek, hogy Juhászt a huszadik század kiemelkedő költőjeként és mítoszteremtőjeként tartják számon Magyarországon kívül is. Nagy László Lőve of the Scorching Wind. Selected Poems 1953-197110 Tony Connor és Kenneth McRobbie fordította kötete, valamint Pilinszky János Selected Poems című válogatása Ted Hughes és János Csokits fordításában szintén figyelemre méltó. Úgy tű
nik azonban, hogy a mai generáció Petőfije Radnóti: számos kötetben jelentek meg versei angolul, és némelyik válogatás igen jó.
Mindezekben a kiadványokban a fordítások minőségének van a legfontosabb szerepe. Hasonlóan lényeges azonban a könyv külső megjelenési formája, a tudomá
nyos apparátus (bevezetések, bibliográfiák stb.), amely a gondos szerkesztői munka bizonyítéka, és az sem lényegtelen, hogy a kötet kapható-e az amerikai piacon. A rek
lámozás területén komoly nehézséget jelent, hogy ezek a könyvek ritkán szerepelnek a kiadók katalógusaiban vagy szakmai társaságok találkozóin, és így gyakran könyv
tárakban elfeledve porosodnak. Nagyobb propagandára van szükség, és azt részben írók és fordítók amerikai látogatásával lehetne összekapcsolni. Körutakat kellene szer
vezni számukra Amerikában, és a látogatásokról a könyvesboltokat is értesíteni kelle
ne. Amikor például Vajda Miklós, William Jay Smith és számos jól ismert magyar író, akik a Modern Hungárián Poetry című antológiában is szerepelnek, eljöttek a Kong
resszusi Könyvtárba, és felléptek a rendszeresen megrendezett költészeti előadóestek egyikén, a könyvtár közvetlen közelében található két könyvesbolt egyikét sem ér
tesítették. Ennek következtében egyiknek sem volt a könyv raktáron, bár mindkét üzletben sokan érdeklődtek az antológia iránt.
Az idő rövidsége miatt úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a jó költészeti fordítás jellemzőivel. Elég, ha annyit mondunk, hogy a fordításnak az eredeti mű
tartalmát kell tükröznie. A szó szerinti megfeleléseknél lényegesebb a tartalmi hűség és a képek tisztasága. Sem a nyelvnek, sem a képi világnak nem szabad idegennek tűn
nie — bár az utóbbi nem baj, ha újszerű. A fordítónak járatosnak kell lennie az angol
szász irodalomban, hogy anélkül adhassa meg a szükséges történelmi és nyelvészeti perspektívát, hogy olcsó és nyilvánvaló verselési trükkökhöz kellene folyamodnia.
A második segédeszközzel kapcsolatban egyszerűen azt kell mondanunk, hogy a magyar irodalomról nagyon kevés értékelés és információ áll az amerikai tudósok ren
delkezésére. Mivel a Magyarországról származó kiadványok példányszáma korlátozott, elsősorban azokat a nyugati kiadványokat veszem szemügyre, amelyeknek lehetőségük van arra, hogy szélesebb körben hassanak. Érthető módon az amerikai kiadók általá
ban nem szívesen fordítanak pénzt a magyar irodalomtörténetről vagy kritikáról szóló művekre, hacsak nem biztosított a megfelelő érdeklődés irántuk. Annak ellenére, hogy állandóan panaszkodnak a magyar irodalomról szóló nyugati kiadványok hiányára, mikor mégis megindul valamiféle kezdeményezés, meglepően kevesen támogatják a vállalkozást azzal, hogy előjegyeznek a könyvre. így nagyon kevés kiadvány létezik, és kiválóságuk ellenére sem valószínű, hogy akár egyetemi, akár kereskedelmi kiadók célul tűzik ki a magyar irodalomtörténeti vagy kritikai írások nagyobb arányú kiadá
sát. A Modern Language Association konferenciáján átnéztem az ott képviselt kiadók legfrissebb katalógusait, és több mint ötszáz terjesztő között mindössze csak a Co
lumbia U. P., a G. K. Hall és a Persea kiadó katalógusában találtam magyar címet.
A Persea, akárcsak az Ardis, kis nyomda, amely színvonalas fordításokat ad ki. A Co
lumbia volt a Vajda-kötet társkiadója, itt adták ki Csáth Géza műveinek válogatását TheMagiciaris Garden címen, valamint a Dictionary of Modern European Literature című összefoglalást, amelyben George Gómöri cikkei magas szinten képviselik a ma
gyar irodalmat. Léteznek eddig kihasználatlan lehetőségek a Manyland kiadó, a Lockart Library ofPoetry in Translation, aPenguin's World Literature in Translation és a Writers from the Other Europe sorozat keretében. A University of Minnesota megérdemli a támogatást, mivel bizalmat szavazott a magyar irodalomnak, amikor ki
adta az Ocean at the Window című kötetet. A fenti listából csak egy sorozat foglal
kozik kritikai irodalommal, és így változatlanul problémát jelent a fordításban meg
jelenő magyar irodalom számára olvasóközönséget toborozni.
A Twayne World Authors Series kivételt jelent a magyar irodalommal foglalkozó monográfiák szempontjából. A Twayne, amely a G. K. Hall kiadó leányvállalata, magá
ra vállalta, hogy monográfia-sorozatot indít, amelyben magyar szerzőket mutat be.
A feladatot vállaló írók hiányában az eredetileg tervezett mintegy huszonöt kötet he
lyett mindössze tízet jelentetnek meg. De ha megfelelő példányban kelnek el a köte
tek, a Twayne hajlandó bővíteni a sorozatot. Eddig a Mikszáth-, Petőfi-, Molnár-, Csokonai- és Madách-kötet látott napvilágot, a Kosztolányi- és a Radnóti-monográfia nyomdában van, és a József Attila -kötet most készül. Mint a sorozat szerkesztője, azt remélem, hogy Arany, Vörösmarty, Ady, Illyés, Balassi, Zrínyi, azaz a legjelentősebb klasszikus és a legkiemelkedőbb modern írók kaphatnak helyet a vállalkozásban.
A magyar irodalom ismertetésére sokkal nagyobb lehetőségek kínálkoznak a folyóiratokban megjelenő cikkek révén. Köztudott, hogy bizonyos folyóiratok rend
szeresen közölnek magas szintű írásokat a magyar irodalomról. Ezek közé tartozik a World Literature Today, a Slavic Review, a Chicago Review és az East European
385 Review. Természetesen bármelyik folyóirat elfogad jól megírt cikkeket vagy könyvis
mertetéseket, hacsak nem ellenkezik szerkesztői elveivel, hogy külső szerző írását ki
adja. A World Literature Today (korábban Books Abroad) nagyon sokszor foglalko
zott a magyar irodalommal: 1968 és 1977 között 163 könyvet ismertetett, 10 cikket közölt magyar írókról, két magyar tevékenykedett zsűritagként a BA-Neustadt Inter
national Prize for Literature odaítélésében, kettőt pedig javasoltak erre a megtisztelő szerepre, továbbá a folyóiratban József Attila és Weöres Sándor versei jelentek meg fordításban. 1927 és 1967 között is ismertették a magyar irodalmat, cikkek is nap
világot láttak, de a munka nem volt rendszeres. Ezért ezeket az adatokat nem foglal
tam bele előadásomba.
A World Literature Today kiadói bebizonyították, hogy hajlandóak kockázatot is vállalni a magyar irodalom érdekében. Az ilyen nyílt állásfoglalást aktív és jelentős segítséggel kell bátorítani. Elképzelhető, hogy akkor újabb vállalkozásokat eredmé
nyez. Például a Council of National Literatures (Nemzeti Irodalmak Tanácsa) szintén következetesen támogatja a magyar irodalom ügyét. Bár eddigi szereplése Kent Bales előadására korlátozódik, amelyet a Modern Language Association konferenciáján tar
tott, és amelynek témája a magyarországi Shakespeare-előadások elemzése volt, ez a tény sokkal inkább a megfelelő cikkek hiányával, mint az érdektelenséggel magyaráz
ható. Kértek például tanulmányt a jugoszláviai magyar irodalomról, de ennek megírá
sára eddig még senki nem volt hajlandó és képes.
Egy alapvető következtetés adódik mindezekből a megjegyzésekből: több le
hetőség kínálkozik a magyar irodalom népszerűsítésére, mint amennyit hasznosítunk.
Legtöbbször az a probléma, hogy a könyvet vagy ismertetést a kiadó vagy szerkesz
tőbizottság igényeihez kell igazítani. Bár a magyar irodalom egyelőre feltáratlan terü
let, néhány szempontot azonban mindig figyelembe kell venni:
1. Szinte minden folyóirat elfogadja a magyar irodalomról szóló cikkeket, hajói vannak megírva, és a kiadvány érdeklődési körükbe esik, azaz például 19. századi iro
dalom, nem szorosan véve angol romantika, női írók, reneszánsz tanulmányok stb.
2. A cikk összehasonlító szemléletű. Ha teljesen komparatív cikkről van szó, számos folyóirat közölheti. Ha a cikk lényegében véve magyar szempontú, a nyugat
vagy kelet-európai összefüggések bemutatása fokozza az értékét és így a kinyomtatás valószínűségét is.
Az összehasonlító megközelítési mód valójában a magyar kulturális propagan
da minden területén elengedhetetlen. Ennek révén lehet a magyar irodalom jelentő
ségét idegenek számára is kézzelfoghatóvá tenni. És az igazsághoz az is hozzátarto
zik, hogy mindig valamiféle különleges érdeklődés vezet el egy amerikait, angolt, né
metet, olaszt vagy spanyolt a magyar irodalomhoz. Ezt az érdeklődést nyújthatja töb
bek között az összehasonlító irodalomtudomány is: az irodalmi irányzatok tanulmá
nyozását elősegítheti egy másik irodalmi hagyományra történő hivatkozás, az össze
hasonlítás új szempontokat nyújthat bizonyos kérdések tanulmányozásához, nyelvé
szeti és ideológiai irányzatokat lehet vizsgálni ilyen módon stb.
Ezzel a magyar irodalom külföldi értelmezésének utolsó eszközéhez, a társasá
gok és konferenciák szerepéhez érkeztem. Észak-Amerikában a legismertebb fórum a Modern Language Association. Ennek keretében 1976 óta rendeznek a magyar iroda
lommal foglalkozó üléseket, és 1979-ben létrehoztak egy magyar irodalommal
foglal-kozó vitacsoportot (Discussion Group on Hungárián Literature). így a szervezet hierar
chiájában már a magyar irodalom is helyet kapott, és az elnök és a titkár neve minden érdeklődő számára elérhető. A korábbi ülések különböző módokon közelítették meg a magyar irodalmat. Az első összejövetelen bizonyos módozatokat és témákat vizsgál
tunk több kulturális hagyomány tükrében,15 az 1977-es ülést Ady Endrének szentel
tük,1 6 a harmadik, 1978-as ülés témája: Shakespeare Magyarországon.17 Az újonnan megalakult Discussion Group első programja a magyar irodalom legfrissebb témáinak és irányzatainak vizsgálatát tartalmazta,18 az 1980-as ülés pedig a magyar irodalom fordításaival foglalkozott.19 Az 198l-es összejövetel címe pedig: Humor és szatíra a magyar irodalomban.
Léteznek más szervezetek is, ahol kínálkoznak lehetőségek. Az Association of Comparative Literature és a Council of National Literatures nyilvánvalóan ezek közé tartozik. Az amerikai magyar irodalomnak megvan a maga fóruma, hiszen a MELUS támogatja különböző konferenciák programját, és az írások a folyóirat lapjain láthat
nak napvilágot. Valójában azonban bármelyik konferencia vagy bármilyen kiadvány felhasználható a magyar irodalom megismertetésére, mivel a tematikus megközelítés lehetővé teszi, hogy magyar kérdéseket vizsgáljunk például a romantikában, Goethe vagy Shakespeare hatásában, a női írókkal kapcsolatosan, hogy csak néhány lehető
séget említsek. Példa erre Dieter Lotze cikke: Madách: Az ember tragédiája. Lessing
visszhangok a 19. századi Magyarországon! Ez a tanulmány a Lessing évkönyvben je
lent meg.20
Összefoglalásul ismételten hangsúlyozom azt a meggyőződésemet, hogy a ma
gyar irodalom ismertebbé válhat a nem magyar anyanyelvűek körében is, ha hagyjuk, hogy képviselje önmagát. Az irodalmi kritikusok, tudósok, fordítók, költők és írók feladata, hogy biztosítsák a szükséges fordításokat és értelmezéseket.
Jegyzetek
l.M. Basa Enikő: Hungárián Literature in America. Actes du VIIe Congres de l'Association Internationale de Littérature Comparée, 981-988.
2. Gross, Joseph és Boggs, Arthur (fordítása): Hungárián Anthology. A Collection of Poems. 2. át
dolgozott és bővített kiadás. Toronto, Pannónia, 1966.
3. Hundred Hungárián Poems. Szerkesztette-.Kabdebo, Thomas. Manchester, Albion Editions, 1976.
4. Modern Hungárián Poetry. Szerkesztette és az előszót írta: Vajda Miklós. New York, Columbia University Press, 1977.
5.Birnbaum, Marianna D.: Modern Hungárián Poetry. Chicago Review 31:1 (1969-es nyári szám), 103-119.
6. Ocean at the Window. Hungárián Prose and Poetry since 1945. Szerkesztette Tezla, Albert.
Minneapolis, University of Minnesota Press, 1980.
7. New Writing of Eastern Europe. Szerkesztette Gömöri, George és Newman, Charles. Chicago, Quadrangle Books, 1968.
8. Micromegas, IV, no. 2 (1970)
9. Juhász Ferenc: The Boy Changed intő a Stag. Selected Poems 1949-1967. McRobbie, Kenneth ésDuczynska Ilona fordítása. Toronto - New York - London, Oxford University Press, 1970.
10.Nagy László: Lőve of the Scorching Wind. Selected Poems. 1953-1971. Fordította Connor, Tony és McRobbie, Kenneth, az előszót írta Gömöri, George. Bp., Corvina, - London, Oxford University Press, 1973.
387 11.Pilinszky János: Selected Poems. Fordította Hughes, Ted és Csokits, János.Manchester,
Car-canet New Press, - New York, Persea Books, 1976.
12. Clouded Sky. Fordította Polgár, Steven; Berg, Stephen és S. J. Marks. New York, Harper and Row, 1972.
The Complete Poetry. Szerkesztette és fordította: George, Emery. Ann Arbor, Ardis, 1980.
Forced March: Selected Poems. Fordította Wilmer, Clive és Gömöri, George. Manchester, Carcanet New Press, 1979.
Postcards. Fordította Polgár, Steven; Berg, Stephen és S. J. Marks. West Branch, Iowa, Cum-mington Press, 1969.
The Witness: Selected Poems. Fordította Orszag-Land, Thomas.,Markét Drayton, Tern Press, 1977.
Subway Stops. Fifty Poems. Szerkesztette és fordította: George, Emery. Ann Arbor, Ardis, 1977.
13. Csáth, Géza: The Magician's Garden and Other Stories. Válogatta és a bevezetőt írta Birnbaum, Marianna D. Fordította Kessler, Jascha és Rogers, Charlotte. New York, Columbia University Press, 1980.
14. Bales, Kent: „Notes on Recent Uses of Shakespeare in Hungary". Council on National Li-teratures Quarterly World Report II (1979 január), 4-9.
15. „Cross Cultural Relations: Hungary, Western Europe and America", a Modern Language
15. „Cross Cultural Relations: Hungary, Western Europe and America", a Modern Language