Általában véve is igaz, hogy a családok eltérő módon oszthatják meg a gyerekek is-koláztatására fordítható erőforrásokat Mivel ezek az erőforrások legtöbbször korlá-tozottak, valamiféle - nem feltétlenül tudatos - stratégiát kell kialakítani arról, hogy egyáltalán törekszenek-e a gyerekek magasabb iskoláztatására, ha igen, akkor mín-den gyerek esetében közel azonos iskolai végzettség elérését tűzik-e ki célul, vagy ha nem, akkor milyen szempontok szerint szelek tálnak a gyerekek között. A sze-lekció történhet a gyerekek eltérő képességei alapján, de fontos szempont lehet az is, hogy inkább a fiúkat vagy inkább a lányokat kívánják iskoláztatni, illetve ami-kor egy-egy gyerek továbbtanulása szóba kerül, akkor a család bizakodásra alapot adó gazdasági szituációban van-e. Mivel a kutatás nem tekintette céljának a kibo-csátó család teljes .csalédtörténetének" feltárását, ezen utóbbi dimenziót az idősebb, illetve a fiatalabb testvérek iskoláztatásának összehasonlításával fogjuk bemutatni.
Mindezen döntések "szabadságát" erősen befolyásolja, hogy hány gyermek felnevelés ére vállalkozott a család. Tudjuk, hogy egy átlagos magyar családban ma kevesebb mint két gyerek nevelkedik, de egyre gyakoribb az egy gyerek vállalásának modellje. Miután a sikeres roma mintánk átlagéletkora 35 év, az át-lagos testvérszámot célszerű egy hasonló korösszetétehi országos reprezentatív mintából becsülni." A sikeres romák kibocsátó családjaiban közelkétszer any-nyi gyerek nevelkedett, mint az átlagos magyar" családokéban. (Az országos
14Forrás: Tárki, 1992-es reprezentatív mobílitáskutatás adatfelvétele. Mivel ez a vizsgálat 10 év-vel korábban történt, mint a sikeres romakutatás adatfelvétele. az 1992-es vizsgálatból csak azokat vettük figyelembe, akik a sikeres roma minta átlagos születési éve plusz-rnínusz egy szórásinterval-lumban születtek (azaz 1956 után). Az esetszám 908fölett.
ISPublícísztikákban gyakran lehet olvasni, hogya "roma versus átlagos magyar" megkülönböz-tetés rnögött rasszista megfontolások rejtőznek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez a megfogalma-zás nem jelenti azt, hogya romákat ne tekintenénk magyarnak. Pusztán arról van sz6, hogy az át-lagos magyar család jellemz6i olyan míntából származnak, amelyben a lakosságon belüli számará-nyuknak megfelel6en romák és nem romák is képviseltetik magukat.
reprezentatív mintában az átlagos testvérszám 1,7,a sikeres romák családjaiban 3,2.)Ezis jelzi, hogy aroma családok közismerten rosszabb gazdasági pozíciójá-tól függetlenül a gyerekek iskoláztatása közel kétszer akkora erőforrást igényel, mint a nem romák esetében.
Ezután megválaszolásra vár az a kérdés, hogy a sikeres romák kibocsátó csa-ládjaiban tapasztalt iskoláztatási stratégia vajon mennyiben tér el az általános tendenciáktóI. Az összehasonIításhoz vizsgáljuk meg, miként alakul a testvérek átlagos iskolázottság a egy olyan reprezentatív mintában, ahol a kérdezett leg-alább szakmunkásképzőt végzett (és ahol a születési év tekintetében a minta identikus a sikeres roma mintával, azaz a kérdezett ugyanabban a korszakban járt iskolába) (7.táblázat).
7.táblázat: A testvérek ésa kérdezett átlagos iskolai végzettsége országos reprezentatív mintán*
Testvérszám A testvérek Szórás A kérdezett által
átlagos iskolai elvégzett iskolai
végzettsége osztályok száma
(osztályok száma)
Egyke -
-
12,0Egy testvér 11,3 2,5 11,7
Két testvér 10,0 2,8 11,2
Három vagy több testvér 9,5 2,2 10,8
Együtt 10,6 2,6 11,5
*Az országos reprezentatív minta korösszetétele megfelel asikeres roma minta korfájának.
Első lépésben az eredmények azt mutatják, hogy minél több gyerek felne-velésére vállalkozik egy család, a gyerekek annál alacsonyabb iskolai végzett-séget érnek el. Különösen éles a különbség az egy-két gyerekes (beleértve a kérdezettet is) és a többgyerekes családok között, Míg a kétgyerekes családok esetében az átlagos iskolai végzettség megközelíti a középiskolai végzettséget, addig a többgyerekes családok átlagosan a szakmunkás-képesítést tudják gye-rekeiknek biztosítani. Ez a trend a kérdezett iskolai végzettségében is érvénye-sül, hiszen az egykeként nevelkedők iskolai végzettsége a legmagasabb, és ahogyan nő a testvérszám, úgy csökken a kérdezettek legmagasabb iskolai végzettsége is.
A testvérszámon kívül nyilvánvalóan befolyásolja a gyerekek iskoláztatására fordítható erőforrásokat az apa iskolai végzettsége is:az apák magasabb iskolázott-sága mérsékelten ugyan, de azt eredményezi, hogyagyerekeik is magasabb vég-zettséget szereznek. (Az apa és a kérdezett iskolázottsága közötti korreláció 0,36,az apa és a kérdezett testvéreinek iskolázottsága közötti korreláció pedig 0,30).Másfe-lől az előbbiekben láthattuk, hogya sikeres roma családokban az apák iskolai vég-zettsége jelentésen elmarad az országos átlagtól. Ha arra a kérdésre keressük a vá-laszt, hogy az azonos iskolázottságú apák több vagy kevesebb erőforrást mozgósí-tanak-e gyerekeik iskoláztatása érdekében attól íüggöen, hogy roma vagy nem roma családokat vizsgálunk, akkor egy eszmefuttatás erejéig tételezzük fel, hogy az országos mintában az apák iskolázottsága éppen olyan, mint a sikeres roma rnintában." Ez a gondolatkísérlet abban segít bennünket, hogy választ kapjunk ar-ra a kérdésre, hogy ha a gyerekek iskolázottságát befolyásoló két legfontosabb té-nyező mentén egyforma roma ésnem roma családokat hasonlítunk össze, tapasz-talunk-e különbségeket a gyerekek iskolázottságában. A különbségek azt jeleznék, hogyavizsgálatunkban szereplö roma családok számára az iskola más célrend-szert jelent, és hogy az értékek és a motivációk mentén a romák és nem romák kö-zött markáns különbségek vannak. Ezzel szemben ha nem találunk lényeges kü-lönbséget, ebből az következik, hogy a roma családok is éppen annyira fontos és célravezető eszköznek tekintik gyermekeik iskoláztatását, rnint a nem romák.
A 8.táblázat és a 7.táblázat adatainak összevetése azt mutatja, hogy ha az országos mintában szereplö apák iskolázottsága olyan lenne, mint ahogy azt a sikeres roma mintában tapasztaltuk, akkor a gyerekek iskolázottsága csökken-ne. Ez a csökkenés egyaránt érinti a testvéreket és a kérdezettet is.
Ezen a ponton érdemes megnéznünk, hogyan alakul a roma családokban a kér-dezett és a testvérei iskoláztatása. A sikeres roma minta esetében is érvényesül az a trend, hogyatestvérszám növekedésévei egyre csökken az egy gyerekre jutó át-lagos iskolázottság: ha egykeként nevelkedett a kérdezett, akkor átát-lagosan 12 osz-tályt végzett; ha egy testvére volt, akkor a testvér már csak a szakmunkás-képesí-tés megszerzéséig jutott, bár a kérdezett elvégzett osztályainak száma még nem csökken; két vagy több testvér esetében pedig a csökkenés még erőteljesebb, és ekkor már a kérdezett iskolai végzettsége is alacsonyabb lesz(9.táblázat).
16Asikeres roma mintában tapasztalt apai iskolaivégzettség szerint átsúlyoztuk a reprezentatív mintát.
8. táblázat: A testvérek ésa kérdezett átlagos iskolai végzettsége országos reprezentatív mintán*
Testvérszám A testvérek Szórás A kérdezett által
átlagos iskolai elvégzett iskolai
végzettsége osztályok száma
(osztályok száma)
Egyke - - 12,0
Egytestvér 10,4 2,9 11,3
Kéttestvér 9,7 2,5 11,0
Háromvagy több testvér 9,6 2,0 10,5
Együtt 10,0 2,6 11,2
9. táblázat: A testvérek ésa kérdezett átlagos iskolai végzettsége a sikeres roma mintáti
Testvérszám A testvérek Szórás A kérdezett által
átlagos iskolai elvégzett iskolai
végzettsége osztályok száma
(osztályok száma)
Egyke - - 12,0
Egy testvér 10,4 2,5 12,1
Kéttestvér 9,6 1,8 11,8
Háromvagy több testvér 8,6 2,4 11,2
Együtt 9,2 2,2 11,6
Ezzel együtt is azt kell megállapítanunk a 9.táblázatés a 8.táblázat adatai-nak összehasonlításából, hogy hiába azonos a kérdezettek korfája és az apák is-kolai végzettsége a sikeres roma és az országos reprezentatív mintában, a roma családokban a testvérek átlagos iskolázottsága alacsonyabb, mint az országos mintában (vö. 9,2 és 10,0).
Ami a kérdezettek iskolai végzettségét illeti, éppen fordított a helyzet (vö.11,6 és 11,2),bár ez a különbség magyarázható a kutatás speciális mintaválasztási szempontjaival is.
Mindez tehát azt mutatja, hogy a roma családokban valóban valamelyest alacsonyabb a gyerekek átlagos iskolázottsága. Nem számoltunk azonban az-zal, hogy a sikeres roma családokban magasabb a testvérszám az országos
átlag-hoz képest. A10. táblázatban azt mutatjuk be, hogy miként alakulna a testvé-rek és a kérdezett iskolázottsága abban az esetben, ha a roma családokban is csak annyi gyerek nevelkedne, mint egy átlagos nem roma családban."
lD.táblázat: A testvérek ésa kérdezett átlagos iskolai végzettsége a sikeres roma mintán*
Testvérszám A testvérek Szórás A kérdezett által
átlagos iskolai elvégzett iskolai
végzettsége osztályok száma
(osztályok száma)
Egyke - - 12,0
Egy testvér 10,5 2,5 12,2
Két testvér 9,6 1,8 11,8
Három vagy több testvér 8,5 2,4 11,4
Együtt 9,2 2,4 11,7
*A sikeres roma mintában a testvérek száma megegyezik az országos reprezentatív mintáéval.
Ha a testvérek átlagos iskolázottságát nézzük, azt kell mondanunk, hogya ro-ma és a nem roro-ma családok között semmiféle statisztikailag releváns különbség nincs (vö. a 7.és a 10. táblázatot). Ez tehát arra utal, hogy az azonos iskolázott-ságú, korú és családnagyságú roma és nem roma családok egyforma mértékben tudnak erőforrásokat mobilizálni a gyerekek iskoláztatására.
Tehát arra a kérdésre, hogy van-e különbség a roma és nem roma családok között abban a tekintetben, hogy milyen értékek és motivációk mozgatják a csa-ládokat, amikor gyerekeik iskoláztatásáról döntenek, azt válaszol hat juk, hogy ilyen különbségek bizony nincsenek. A válasz határozottságát csökkenti azon-ban az a tény, hogy mi olyan roma családokat vizsgáltunk. amelynek gyerme-kei között legalább egyvalaki Cakérdezett) mögött sikeres iskolai életút áll, amit jól mutat az is, hogy aroma minta kérdezettjeinek magasabb az iskolai végzett-sége, mint a vele összevethető országos átlag.
Egy kérdés még megválaszolatlanul maradt, nevezetesen az, hogy az apa is-kolázottsága és a kibocsátó család gyerekszáma együttesen milyen erősen
hatá-17Itt most a sikeres roma adatfile-t súlyoztuk át az országos reprezentatív mintára jellemző test-vér számnak megfelelően.
rozza meg azt, hogy mekkora lesz a gyerekek átlagos iskolai végzettsége. Erre a kérdésre a legszemléletesebben útmodell segítségével válaszolhatunk. Az út-modellben szerepel az apa iskolázottsága, a családban felnevelkedett gyerekek száma, illetve az általuk elvégzett iskolai osztályok átlaga. Ezt az útmodellt kü-lön mutatjuk meg a sikeres roma minta esetében és egy olyan országos repre-zentatív mintán, amelyet mind az apa iskolázottsága, mind a kibocsátó család-ban nevelt gyermekek száma, mind a minták korfája mentén összehasonlítha-tóvá tettünk.
A 4.ábraazt mutatja, hogy - bár mint láttuk, ha olyan családokat hasonlítunk össze, ahol az apák iskolai végzettsége és a gyerekszám azonos, a gyerekek átla-gos iskolai végzettsége statisztikailag nem különbözik - a nem roma családok esetében sokkal erősebben meghatározza az apa iskolázottsága és agyerekszám a gyerekek átlagos iskolai végzettségét, mint a roma családokban. A nem roma családok esetében markánsan érvényesül egy strukturális hatás, amely azt mu-tatja, hogy az emberekben munkál egy pragmatikus szemlélet, hogyameglévő erőforrásokat lehetőleg ne aprózzák el. A meglévő erőforrások feltételezésünk szerint annál nagyobbak, minél magasabb az apák iskolázottsága, és a gyerek-szám korlátozása lehetővé teszi, hogy ez az erőforráskészlet maximálisan hasz-nosuljon. Mindkét családtípus esetében érvényes a tendencia, hogy az apa iskolá-zottságának növekedésévei a gyerekek is magasabb iskolai végzettségre tesznek szert. Ezzel egyidejűleg az a hatás is érvényesül, hogya magasabb iskolázottságú apák családjaiban kisebb agyerekszám, s ez ugyancsak kedvez a gyerekek isko-lai mobilitásának.
A 4.ábraugyanakkor azt is mutatja, hogy ez az összefüggés a sikeres romák esetében sokkal gyengébben érvényesül, azaz a mintába tartozó családoknál a gyerekek iskolai sikerében sokkal nagyobb szerepe van a véletlennek, a struk-turális értelemben nem kalkulálható hatásoknak. Bár a roma családok esetében a speciális mintavételi technikánk részben felelős lehet az útmodellben tapasz-talt gyengébb összefüggés ért, ezzel együtt is meggyőződésünk, hogy a jelenség mögött komoly szerepe lehet annak, hogy a romák társadalmi integrációja csak nagyon korlátozott, továbbá, hogya roma középosztály kialakulása még éppen csak elindult. Nincsenek kimunkálva azok az utak és módok, ahogyan egy ala-csonyabb státusú családból egy roma fiatal kiemelkedhet, nem érvényesülnek azok az automatizmusok, amelyek egy többgenerációs, kislépcsös mobilitás fok-ról fokra történö sikeres megvalósulását garantálnák.
az apa iskolázottsága
-0,31
gyerekszám -0,26
a gyerekek átlagos iskolai
végzettsége
+0,51
4.ábra:Az apa iskolázottságának ésa családban felnevelt gyermekek számának hatása a gyerekek átlagos iskolai végzettségére. a roma és a nem roma mintákon*
(karikában a meg nem magyarázott hányad)
*Világos mezöben a nem roma, sötét mezőben aroma családokra jellemző utak erősségét tün-tettük fel.
Azt azonban bizton állíthatjuk, hogy azokban a családokban, ahol ilyen példa-ként szolgáló sikeres iskolai életutak előfordulnak, ott ez a siker kisebb-nagyobb mértékben a testvérekre is rávetül (5.ábra). Az esetek negyed részében nincs mód a kérdezett és a testvérek iskolázottságának összehasonlítására, mivel vagy egye-düli gyerek a kérdezett, vagy pedig azért, mert a testvérei még tanulók, és ezért nem állapítható meg alegmagasabb iskolai végzettségük. A minta közel egyötö-de olyan, ahol a családokban a testvérek ugyanolyan vagy még magasabb iskolai végzettséget szereztek, mint a kérdezett. Több mint negyedrészben mondható el,
vantestvér, demég tanul
egyke
valamivel kevesebb, minta kérdezetté
5.ábra:A testvérek iskolázottsága a kérdezettéhez képest, százalékban
hogy a testvérek iskolázottsága jelentősen elmarad a kérdezettétől, és közel har-maduk körében a testvérek alig valamivel alacsonyabb iskolázottságúak. Mindez arra utal, hogy a sikeres roma mintánk iskolai előrejutása nem valami egyedi, a családban különlegesnek számító esemény, hanem többségében egy minden gyerekre kiterjedő családi iskolai mobilitási stratégia része.
A mintánkba került roma családokban amellett, hogy a kérdezett ek sikere ki-vetül a testvérei életútjára is, mobilitási stratégiák is tetten érhetők. Meglehető-sen nagy különbségeket találunk a válaszadók neme szerint, illetve aszerint, hogy milyen iskolai pályát futnak be a kérdezett bátyjai és nővérei, illetve hú-gai és öccsei. Kicsi mintánk is két jellegzetes típusra bontható a nemek függ-vényében. A férfiak esetében az intergenerációs folyamat egy korai állomását érhetjük tetten, amit az bizonyít, hogy az ő sikeres iskolai pályafutásuk a család-ban tökéletesen független az idősebb testvérek iskolai sikereitől, és az apa ísko-lázottsága is csak igen kevéssé befolyásolja a karrierjüket. Esetükben az apa és az idősebb testvérek iskolai végzettségéből fakadó családi tudástőke-konverzió meghatározó szerepe igen alacsony. A kérdezettek sikere kevéssé követendő példa a fiatalabb testvérek számára, pontosabban, a húgok iskolázottságára sem-miféle befolyásuk nincs, és a fiatalabb fiútestvérek esetében is csak igen sze-rény hatás mutatható ki.
Más a helyzet akkor, ha a mintatagunk sikeres roma nő volt. Itt az apa iskolá-zottságának is komolyabb szerepe van, és ami ennél még fontosabb, feltűnik az iskolázott nővérek pozitív hatása a kérdezett iskolai karrierjére. Az iskolázott nővérek nemcsak a kérdezett, hanem a nálánál fiatalabb testvérek iskolázottsá-gára is hatással vannak. Ebben az értelemben neveztük a sikeres roma férfiak karrierjét az intergenerációs folyamat egy kezdeti bb állomásának, hiszen úgy tűnik, hogy a sikeres roma nők kiemelkedése már a nővéreik (bár előzmény nél-küli) iskolai mobilitásának is köszönhető. Emlékezzünk vissza arra, hogy azok a roma családok, amelyek a lánygyermekek iskoláztatására (is) fordítanak ener-giát, magasabb státusúak. Tehát ebben az értelemben is tartható az a kijelentés, hogy ezek a családok az integrációs folyamat egy magasabb fokán állnak.