A keresetlevél késedelmes benyújtásáról

A Legfelsőbb Bíróság 2003-ban adta ki a 4/2003. Polgári jogegységi határozatát a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról.

4/2003. Polgári jogegységi határozat a bírósági eljárást megindító keresetle-vél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról:

„A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:

Pp.) 105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előter-jesztésére megállapított határidő – jogszabály kifejezett rendelkezése folytán – jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107–110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevél

idé-92 1/2012. (I. 3.) Tü. határozat az Alkotmánybíróság ügyrendjéről. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 50. § (1) bekezdésében, 56. § (1) és (4) bekezdésében, 57. § (6) bekezdésében, 59. §-ában és 70. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az Alkotmánybíróság eljárásának részletes szabályai 50. § (1) bekezdése.

Alaki jog 81

zés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) be-kezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni (Pp. 157. § a) pont).

Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.

A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.

A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú polgári kollégiumi állásfoglalá-sának III. pontja e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmaz-ható.”

A jogegységi határozat lényege akként foglalható össze, a perindításra vo-natkozóan vannak anyagi jogi és eljárásjogi szabályok, ezek számítására külön-külön szabályok alkalmazandók, de mivel a kereset bírósághoz történő benyúj-tása nem perbeli cselekmény, a Pp. 105. § (4) bekezdésének kivétele ezekben az esetekben nem alkalmazható. A Pp. 105. § (4) bekezdése – amint fentebb már említettük – azt teszi lehetővé, hogy eljárásjogi cselekmény nem csak a bírósági érkeztetéssel, hanem az eljárásjogi határidő utolsó napján történt postára adás-sal is lehet teljesíteni.

„Hatályos jogunkban az anyagi jogi határidő számítására vonatkozó rendel-kezések (fenti IV/2. pont) értelmében a határidő elmulasztásának vagy a kése-delemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be azzal, hogy ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A bírósághoz intézett beadványok előterjesztésére megálla-pított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár [Pp. 103. § (5) bekezdés].

A keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie. Az anyagi jogi határidőre a Pp. 105. § (4) bekezdés – a 105. § (1) bekezdéséből következően csak a perbeli cselekményekre irányadó – szabálya nem alkalmazható, ezért a keresetindítás határidejét a fél – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – elmulasztja akkor is, ha a keresetlevél a határidő utol-só napján ajánlott küldeményként postára adja.”

A fenti gondolatmenet egyrészt alkalmazza a Pp.-t, annak 103. § (5) bekez-dést a keresetlevélre, másrészt kizárja azt, mivel nem perbeli cselekmény a

82 Alaki jog

keresetindítás. Ez némiképp ellentmond egymásnak, jóllehet a Pp. 105. § (1) bekezdése egyértelműen „perbeli cselekmény”-ről szól.⁹³

Az anyagi jogi határidők esetében a Ptké. tartalmaz rendelkezéseket, miként számítandók és miként válnak lejárttá.⁹⁴

1960. évi 11. sz. törvényerejű rendelet 3. §

(1) A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszá-mítani.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak, ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

4. §

(1) Ha a felek a határidőt meghosszabbítják, az új határidőt kétség esetén az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani.

(2) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. / (3) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a

jogkövetkezmé-nyei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

A Ptké. 4. § (3) bekezdése egyértelműen kimondja, a határidő elmulasztásá-nak vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjáelmulasztásá-nak elteltével állnak be.

Ebből az következik, hogy az utolsó napon kell hatályosulnia azon cselek-ménynek, amely még igényérvényesítésnek minősül anyagi jogi szempontból.

Ezt pedig az elévülés megszakadása körében találjuk, a Ptk. 327. § (1) bekezdé-sében: A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ide értve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése meg-szakítja az elévülést.

Írásbeli felszólítás esetében még a határidő lejárta előtt hatályosulnia kell az erre vonatkozó jogosulti nyilatkozatnak, azaz meg kell érkezzen az adóshoz [Ptk. 214. § (1) bek. 2. fordulata]. A Ptk. arról már nem nyilatkozik, mit értünk

93 Pp. 105. § (1) bek.: A fél az elmulasztott perbeli cselekményt – ha a törvény másként nem rendelkezik – többé hatályosan nem teljesítheti.

94 Új Ptk. 2013:V. tv. 8:3. §.

Alaki jog 83

„bírósági úton való érvényesítés” alatt, és vajon milyen jogcselekménynek, és mikor kell hatályosulnia. A keresetlevél bírósághoz történő benyújtását mester-ségesnek tartom kivenni a Pp. alkalmazása alól, hiszen e nélkül nem indulhatna meg a per. Azt már inkább el lehet fogadni a PJE alapjául, hogy anyagi határidőt csak írásbeli nyilatkozattal lehet megszakítani, és annak a nyilatkozatnak még a határidő lejártát megelőzően – azaz a határidő utolsó napjának elteltét megelő-zően – hatályosulnia kell.

Valójában ezek a 18. század írásbeliségére és kommunikációs szintjére fel-épített szabályok a 21. század általános kommunikációs közegében anakronisz-tikusak, és teljességgel elfogadhatatlanok. Mást jelent napjainkban az írásbe-liség, és mást jelent az írásbeli közlemény továbbítása, és megint mást annak címzetthez történő eljutása. A 4/2003 PJE erről nem vesz tudomást, és elem-zése és levezetése – önmaga nárcisztikus szépségében –, annak belső logikai ellentmondásossága alapján sem helytálló. A bíróságok ebben a tekintetben sem képezhetnek kivételt, hogy a társadalmi szokások és általánosan elterjedt kom-munikációs eszközök létét és azokhoz fűződő jogkövetkezményéket egyszerű-en ignoráljanak. A megfelelő korrekció elvégzése, mint egyszerű-ennek felismerése nem mindig a jogalkotó feladata kell hogy legyen.⁹⁵

Ezzel elérkeztünk az anyagi jog és alaki jog találkozásához.

95 Lásd UNCITRAL 2010-ben módosított választottbírósági szabályát az értesítésekről és a ha-táridőkről!