A környezettudomány és a fizika kapcsolódási pontjai

Az előbbi megjegyzések érvényesek a környezettudomány és a fizika kapcsolatára is. Álta-lában igaz – és ez a fizika alapvető jellegéből következik –, hogy szinte minden környezeti jelenség megértéséhez fizikai ismeretekre is szükség van. Látni fogjuk, hogy vannak olyan, az előző meghatározás szerint a környezettudományhoz tartozó témák, amelyek csak a fizika eszközrendszerével közelíthetők meg, és vannak olyanok is, amelyek a fizikai szem-lélet és a fizikai módszerek nélkül bár meg sem közelíthetőek, mégis a lényeget meghatá-rozó mozzanatok egy másik tudományterülethez állnak közel.

A következőkben a teljesség igénye nélkül, röviden tárgyaljuk a környezet megisme-résnek azon területeit, ahol a fizikai ismeretek megkerülhetetlenek. E tárgyalás célja kettős.

Egyrészt szeretnénk, hogy az áttekintés elemzésével eljussunk azokhoz a témákhoz, ame-lyeket a környezetfizika legfontosabb kérdéseihez sorolunk, és amelyeket ez a tankönyv részleteiben is tárgyalni fog. Másrészt olyan témák megemlítésével, ahol a fizika szerepe meghatározó, de mi a környezetfizikában mégsem tárgyaljuk, fel kívánjuk hívni a figyel-met arra, hogy a fizika megismerése hány további területen segítheti a környezet jelensége-it megérteni kívánó hallgatókat.

Fizikai jelenségek a Föld kialakulásában. A Föld kialakulásának korai folyamatai elsősorban fizikai folyamatok voltak. A Föld anyaga mintegy 6 milliárd évvel ezelőtt része volt egy szupernóva-robbanásnak, amely meghatározta a mai Naprendszer anyagösszeté-telét. A Föld – amely mintegy 4,5 milliárd éves – fejlődését, azaz bolygónk anyagának elkülönülését, magjának kialakulását, a kontinensek és óceáni medrek kialakulását a geo-lógia a fizikában megismert törvények felhasználásával alapvetően sikeresen, a mai megfi-gyelésekkel összhangban írja le. A Föld ma ismert kérgének, felszínének kialakulása lé-nyegében fizikai folyamatok eredménye. A Föld belsejében lezajló folyamatokra a fizikai eszközeinek felhasználásával következtetünk. A kontinensek ma is folyó vándorlását a Föld belsejében lezajló konvekciós folyamatok megismerésével, termodinamikai modelle-zésével lehet megérteni. A felszíni jelenségek igen sok vonatkozásában, így a vulkáni te-vékenységben, a földrengések rendszerében, a felszíni formák kialakulásában, a hegykép-ződésben, medencék kialakulásában szinte mindig a fizikai folyamatok a meghatározóak.

A Föld energiaháztartása. A Föld energiaháztartásának megismerése kiindulópontja a környezeti állapot kialakulásának. A fő energiaforrás természetesen a Nap sugárzása.

Ennek törvényszerűségeit a fizika írja le, és a fizikai tulajdonságok ismerete kell ahhoz is, hogy azokat a folyamatokat megismerjük és követni tudjuk, amelyek a földfelszín hőmér-sékleti viszonyait alapvetően meghatározzák. Ugyanakkor elvileg más forrásból származik a geotermikus jelenségeket kialakító energia. Mai ismereteink szerint ez az energia csak kisebb részben származhat a Föld eredeti, forró állapotának megmaradt termikus energiá-jából, nagyobbrészt a Föld anyagának kialakulását megelőző szupernóva-robbanásban ke-letkezett hosszú, milliárd év nagyságrendű felezési idővel rendelkező radioaktív atommag-ok bomlásából származik. Ez ugyanis az egyetlen jelenség, amely mai ismereteink szerint energiát termelhet a Föld belsejében. – A Föld energiaháztartásában csupán kicsiny szere-pet játszik a harmadik, előzőektől független energiaforrás, amely a Föld és a Naprendszer, de elsősorban a Hold gravitációs energiájából származik. Bár a Föld–Hold gravitációs rendszerből csupán kevés energia csatolódik ki, mégis ez a kölcsönhatás az oka az egyik látványos környezeti jelenségnek, a dagály és az apály a rendszeres változásának. Itt a je-lenség megértésének alapja ismét a fizika.

A légkör és a klíma. Környezetünk egyik meghatározó tényezője a légkör, e nélkül az élet ki sem alakulhatott volna. Tulajdonképpen a tudomány egyik legnagyobb felkészültsé-get igénylő területe a légkörrel kapcsolatos kérdések megértése. Már a jelenlegi légkör kialakulásának története is több nyitott tudományos kérdést vet fel, amelyek a Föld fizikai tulajdonságainak (például gravitációjának) ismerete nélkül nem válaszolhatók meg. De a jelenlegi légköri jelenségek egyszerű megfigyelése, a legfontosabb jellemző paraméterek (nyomás, páratartalom, hőmérséklet stb.) kiválasztása és gyakorlati meghatározása is fizi-kai alapfogalmakhoz kötődik. A légkör mai ismereteink szerint bonyolult összefüggésekkel vezérelt olyan rendszer, amelynek alaptörvényeit a fizika adja meg. Bár a mai tudomány úgy gondolja, hogy a légkörben lezajló, a légkör alkotói közötti kölcsönhatásból származó összes jelenséget külön-külön jól ismeri, a Föld teljes felszínére mintegy 100 km magassá-gig kiterjedő, óriási számú és igen különböző fizikai állapotú részecske, alrendszer kollek-tív viselkedésének leírása, megértése még az eddig elért nagy eredmények ellenére is túl van a jelenlegi tudomány teljesítőképességének határán. Ráadásul a légkör viselkedése a Föld energiaháztartásával szoros kapcsolatban van, annak ismerete nélkül nem is tárgyal-ható.

A légkör hosszú távú globális viselkedése az éghajlat, a klíma. Ez a megfigyelt terület időjárási viszonyainak összességét jelenti. A klimatikus viszonyoktól környezetünk számos vonatkozásban alapvetően függ. Meghatározza az adott területen kialakuló növény és ál-latvilágot, egyáltalán az emberi társadalom működésének kereteit. A klíma a Földön lezaj-ló globális jelenségektől függ. Ezek vizsgálatakor számos olyan jelenség játszik fontos szerepet, amelynek megértését és előrejelzését a fizikai törvények ismerete és alkalmazása teszi lehetővé. A példák között említhetjük a Föld energiaháztartásával kapcsolatos fizikai folyamatokat, a Nap elektromágneses sugárzásának a földi légkörrel való kölcsönhatását, azokat a tényezőket, amelyektől a Föld visszaverő képessége (albedója) függ, ugyanennek a sugárzásnak a légkörön való áthaladását, majd a beérkező energiának hosszabb hullám-hosszon való kisugárzási folyamatait. A klímát kialakító számos jelenség között is külön-legesen érdekesek az óceáni áramlási rendszerek, amelyek a Föld méreteihez képest egyál-talán nem elhanyagolható távolságra szállítanak anyagot és energiát. Gondoljunk itt példá-ul a Golf-áramlatra, amely a Mexikói-öbölből Európa északi partjaihoz szállít hőenergiát, és amely érdemben meghatározza, az azonos szélességi körön fekvő észak-amerikai

terüle-tekhez képest meglepően enyhévé teszi az észak-európai klímát. A globális áramlásokkal kapcsolatban felvethető számtalan kérdésre a hidrodinamika és a termodinamika törvényei adhatják meg a választ. – Bár ezek a példák természetesen csak kiragadottak, de általában állíthatjuk, hogy az éghajlat tanulmányozása fizika nélkül nem lehetséges, éppúgy nem, mint az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapó, az emberi társadalmak fenn-tarthatóságát erősen befolyásoló globális klímaváltozási jelenségek sem.

Fizikai folyamatok a víz körforgásában, az óceánokban lezajló áramlási folyama-tokban, felszíni vízáramlásokban. A víz a földi környezetet alakító egyik legfontosabb anyag. Főleg a Földön található óriási mennyiségű, mintegy 2 milliárd köbkilométer (2^.10¹⁸ tonna tömegű) víz miatt látszik kéknek bolygónk a világűrből nézve. A földi víz mintegy 15%-a kémiailag kötött, a maradék globális víztározókban, főleg az óceánokban található. Az előbb már szóltunk arról, hogy az óceáni áramlások milyen fontos szerepet töltenek be a klimatikus jelenségek kialakításában. Fontos kérdés, hogy maguk az óceáni áramlások miért alakulnak ki. Az áramlások tanulmányozásakor számos érdekes törvény-szerűség mellett kiderül, hogy a tulajdonságok kialakulásakor milyen meghatározó szerepe van a Föld tengely körüli forgásából származó Coriolis-erőnek, a különböző hőmérsékletű, sótartalmú és így kicsit eltérő sűrűségű víztömegek kölcsönhatásának, vagy annak a tény-nek, hogy a víz (a legtöbb más anyaggal szemben) fagyáskor kisebb sűrűségű, mint néhány fokkal magasabb hőmérsékleten.

A légköri víz az előbb említett földi összmennyiségnek természetesen csak kicsiny ré-sze, mintegy 13 ezer köbkilométer, amelynek 99%-a a troposzférában található. A víz kör-forgása önmagában igen érdekes jelenség mind energetikai, mind áramlástani oldalról.

Ugyanakkor a körforgás a környezet alakításának legfontosabb folyamatainak egyike.

Meglepő, hogy a légköri vízkészlet átlagosan 9 naponként megújul (évente kb. 40 alka-lommal), miközben a víz egy része még halmazállapot-változáson is átmegy. Az alapjelen-ségek (a párolgás, a felhőképződés, a felhők vándorlása, a kicsapódás és a csapadékképző-dés, a vizek levezetése, elnyelődése, újabb összegyűlése stb.) kivétel nélkül csak a fizika módszereivel ismerhetőek meg.

Anyagok terjedése a környezetben. Környezetünk állapotának változásai minden esetben anyagmennyiségek vándorlásával, zavarok, jelek terjedésével, energia kisugárzá-sával, elnyelésével járnak együtt. Ezek mind fizikai folyamatok. Természetesen a korábban említett éghajlati jelenségek kivétel nélkül ide tartoznak. Ugyanakkor az anyagok fizikai terjedése a környezettudomány legalapvetőbb kérdései közé tartozik. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan jutnak el vivőközegek segítségével, sodródással, áramlással a felszínt alkotó hordalékok a keletkezési helyükről egy másik helyre, vagy – emberi tevékenységgel kapcsolatos példát véve – hogyan jutnak el a környezetet degradáló szennyezések a gyárte-lepekről a lakótelepekre.

A környezeti állapot megőrzésének fontos mozzanata a melléktermékek, hulladékok kezelése. Ezek között számos olyan van, amely mérgező, vagy káros az emberekre, a bi-oszférára. Ráadásul ezek halmazállapota is különböző lehet. Így a környezetvédelem alap-problémáihoz tartozik a hulladékok kezelése, megnyugtató, hosszú távra szóló tárolása, elhelyezése. A helyes eljárások mind feltételezik, hogy ismerjük azokat a fizikai folyama-tokat, amelyek során az anyagok környezetünkben terjedhetnek akár a légkörben, akár a vizekben, folyókban, akár egyéb módon a felszínen. Ezen folyamatok törvényszerűségeit részben az áramlások, részben a diffúzió vizsgálata adja, amelyeknél meglepő, kollektív jelenségek léphetnek fel. Gondoljunk itt az örvényképződés szabályaira, amelyek például

magyarázatot adnak arra is, hogy miért gyűlik össze a víz felszínén úszó szemét a hídpillé-rek áramlási oldalain. Mindezekben a jelenségekben az áramló közeg fizikai paraméterei (sűrűsége, nyomása, hőmérséklet-eloszlása, és egyéb, hely és idő szerint változó adatai) játsszák a főszerepet.

A környezeti hangjelenségek, a zaj. A hang különleges szerepet játszott a fejlettebb állatok, az ember törzsfejlődésében, és rendkívüli fontosságúvá vált az emberi civilizáció fejlődésében. A természet tele van hanggal, zajjal, amelynek nagy része az élettelen kör-nyezettől származik. Itt tisztán fizikai jelenségnek tekintendő, amely bizonyos rezgéskeltő folyamatokat kísér. Az emberi társadalomban azonban a beszéd, az információ egyik, talán legfontosabb hordozójaként központi szerepet kap. Hogyan alakítja a hang az emberi kör-nyezetet? A zene örömmel tölt el, a zaj óriási stresszt okozhat. A körülöttünk lévő hangok, zajok a környezet minőségét alapvetően meghatározó tényezők.

A hang jellemzésére használt paraméterek meghatározása, a hang terjedésének szabá-lyai, a hang és a fizikai környezet kölcsönhatásainak vizsgálata a fizika feladata. Azonban azok a kérdések, amelyek a hang és hangsorozatok információtartalmával, a hang fizioló-giai hatásaival, az emberi környezetben betöltött szerepével, a nem kívánt hangok, a zajok kérdéskörével foglalkoznak, már a környezettudomány fontos fejezetéhez tartoznak. A zajok pokollá tehetik az egyébként megfelelő környezetet. Hogyan védekezzünk a zaj-szennyezés, a nem kívánt hangok ellen? A válaszok legtöbbször a fizikát hívják segítségül.

Ionizáló és nem ionizáló sugárzások. A földi környezetet kialakító folyamatok, a napsugaraktól az árapályjelenségen át a geológiai jelenségekig mind valamilyen sugárzás kibocsátásával, keletkezésével járnak együtt. Környezetünkben mindenhol fellépnek elekt-romos és mágneses terek, amelyeknek térben és időben periodikus rezgései jeleket, energi-át közvetítenek, kölcsönhatásban állnak a környezetben lévő anyagokkal. Ráadásul az elektromágneses hullámok hullámhossza és frekvenciája a természetben igen széles, min-tegy húsz, ténylegesen megfigyelt nagyságrendet átfogó tartományban változhat. A majd-nem sztatikus terektől a rádióhullámokon, a mikrohullám-tartományon, az infravörös és az ultraibolya frekvenciák közötti látható fényen (ez a lehetséges frekvenciatartományból csupán egy igen kicsiny részt jelent) át a röntgen- és a kemény gamma-sugárzásokig az elektromágneses hullámok jelenségköre óriási gazdagságot mutat. A Nap energiája elekt-romágneses sugárzás útján kerül a Földre. Ennek a Föld energiaháztartásában – mint láttuk – döntő szerepe van, és előfeltétele volt a bioszféra kialakulásának.

Az elektromágneses sugárzásokon kívül a részecskesugárzások is részei a természet-nek! A Föld anyagában lévő hosszú felezési idejű radioaktív atommagok nagy energiájú alfa- és béta-részecskék kibocsátásával bomlanak. Ezek a radioaktív atommagok környeze-tünkben mindenütt megtalálhatóak. Például az építőanyagokban található egyik elemnek, a káliumnak a 1,25 milliárd év felezési idejű, 40-es tömegszámú izotópja (⁴⁰K) a kálium természetes összetételében 0,0127% részaránnyal szerepel. De nemcsak természetes, ha-nem emberi tevékenység által létrehozott radioaktivitás is van környezetünkben. Ennek legmarkánsabb példái az atomenergia hadi és békés célra való felhasználásánál keletkezett és keletkező radioaktív anyagok. Ezek aktivitása igen nagy is lehet. – A Földön megfigyelt részecskesugárzások másik forrása a kozmikus sugárzás, amely részben a Napban lezajló folyamatokból, részben pedig távoli csillagokban lejátszódó nukleáris folyamatokból származik.

A sugárzások komoly változásokat okoznak a biológiai rendszerekben. Ezért az erre vonatkozó ismeretek nagy társadalmi érdeklődést váltanak ki. A környezetfizika ebből a

szempontból – mint érdemben más jellegű biológiai reakciót kiváltó jelenséget – a sugár-zásokat nagy energiájú, ionizációt kiváltó, úgynevezett ionizáló sugárzásokra és az ala-csony energiájuk miatt ionizációt kiváltani képtelen, nem ionizáló sugárzásokra osztja.

Környezetvédelmi szempontból az ionizáló sugárzásoknak van lényegesen nagyobb szere-pük. A sugárzások hatásmechanizmusának vizsgálata nyilván igényli a biológia és az or-vostudomány eszköztárát, ugyanakkor a kiindulási állapotot a mag- és atomfizikában meg-ismert folyamatok jelentik, a kísérleti megfigyelés eszközeit is a fizika szolgáltatja.

Az energetika, energiatakarékosság, energiaforrások alkalmazásának környezeti hatásai. Az emberi társadalmak energiaellátása az energetika. Az energetika kérdései álta-lában nagyon összetettek, a kérdések helyes megválaszolása több tudományterület együtt-működését tételezi fel. Ilyen értelemben az energetika nem fizika, de a természettudo-mányok közül a fizikához áll a legközelebb, a környezetfizika szerves része.

Az energetika, a mai fejlett társadalmak energiával történő ellátása a civilizáció egyik sorskérdése. Az energiaválság kifejezés azt a felismerést tartalmazza, hogy míg a bonyolult emberi közösségek fenntartásához óriási mennyiségű energia folyamatos biztosítására van szükség, addig egyrészről azok a főleg fosszilis források (olaj, földgáz, szén), amelyeket jelenleg használunk, végesek és geopolitikailag aggályos területi eloszlást mutatnak, más-részről ma még kevéssé látszanak azok a megfelelő kapacitású, technikailag megvalósítha-tó, gazdaságilag, társadalmilag kívánatos energiaforrások, amelyek a jelenlegiek helyére léphetnek.

A jelenleg mintegy 85%-ban felhasznált fosszilis források készletbecslése nem egysze-rű feladat sem tudományosan, sem politikailag. Ugyanakkor a természetben még ugyanaz a típusú energiaforrás is, például az olaj, tulajdonságaiban nagy variabilitást mutat a külön-böző lelőhelyek szerint. Így nehezek és nagy bizonytalansággal terheltek az energiatarta-lomra vonatkozó becslések. Azonban minden becslés megegyezik abban, hogy a jelenlegi ütemben fogyasztva a földgázt és a kőolajat, egy generáción belül komolyabb ellátási ne-hézségekkel kell számolnunk. Ráadásul a fosszilis energiaforrások alkalmazása súlyos környezeti kihívást is jelent. Ezek közül csak az egyik az, hogy az energiafelszabadításnál szén-dioxid keletkezik, amely az üvegházhatáson keresztül hozzájárulhat a Föld beláthatat-lan következményekkel járó klímaváltozásához.

A környezetfizika elvileg tárgyalni tudja az energiaprobléma megoldása legegyszerűbb lehetséges módjának, az energiatakarékosságnak a kérdéseit. Fizikai ismeretek birtokában, azt elemezve, hogy mire használják a modern társadalmak az energiát, minden egyes fel-használásnál becslést adhatunk arra, hogy milyen megtakarításoknak van realitása. Ezen az úton érdemes is végigmenni, és felismerni azokat az alkalmazásokat, ahol jelentős takaré-kossági tartalékok vannak.

A másik lehetséges kitörési irányt a tágabb értelemben vett megújuló energiák felhasz-nálása jelenti. Itt számításba jön a nap-, a szél-, a víz-, a geotermikus energia hasznosítása, valamint a biomasszára alapuló energiatermelés, amelyek lényegi elemeikben a környezet-fizika keretein belül tárgyalhatóak. A fizikusnak itt rá kell mutatnia, hogy ezen energiafor-rások mindegyikének igen alacsony az energiasűrűsége, és főleg e tény miatt valószínűtlen, hogy ezek az energiaforrások a következő néhány évtizedben teljes mértékben képesek legyenek kiváltani a fosszilis forrásokat. A ma bizonyítottan egyetlen nagytechnológia, amely jelentősen segíthetne a fosszilis források kiváltásában az atomenergia, amelyet azonban – számos ok miatt – komoly társadalmi csoportok elleneznek. Ezen vitatott terüle-tek egyike a nukleáris hulladékok elhelyezésének kérdése. Itt magának a felvetett

problé-mának, az előidézett feladat nagyságának, társadalmi szerepének a megértéséhez is a fizika komolyabb ismerete szükséges. Csak az alapvető magfizikai és atomfizikai ismeretek bir-tokában lehet áttekinteni a fúziós energiatermelés lehetőségeit és kilátásait.

Az energetika kérdéseinek általános tárgyalásakor a fizikai ismeretek megkerülhetetle-nek. Talán a fizikus szemlélete az, amely a legalkalmasabb az energetika globális problé-máinak értékelésére, az energiapolitikai alternatívák elfogulatlan elemzésére. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy a környezetfizika eszköztára nem elegendő az egyes energia-fajták minden szempontból kimerítő megtárgyalására.

Anyagtudomány, új környezetbarát technológiák, környezettudatos gyártási technológiák. A XX. század végének és a XXI. század elejének fizikájában az egyik leg-dinamikusabban fejlődő területe az anyagtudomány. A környezetben található természetes anyagok megismerése és a mesterségesen előállított anyagok megtervezése területén az elmúlt néhány évtizedben forradalminak nevezhető fejlődésnek lehettünk tanúi. A gyártási folyamatokban vagy más emberi tevékenységben felhasznált anyagok minőségének azon-ban komoly hatása van környezetünk állapotára. A technológiai folyamatoknál, de lénye-gében bármely emberi tevékenységnél ugyanis mindig keletkeznek melléktermékek, hulla-dékok, amelyek végső soron arra várnak, hogy vagy környezetbarát módon integráljuk őket a természetes környezetünkbe, vagy elzárjuk őket a természetes életterektől.

Az Európai Unióban évente több mint 2 milliárd tonna ipari hulladék keletkezik. Ez azt jelenti, hogy minden európaira mintegy 4 tonna ipari hulladék jut, amelyből kb. 80 kg veszélyesnek számít. A környezet megóvásának, a fenntartható fejlődés biztosításának egyik alapvető feladata az, hogy kontinensünk képes legyen kezelni ezt az óriási mennyi-ségű hulladékot.

A környezet megóvásának fontos eleme, hogy az ipari folyamatokban lehetőleg olyan anyagokat alkalmazzunk, amelyek kevéssé szennyezik a környezetet, olyan eljárásokat, technológiákat fejlesszünk ki, amelyek hatásai kevéssé szennyezőek, kezelhetők a környe-zeti problémák szempontjából. Az iparban felhasznált anyagok osztályozása, megtervezé-se, a környezetbarát technológiák, gyártási módszerek elveinek tárgyalása, hulladék-tisztítási, beosztási módszereinek kidolgozása mind olyan kérdések, amelyek szorosan il-leszkednek – más tudományterületek mellett – a környezetfizika feladataihoz.

Fizika a környezetalakításban. A modern világ társadalmai folyamatosan és nagy-mértékben átalakítják azokat a környezeti viszonyokat, ahol élnek, léteznek. Gondoljunk csak a bányászatra, a minden talpalatnyi területet felhasználni kívánó mezőgazdaságra, az urbanizáció mindenütt tapasztalt gyors kialakulására és terjedésére, az ipari termelés min-denhová történt behatolására, a környezetalakító tevékenység legkülönbözőbb formáira az útépítéstől kezdve a folyamszabályozásokon keresztül, a energiát a fogyasztóhoz eljuttató elektromos távvezetékekre, vagy gázcsőhálózatra. Egy-egy vidék környezete a néhány évszázaddal ezelőtti esetleg akkor még természetes állapotához képest mára gyakran már többszörösen átalakult, de szinte mindenütt megfigyelhető a folyamatos változás.

A tájgazdálkodás és tájépítés manapság rendkívüli dinamizmussal fejlődő tudomány-ágai szolgáltatják a modern, környezeti szempontokat figyelembe vevő elvi alapokat, hogy ezt a Föld szinte minden zugára kiterjedő, az emberi társadalmak által kezdeményezett és végrehajtott folyamatos átalakulást hogyan kellene irányítani. E két tudományterület azon-ban tele van olyan felismerésekkel, amelyek gyökere a fizikai ismeretekben van. Az egy-egy komolyabb beruházáshoz – legalábbis a fejlett országokban – megkövetelt hatástanul-mányok általában egy sor olyan kérdésre követelik meg a választ, amelyekhez gyakorlati

fizikai (leggyakrabban mechanikai, termodinamikai, áramlástani, sugárbiológiai) ismere-tekre van szükség.

A környezet különleges, fizikai okú szennyezései. Elsősorban az emberi tevékeny-ség, de természeti jelenség is lehet olyan környezeti anomália oka, amelyet a fizika által tárgyalt fogalmak segítségével írhatunk le. Ilyen anomália lehet egy terület hőtani szem-pontból megváltozott jellemzője. A hőenergia különböző módokon, a fizikai törvényeknek megfelelően terjedhet a vizsgált területen, és ennek a bioszférára gyakorolt hatása a

A környezet különleges, fizikai okú szennyezései. Elsősorban az emberi tevékeny-ség, de természeti jelenség is lehet olyan környezeti anomália oka, amelyet a fizika által tárgyalt fogalmak segítségével írhatunk le. Ilyen anomália lehet egy terület hőtani szem-pontból megváltozott jellemzője. A hőenergia különböző módokon, a fizikai törvényeknek megfelelően terjedhet a vizsgált területen, és ennek a bioszférára gyakorolt hatása a