A jövőkép: a teljes körű egyesített zónarendszer

A védelmi és használati környezeti funkciók e teljes körű egyesített zónarendszerét abból a kétirányú, rendkívül érdekes törekvésből vezethetjük le, melyet a többfunkciós mezőgazdálkodás erős környezeti orientációja, illetve a természetvédelem koncepcióváltá-sa és ennek legjellegzetesebben az „Ember és bioszféra (MAB)” program által jelzett gyakor-lati irányváltása mutat. Az un. bioszféra-rezervátum koncepció megjelenése az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, és azon az alapvető felismerésen nyugszik, hogy az ökoszisztémák védelme csak úgy biztosítható, ha a védett zónák zárványszerű elszigetelése helyett azokat fokozatos átmeneteken keresztül beágyazzuk az őket körülvevő gazdasági és társadalmi kör-nyezetbe (Eigenbrodt-Ott, 1994; Ángyán-Tardy-Vajnáné, 2003).

A bioszféra rezervátumok tehát olyan modellterületek, amelyeken meghatározott ökoszisztémák védelme és ápolása mellett az ott élő emberekkel és közösségeikkel együtt a tájra jellemző fenntartható földhasználat kialakítása is fontos célkitűzés. Az első bio-szféra rezervátum kialakulása (1976) óta 83 országban összesen 218 millió ha területen 325 ilyen egység alakult a világon. Alapfunkciói, melyek egymással harmonizálva valósulnak meg e területeken a következők:

1) természetmegőrzés (táj, ökoszisztéma, faj- és genetikai sokféleség fenntartása);

2) gazdasági beágyazás (az ökológiai és kulturális szempontból fenntartható földhasználati rendszerek, gazdasági fejlesztés elősegítése);

3) társadalmi beágyazás (oktatási, nevelési, kutatási, monitoring feladatok ellátása a lokális, regionális, nemzeti és globális természetmegőrzés és a fenntartható fejlesztés területein).

Az e koncepciónak megfelelő funkciószélesedés megváltoztatta a védett természeti terü-letek hagyományos zónarendszerét is, s új elemként létrehozta az úgynevezett átmeneti zó-nát. E zónarendszer kategóriái tehát a következők:

a) magzóna (core area, Kernzone), b) pufferzóna (buffer zone, Pflegezone),

c) átmeneti zóna (transition zone, Entwicklungszone).

A bioszféra rezervátum e zónarendszerét mutatja be a 8. ábra, mely az alapfunkciók zó-nák szerinti eloszlását is szemlélteti.

8. ábra: A bioszféra rezervátum általános zónarendszere és funkció-eloszlása.

(Erdmann, 1994)

a) Magzóna (core area, Kernzone)

Minden bioszféra rezervátumnak van szigorúan védett magzónája, amelyben a természet zavartalanul fejlődhet, és az emberi behatásoktól a lehető legteljesebb mértékben védett. A magterület több részfelületből is állhat. Az egyéb célú földhasználat teljes kizárásával a ter-mészetes ill. természetközeli ökoszisztémák védelme teljes körű elsőbbséget élvez. Kutatási aktivitások vagy inkább megfigyelések is csak akkor folytathatók, ha azok az ökoszisztémát nem zavarják, nem terhelik. A magzónának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy abban az ökoszisztéma dinamikus folyamatai végbemehessenek, a természet hosszú távú fejlődési trendjei érvényesülhessenek. Területe a teljes rezervátum területének mintegy 3-10 %-a.

b) Pufferzóna (buffer zone, Pflegezone)

A pufferzóna védelmezi a magzónát a károsító külső behatásoktól, és a kultúrtáj öko-szisztémáinak megőrzését és ápolását szolgálja. A használatnak összhangban kell állnia a magzóna védelmi céljaival. Az ökoszisztéma pl. kutatási célú változtatása is csak akkor en-gedhető meg, ha annak hatásai a magzónára kizárhatók. A vendéglátás konkrét formáit és le-hetőségeit is a magzóna védelmi céljainak kell alárendelni. A specifikus termőhelyi viszonyok és az azokhoz alkalmazkodó föld/környezethasználati módok az évszázadok során változatos, sokszínű kultúrtájakat alakítottak ki, amelyek ökológiai, kultúrtörténeti és tájesztétikai szem-pontból gyakran különösen értékesek. A kultúrtájak a természeti tér jellegzetes állat- és nö-vényfajai sokfélesége számára fontos élőhelyek széles spektrumát tartalmazzák, melyek fenn-tartásához az adott termőhelynek megfelelő használatra vagy ápolásra van szükség. A gazda-sági célú térhasználat (pl. mező- és erdőgazdaság) a pufferzónában a védelmi célok mögé szo-rul, azaz a beavatkozás elsődlegesen tájápoló és élőhelyfenntartó célokat szolgál. A zóna terü-lete a rezervátum területének mintegy 10-47 %-a, vagyis a két védelmi zóna (magzóna + pufferzóna) együttes területe az összterületnek általában 20-50 %-át teszi ki.

c) Átmeneti zóna (transition zone, Entwicklungszone)

A mag- és pufferzónát átmeneti zóna veszi körül, amelyben az emberi hasznosítás erőtelje-sebben megjelenik, és a helyi lakosság valamint a bioszféra rezervátum látogatói számára élet-, gazdasági illetve pihenési teret biztosít. Ebben a zónában a kultúrtáj ökoszisztémáinak megőrzése mellett a helyi lakossággal együtt meg kell őrizni ill. fejleszteni kell a fenntartható földhasználati formákat. A cél olyan termőhelynek megfelelő, alkalmazkodó gazdálkodási formák kifejlesztése és megvalósítása, amely az ember és a természet igényeinek egyaránt és egyenlő mértékben meg-felelnek. Ezek a gazdálkodási formák a legtöbb esetben a természeti tér tájképének is megfelel-nek, így esztétikai értékük is igen nagy. Jelentőségük mindezért egyáltalán nem elhanyagolható a környezeti és társadalmi szempontból egyaránt elfogadható vendégfogadás kialakításában. A kör-nyezeti és társadalmi szempontból elfogadható módon előállított termékek és szolgáltatások cél-zott és tudatos értékesítése hozzájárulhat a térség fenntartható fejlesztéséhez, és a legtermészete-sebb módon teremtheti meg a védelem és a fenntartható használat összhangját. Az átmeneti terület a rezervátum területeinek legalább 50 %-át kell, hogy kitegye.

A természetvédelem – az 1970-es évektől egyre erősödő gazdasági, társadalmi, regionális fej-lesztési irányú – nyitása, stratégiaváltása, valamint az európai mezőgazdasági politikai – különö-sen az 1990-es évek elején bekövetkezett – környezeti és regionális irányú nyitása, gyökeres át-alakulása egyre határozottabban kényszeríti ki a kétirányú közelítést, a természetvédelem, a me-zőgazdálkodás és a vidékfejlesztés összehangolását, közös földhasználati zónarendszerének

kialakítását. Ebben kulcsszerepet játszik az úgynevezett átmeneti zóna, amely a természetvé-delmi magterületeket és pufferzónáikat, valamint az agrár (mag)területeket összekapcsolja, közöttük a dinamikus átmenetet megteremti. Ez az a zóna, ahol agrártermelési oldalról jelentős intenzitáscsökkentésre van szükség, más szóval ennek az ún. külterjes (extenzív) gazdálkodási formák, tradicionális földhasználati rendszerek dominanciáján alapuló zónának kell lennie.