2014. október 30-31.
Vígszínház, Házi Színpad
2014. október 30. csütörtök
11.00-11.15 Sirató Ildikó – Megnyitó köszöntő 1. szekcióülés (elnök: Sirató Ildikó)
11.15-11.35 Góg Laura – Ljubov Andrejevna kontra Tolnay Klári 11.35-11.50 Lengyel György Tolnay Kláriról írott gondolatait fölolvassa
Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész
11.50-12.10 Mandl Erika – Tolnay Klári pályakezdése a korabeli színházi sajtó tükrében
12.10-12.30 Kiss Csilla – A színésznők/sztárok hatása a divatra.
A színházi sajtó és a reklám 12.30-12.45 vita
12.45-13.30 kávé- és ebédszünet 2. szekcióülés (elnök: Bolvári-Takács Gábor)
13.30-13.50 Arany Zsuzsanna – „Boldog csak a színpadon voltam.”
Harmos Ilona (Kosztolányi Dezsőné) színésznői pályafutása
13.50-14.10 Heltai Gyöngyi – A Vígszínház „színésznő-politikája” az 1930-as években
14.10-14.25 Stief Magda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja olvas föl Tolnay Klári írásából
14.25-14.45 Bozó Péter – Oper és ette, avagy Mitől operett az operett?
14.45-15.05 Molnár Dániel – Egy másik vígszínház. A Fővárosi Víg Színház mint a szocialista revü színháza, 1951-52
15.05-15.20 vita
15.20-15.40 kávészünet
3. szekcióülés (elnök: Némethné Böhm Edit)
15.40-16.00 Miklós Zoltán – Tolnay Klári egyik filmes férfipartnere, Szilassy László
16.00-16.20 Hermann Zoltán – „Déryné noir”. Tolnay Klári Kalmár László és Békeffi István 1951-es Déryné-filmjében
16.20-16.40 Benkő Krisztián – A csúf anyja. Tolnay Klári a Pacsirtában 16.40-17.00 Kelecsényi László – Tolnay Klári második száz éve
17.00-17.15 vita 2014. október 31. péntek
4. szekcióülés (elnök: Sirató Ildikó)
11.10-11.30 Ircsik Teréz – Csehov, Ványa bácsi. Találkozások az idő egy kiragadott pillanatában. Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári és Gellért Endre
11.30-11.50 Molnár Klára – Nő a 20. században. Ibsen Nóra, Madách Kamara, 1954
197
11.50-12.10 Bolvári-Takács Gábor – „Szilenciumomat hatályon kívül helyezni szíveskedjék.” Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz, 1961
12.10-12.25 vita
12.25-12.40 Góg Laura – A Tolnay Klári 100 Emlékév következő eseményeiről
12.40-13.25 kávé- és ebédszünet 5. szekcióülés (elnök: Heltai Gyöngyi)
13.25-13.45 Némethné Böhm Edit
– Péchy Blanka (1894-1988) verselőadó művészete
13.45-14.05 Zsoldos Emese – Tolnay – Beckett: az Ó, azok a szép napok!
1971-es előadásának dráma- és szerepértelmezési sajátosságáról 14.05-14.25 Káich Katalin – Tolnay / T(t)olnaiság
14.25-14.45 Sirató Ildikó – 100 14.45-15.00 vita
15.00-15.10 Góg Laura Zárszó
198
Kiállításnyitó
2014. október 30-án 18 órakor nyílt meg Tolnay Klári 100 címmel a Vígszínház, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára és a Klárika 100 Alapítvány tablókiállítása és Tolnay Klári-portrésorozata a Vígszínház alagsori büféjének előterében és lépcsőházában.
A kiállítás kurátorai Both Magdolna és Erdélyi Lujza. A kiállításokat megnyi-totta Lukács Sándor Prima Primissima-díjas Érdemes és Kiváló Művész.
Tolnay Klárit ünnepeljük a Vígszínházban. Kiállításokon, konferencián. A Víg-színház társulata és közönsége itthon köszönti a száz esztendeje született Klárikát. Igazi ünnep ez. Születésnap, emlékezés, megidézés.
Tolnay Klári pályájának bölcsője ringott e falak közt. Ide érkezett a nyíregyházi apácáktól, szülői engedéllyel, hogy színésznő legyen Pesten. S lett.
Ösztönös, természetes szépségű naiva volt ekkor, 1934-ben, amikor húsz eszten-dősen aláírta első szerződését – már Kláriként. Még nem volt nagykorú, hát az édesanyjának is alá kellett írnia a papírt a Vígszínház direktori irodájában…
S még nem volt ekkor nagykorú színésznőként sem, egyáltalán nem. Kezdő volt, naiv és palócos beszédű, még csak az első lépcsőfokokat járta, még csak ismerkedett és próbálkozott… Tanult.
Mert a színészetet nem csak a génjeiben hordozza az ember valahogyan már a születésétől fogva, hanem bele is tanul a mesterségbe, ha van, aki bevezesse a titkokba, aki megtalálja az egyéniségében a gyúrható matériát, ami (aki) képes a szerepekben újjáalakulni.
A Vígszínházban Jób Dániel lett a mester, aki kézen fogta a nógrádi lányt, mert talált, fölfedezett benne valamit, ami nincsen meg minden kislányban, aki vidékről a fővárosba szabadul és színésznő akar lenni. És a színésztársak, akik körülvették a fiatal tanoncot: Góth Sándor és Páger Antal, Somlay Artúr és Gombaszögi Ella, Somló István, Benkő Gyula és Dajka Margit, Dénes György és Greguss Zoltán, Vízváry Mariska és Ráday Imre…
Partnerei ekkor és később is nagyon sokat jelentettek Tolnay Klárinak.
Munkatársai és barátai voltak, akikkel a próbák idején megismerték egymást, sokkal jobban, mint ahogyan a közönség ismerhette őket, s más közegben, mint a civil családjuk. Somlay Artúrnak mindvégig egyik kedvence volt, találkozásuk Thornton Wilder kis városában meghatározó volt mindkettejüknek. Tolnay Klári hűséges természet volt. Színházi otthonaihoz és kollégáihoz is különösen szoros, mély kapcsolat fűzte. Össze-összekapcsolódtak útjaik a hosszú pálya ívhajlataiban. Págerrel, Somlóval és Benkővel, aztán Darvas Ivánnal, Gábor Miklóssal, Avar Istvánnal, Pécsi Sándorral, Bástival, Mensárossal, Márkus Lászlóval, Bessenyeivel, Sinkovitscsal, Gyabronkával,… és, persze, a kedves partnernőkkel is.
199
De még csak alig kezdődött el a messzire vezető út… 1936-ban jött az első Molnár Ferenc szerep, aztán kosztümös királynők, kiskosztümös, dolgozó pol-gárlányok. Néhány szerep, néhány villanásnyi színpadi megjelenés, és a kriti-kusok is észreveszik, hogy egy valódi színésznő készülődik, érik a kislányban…
Csak egynéhány év a Vígszínház színpadán futó könnyű vagy drámai polgári színjátékokban és külföldi aktualitásokban, s aztán hamar a kirobbanó siker, a népszerűség első hullámával a muzsikáló nevű Tolnay Klárit fölemelő Francia szobalány. 1938 az esztendő.
Tolnay akkor már túl több kisebb-nagyobb filmszerepen, már megjelenik az arca a színes címlapokon – s a vígjátéki, de a szokottnál összetettebb, helyenként drámai és lírai főszereppel a színpadi karakter-alakítások sorát kezdi meg. Schöpflin Aladár írja Tolnay francia szobalányáról: „Tolnay Klári első vígjátéki szerepében végleg beérkezett, friss bája, természetének lágysága és derűje, beszédének szépsége meggyőzött mindenkit.”
Ekkor filmsztár már, a színpadon pedig többre, valami nagy drámai szerepre vágyik és vár…
Ami Pirandello híres (Nobel-díjas) darabjában meg is érkezik. 1943-ban ő a Mostohalány.
Készül a szerepre, úgy készül, mintha most lépne először színpadra. Dolgozik, kidolgoz minden mozdulatot, minden lépést, minden mondatot. Escher Károly exponálta különleges fényképsorozat őrzi a mimikai- és gesztustanulmányok pillanatait. A bemutató siker – Tolnay pályafordulataként értékelik a tempera-mentumos, extravagáns, tragikus figurában adott játékát.
… 1945. május 30-án a Nagymező utcában újra megkezdi a munkát a Vígszínház társulata, Tolnay Klári is a színpadon, mint az Éjjeli menedékhely Natasája. És a Hattyú. Molnár Ferenc Hattyúja is hűséges volt Tolnay Klárihoz. 1945 után még két alkalommal találkoztak. Legelőször Alexandra hercegnő, aztán Beatrix, s végül Mária Dominika is az ő hangján szólalt meg.
A Molnár-játszás klasszikus vígszínházi hagyományát, a virtuóz tempókat, a könnyed hatású precizitást, a nagypolgári eleganciát Tolnay Klári magával vitte egész pályáján. A Madách Színház színpadaira, a televízióba.
A hűséges színésznő még akkor is vígszínházi színész maradt, ha elkanyarodott is az első otthontól – a Művész Színházban a modern nőalakok iskoláját járta ki Várkonyi Zoltán és Darvas Iván oldalán az Euridikében, a Bűn és bűnhődésben.
S ezt az utat később az új Madách Színházban folytatta az 1960-as évektől nagy hatással és sikerrel.
De előbb még visszatért a Vígbe. És Molnár Ferenchez a Liliomban… Sőt, direktrisz lett, a triumvirátus „anyafigurája” Benkő Gyula és Somló István mellett. A Vígszínház első igazgatónője… Az államosítástól, persze, nem menthették meg az együttest, de amíg a színház élén állhattak, mindent meg-tettek a hagyományok, a Vígszínház hagyományos mindig-megújulása és a magas színvonalú együttes-munkába épülő kiemelkedő színészi játékra