Balahó Zoltán (Fotó: Szemere: Judit)
2017. november 25-én a budapesti Ferencvárosi rendezőpályaudvar mel-lett álló felszín femel-letti vasbeton bunker évekig tartó elhanyagoltság és mellőzés után új éltre kelt, ugyanis megnyitotta kapuit benne a Magyar Nemzeti Múzeum új, állandó kiállítása Pokol bugyrai… Málenkij robot – Kényszermunka a Szovjetunióban címmel. A 2015-ben meghirdetett, majd meghosszabbított Gulág Emlékév lezárásaként egy központinak
50 Balahó Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológus-történésze (Budapest).
szánt emlékmű elkészítését és felállítását határozta el az emlékév bizott-sága, aminek meghívásos pályázatát Párkányi Raab Péter szobrászmű-vész nyerte el. Ő Birkás Gábor építésszel közösen alkotta meg több kom-pozícióból álló tehervagonos emlékművét. Ennek központi eleme egy korabeli vagon, aminek oldalai dombormű formájában megjelenített emberek-alakok, akik a vagon végéből szinte kihullva, az égbe emelkedve változnak át áldozatokká. Az emlékmű hátterét a közel tíz méter magas szürke bunkerépület adja, aminek két és fél méter vastag falait lebont-hatatlanná minősítettek. Ezt szerették volna hasznosítani, ráadásul egy olyan budapesti helyszínen, ami valamilyen módon kötődik az elhurco-lásokhoz. Ezt a rendezőpályaudvar közelsége jelenti, ahol annak idején szovjet hadifogolyszállító vonatok százai haladtak át nyugatról a messzi Oroszország felé. Az emlékmű alig két és fél hónap alatt készült el, és bár a hely abból a szempontból befejezetlen maradt, hogy a központi teher-vagon talapzatára végül is nem kerültek fel azok a településnevek, ahon-nan embereket hurcoltak el a szovjetek, a mű így is nagyon kifejező és fel-tűnő, amire felfi gyelnek az arra járó emberek, vonatra siető gyalogosok, autóban vagy villamoson utazók egyaránt. Az emlékmű 2017. február 25-i felavatását követően még az előtte elhaladó 1-es villamos megállóját is átnevezték Ferencvárosi pályaudvar – Málenkij robot emlékhelyre.
A kiállításnak otthont adó bunker és emlékmű
A jól sikerült alkotás kedvező fogadtatásán felbuzdulva (szem-ben a művész sokat vitatott Szabadság téri alkotásával) a politikai döntéshozók újabb elhatározásra jutottak. Felismerve a bunker meghökkentő jellegét egy történeti kiállítás megrendezésével bíz-ták meg a Magyar Nemzeti Múzeumot. Erre a feladatra alig fél év állt rendelkezésére a múzeumnak, ami idő alatt nemcsak a kiállítás szakmai részét kellett összeállítania Balahó Zoltánnak, Baják Lász-lónak, Chapó Ibolyának és Varga Lujzának, hanem számos műsza-ki problémával is meg kellett küzdeni. Legfőképpen azzal, hogy a bunkerépület abban az állapotában gyakorlatilag alkalmatlan volt a látogatók fogadására. Végül a kiállítás elkészült, és azzal a céllal nyitotta meg kapuit, hogy méltó emléket állítson azoknak a tíz-, sőt százezreknek, akiket 1944–1945 telén illetve 1945 tavaszán hurcol-tak el Oroszországba, hogy háborús jóvátétel címen gyakorlatilag rabszolgamunkát végezzenek a lerombolt Szovjetunió európai ré-szének az újjáépítése érdekében.
A bunker az 1960-as évek közepétől hivatalosan a Magyar Állam-vasutak tisztjeinek volt a kijelölt atombiztosnak vélt légoltalmi óvó-helye és vezetési pontja. Támadás esetén innen irányították volna a pályaudvar működését, a vasúti forgalom újraindítását. Ennek érde-kében a bunkert ellátták a kornak megfelelő színvonalú áramfejlesztő generátorral, üzemanyag- és víztartályokkal, valamint légszűrő be-rendezéssel. Ezek a gépek a mai napig láthatóak, kiszerelésük ugyanis megoldhatatlannak bizonyult, és bár a kiállítás részét nem képezik ezek a termek, a látogatók egy plexiüvegen keresztül benézhetnek ezekbe. Ezeken kívül még egy hagyományos telefonközponttal is fel volt szerelve az objektum, ennek nagy része azonban leszerelésre ke-rült, valamint rendelkezik egy használatba soha nem vett hullakam-rával is. Mindezek úgy maradtak eredeti helyükön, hogy a látogatók ugyan érzékelik ezeket a berendezéseket, de a látvány mégsem vonja el fi gyelmüket a történeti kiállításról, lehetőséget ad ugyan némi pár-huzamosságra a látogatás során, de a helyszín eredeti hidegháborús miliője mindvégig diszkréten a háttérben marad.
A kiállítás megtervezésekor fi gyelembe kellett venni, hogy a há-romszintes, dupla lépcsőházas épület rendkívül tagolt.
Zsilipkam-rák és lépcsők uralják a tér jelentős részét, a termek pedig inkább kamraszerű helyiségek, ablaktalanok, alacsony belmagasságúak, egymástól vasajtókkal elhatároltak, és mindezek mellett a falakon rengeteg vezeték és csőrendszer fut keresztül, villanykapcsoló szek-rények és légbefúvó csőrendszer foglalja el a hasznos falfelületeket.
Ez a tagoltság adta az ötletet a cím megválasztásakor is. A pokol bugyrai jól kifejezik a termek bugyor-szerűségét, ami egyben uta-lás a lágereket megjárt emberek pokolbéli útjára is. Az egymástól elszigetelt termek, bugyrok egyben kijelölték a kiállítás témaköreit, stációit is. Termek egybenyitására csupán két helyen volt lehetőség.
A harmadik szinten így lett kialakítva az orosz lágeréletről szóló na-gyobb helyiség, és az első szinten a média- és múzeumpedagógiai foglalkoztató terem, ahol egykori foglyokkal felvett interjúrészlete-ket lehet megtekinteni.
Mivel az egész épület nem rendelkezett és ma sem rendelkezik fű-téssel, ezért a belső klimatikus viszonyokra a pinceklíma kifejezés a legtalálóbb, télen hideg van benne, nyáron pedig kellemesen hűvös.
Már önmagában ez az egy tényező is szinte kizárta, hogy a kiállítás-ban eredeti műtárgyakat szerepeltessünk, igaz, nem is rendelkezett túl sok témába vágó tárggyal a Nemzeti Múzeum, bár a papír alapú dokumentumokkal egészen jól álltunk. Végül is három helyiségben helyeztünk ki nem károsodó műtárgyakat: vas- és alumínium tár-gyakat, valamint feliratos téglákat. A fűtetlenségből adódott még egy fontos dolog, ami alaposan befolyásolja az emlékhely látogat-hatóságát, és pedig az, hogy a bunker csak előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg, mivel huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmas helyiséggel nem rendelkezik, ezért állandó személyzete sincs. A kiál-lítás csak csoportosan és vezetővel látogatható, egyéni megtekintésre nincs lehetőség.
A kiállítás koncepciója a következő témaköröket öleli fel, miután az épületben a lépcsőn elindulva a háború képei vezetnek fel a szenve-déstörténet első stációjához:
I. Bugyor: 1945 kül- és belpolitikai helyzete Magyarországon.
I. Bugyor: 1945 Magyarországon
Itt azt mutatjuk be, hogy milyen pusztító véget ért az ország szá-mára a második világháború, és ennek milyen súlyos és mélyreható következményei lettek, hogyan épült ki a szovjet világ Magyarorszá-gon. A háború pusztításait a romokra emlékeztető téglafal jeleníti meg, rajtuk a szovjet ellen propaganda-plakátjai, röplapok másolatai és a ro-mos fővárost bemutató nagyított fényképek láthatók. Egy hangsúlyos Sztálin idézet pedig azt támasztja alá, hogy a Vörös Hadsereg, miköz-ben megszabadította Magyarországot a német megszállóktól, azonnal megkezdte saját uralmának kiépítését. Ezt jelzi az oroszok által fedezet nélkül nyomtatott ún. vörös pengők bemutatása is, amiknek kötelező jellegű elfogadása komoly mértékben járult hozzá a háború utáni ma-gyar fi zetőeszköz gyors és világrekord méretű romlásához. A győztes orosz katonák sorfalán meggyűrten megjelenő fegyverszüneti egyez-mény pedig azt üzeni a látogatónak, hogy az szinte korlátlan lehetősé-get nyújtott az oroszok számára az ország politikai életének manipu-lálására a kollaboráns kommunisták érdekében, és alkalmat teremtett bármilyen önkényeskedésre a lakossággal szemben.
II. Bugyor: A polgári kényszermunkások deportálása.
III. Bugyor: Kárpátalja tragédiája
A Szovjetunió a Közép-Európa felett katonai erővel megszerzett korlátlan hatalmát felhasználta arra is, hogy a legyőzött országok la-kosságát tömegesen rabszolgamunkára hurcolja. Ennek egyik meg-határozó eleme volt, hogy az ostrom utáni Budapesten és közvetlen környékén a civil lakosság, utcai járókelők, munkába igyekvők, élel-miszerért sorban állók és az egyenruhát viselő állami alkalmazottak jelentős részét összefogdosta és hadifogolyként táborokba zárta. Ilyen eseteket konkrét példákon keresztül is bemutatunk, idézetek formá-jában. A kamra másik fele a magyarországi fogolytáborokat idézi fel, különösen Gödöllő, Baja és Cegléd esetében. Az utcákról elhurcol-tak sokszor kétségbeesett módon próbálták értesíteni az otthoniakat, így született meg a szélposta fogalma, ahogy a vagonokból kidobált néhánysoros leveleket elnevezte a köznyelv. Ezeket összeszedték az em-berek, és ismeretlenül is segítettek azok célba juttatásában. A kamra központi elemét is ilyen szélposták alkotják. A cinkotai Sári Mihály egyik ilyen levelét a Ferencvárosi pályaudvarról írta édesanyjának. A kamra egyébként ún. hangosterem, egyrészt vonatkerekek csattogása hallható a háttérben, valamint egy monitoron a ceglédi fogolytáborról
készített animációs fi lmet nézhetik meg a látogatók a Nemzeti Emlé-kezet Bizottsága jóvoltából.
III. Bugyor: Az etnikai és politikai deportálások.
A kamra első fele a magyarországi és erdélyi németek, ill. német származásúak deportálásáról szól, amit 1944. december 22. és 1945.
február 2. között hajtottak végre a szovjetek által ellenőrzött területe-ken, helyi községi vezetők közreműködésével. A hivatalosan jóvátételi munkára vonatkozó moszkvai parancsot az orosz katonák válogatás nélkül érvényesítették minden munkaképesnek tekintett német, vagy csak német nevű férfi ra és nőre. A kamra másik fele a kárpátaljai terü-let tragikus sorsát idézi fel. A málenkij robot – kicsi munka kifejezés egy éltre beivódott az itt élő magyarok emlékezetébe. Kárpátalja tragé-diájának és egyben a Szovjetunió általi bekebelezésének a szimbóluma lett a szolyvai tábor, ahol az összezsúfolt embereket tífuszjárvány tize-delte meg. Az ott megélt szenvedéseket egy ismeretlen fogoly által írt verssel, a Lágerballadával szemléltetjük.
IV. Bugyor: A szovjet munkatáborok.
IV. Bugyor: Lágerélet
A Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások között a németek után a magyar állampolgárok voltak a legtöbben, összlétszámuk elérhette akár az 1 millió főt is. Ők a külföldi foglyok számára fenntartott ún.
GUPVI-táborokba kerültek, és többnyire a kelet-ukrajnai Donyec-medence életveszélyes szénbányáiban dolgoztak. A több hétig tartó kiutazás embertelensége, a táborok külső képe a szögesdrótokkal és őrtornyokkal a kamra első felében kerül bemutatásra Berghoff er Ró-bert egykori civil fogoly rajzaival. Ezt követően a kamrát egy jelképes kerítés választja ketté. Az üveg mögé zárt szögesdrótokra rabok által készített tárgyak fotói vannak feltűzve, köztük három eredeti alumíni-um ételhordóval. Ezen keresztül lépünk a láger belsejébe, egy stilizált barakkba. A látogató itt leülhet a durva, fa priccsekre, és megnézheti a rabok egy átlagos napját bemutató rajzfi lmet, valamint megismerked-het a lágerélet hétköznapjaival: a rossz és gyenge étkezéssel, a remény-telenséget árasztó, zord orosz telekkel. A kijárat mellett híres magyar láger- és gulág-rabok fotóival és idézetivel találkozhat a látogató, köz-tük Örkény István, Rózsás János és Olofsson Placid atyáéval.
V. Bugyor: Az áldozatok.
V. Bugyor: Áldozatok terme
A folytatásban jutunk el a kiállítás legkisebb méretű kamrájába, és az előzőkétől eltérően itt nem fekete a falak színe, hanem fehér. Itt azokról az elhunytakról emlékezünk meg, akik nem élték túl a láger-élet megpróbáltatásait, sírjuk pedig jeltelenül domborodik/homorodik Oroszország, Ukrajna, vagy valamelyik más volt szovjet utódállam területén. Rájuk emlékezünk a teremben felépített jelképes tömegsír-hanttal és a rajta korhadó fakeresztekkel. Az elhunytak számát, ahogy az elhurcoltakét, nem tudjuk pontosan megállapítani, de ha a becslések szerint a teljes magyar fogolylétszám közel egy millió is lehetett, akkor feltételezhető, hogy a fogságba esettek mintegy harmada nem élte túl a viszontagságokat. A falon olvasható az a hivatalos orosz statisztika, ami a szovjet lágerekben regisztrált magyar elhunytakról készült. Ezen 66 277 személy szerepel. A teremben közben folyamatosan szívdobo-gás hallható.
VI. Bugyor: A hazatérés.
Lefelé haladva a látogató a következő kamrában a foglyok haza-szállításával ismerkedhet meg, annak kül- és belpolitikai vonzatával.
A foglyok hazahozatala minden magyar politikai erő számára fontos volt, ám a Szovjetunió csak a Magyar K ommunista Párttal volt haj-landó tárgyalni erről. 1947-ben, a békeszerződés aláírása után, közvet-lenül a választások előtt a Szovjetunió valóban megkezdte a foglyok rendszeres hazaszállítását, akiket a Debrecenben székelő Hadifogoly Átvevő Bizottság regisztrált és látott el igazolással. Ezt szimbolizál-ja a terem közepén álló íróasztal, benne három fi ókkal, és azokban Berghoff er Róbert, Baják László és Rutay István hazatért foglyok do-kumentumaival.
VII. Bugyor: Az emlékezés.
Az utolsó kamra a foglyok visszaemlékezésével, az emlékek feldol-gozásával foglalkozik. A kommunista hatalomátvétel után a szovjet hadifogságról, de különösen a málenkij robotról nem lehetett többé beszélni. A helyzet akkor változott meg, amikor a magyarországi rend-szerváltással egy időben kivonták a szovjet csapatokat Magyarország-ról. Ezt a történelmi pillanatot egy nagyított fénykép is szemlélteti,
amint orosz katonák masíroznak háttal a fotósnak. Az 1990-es évek elején az akkor még népes számú túlélők egyesületbe (Volt Hadifog-lyok Bajtársi Szövetsége) tömörültek, és újból kiadták újságjukat Ha-difogoly Híradó címmel. Gödöllőn és másutt is rendszeresen tartottak hadifogoly találkozókat, emléktáblákkal jelölték meg a fogolymenetek kiinduló pontjait, fontosabb épületeit, és megindult az emlékek írásbe-li rögzítése is, sorra jelentek meg a különféle visszaemlékezések, köny-vek. A Gulág Emlékév során pedig kisebb-nagyobb konferenciák és kiállítások (pl. a pécsi Német Kör vagonkiállítása) sokasága igyekezett ébren tartani a múlt század e tragikus fejezetének emlékét.
A GULAG, a GUPVI európaiak milliói számára jelentett szenve-dést, pusztulást, gyászt. Ma sem tudjuk pontosan a számát azoknak, akik ezekben a táborokban raboskodtak, rokkantak meg, vesztették életüket. A Ferencvárosi Málenkij Robot Emlékhely éppen ezért is játszhat, vagy már játszik is fontos szerepet az elhallgatás, a témát öve-ző csend megtörésében. Ebben segíteni fog az is, hogy a Magyar Nem-zeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelye bekerült az Év Európai Mú-zeuma Díj esélyesei közé, a díj odaítélésére szakosodott zsűri döntése alapján. A 2019-es díjátadóra május 23. és 25. között kerül majd sor Szarajevóban.
DRAGAN TRAIAN51