III. FEJEZETEK AFRIKA TÖRTÉNELMÉBŐL ÉS A GAZDASÁGI
3. A gyarmatosítás következményei: gazdasági és társadalmi kilátástalanság
3.1. Gazdasági stagnálás és kilátástalanság
A gyarmatosítás súlyos gazdasági következményeket vont magával, végül a függetlenné váló országok nincstelen, kifosztott népei a szegénység, tömeges nyomor gyötrelmeit ma is sok helyen viselik, a kereskedelemben pedig – bár Afrika felvette az eladó, nyersanyagszállító szerepét is – még mindig a külföld, a vevő diktál. (Kourouma, 2001; Svedberg, 1987; Africa Recovery, 2002) A legtöbb afrikai országot ma is gazdasági válság sújtja. Az 1. táblázatból látható, hogy Afrika még mindig külföldi kölcsönökre szorul, és hogy milyen egyenetlenül oszlanak el a kormányok kiadásai az alapvető szociális kiadásokat, a külföldi adósságok törlesztését nézve. Az is világos, milyen kevés hányadot fedeznek a kölcsönök a kiadásokból. Kiugró minden összevetésben Zambia helyzete, ahol 1997-ben az ország költségvetésének 40 százalékát költötte külföldi hitelek törlesztésére, és csak 7 százalékát fordította alapvető szociális juttatásokra. (A világ helyzete 2001)
2 Hehe: bantu nép a mai Tanzánia belső területein.
3 Hererók: namíbia etnikumainak mintegy 7,5 százalékát kitevő bantu nyelvű, észak felől bevándorolt nép.
4 Mau-mau mozgalom: az 1950-es évek földalatti lázadása Kenyában a kikuyu földműves nép
vezetésével. Híres-hírhedtté vált az ősi szertartások, eskük újraélesztéséről, és terrorcselekedeteiről. A név az uma szó fordítottja, ami rejtőzködőt, ellenséget is jelent.
48 1. Táblázat A külföldi kölcsönök által fedezett és a külföldi adósságszolgálatra, valamint az alapvető szociális kiadásokra fordított kormánykiadások megoszlása, kiválasztott országokban, 1996-1997
Ország
A külföldi kölcsönök által fedezett hányad
(%)
A külföldi kölcsönök törlesztésére fordított
hányad (%)
Az alapvető szociális ellátásra fordított
hányad (%)
Belize 8 6 20
Benin 29 11 10
Bolívia 16 10 17
BurkinaFaso 20 10 20
Kamerun 36 36 4
Costa Rika 7 13 13
Salvador 47 27 13
Jamaica 14 31 10
Nepál 33 15 14
Nicaragua 14 14 9
Peru 36 30 19
Sír Lanka 21 22 13
Zambia 13 40 7
Az egy főre eső bruttó hazai terméket nézve Afrikáról elmondható, hogy bizonyos gazdasági stagnálás vette kezdetét az ún. adósságválságot követően, a ’80-as évek elejétől, ami a bruttó hazai terméknövekedést megállította. Latin-Amerikával összevetve itt nincs még minimális felfelé haladás sem, ahogy azt az 1. ábrán láthatjuk. (A világ helyzete 2001)
1. Ábra Egy főre eső bruttó hazai termék, Latin-Amerika és Afrika, 1950-1999
0 50 100 150 200 250
1950 1960 1970 1980 1990 2000
%
Latin-Amerika Afrika
49
“Egy ország az egész világ,… “- írja Tylor a Primitive Culture-ban.(Bohanna-Glazer;
1997:112.) Érti ezalatt az emberi természet közös vonásait, az életkörülmények közös vonásait, melyek hasonlóak. Afrika ebben a tekintetben bármely más kontinenssel rokon, de ma rengeteg problémával küzd: elsivatagodás, szegénység, üldöztetés, túlnépesedés (625 millió ember otthona), városokba áramlás, víz, villany, közlekedési és oktatásügyi problémák. A közlekedés az olyan nagyvárosokban, mint Nairobi vagy Lagos, lassú és nehézkes a hatalmas tömegek miatt, a távolsági utazást meg az utak minősége és a megfelelő járművek hiánya nehezíti meg. Sok-sok ember gyalog vagy kerékpárral tesz meg naponta sok kilométernyi távolságot. A népesség növekszik, a közlekedés energiafogyasztása azonban az utóbbi időkben sem változott, ahogy azt a 2.
ábra mutatja. (A világ helyzete 2001, 2003)
2. Ábra A közlekedés összes energiafogyasztása és a népesség, régiók szerint, 1996-1997
0 10 20 30 40 50 60
Ázsia Afrika Latin-Amerika
Nyugat-Európa
Észak-Amerika
Japán Ausztrália Új-Zéland
%
Közlekedési energia Népesség
Aztán ott van a korrupció, mely a tribalizmusban5 gyökerezik, vagy a határok megszabásával egyes népek szétválasztása sajátjaiktól (maasaik6 Kenya és Tanzánia területén), mások ellenségeikkel való összezárása egy országba (hutuk és tuszik7 Burundiban), mely csak erősíti a törzsi tudatot, és további ellenségeskedésekhez vezet.
A gazdasági stagnációt szemlélteti a 3. ábra, amely szerint Szub-Szaharai Afrikát világviszonylatokban nézve egy lefelé ívelő görbe jellemzi. Eszerint 1965 és 1991
5 Tribalizmus: sógor-komaság, törzsi tudat tartása. A rokoni kapcsolatok tiszteletéből eredő, gyakran korrupcióhoz vezető ártatlan családtudat a korrupció eszközévé válik a modern világ nyomása alatt.
(Ackermann és mtsai, 1994)
6 Maasaik: Kelet-Afrika cigányainak is nevezik ezt a magas, karcsú termetű nílusi pásztornépet.
Hagyományaikat ma is tartva vöröses, színes lepleikben vándorolnak marháikat terelgetve. (Lásd fotómelléklet) A határok lezárása előtt szabadon jártak-keltek Kenya és Tanzánia között. (Sankan, 1995)
7 Hutuk és tuszik: ősi ellenségek Burundi és Ruanda területén. A hutuk bantu földműves nép, többségben vannak, a tuszi harcos hamita pásztorok uralmuk alá vonták őket Európai hatalmak támogatásával. Az ellentétek etnikai konfliktusokhoz vezettek. (Davidson, 1965)
50 között az afrikai gazdaság stagnált, míg máshol egyenletesen javult a helyzet.
(Adjustment in Africa, 1994)
3. Ábra Az afrikai gazdaság stagnációja, 1965-1991
200 360 520 680 840 1000
1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 USD
Thirty-five other developing countries Sub-Saharan Africa
East Asia and the Pacific
Ezen adatok alapján azt gondolhatnánk, igaz, amit sokszor emlegetnek, hogy Afrika a „haldokló kontinens”. Afrika azonban él, csak a mindennapok mennek sokak számára nehezen.
3.2. Kontrasztok a valóságban
Amikor először érkeztem Afrikába, szinte sokkoló hatással voltak rám azok a kontrasztok, melyek az életszínvonalbeli különbségek megjelenési formái. Bevallom, elsősorban emicionálisan érintett meg minden találkozás Afrika mai valóságával. Ez legelőször a kontrasztok érzékelésében, illetve ennek tudatosulásában öltött testet. Nem az egzotikus világgal való találkozás maradt meg bennem, ami a köztudatban él. Inkább azt láttam, hogy az ember mennyire igyekszik azon körülmények között a lehető legjobban fennmaradni, amelyek adottak számára, amelyekbe beleszületik.
Első élményeim közül Nairobi két fele közötti különbség volt az egyik legszembetűnőbb. A városközpont hatalmas irodaépületei, széles utcái, nyüzsgő forgalma a nyugati városokat idézi. Itt parkok, fák vannak, és tiszták az utcák. Ha azonban elindulunk a másik irányba a keleti félbe, egyre inkább a szembesülünk a szegénység ádáz küzdelmével. Valóságos szeméttenger veszi körül a régi, koloniális épületekben tengődőket, de ennél is riasztóbb a bádogváros látványa még távolról is. A nyugati részen az utcán szemétgyűjtő helyek vannak elhelyezve, itt azonban kénytelenek azt felhalmozni, és mellette árulni áruikat: néhány zöldséget, gyümölcsöt, esetleg ruhaneműt vagy háztartási eszközt.
51 Amikor ebédidőben a belvárosban sétáltam, feltűnt, hogy rengetegen ülnek kint a parkokban, a fűre heveredve. Ismerőseim mondták, hogy ebéd helyett így ütik el a szünetet még a jobb munkahelyeken dolgozó hivatalnokok is, mert nincs pénzük, hogy ilyenkor egyenek.
Vidékre indulva útközben egyre-másra tűnnek fel a faszenet áruló családok, a fát és vizet cipelő asszonyok és gyerekek, na meg a kerek, sárral tapasztott falú lakóházak. A kontrasztok itt is szembetűnőek, nem véltem felfedezni azt az idealizált afrikai világot, amit az utazási irodák kínálnak. Megélhetésük után szaladó emberekkel találkoztam, akik valahogy megpróbálnak fennmaradni a modern világ és felbomló vidéki, közösségi életforma útvesztőiben. Tulajdonképpen kultúrák találkozásáról, egymásra hatásáról van szó, amely a történelem folyamán kialakította a közösségek, emberek mai helyzetét, úgy gazdasági, mint érzelmi téren. Sokszor jutott eszembe Chinua Achebe „Széthulló világának” (1983) hangulata, amikor a két világ találkozásának csöppet sem feszültségmentes légkörében egyenlőtlen küzdelemként ismerjük meg a helyi emberek erőfeszítéseit a hozzájuk közel álló felbomló rend maradványain saját hazájukban. Egy nigériai költő, Mabel Imoukhuede (idézi Ochsner, 1991) soraival kifejezve így élheti meg az ember saját létének kilátástalanságait, mely kulturális és gazdasági feszültségekre egyaránt visszavezethető:
„I”m tired of hanging in the middle way -but where can I go?”
Mégis, miközben folyamatosan változik minden, az emberek, gyerekek reménnyel néznek a jövőbe, miközben napi munkájuk után néznek. Afrika nem haldokló kontinens.
52