1945 májustól.
Május 10. Délután Jóska bácsiék Babér lova túlzabálta magát a friss fűből, felfújódott és bélcsavarodásban megdöglött. Este elpalántáltuk a salátát és a karalábét.
Május 23. Kész lett a Schiller-né által megvarrt nadrágunk apukával.
Május 28. Az alattunk lakó ukrán család elköltözött egy gyűjtőtáborba. Sok minden általuk itt hagyott holmit összeszedtünk magunknak. Reméljük nagyon hogy a felszabadult lakást (két szoba) megkaphatjuk. Mauk az uradalmi igazgató engedélyezné.
Június 1. Hírt kaptunk, hogy Újhelyi Tibor bácsiék, Marika nénivel is előkerültek, itt vannak tőlünk 15 km.-re Seeshaupt-ban. Egy vasúti vagonban laknak.
Június 4. Apuka vett a mészárostól 50 márkáért egy órát. Délben Marika néniék sofőrje itt volt és vettünk tőle én és Tamás számára jó vászon félcipőt.
Június 10. Apuka bement a majorba Mauk igazgatóhoz, de nem volt itthon. Tegnap azt hallottuk hogy az ukránok által kiürült lakást az igazgató nem nekünk szánja. Fél 12-kor mikor Mauk megjött, apuka felment hozzá megkérdezni a tényállást, mireőazt mondta, hogy természetesen megkapjuk. Holnap jön a piktor (falfestő) és rendbe teszi a szobákat.
(így 'kibővült' az életterünk és mindkét családnak lett külön konyhája és egy hálószobája.) Apuka és Jóska bácsi (Muraközy) holnap indulnak lóháton Tirolba a csikóménest elhajtani.
(No, a csikóménesből öszvér (muli) ménes lett és a végén Jóska bácsi hoztaőket fel Tirolból.
Most már fogalmam sincs arról, hogy ezek az állatok ki tulajdona volt. A Bosch uradalomé, vagy va-lami más? És hogy hogy kerültek apuka és Jóska bácsi abba a helyzetbe, hogy magyar katonák segít-ségével végrehajtsák ezt a hajtást? Dehát ilyen furcsaságok történtek akkor. )
Június 13. Apuka, Jóska bácsi Margit lován elment az öszvérekkel Hohenburg-ba.Ő vezette a 70 mulit lóháton és négy kerékpáros kísérte a menetet. Bad Tölz-ön keresztül 28 km.-t mentek egy pihenővel erős iramban.
Sok baj volt a mulikkal. Apukával ment a közeli Huppenberg-ben táborozó tüzérektől egy zászlós és egy hadapród.
Június 14. Délben találkoztam hazafelé jövet Grosschmidt Pista bácsival (Katalin sógora). Garmisch-Partenkirchen-ből jött valami elhelyezkedést keresni.
Június 24. vasárnap. Apuka kerékpáron elment Seeshaupt-ba Marika néniéket felkeresni. Másnap jött vissza. Megtaláltaőket és jól vannak. Nekik is fantasztikus kalandos menekülésük volt.
Július 3. Egy Dr. Gácsér bencés páter jött apukát meglátogatni.
(Ez volt a legendáris Gácsér Imre páter aki azokban az időkben járta Bajorországot, gyalog, kerékpáron, kereste a magyarokat, hírt vitt, buzdított, segített, ahol tudott. 37 évvel később, 1982-ben a brazíliai Sao Paulo-ban találkoztam vele újra, ahol az ottani magyar Szent Imre 1982-bencés gimná-ziumnak volt alapítója és tanára. Jól emlékezett apámra, és azokra a sötét időkre.)
Július 14. szombat. Apuka elment egy sváb családdal Wolfratshausen-be a rosenheimi útlevél végett, mert mivel Jóska bácsiék elmennek, Geréby Imre bácsiékat akarjuk idehozni a kiürülő lakásba. Ma nincs hivatal, nem kapott útlevelet.
(Mert persze Geréby Imre bácsi meg Jancsi mégis megkerültek, Ilonka néni nagy örömére.
Nekik is megvolt a Neubeuer-i cím és mindjárt oda igyekeztek, ahogyők is nagy nehezen kijutottak Ausztriából. Ott aztán már tudtak rólunk, azaz a rokonságról akik Raubling-ban maradtak és odairá-nyítottákőket.)
Visszafelé jövet egy kiürített zsidó táborban voltak. Sok főzőedényt és miegymást talált és hozott apuka.
Július 15. vasárnap. Anyukával elmostuk a zsidó edényeket. Borzasztó piszkosak voltak.
Július 17. Kedd. Apuka Jóska bácsival elment kocsival Wolfratshausenbe, de ismételten hiába.
Július 18. szerda. Apuka Jóska bácsival kocsival elmentek Wolfratshausenbe a rosenheimi útlevél végett.
Sikerült végre harmadszor.
Július 19. csütörtök. Apuka pakol az útra. Este búcsúvacsorát rendeztünk Muraközyéknek.
Július 20. péntek. Apuka el akart indulni Rosenheimbe, de még az igazgató beleegyezésére szükség volt. De mivelőreggel nem volt otthon, csak délben – mikor is apukáék nem beleegyezőválasszal visszatértek – nem mehetett el hála Istennek. Jó is mert délután Geréby Jancsi váratlanul kerékpáron megérkezett. Apukának nem kell hozzá-juk menni, mertőa hírt elviszi.
Július 21. szombat. Muraközy Jóska bácsiék elmentek végleg Donauwört mellé valahova bérletbe. Délután Jancsi elment Königsdorf-ba Kitti néniékhez, mivel márők Aszódon is ismerték egymást.
Július 22. vasárnap. Az igazgató mégis megadta az engedélyt, hogy Gerébyék ide költözhessenek. Geréby Jancsi vissza ment Raubling-ba, és egyúttal Ilonka néniéknek a hírt vinni, hogy jöhetnek.
Ebből a pár napi bejegyzésből kitűnik, hogy abban az időben a közlekedés és kommunikáció milyen körülményes volt. Ahhoz, hogy valaki egy helyről egy másikba elmejen engedélyre, útlevélre volt szükség. Posta még nem indult be, telefon nem állt rendelkezésünkre, és közlekedni gyalog, vagy biciklin tudtunk, ha nagy szerencsével sikerült egyet szerezni, aminek gumiján még csak 10 előző fol-tozás volt, és a golyóscsapágyak is simán gördültek a kerék tengelyén. Egy ilyen működőbicikli nagy érték volt, és akkor nagy sóvárgással néztük Jancsi biciklijét.
A fenti pár sorból az is kiderül, hogy ahhoz, hogy valaki egyik helyről a másikba költözzön, egy hivatalos engedélyre volt szükség (Zuzugsschein). Amellett, hogy a gazdasági igazgatót is meg kellett nyerni arra, hogy Muraközyék helyett Gerébyék jöhessenek a megürült két kis szobába, a ha-tóságokat is meg kellett arról győzni, hogy ez a költözés nem forgatja fel a közrendet. Ez a kis lakás a mooseurachi gazdaságban egy emeletes kis duplex kunyhó volt , három egyforma ilyen egymás mel-lett. A többi lakosztályban is bajor munkáscsaládok éltek. A mi házunk másik, duplex oldalán a Habichthobinger család, a kövér Anni lányukkal, kb.
16 éves., és mellettünk a Hobelsberger család, jobb-fajta emberek. Az ember beszédjéből ítélve nagy náci lehetett. A fia is visszaérkezett a háborúból a bal lába térden felülig bizony a harctéren maradt szegénynek, és csak mankóval járt. Ezekben a lakásokban 4 szoba volt, kettőfenn és kettő lenn, amiből az egyik lenti a konyha. Azonkívül egy fűtetlen mosókonyha, ahol erős teleken befogyott az egyetlen csapba a víz, úgy hogy se főzni se mosdani nem lehetett amíg azt va-lahogy ki nem engeszteltük. Különben mosdáshoz, főzéshez vödörben, lavórban hordtuk a konyhába a vizet. Mellette ugyancsak fűtetlen egy kis lyukban volt az „indoor outhouse”, mivel WC-nek azt titu-lálni nem lehetett vízvezeték hiányában.
Szóval, Gerébyék négyen, Imre bácsi, Ilonka néni, Zsuzsi és Jancsi az emeleti két szobát kap-ták meg, mi négyen pedig a lenti két szobában maradtunk. Egy konyha volt csak, Ilonka néni az emeleti szobában villany rezsón főzött, de legtöbbször a mi konyhánkban készítette el az ebédeket.
Meleg vizünk akkor volt ha a konyhai tűzhelybe begyújtottunk, ami egy fával tüzelt spór volt, amiben egy beépített víztartályban melegedett a víz. Ott úgy 8-10 liternél több víz nem volt, úgyhogy télen a fürdés a legszükségesebb testrészekre szorítkozott. Már csak azért is mert az egyetlen fürdési lehető-ség egy bádog ülőfürdőkád (sitzbad) volt kint a hideg mosókonyhában. Télen a szobák melegét a
Mooseurachi cselédlakásunk
konyhai tűzhely, és a mi másik szobánkban lévőkemence szerűépítmény adta. Arra már nem emlék-szem, hogy a felsőkét szobát hogy fűtötték Gerébyék, de lehet, hogy a lentről fölszálló levegő volt az egyetlen forrása a melegnek. Nagyon szűken voltunk meg ezekben az aránylag kis szobákban, és mégis sokszor megtörtént, hogy Szidi néni eljött látogatóba és ott volt napokig, vagy más átutazó magyarok, akik apukához jöttek, szálltak meg nálunk. Hogy hogy fértek el azt már ma nem tudnám elmondani, de elfértünk valahogy mindég.
Július 30. hétfő. Königsdorf-ba kell menni mindnyájunknak igazolványok és ujjlenyomat végett. Ott ebédel-tünk Zoltánéknál. Délután 3 órakor jötebédel-tünk el, hogy már aznap ne kelljen munkába menni.
Július 31. kedd. Anyuka Boschof-ba ment vajért meg sajtért. Délután Tolnai Lajos vk. szds. jött másod-magával, Gerébyéktől, üzenetet hozva, hogy ez idáig még nem kaptak engedélyt az eltávozásra. Jövőhét elején jönnek.
Tolnaiék is itt akarnak elhelyezkedni. Voltak az igazgatónál, aki a választ holnapra halasztotta.
Augusztus 1. szerda. Délután Lajos bácsi felment a dirihez (igazgató) akitől végleg is nemleges választ ka-pott.
Aug. 2. csütörtök. Reggel Tolnaiék elmentek vissza Raubling-ba. (Brannenburg-ba).
Aug. 3-6. Piktorok festik Ilonka néniék lakását és a mosó konyhát.
Aug.7. kedd. Nagymama Margittal váratlanul gyalog, csomaggal megérkezett.
Amint már előbb is említettem, nagymamáék ez időben Kochel melletti kis faluban Pessenbach-ban és ott egy kis kastélyban az Ötzschlössel-ben laktak, amit még Laci bácsi tudott utolsó kapcsolatai alapján megkapni a családnak. Itt laktak ekkor nagymama, Szidi néni, és Zsiga amikor éppen erre járt. Laci bácsi feleségével Katalinnal, és Katalin szolgálójával Margittal már el-mentek Salzburgba. Pessenbach kb. 22 km.-re volt Mooseurach-tól, ahol mi laktunk. Nagymama ezen a napon elhatározta, hogy eljön akár gyalog is, hogy meggyőződjék arról, hogy mi biztonságban és jól megvagyunk.Őekkor 73 éves volt.)
Aug. 11. szombat. Délután Imre bácsiék megérkeztek teherautóval. Bepakoltak az új lakásba.
Aug. 12. vasárnap. Jancsi délután kerékpáron elment Pessenbach-ba, mert az a hír jött, hogy Zsiga megér-kezett.
Aug. 13. hétfő. Imre bácsi a teherautóval vissza ment Raubling-ba egyes holmikért.
Aug. 15. szerda. Nagymama Jancsi kíséretében biciklivel haza ment Pessenbach-ba. Jancsi este visszaérke-zett. Jelentkezés a direktornál. Igen gorombán és nyersen fogadtaőket.
Aug. 16. csütörtök. Délelőtt Ilonka néni elment az igazgatóhoz Jancsit elkérni, hogy Ausztriába mehessen Zsigával Palit megkeresni (és a Zsigánál lévő csomagokat esetleg átszállítani Bajorországba, és a vonaton szállított összes portékákat keresni). A igazgató nagyon kedves volt és Jancsit elengedte.
Aug. 17. péntek. Jancsi reggel kerékpáron elindult Raubling-ba, (kb. 60 km.) ahol Zsigával találkozója van. Onnan indulnak Ausztriába.
Aug. 20. hétfő. Szent István napja. Nem mentünk munkába. Délután Kitti néniék amerikai autón Bagó Ernőamerikai katonával megérkeztek. Sajnos birka még nem volt, így csak sütemény és miegymás volt. Később el-hozták a gramofont és táncoltunk.
Aug. 26. vasárnap. Este Kitti néniék Bagó Ernővel autóval átjöttek. Az autó elromlott és gyalog mentek haza Königsdorf-ba.
....
Szept. 9. vasárnap. A posta beindult.
Szept. 15. szombat. Erikának levél Ulm-ba. A régen kapott címre, hátha megkapja.
Szept. 22, szombat. Apuka a Stoffer (német vk. százados az igazgatónál) híre által elutazott Dettendorf-ba (Au mellett). Állítólag ott van az I. magyar hadsereg alakulóDettendorf-ban.
Szept. 24, hétfő. Apuka visszaérkezett. Elsőhó a hegyekben.(A napló nem mondja, de tudjuk, hogy az I. magyar hadsereg alakulásából nem lett semmi).
Szept. 27, csütörtök. Délután Jancsi megérkezett. A csomagokat Zsigával Ausztriából sikerült valamilyen teherautó fuvarral elszállítani Pessenbach-ba.
(Ez a hír nagy örömet okozott, hiszen ezek voltak azok a csomagok, amiket nagy nehezen
Sankt Florian-ban vonatra tettünk, és amiket Jancsi, Zsiga meg Orbán kísértek addig amíg tudták.
Egy ausztriai kisváros vasútállomásán a vonat megállt és tovább nem ment. A csomagokat ki kellett rakni egy raktárba, és más megoldás nem volt - ott hagyni azt egyenlőre. Ide jöttek vissza Jancsi és Zsiga, ahol megtalálták a még megmaradt holmit és sikerült is nekik a legtöbbet elhozni, de azért ma-radt még amit nem tudtak elhozni - nem tudni melyik családtagé, kié?)
Szept. 29, szombat. Jancsi reggel elment Raubling-ba a kerékpárjáért.
(Egy bicikli nagy dolog volt. Nem mindenkinek volt olyan szerencséje, hogy egy olyan bicik-livel rendelkezzen, aminek jó gumija is volt. Jancsi ügyességén múlott, hogy tudott szerezni egyet Raubling-ban, ahová viszont el kellett menni érte.
Ebben az időben a közlekedés nagyon korlátozott volt. 5-6, sőt 10 kilométer távolságokat is legyalogoltunk, bicikli hiányában, Mooseurach-ból Königsdorf-ba vagy Beuerberg-be, ahol az élelmi-szer bevásárlásokat végeztük. Néha élelmi-szerencsések voltunk és elcsíptük a tejes kocsit, amire, ha a ko-csis megengedte, hogy felüljünk, akkor megspórolhattuk a gyaloglást. Ha Wolfatshausen-be vagy Bad Tölz-be akartunk menni, azt rendszerint autóbusszal tettük meg, miután Königsdorf-ba begyalogol-tunk 6 kilométert. Pessenbach-ba, nagymamáékhoz már körülményesebb volt az út, és oda vagy Bad Tölz-ön keresztül kétszeri autóbusz váltással, vagy stop-autóval jutottunk el. Münchenbe vonattal mehettünk, feltéve ha megkaptuk az utazási engedélyt amivel aztán Beuerberg-ből – egy másik 6 km.
gyalogút – jegyet váltva utazhattunk fel. )
Szept. 30. vasárnap. Reggel lovas kocsival anyuka, Tamás, Zsuzsi, Imre bácsi és én elmentünk nagymamá-hoz Pessenbach-ba a csomagokért. Este haza. Tamás ott maradt. D.e. Jancsi Raubling-ból biciklivel megjött.
A lovas kocsit a kis Hefflinger lovakkal az igazgató engedélyével kaptuk meg. Jól emlékszem milyen büszke voltam, hogy én hajthattam a lovakat. Ez volt az első alkalom, hogy Pessenbach-ban jártunk nagymamáéknál. Amikor átnéztük a holmit amit Zsiga és Jancsi meghoztak, nagy szomorú-sággal vettük tudomásul, hogy bizony még több koffer hiányzik és ami meg is jött az jól ki lett foszt-va. Alig maradt bennük valami ami használható lett volna mai életünkben. Anyukáék meg is vádolták Zsigát hanyagságért, amiért ő meg is neheztelt. Apuka elhatározta, hogy ő elmegy Ausztriába hogy megtalálja a még hiányzó csomagokat.
....
Okt. 9, kedd. Erikától levél !!! (feladva 29. IX. ’45). Első levelem olyan kislánytól akit igazán szeretek.
Címük: Krumbach/Schwaben. Jancsival tervezzük, hogy elmegyünk meglátogatni.
Okt. 12. péntek. Nagypapa halálának elsőévfordulója. Jancsi, Ilonka néni, anyuka bementek a königsdorfi templomba.
Okt. 15. hétfő. Erikának levél. Apuka és én bementünk autóval Wolfratshausenbe a cipők végett (t.i. lehet a munkásoknak cipőt kapni). Eredmény = 0 .
Itt álltunk a tél előtt és mindnyájunk cipői már az utolsókat rúgták. A cipészek még csak megvarrták a felső szakadt részeket, de már talpalni nem tudtak. Bőr, gumi talp nem volt kapható sehol sem. Cipőfűzőt nem lehetett a boltban kapni! Ezért hát amikor valamilyen hírt kaptunk, hogy itt vagy ott lehet valamit kapni azonnal rohantunk. Ott aztán vagy órákig álltunk sorban és mire oda értünk lehet hogy már bezártak, vagy elfogyott, vagy süket hír volt az egész és valóban semmi nem volt.)
Okt. 19. péntek. Reggel sötétben anyukával Höfen-be, Onnan én stopautóval Bad Tölz-be, anyuka pedig elment nagymamához Pessenbach-ba autóbusszal Tamásért. Én délben gyalog-autóval haza.
Okt. 23. kedd. Anyuka Tamással megjött Pessenbach-ból. Zsiga is vele jött.
Okt. 27. szombat. Apuka Wolfratshausen-be ment cipőkért. Nekem hozott is egy pár nagyon szép cipőt (17 márkáért) de egy kicsit kicsi. Megpróbáljuk kicserélni. Apuka kapott osztrák határátlépési engedélyt.
Nov. 1. csütörtök. Reggel 7 órakor kimentünk a Schiller erdész által kijelölt erdőbe fát vágni. D.u. 2.ig vágtunk. Józsiék kijöttek kocsival és bevittük.
Nov. 8. csütörtök. Strobl kertész értesített bennünket, hogy ezennel, csak mindég kettőnknek kell bemenni dolgozni.
Ez egy jó hír és nagy engedmény volt. Eddig mind a négyen, Imre bácsi, Jancsi, apuka és én
be kellett járnunk a kertészetbe dolgozni hat napot egy héten. Kivéve mikor betegek voltunk, ami elég sűrűn előfordult. Evvel az engedménnyel ezentúl csak kettőnek kell dolgozni menni a négyből és azt magunk fogjuk elosztani közöttünk. Ez különösen nagy öröm volt, mert így a téli fűtéshez va-ló fát nem kell majd vasárnaponként vágni, hanem hétköznap is elintézhetjük.
Este Ilonka néni megérkezett Szidi nénivel Pessenbach-ból Bad Tölz-ön keresztül, két napos viszontagságos út után.
Annak dacára hogy a közlekedési viszonyok nagyon körülményesek voltak, a naplóm tele van bejegyzésekkel, hogy hol ez, hol az a családtag ide meg oda utazott. Legtöbbet nagymamáék felé Pessenbach-ba volt az út és onnan vissza, ami soha sem ment simán. Szidi néni okt. 18-án költözött át Etus néniéktől (Raubling-ból) nagymamához Pessenbach-ba. Pár hét múlva, mint a fenti bejegyzés mutatja, már újra úton volt, testvérét, anyukát és családját meglátogatni Mooseurach-ban . Mióta el-jöttünk Raubling-ból nem láttuk egymást. Ez alkalommal 3 hétig maradt nálunk. Hogy hogy fértünk el az egy szoba konyhás lakásban öten, azt nehéz mai ésszel elképzelni. Én csak arra emlékszem hogy rengeteget nevettünk és viháncoltunk Szidi nénivel.
Nov. 10. szombat. Reggelre leesett a hó és egész nap havazik. Délután mind a négyen kimentünk fát vágni.
Egy másik erdőbe kellett menni, mert a miénket valaki más kivágta. Elázva jöttünk haza.
Nov. 11. vasárnap. Reggel hárman, Imre bácsi kivételével kimentünk fát vágni. Jó idő volt. Délután vasárnapoltunk.
Ebben az időben sokat jártunk ki a kijelölt erdőbe ahol a kiszáradt fákat kivághattuk és any-nyit szedhettünk össze amenany-nyit csak bírtunk. Aztán a gazdasági lovas szekérrel be is hordtuk a ház-hoz. Ezután aztán még egyszer fel kellett a fát pakolni a szekérre és bevinni a majorba, ahol a villany-fűrész volt és ott a fát felaprítani, és újból vissza szállítani a házunkhoz. Ott aztán a nagy fejszével nekiálltunk, felváltva mind a négyen és felaprítottuk a felfűrészelt rönköket tüzelő fának. Evvel főz-tünk és fűtötfőz-tünk egész télen.)
Nov. 19. hétfő. Apuka elindult Ausztriába megkeresni a hiányzó csomagokat.
Nov. 20. kedd. Jancsi Zsuzsival elmentek Landshut-ba ahol a magyar menekültek listája van. Palit keres-ni.
Landshut-ban volt egy magyar menekültügyi iroda, ahol listát vezettek a magyar menekültek-ről. Katonák, leventék, hadapród iskolások, akik szolgálati egységben kerültek ki, vagy akik elszakad-tak egymástól a menekülés zűrzavarában, keresték hozzátartozóikat és azok vica versa őket. Sok ma-gyar talált ezen az úton egymásra.
Nov. 23. péntek. Apuka reggel megérkezett gyalog Bad Tölz-ből. Ausztriában nem volt, csak Rosenheim-Raubling-ban, mert Várday Pista bácsi nem volt hajlandó vele menni. Egy vasutassal megy majd apuka jövő héten a csomagokat keresni.
Nov. 25. vasárnap. Délelőtt 10 órakor elindultam Jancsi biciklijével nagymamáékhoz Pessenbach-ba – 25 km. – apukának az egy, még Zsigánál lévő csomag feladóvevényt elhozni. Negyed négykor vissza indultam és negyed ötre szerencsésen megérkeztem.
Nov. 27. szerda. Apuka elindult Ausztriába
Nov. 29. péntek. Apuka vissza jött, mert a határon nem engedték át.
Jellemző az akkori bizonytalan időkre, hogy amikor Zsiga és Jancsi flottan szökdöstek ide oda át az osztrák határon, apukának még állítólagos hivatalos határátlépési engedéllyel felszerelve sem sikerült átjutni. Persze, apám egy törvénytisztelő, rendezett polgári világba szokott katonatiszti felfogása nem tudott kiegyezni a fiatalabb nemzedék „stikliző”, ügyeskedő és sokszor a törvényes utat megkerülő, a jelen idők által kikövetelt megoldásokkal, amire ő maga pedig teljesen képtelen volt. Mint ahogy képtelen volt a későbbi években is idomulni a megváltozott világhoz amibe a sors
belekényszerítette.
Dec. 1. szombat. 16.ik születésnapom.
Dec. 3. hétfő. Apuka reggel Penzberg-be ment (gyalog) a ruhák végett. Szerencséje volt mert sok mindent tu-dott előjegyezni.
Értsük azt, hogy előjegyezni és nem venni, mert az ebben az időben nem volt ez olyan egy-szerűdolog. Az előjegyzés után majd egyszer talán lesz is valami, ami éppen kell vagy passzol.
Dec. 13. csütörtök. Reggel elindultunk Jancsival Erikáékhoz.(Schindl Erika a Josefsbergi tartózko-dásunk nagy szerelme). Az autóbuszra felfértünk. Münchenben 10:05 kor induló vonattal elutazván délben Augsburg-ban voltunk. Délután kimentünk hozzájuk. Sokára jöttek meg. Erikának elébe mentünk az iskolába.
Dec. 14. péntek. Este értük mentünk az iskolába. Erika 4.kor, Imma 5.kor jött ki. Bonyolult helyzet.
Hazafelé menet, amikor egyedül voltunk átadtam a kiskutyát. Nagyon örült neki.
Dec. 15. szombat. Jancsi reggel elment München-be elintézni egyes ügyeit. Mi elmentünk a cirkuszba meg-váltani estére a jegyeket. A kabátjára rátűzte a kiskutyát! Ma nincs iskolájuk. Jancsi délben visszajött, nem tudott Münchenbe eljutni. Délután bementünk a városba, onnan este 6.kor a cirkuszba.
Dec. 16. vasárnap. D.e. bementünk Jancsival az augsburgi dómba misére, és vendéglőben megebédeltünk, mert ők máshova vannak meghívva ebédre. Fél 2.kor találkoztunk, onnan elmentünk a cukrászdába és jó tortát
Dec. 16. vasárnap. D.e. bementünk Jancsival az augsburgi dómba misére, és vendéglőben megebédeltünk, mert ők máshova vannak meghívva ebédre. Fél 2.kor találkoztunk, onnan elmentünk a cukrászdába és jó tortát