A fejl ő dés folyamatának modellezése - folyamatábrával

„A gondolkodás azonban sosem érheti utol a valóság összetettségét, amely ezáltal mindig is sokkal gazdagabb lesz. A valóság képes meglepetésként hatni gondolkozásunkra, míg gondolataink képesek valóságot teremteni.” írja Soros György [13] A globális kapitalizmus válsága című könyvében.

A világ eddigi fejlődése során (mai tudásunk alapján) – mint erről már a korábbiakban szó esett - még soha nem érte el azt a technikai fejlettségi és eszközökkel való ellátottsági színvonalat, amelyre a jelen időszakra eljutott. A ma embere számára természetes a jó minőségű, divatos öltözet, a korszerű technikai eszközök használata, a minimális időigényű kapcsolatteremtés esetleg földrészek között, de nem jut eszébe, hogy ezen feltételek megteremtése során keletkeznek-e olyan ártalmak, amelyek a természeti környezetre károsan hatnak (pl.: valamely velünk élő növény, állat természeti környezetét megváltoztatja, a környezetben esetleg sok évvel később jelentkező mérgező hatást fejt ki).

Ez a kettősség ennek az időszaknak a jellemzője és egyben ez jeleníti meg ellentmondásosságát, kockázatát is.

Úgy látszik, hogy a kialakult feltételrendszer az ember és a természet viszonyának újraértékelését, a folyamatok átgondolt kezelését igényli. Ebben a korszakban, amikor új anyagok, eszközök, szakmák, ismerethalmazok, az ismeretek tőkésítésének igen magas foka megjelenik, az embernek figyelemmel kell lennie a vele élő természetben megjelenő visszásságokra, a természet jelzéseire is. Tennie kell ezt abban az esetben is, ha tudja, hogy a megjelenő károsodás kiküszöbölése szükségszerűen jelentős pénzigényű.

A pénzigény felmérése és a források e feladatra történő biztosítása azért fontos, mivel a jelen időszakban – a XX. század közepétől számítva, azaz a Bretton-Woods-ban megteremtett pénzügyi rendszer működésétől kezdődően - a világgazdaság egészében a pénzügyi folyamatok, az eredményesség, a pénzügyi tevékenység egésze került az érdeklődés középpontjába, és az a tevékenység számít igazán sikeresnek, amelyre a nagytömegű nyereség termelése a jellemző. Ez azt is jelzi, hogy a gondolkodásban a minden más érdeket háttérbe szorító pénzgazdálkodás került előtérbe. Ez hosszú távon pedig a fejlesztés, a termelés a humánpolitikai kérdések háttérbe szorítását eredményezheti (eredményezte?).

Az elmúlt időszakban sok helyen és igen sokféle szemléletben került sor a világméretű együttműködés részterületeinek áttekintésére. Ezek mindegyike a szerző szemléletének megfelelő terület jellemzőivel foglalkozott. Az együttműködés azonban igen bonyolult, sokféle összefüggés rendszerét tartalmazó folyamat, amely évezredes múltra tekinthet vissza.

Az eddigi fejlődési folyamatot végigkövetve valóban úgy látszik, hogy a gondolat képes valóság teremtésére, mivel az elképzelés egy idő után valós formává alakul, miközben lehet, hogy további gondolatok kialakulásában segít, lehet, hogy új gondolat megfogalmazásától visszatart, vagy az új gondolat megfogalmazásával tévútra visz. (Pl.: a társadalmi tulajdonon alapuló fejlődési forma, a zárt társadalom fejlődési jellemzői, Szovjetunió zárt gazdasági rendszere stb. . .)

A gazdaság egésze (a természet és a társadalom ) azonban hosszú időn keresztül nem tűri el az erőszakos változtatásokat, ezért ha a gondolat alkotta rendszer nem felel meg az elvárásoknak (ami igen szubjektív, reflexivitást tükröző) szükséges erőteljes változásokkal számolni. A XX. század utolsó évtizede ezt jól példázza.

A fejlődés – megfogalmazható úgy, mint - változások meghatározott rendszerű sorozata, folyamata jól követhető egy igen leegyszerűsített ábrán. Az is érzékelhető, hogy a hozzánk közelebbi időszakot tekintve az értékelés még nem teljesen letisztult – ebben a közegben élnek a folyamat értelmezői - ezért a XX. századra vonatkozó jellemzőket mutató rendszerek részletesebbek, kiterjedtebbek, mint a korábbi fejlődési szakaszok ábrázolásai. A fejlődés is felgyorsulni látszik, a folyamatok nem összedolgozottak, ha azt várjuk el, hogy előre tervezett formának megfelelnek.

A globalizáció folyamatábrája és értelmezése

A folyamatábra azt a változásokra alapozott átalakulást ill. ennek rendszerezett sorozatát kísérli meg összefoglalni a következőképpen:

74

Munkamegosztás

Kézművesség

Kereskedelem

Fémek elterjedése (arany, ezüst, réz)

Arany

Adott kor globalizációs együttműködési lehetősége

Fizetések, pénzügyi kapcsolatokMűszaki, gazdasági fejlesztésekKereskedelemTermelés

Világgazdasági kapcsolatok összekapcsolódása

Ipari forradalom

Aranystandard XIX. század eleje

XX. század eleje: jelentős változások.

etáris fejlődés agyhatalmakMonopolizáció Műszaki fejlődés Politikai rendszerek TőkebevitelValutaPénzügyi rendszer

Zavarok és haladás a fejlődésben

Világháború Válság (1929-33) Tőkekivitel TalálmányokFinánctőke

II. ipari forradalom- hírközlés

USA nemzetközi pénzügyi együttműködésKeynesEgyüttműködés igénye

XX. század közepe: zavarok és fejlődés – II- világháború – pénzügy (IMF, GATT, Világbank, Aranydeviza-rendszer)

75

Pénzügyi folyamatok fejlődése

Pénz- és tőkepiac

Nemzetközi pénz- és tőkepiac

Off-shore piacok

Xenopiacok

E-tőzsde, e-banking Politikai változások (szocializmus, tőkés világrend)

Polgári értékrend ’90- es évek változásai

Régiók erősödése aki fejlődés, űrtechnika, komputertechnológia

iŰrtec hnika

Rend szeres kutat ás, fejles ztés

Fejles ztési progr amok

Naprendszerkutatás, kapcsolatkeresés

commerce a műszaki fejlődéshez Gazdasági és jogi fejlődés, termelékenység -növekedés

Piacgazdaságo k Nemzetközi kereskedelem

Világgazdaság (outsourcing) off-shore tevékenység

E-business, e-commerce Távközlés és telekommunikáció fejlődése

Társadalom

Mobiltelef on

Magán- és cégkapcsola tok Környezetvé delem Számítógé prendszer

Internet XX. század közepe

Telekommunikáció fejlődése – III. ipari forradalom

Elméletileg korlátlan fejlődés – akcelerációs ösztönzéssel

Várható továbbfejlődés: húzóerő a közösségi, de főleg az egyéni érdekeltség!

∞∞∞∞

Az ábra - amely a globalizáció folyamatának rendszer jellegű, globalizációs fa formájú összefoglalása - jelzi, hogy a folyamatok hajtóereje hosszú időn keresztül a reáljavak mozgásaiban gyökerezett. A munkamegosztás adott szintjéhez – a kézművesség kialakulásához – szükségszerűen kapcsolódott a csere könnyebbé tétele érdekében a pénzfejlődés igénye. Ez egyben azt is jelzi, hogy az áruvilág kitermelte önmaga fejlődése során a pénzt, amely a XX. század második felére (ez a vizsgálódás időszaka, bár korábban is voltak időszakok, amikor a pénz önálló mozgása megjelent) önálló mozgásba kezdett, kialakítva a spekuláció megannyi formáját és ezzel párhuzamosan a világgazdaság pénzügyi együttműködésének erőteljes kockázatát, megteremtve a folyamatban a bizonytalanságot is, amely az emberi gondolkodás és reagálás következményeként az előre tervezhető folyamatok megvalósulásában lényeges változtatásokat eredményezhet.

Az általam összeállított folyamatábra és szakaszolás nem egyedi. Nálam avatottabb e területen a világgazdasági kutatásokkal foglalkozó kutató, Szentes Tamás aki a világgazdasági fejlődést folyamatában a következő szakaszokra osztja:

1. szakasz a merkantilizmus és a korai gyarmatosítás korszaka, amelyben a hagyományos távolsági kereskedelmi útvonal és központjainak változásai jelennek meg, a mediterrán térség felől először a balti, majd az atlanti térség felé tolódik. Ez az időszak a kereskedelmi tőke korszaka.

2. szakasz: az ipari forradalom és a szabadversenyes nemzeti piacgazdaság időszaka.

3. szakasz: a részvénytársasági forma és a nemzetközi tőkemobilitás korszaka, amelyet a monopolizáció és a gyarmati tőkekivitel korszakának tekinthetünk. Ez a XIX. – XX.

század fordulója, az új ipari nagyhatalmak megjelenése és az első szabályozott nemzetközi pénzügyi rendszer, az aranystandard rendszer megjelenése, azaz a kor kockázatai kikényszerítik tehát a pénzügyi rendszerben a nemzetközi megegyezést.

4. szakasz: világpolitikai átrendeződés, dekolonializáció (sok új állam megjelenése, amelyek a nemzetközi gazdasági folyamatokba csak igen sok nehézséggel tudnak, részben bekapcsolódni), kialakul a szocialista országcsoport (szovjet blokk), hidegháborús fejlesztések, tőkemozgás jelenik meg, a gazdasági erőviszonyok és kapcsolati rendszerek megváltoznak, új nemzetközi gazdasági intézményrendszer és mechanizmus jelenik meg.

Bretton-Woodsban nemzetközi pénzügyi rendszer kiépítése, tudományos technikai forradalom következményeinek megjelenése, multi-, és transznacionális vállalatok kialakulása, az eladósodás jelentős mértékűvé válása jellemző.

5. szakasz: a sikertelen nemzetközi reformkísérletek, növekvő egyensúlytalanság, pénzügyi zavarok, bizonytalanság és multilaterális tárgyalások sorozata. A szakasz az 1973-74.

válság időszakában kezdődik, a fejlett országokban a stagfláció, a fejlődő országokban a strukturális igazodás a jellemző. Megjelennek a globális problémák (demográfiai robbanás, energia és nyersanyag válság, környezeti problémák stb. . . . )

6. szakasz: a világgazdaság reintegrálódásának szakasza és a globális problémák előtérbe kerülésének korszaka.

A fejlődés folyamatában a gondolkodás változásai visszatükröződnek. A korai fejlődési időszakban az érték jelentette azt a meghatározó tényezőt, amely a nemzetközi együttműködés alapjait adta. (Ez a felismerés és bizonyítás jelenik meg Marx művében is. ) A jelen időszak polgári elméleteinek jellemző értékelési szempontjaként a piac szerepe a meghatározó. E felfogás a pénzügyi eredmény alapvető fontosságát hangsúlyozza, más tényezők hatásainak minimális figyelmet szentelve.

A fejlődés a megismeréshez kapcsolódik, ezért az ismeretek adott szintje minden korban alapvető korlát. (Sok esetben a koruknál fejlettebb gondolkodással megáldott/megvert kutatók súlyos vádak alá kerültek, és akár életükkel fizettek elveikért, pl.: Galilei ).