A kavicsbányák tájrendezése

A bányászati tevékenység jellegénél fogva szükségszerűen beavatkozást jelent a természetes környezetbe. A külfejtéses bányászat eredményeképpen különböző méretű bányagödrök, a mélyműveléses bányászat következtében függőleges és lejtősaknák, illetve környezetükben a tevékenységet kiszolgáló telephely kialakítására kerül sor, továbbá az ásványi nyersanyag kitermelése során jelentős mennyiségű meddőanyag is elhelyezésre kerül. Kisebb súllyal ugyan, de szintén beavatkozást jelent a környezetbe a szénhidrogén bányászat is. Utóbbi 49

49 Ü sd az 1993. évi XCm. törvény 54.§ (3) bekezdését.

esetben tájrendezési feladatként jelentkezhet a mélyfúrások, gyűjtőállomások felszámolása és az olajszennyezések okozta környezeti károk megszüntetése.

Tájrendezés alatt azt a bányászati tevékenységet értjük, amely a kitermeléssel párhuzamosan, illetőleg a kutatást, valamint a bányabezárást követően a bányaműveletek során használhatatlanná vagy korlátozottan használhatóvá vált, roncsolt területeknek az újrahasznosítás számára való alkalmassá tételére vagy a természeti környezetbe illő kialakítására irányul. E kötelezettségének a bányavállalkozó a bányászati tevékenység minden fázisában köteles eleget tenni. Ennek megfelelően a kutatási tevékenységet végző a kutatás befejezésével, a kitermelési tevékenységet végző pedig lehetőleg a kitermeléssel párhuzamosan, illetve a bányabezáráskor köteles tájrendezési munkálatokat végezni. A bánya megszüntetése során a még el nem végzett tájrendezési feladatokat kell végrehajtani. A tájrendezési kötelezettség keretében a mélyműveléses bányászat megszüntetésekor is intézkedni kell a meddőhányók és a tevékenységgel igénybevett egyéb külszíni területek rendezésére.

A tájrendezés nem csak bányászatban ismert jogintézmény, fogalmát - részben eltérő jelentéssel - az építési jogszabályok is alkalmazzák, amikor pl. a regionális terv keretében a tájegységek tájrendezési koncepciójának kidolgozására rendelkeznek.

A tájrendezés szinonimájaként sokan tévesen használják a rekultiváció fogalmát. A tájrendezés nem azonos a rekultiváció fogalmával, hanem annál szőkébb értelmű.

Rekultiváció alatt a természeti jelenségek vagy emberi beavatkozás eredményeképpen megszűnt természeti adottságok teljes helyreállítását értjük30. A rekultiváció így nem csak a műszaki helyreállítást (a szennyező források megszüntetését, a terep rendezését, a talajjavítást és humusztelepítést, stb.), hanem különböző agrotechnikai műveleteket, a növénytakaró helyreállítását és az öntözést is magában foglalja. A Bányatörvény tájrendezésre vonatkozó definíciója ugyanakkor mindössze három, egymástól eltérő bányavállalkozói kötelezettséget tartalmaz: az újrahasznosításra alkalmassá tételt, a természeti környezetbe illő kialakítást és a bányászati rekultivációt.

Az újrahasznosítás magában foglalja a bányászati tevékenység céljára már szükségtelen területeknek a mezőgazdasági, erdőgazdasági vagy egyéb külszíni célokra történő felhasználását. Elsősorban tehát a külfejtéses bányászati munkák során keletkezett bányagödrök, illetve a meddőhányók területének rendezését és újbóli hasznosítását jelenti. A bányavállalkozó tájrendezési kötelezettsége azonban nem terjed ki az újrahasznosítás megvalósítására, hanem csak a terület újrahasznosításra történő alkalmassá tételére. Emiatt a növénytakaró helyreállítása nem szükségszerűen része a tájrendezési feladatoknak, hiszen előfordulnak olyan esetek, amikor a növényesítés már magát az újrahasznosítást jelenti (pl.

szántóföldi művelés). 50

50 A meghatározás a Műszaki Lexikon ül. kötetéből (310. p.) származik.

A tájrendezés más megfogalmazásban műszaki és biztonsági feladatokra (pl. omlás-veszély elhárítása, szakadó partok megszüntetése, rézsűk kialakítása), valamint a biológiai rekultivációhoz szükséges egyéb feladatokra (pl. tereprendezés, talajjavítás, humusztelepítés) terjed ki, de nem foglalja magában a rekultiváció fogalomkörébe tartozó egyéb agrotechnikai műveleteket (pl. ültetés, öntözés, növénytakaró kezelés). Ez utóbbi feladatok már nem a bányavállalkozót, hanem a terület mindenkori használóját terhelik.

A bányászati tevékenységekkel igénybevett területek természeti környezetbe illő kialakítása a helyreállítás sajátos módját jelenti. Erre a megoldásra a szakhatóságok támogató véleménye alapján akkor kerülhet sor, ha a bányászati tevékenységgel igénybevett terület újrahasznosításra nem alkalmas, vagy közérdek (pl. védett természeti érték, különleges földtani alakzatok megóvása) miatt a tájrendezés célja nem az újrahasznosítás, hanem a kialakult állapot rendezett állapotban való megtartása. Tipikusan ebbe a körbe tartoznak a kőbányák, ahol a bányászati tevékenység során kialakult talajtakaró nélküli sziklafalak akadályozzák a gazdálkodási célú újrahasznosítást, ugyanakkor kiválóan alkalmasak lehetnek védett geológiai feltárások, barlangok megőrzésére, a hozzájuk vezető tanösvények kialakítására, ahol idővel különleges növénytársulások, állatok telepedhetnek meg. A bányák tájrendezésének természeti környezetbe illő kialakítással történő megvalósítása gyakorlatilag csak az omlásveszélyes bányafalak rendezését és az egyéb biztonságos állapot kialakítását jelenti, de nem terjed ki, pl. a talajtakaró helyreállítására.

Hasonlóképpen értelmezhető a kavicsbánya-tavak tájrendezése is, amelyek esetében elsősorban a meredek és omlásveszélyes partfalakat kell oly módon rendezni, hogy azok a hullámverés ellenére is biztonságos állapotban megmaradjanak.

A bányászati rekultiváció fogalma további specifikumot, elsősorban mélyműveléses bányászat számára szükségtelenné vált földalatti bányatérségeknek a földtani környezetet nem szennyező, biztonságos felhagyását jelenti. Ebbe a tevékenység miatt szennyezett műszaki berendezések, anyagok eltávolítása, a bányatérségek tisztítása és természetes anyagokkal történő tömedékelése, továbbá a vízelárasztás és a monitoring rendszer kialakítása egyaránt beletartozik.

A bányászati rekultiváció sajátos esete, amikor a bányaműveléshez kialakított bányabeli vízi létesítményeket (bányató, vízakna, zsomp, stb.) a bányabezárást követően vízügyi célokra újrahasznosítják. A bányavállalkozó kötelezettsége ez esetben sem terjed ki az újrahasznosításra (vízszolgáltatás), csak az arra történő alkalmassá tételre.

A tájrendezés a kutatástól kezdve végigköveti a bányászati tevékenységek minden fázisát, majd a bányabezárást követően fejeződik be. A tájrendezés is bányászati tevékenység, de nem szükségszerűen bányaüzemi tevékenység, pl. a bányabezárást követő tájrendezési feladatok irányítására - ha azok már nem igényelnek bányászati szakismereteket - nem szükséges felelős műszaki vezető kijelölése. A tájrendezés végrehajtása a bányavállalkozó folyamatos

kötelezettsége, amelynek felelőssége alól akkor sem mentesül, ha a bányatelket rajta kívül álló okból törölték.

A tájrendezési feladatok végrehajtása a bányakapitányság állal jóváhagyott terveken alapul.

Amint az a bányatelek megállapítási eljárásnál már tárgyalásra került, a bányatelek megállapítási kérelemhez csatolni kell, az un. tájrendezési előtervet, amely nagy vonalakban tartalmazza a művelésre tervezett bánya végállapotát, illetve az újrahasznosítás lehetséges és javasolt céljait. Ezek ismeretében a bányakapitányság a bányatelek megállapítási eljárásba bevont szakhatóságok nyilatkozatainak figyelembevételével a bányatelket megállapító határozatban rendelkezik az újrahasznosítás céljáról.

Az elfogadott tájrendezési előterv és az újrahasznosítás rögzített céljának ismeretében az aktuális tájrendezési feladatokat a bányavállalkozó a feltárási és kitermelési műszaki üzemi tervekben, illetve a bányabezárás időszakára maradó végrehajtandó tájrendezési feladatokat a bányabezárási műszaki üzemi tervben köteles kidolgozni.

A tájrendezési munkálatok felett a bányahatóság a bányászati tevékenységekre általában kiterjedő felügyeleti hatásköreit gyakorolja, hatósági felügyelete csak a tájrendezés végrehajtását és a bányatelek törlését követően szűnik meg. A tájrendezési feladatok végrehajtását a bányakapitányság ellenőrzi és a kötelezettségek teljesítéséről, valamint hatósági felügyeletének megszűnéséről határozatot hoz.

A tájrendezést követően a bányavállalkozó a tulajdonában álló ingatlanokkal szabadon rendelkezik. A bányászati tevékenység érdekében kisajátított, majd a bányászati tevékenység megszűnését követően tájrendezett ingatlanok felett a bányavállalkozó ingyenes használati jogosultsága a bányászati jog (bányatelek) törlésével egyidejűleg szűnik meg és az

ingatlantulajdonos további használatába kerülnek.