A fegyveres ellenállás

Szarvas József 1966-ban írt visszaemlékezésben így emlékezett a szovjet intervenciót követő időszakra. „A dízelmotorok fenyegetően morogtak, mint a támadásra készülő oroszlánok! De akkor, 1956. november 4-én, nyugalomban maradtak! Mi pedig bevonultunk a laktanyába. Leltárba vettük felszerelésünket és személyi állományunkat. Valami harmincan maradtunk. A többiek szétszéledtek, vagy elmentek haza. Haditanácsot tartottunk, Szabó Sándor, Molnár Ferenc,

516 Wirth Gábor: A szolnoki Damjanich Rádió az 1956-os forradalomban. /kézirat/, Piliscsaba, 2002. Ined.

517 Horváth 2003. 440.

518 HL MN Különgyűjtemény VIII. F. 1956-os gyűjtemény, 11. doboz, 17. ő. e. 370.

519 Angeli i. m. 16.

520 Fakász i. m. 59.

120 pocs Tibor, Berta József és jómagam. Abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk, mit is hoz a holnap! Mi mást tudtunk volna határozni? Személyes biztonságunk az együttlétben és a fegyvereinkben volt. Az éjszakát ott töltöttük a laktanyában. A főbejáratot váltott őrséggel biztosítottuk! Egy Grojunov géppuska mégis csak akadt. Egy Colos nevű bajtársunk egész éjszaka lövésre készen simogatta a kapu-ban! Hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, izgatottan vártuk, hogy majd csak meg-indulnak a nyugati hatalmak csapatai a szovjetek ellen! Éreztük és tudtuk, hogy ha a Nyugat nem segít meg bennünket, Várpalotán is felszámolnak bennünket. Szá-munkra nem lesz kegyelem! Ott, a helyszínen fognak végezni velünk a szovjetek!

De azon az éjszakán nem történt semmi!

November 5-én, hétfőn, már kezdte bontogatni a szárnyait a helyi bolsevis-ta társaság. A déli órákban a művelődési otthonban, a kórházzal szemben, valaki bekapcsolta a Kossuth Rádiót a városi Hangos-híradóra. A falak visszhangozták a sorozatos bejelentéseket, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány csatakiáltásait.

Nem lehetett megcáfolni a bejelentést, hogy az ország legnagyobb részében, és főleg Budapesten, a harcok befejeződtek, a szovjet csapatok fővárosunkban, sú-lyos harcok árán, megszállták és elfoglalták a stratégiai pontokat. A Munkás-Paraszt kormány pedig szovjet támogatással már gyakorolja a hatalmát!

Én időközönként bementem a művelődési otthonba, de nem találtam ott senkit! A rádiót viszont átkapcsoltam a Szabad Európa hullámhosszára. Mit ad Isten, fél órán belül valaki visszakapcsolta a Kossuthra! Ez a játék majdhogy egész délután tartott. Megpróbáltuk elkapni a tettest, de nem sikerült. Éhesek és fáradtak voltunk, többen rettenetesen kimerülve. Én kaptam a Penicillin injekció-kat a kórházban, de a jobb fülemre teljesen süket voltam. Így történhetett, hogy úgy este kilenc óra tájban, ahogy jöttem ki a laktanyából, ahogy leértem a kórház bejáratáig a jobb oldalon, szembe találtam magamat egy T-55-sel, amely éppen akkor fordult be a laktanyába vezető útra! Gyalogosok ugrottak le róla, tőlem mintegy húsz méterre. Én meg ott álltam a teljes villanyfényben az út kellős köze-pén, két géppisztollyal a nyakamban! Csak annyi időm maradt, hogy a baloldalon, a művelődési otthon kertjének kerítésén keresztül átugrottam, hogyan, nem tu-dom, mert kőkerítésről van szó, mely igen csak magas volt! Perceken belül meg-szólalt a Gorjunov. Colos tüzet nyitott a támadó oroszokra, azok visszalőttek. A páncélos nem tüzelt, csak a gyalogosok a kézifegyverekből. Pár perc alatt vége volt a „tűzijátéknak”. Mivel a laktanyában állandó harckészültségben voltunk, a

121 hátsó kapun át kivonulva, feladtuk a laktanyát. Másnap megtudtam, hogy a mi oldalunkról senki sem esett el! […] Nincsenek adatok az oroszok veszteségeiről ebben az összecsapásban. Kedden november 6-ra virradóra az orosz lett az úr Várpalotán két harckocsival cirkáltak a főutakon, amelyek „kupoláinak” közelé-ben ott „ékeskedett”, illegette magát Simon őr, a Várpalotai Forradalmi Tanács elnöke, valamint Perger ávós tiszt, aki hirtelen előbújt rejtekhelyéről! Orosz rajok cirkáltak, és minden járókelőt igazoltattak és megmotoztak. Berta Jóskát is elkap-ták. Egy puskatöltény volt a zsebében és ez majdnem az életébe került!”⁵²¹

A lakosságnál azonban ekkorra már jelentős mennyiségű fegyver és lőszer volt található. A szovjet csapatátvonulásokat a várpalotai forradalmárok nem tud-ták megakadályozni, ugyanakkor sokakban felmerült a fegyveres gerillaharc gon-dolata.⁵²² A baglyasi felkelők legendája valóság volt. Berta József (Egerszegi La-jos szerint november elején⁵²³) a laktanyából egy teherautóval fegyvereket vitt az erődbe, Gyimesi József , Szalai Gyula és Egerszegi Lajos tudtával. Gyimesi Eger-szegit a fegyveres csoportba Szalai József lakásán szervezte be, ahol közölte vele, hogy rövidesen nyugati csapatok érkeznek Magyarországra, és az általa szervezett csoportnak lesz feladata a rend fenntartása. Közölte vele továbbá, hogy kapcsola-tot tartanak a Bakonyban levő csoporttal.⁵²⁴ Egerszegi Kálmán Szabolccsal a kohó lovaskocsijára pakolták a sátorlapokra tett fegyvereket, majd a vasúton túli erdőbe rejtették.⁵²⁵

Másnap Gyimesi és Egerszegi, Zulik József segítségével és lovaskocsijával átszállították a Baglyasba, ahol egy romos pincében rejtették el.

„1956. november 7-én Gyimesi József vezetésével, Kálmán Szabolccsal, egy Bandi nevű egyetemistával és egy Sipos nevű személlyel és Zulich Józseffel az inotai alumíniumkohó melletti erdőből öt darab golyószórót, 7 darab hadipuskát, 3 darab géppisztolyt, 5 láda puska és géppisztolylőszert, 2 láda kézigránátot, és 25 darab félkilós húskonzervet, két pufajka kabátot a várpalotai Baglyasra szállítottak fel, ahol egy elhagyott pincében elrejtették.”⁵²⁶ Egerszegi szerint november

521 Szarvas József visszaemlékezését közli: Könczöl Imre: Várpalotai irodalmi kistükre. Budai László kiegészítése. Könyvpártoló Alapítvány, Várpalota, 2015. 152.

522 Például Szabonya Károly péti nemzetőrparancsnokban. MNL VeML XXV. 151 Bül 432/1957

523 Valószínűleg 6-án. G.I.

524 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

525 Fakász i. m. 166-167.p.

526 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

122 én,⁵²⁷ miközben a kohó sztrájkolt a szovjet katonai intervenció miatt, a fegyvere-ket ki is próbálták⁵²⁸, ám ez ellentmond a későbbi kihallgatási jegyzőkönyveknek, (feltehetően mindez november 7-e után történt). A fegyverek kipróbálása után betértek Zsédely Gyuláékhoz egy pohár borra, ahol találkoztak Ribb Józseffel is.

Zsédely vállalkozott a golyószóró megjavítására. Ribb a fegyverek egy részét (Egerszegiék tudta nélkül) elszállította.⁵²⁹ Ezzel kezdetét vette a fegyverek szét-osztása. Ribb József a pincében elrejtett fegyvereket újabb rejtekhelyre szállította el. Helt János nevű unokaöccsének egy puskát és egy géppisztolyt adott. Szelőczei Istvántól Ribb egy távcsőért cserébe rendőrségi pisztolyt kapott, ugyanakkor Fe-kete Márton inotai lakosnak egy darab távcsöves puskát adott. Ribb és Egerszegi közösen puskát adtak Börzsei János iszkai lakosnak. Egerszegi Zulich Józsefnek négy darab kézigránátot adott.⁵³⁰

Három esetben a Baglyas-hegyen levő pincében titkos összejövetelt tartot-tak, ahol a SZER adásait is megtárgyalták. 1956 novemberének második felében Gyimesi, Kálmán nyugatra szökött. Ezután Egerszegiék a fegyvereket egy újabb rejtekhelyre szállították. A homokbánya mellett többször céltalanul lövöldöztek, a szovjetek megtámadását a hatóságok nem tudták kellően alátámasztani.⁵³¹ A cso-port tagjai voltak Egerszegi Lajos, Ribb József (28 éves esztergályos), Zulich Jó-zsef (36 éves kohász), Helt János (21 éves gyalus), Zsédely Gyula (15 éves inotai földműves), Fekete Márton (29 éves kohász, inotai lakos), Börzsei János (25 éves segédmunkás Iszkaszentgyörgyről), Szelőczei István (21 éves gyári munkás), Papp Sándor, Kálmán Szabolcs, Gyimesi József, Suszter Antal, valamint az őket feladó Gyökér János.⁵³² Egerszegit 9, Ribb Józsefet 12, Zulikot, Heltet, Börzseit és Szelőczeit öt évre ítélték.⁵³³ A csoport fegyvereit 1957. április 13-án⁵³⁴ a ható-ság megtalálta, a bűnjegyzék szerint⁵³⁵. A bakonyi ellenálló csoport, vagyis Egerszegiék kapcsolatba kerültek a Péterfy Sándor utcai kórházban működő for-radalmi csoporttal.⁵³⁶

527 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

528 Fakász i. m. 167.

529 Fakász i. m. 167.

530 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

531 Uo.

532 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

533 Fakász i. m.169.

534 Helyszíni szemle jegyzőkönyv. ÁBTL 3.1.9. V-142168

535 Bűnjeljegyzék. ÁBTL 3.1.9. V-142168

536 ÁBTL 3.1.9. V-142168/a

123 Az Egerszegi-csoport mellett Székesfehérváron Römischer György vezeté-sével működött egy Gulliver nevű csoport. Náluk a következő fegyvereket foglal-ták le: négy darab golyószóró, négy darab hadipuska, egy darab dobtáras géppisz-toly, 1 darab rendőrségi piszgéppisz-toly, 5000 puska és géppisztolytöltény, 2 dobtár, 245 kézigránát, 25 gyutacs, 1 sátorlap, 1 darab kötszer és kisebb mennyiségű kötszer és gyógyszer.⁵³⁷